Bay to Breakers!

Szombaton nem csináltunk semmi nagy dolgot. Délelőtt elmentem a Mamával vásárolni pár szükséges dolgot, meg vettünk 1-2 ruhadarabot. Utána megebédeltünk, ebéd után pedig a családdal és Jens-szel elmentünk Pleasantonba egy tóhoz, ami egyébként ugyanolyan, mint a Lake del Valle. Csak azt már untam egy kicsit. Jót fürödtünk (mondjuk elég "durva" volt, amikor odaértünk "épp" belefulladt valaki a tóba, szerencsére nem láttuk, csak hogy vitte el a mentő). Vettem egy jó kis frizbit, azzal játszottunk. Na meg kicsit lesültem, de az nem baj. Este elmentünk egy annyit-ehetsz-amennyit-tudsz ázsiai büfébe. Jókat ettünk, de pl. Tamás biztosan túllőtt a célon... Másnap meg is fogadta, hogy soha többé ilyen büfé...
Éjszaka rettenetesen aludtam, egyrészt izgultam a futóverseny miatt, másrészt a kaja sem volt talán a legjobb ötlet, harmadrészt meg valami hülye szomszédok hangoskodtak (ami egyébként most fordult elő először). Hajnali ötkor keltünk, fél hatkor már gurultunk, hogy elérjük a hatos BART-ot. Ami egyébként különjárat. Mert itt indít a "BKV" különjáratokat, ha épp valami esemény (futóverseny, meccs stb.) van. Mindenki ott volt, a fél társaság futott, a másik fele drukkolt.
Az őrület már a vonaton elkezdődött, Papa pl. egy macskanővel (egyébként olasz származású jogász) beszélgetett, akivel többször is összefutottunk utána. Jessica, Julie és Andrea bohócsapkában futottak. Az Embarcaderonál szálltunk ki, és a startvonalhoz a többiek már nem jöhettek velünk. Tortilladobálás, kilométeres WC-sor és egyre őrültebb jelmezek fogadtak minket. Papa és Yago adott is valami interjút egy TV-nek. Papánál úgy indítottak, hogy megkérdezték, hogy kenyai-e. Aztán már csak percek voltak hátra, és ideje is volt indulni, mert eléggé hideg volt. 8-kor az elit mag indult, regisztrált futókkal. Mi 8:04-kor indultunk. Mindenkinek volt egy chipje, és az idő egy kapu alatti áthaladással indult.
A fél város kivonult az utcákra, sokan pl. partit rendeztek a házuk előtt, zenével, néha ingyen itallal, beöltözve. Olyan volt, mint egy futó jelmezbál. Teljesen abszurd ötletek voltak, nem beszélve a meztelen férfiakról, akik közül néhányan pl. gyűrűkkel díszítették fel meztelenségüket... Találkoztunk a lazacokkal, akik visszafelé futottak, volt nagyon jó zenét játszó "műzsidó" zenekar, akik ragasztott szakállt és pajeszt viseltek. Általában nagyon jó volt az útmenti zene. Még sorolhatnám oldalakon keresztül, hogy mik voltak, de egyszerűbb, ha megnézitek a lenti videót, illetve ha rákerestek a YouTube-on a dologra (ide is kattinthattok az egyszerűség kedvéért). A hangulat természetesen leírhatatlan volt.
Végig nagyon jól ment a futás, sőt utólag úgy éreztem, hogy kicsit futhattam volna gyorsabban is, csak nem tudtam, hogy mennyi lesz ez a táv... Szóval 1 óra 23 perc és 33 másodperces idővel 8532. lettem, 2952. nő és 1021. 20-29 éves nő. Papa hasonló adatai 1:35:03, 12074., 7190. és 351. De ő megállt mondjuk fényképezgetni is kicsit.
A verseny után nem volt olyan jó a szervezés, egy nyitott stadionban vártuk a szurkoló brigádot, miközben teljesen szétfagytunk a jó kis óceánparti klímában. Utána Papáék hazamentek, Tamással és a többiekkel (akik egyébként legyalogolták a távot) próbáltunk valami helyet keresni, ahol le lehet ülni és enni-inni valamit. De a város még órák múlva is kaotikus volt, még a belvárosban is feltűnt a kávézóban egy-egy kétlábonjáró hot-dog, vagy egy kékrefestett pasas. Egyszer jött szembe egy ferences pap, róla csak sejtem, hogy igazi volt...
Végül Ethannel, a barátnőjével és Jens-szel beültünk a múltkori tapas étterembe, majd öcsém csatlakozása után hazabartoztunk. Aztán elaludtam...