Na, pa

Hár ma szuperül kezdődött a nap -- mit mondjak. Teljesen lüke vagyok, de talán ez eufemizmus. Szóval reggel tankoltunk, és tankolás után félreálltam, hogy felvegyem öcsémet a kocsiba, aki kissé távolabb dohányzott -- és most az is kiderül, hogy milyen rossz is a dohányzás. Beült a kocsiba, gáz, majd: WHAM és KABUMM... Sikeresen átmentem a parkoló zárókövén, de valahogy olyan ügyesen, hogy nem is észleltem, hogy felmegyek rá, csak a becsapódást... Rögtön jött egy kedves srác, és megkérdezte, hogy van-e jogsim. Én a fejemet fogtam, és azt hajtogattam, hogy jaj de hülye vagyok. Aztán jött egy pasas, aki mondta, hogy vele is megesett egyszer... Azt persze tudni kell, hogy néha van zárókő, néha nincs, és én jól megnéztem, hogy a következő sorban nem volt, csak azt nem vettem észre, hogy ez egy olyan parkoló, ahol egyik sorban van, másik sorban nincs, felváltva... Papa vállalta a visszafelé ugratást. Hálistennek a kocsi alja nem sérült meg. Úgy tűnik, hogy most az egyszer megúsztam. És most már azt is tudjuk, hogy miért járnak itt az emberek azokkal a batár magasított autókkal...
Az igazi program persze Napa volt. Kóstolgattunk borokat, a legérdekesebb a Sterling borászat volt, ahol kis lanovka vitt fel a hegy tetején lévő borászatba. És ma én kaptam röhögőgörcsöt, azt hiszem a bor miatt, na meg a reggeli események okozta stressz miatt.
Este Mama főzött, finom kis vacsora volt. Most meg alszunk, mert holnap biciklitúra SF-ba.