Dinnyenapló
Már kiskoromban is imádtam a dinnyét. Most, hogy nagy vagyok (és doktor) eljöttem a Nagy Dinnyekutató Laboratóriumba a napfényes Kaliforniába. A baj csak az, hogy ez az Óperenciás tengeren, sőt, még az Üveghegyen is túl van, és mindenki, aki fontos nekem, otthon maradt... Nekik írom ezt a naplót.
2008. május 12., hétfő
Biciklizés SF-ban
Tegnap ismét egy szokott túrámat (lásd még itt és itt) ismételtem a családdal, illetve Jens is jött velünk. Mi a saját biciklijeinket vittük, a többieknek béreltünk a parton. Most nagyon kényelmesre vettük a figurát, például megálltunk a Művészetek Palotájánál, amit most épp felújítanak, illetve a híd lábánál is megnéztünk egy erődszerűséget. Az óceánban pár szörfös mókázott, és feltűnt egy fóka is. Feltekertünk a hídra -- ez egy elég meredek menet, a híd jó magas --, majd átlavíroztunk a túloldalra. Mama eléggé izgult, mert már régen nem biciklizett, és néha elég gyorsan jöttek szembe. Plusz fújt a szél és óriási zaj is volt az autók miatt (a híd 6 sávos). A híd után leereszkedtünk Sausalitoba, ahol mindenki kapott kávét és fagyit. Tekintettel anyák napjára (itt tegnap volt) hajóval mentünk vissza. A hajóról jól meg lehetett nézni Alcatrazt is, úgyhogy a többiek úgy döntöttek, hogy ide nem fognak eljönni. Végül beültünk egy étterembe, ami vicces volt. Persze a túristaközpontban nem vár túl jót az ember (és se kedvünk se erőnk nem volt tovább bóklászni). De az egyik pincér legalább vicces volt, és vegülis az étel sem volt rossz. Este nem kellett altató.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése