Indy

Adam sokat úszik és már sokszor noszogatott (másokat is), hogy menjünk. Tegnap végül elmentem, az új úszószmüvegemmel, ami egyébként szuper. Kicsit több, mint 1 km-t úsztam, fele-fele mell és gyorsúszásban. Jobban ment, mint gondoltam.
Este elmentünk megnézni az új Indiana Jones filmet. Gagyihalom, ne nézzétek meg. Mondjuk mit is gondoltunk...
Az öcsém meg feltűnt a Fókuszban. Vicces. A Fóóóóókuszban. Sőt, Fókusz Plusz.

Zongorahaha

Tegnap este elmentem futni, utána meg az Alehouse-ba mentünk. Iszonyatosan tele van mostanában csütörtökönként. Egyébként tervezik, hogy átköltöznek az utca túloldalára egy nagyobb területre.
Utána kicsit tévéztünk. Muszáj volt nézni a "Play the piano in a flash" c. dvd hirdetőműsorát. Egy fazon próbálta meggyőzni a nézőket, hogy vegyenek a dvd-jéből, amiből hipp-hopp megtanulnak zongorázni. Hiszen nagyon egyszerű, a bal kézzel akkordokat kell (de a legtöbb "dalhoz" csak 4-5 akkordot kell megtanulni és kész), a jobbal meg dallamot, és hogy kottát olvasni egy szólamban milyen egyszerű. Aztán egy kis ritmusozás és egyéb olcsó trükkök a bal kézzel, és kész is. Meg hogy az is jó a zongorában, hogy nem lehet rajta hamisan játszani. Minden igaz volt amit a fickó mondott, mégis a híres L'art pour l'art szám jutott eszembe: Hogyan fessünk portrét. Vázoljuk fel a hátteret (zöld vászon), skicceljük fel a fejet (barna kör) és az eget (kék csík), majd fejezzük be ízlésünk szerint (Mona Lisa).

Poli

Ma reggel volt egy pók a zuhanyzóban. Brr. Bent minden kihalt, a legtöbben Washingtonban vannak egy meetingen. Mármint a főnökök. Lehet nyugodtan dolgozni...
Tegnap este röplabdáztunk a többiekkel, nagyon jó volt. Vagyis sokkal jobb, mint a múltkor, mert pl. nem fáztam, meg jobban is ment a játék.
Van egy érdekes eset itt, nem tudom, hogy otthon írtak-e róla. Próbálnak felszámolni egy poligám szektát (sajnos magyarul nincs Wikipédia bejegyzés, de az angolt érdemes elolvasni, ha tudjátok). Azzal vádolják őket, hogy 18 év alatti lányokat vesznek el a férfiak feleségül, vagy legalábbis szexuális kapcsolatot tartanak fent velük, sőt gyerekeket is szülnek nekik. Mármint ez a konkrét vád, és emiatt több száz gyereket vettek el a szüleiktől a telepen. A gyerekek többsége még sose látott tv-t, és olyan ruhában járnak, mint a western filmekben. Nem csak ők, a felnőttek is. Persze azért a férfiaknak sokkal többet szabad, mint a nőknek. Larry King meginterjúvolta a őket, a nők teljesen agymosottak, nagyon durva volt amiket mondtak, meg ahogy nem mertek beszélni: mindent tagadtak szinte. Állítólag a fiatal fiúk nagy részét elűzik, hogy ne legyenek vetélytársak az idősebbeknek. Ebben a faluban már azt sem lehet tudni, hogy ki milyen rokona a másiknak... Mindenesetre a poligámia érdekes kérdés, megrpóbálok valami könyvet szerezni róla.

Santa Barbara

Ismét vagyok. Csak közben elszaladtunk 4 napra Santa Barbarába, ugyanis hétfőn Memorial Day volt, a péntek meg szabad.
Santa Barbara már majdnem LA-nél van, de most sokkal kellemesebb volt a vezetés -- talán azért is, mert nem én vezettem, hanem Jens. Szállást az utolsó pillanatban foglaltunk, de még elfogadható volt az ár. Persze erre a hétvégére mindenhol felnyomták az árakat, ahogy jöttünk el láttuk, hogy máris féláron van hétfő estétől minden. Az időjárás lehetett volna jobb is, én vágytam egy kis tengerparti napozásra, de ebből nem lett semmi. A belváros nagyon szép, sokat sétálgattunk, tele van éttermekkel meg boltokkal. A legtöbb épület spanyol stílusú, amit nagyon szeretek. Kicsit távolabb van egy misszió, meg egy olyan rész, ahol majdnem sikerült elhitetnem magammal, hogy Dél-Spanyolországban, mondjuk Cordobaban sétálgatok. Ennek persze egy jó kis Európa-vágy lett az eredménye. De tényleg szép volt. Szombaton biciklizgettünk, meg megnéztük a készülő aszfaltrajzoló fesztivált. Nekem is kedvem támadt rajzolni, de persze erre jelentkezni kellett már előre, meg krétám sem volt. Vasárnap kicsit kirándultunk, de alapvetően egy szép lusta hosszú hétvége volt az egész. Bámultuk az embereket, és megint megcsodáltam, hogy micsoda nagy kavalkád él errefelé. Nem csoda, hogy ilyen nyitott mindenki. Csak öltözködni nem tudnak, mindenki egyenpólóban és farmerben, vagy aki próbál kicsit egyedibb lenni, az meg bár ne tenné. De nagyon kedvesek, és ez fontosabb a divatnál. Képek itt.

Fogorvos 3.

Tegnap délben fogorvoshoz mentem, pár kisebb lukat tömött be. Mondjuk azt hiszem ezek olyanok, amikre otthon legyintene az orvos (legyintett is egy éve). A vicc, hogy itt ehhez is adnak injekciót, mert hátha... Én még sose kaptam érzéstelenítőt az arcomba, úgyhogy meglepő volt, meg hülyén is néztem ki, nem bírtam rendesen tartani a fél arcomat egy pár órán át. Maga a fúrás-tömés egészen gyors volt. Mondjuk most két fogam közé nem megy be a fogselyem, úgyhogy lehet, hogy ma felhívom őket, hogy mi a teendő ilyenkor.
Este néztünk az American Idol (itteni Megasztár) eredményhirdető show-ját, és nem az nyert, aki szerintünk nyert volna. Vicces, mert mindkét jelöltet Davidnek hívták.
Este 10 körül pedig megérkezett Turányi Tamás és Edit, akik már pár napja autókáznak délről, jártak pl. a Death Valley-ben is. Az elkövetkező napokban SF-t fogják nézegetni.

Utolsó nap a többiekkel

Tegnap előtt volt az utolsó teljes napunk együtt. Elmentünk vásárolgatni ide-oda, vettünk ezt-azt, ruhákat, pár ajándékot. Egy thai étteremben ebédeltünk. Én viszonylag nehezen tudtam járni, mert izomlázam volt. Este volt a búcsúvacsora, paprikáscsirkét ettünk.
Tegnap hajnalban keltünk, hogy kiérjünk a repülőtérre időben. Iszonyatos dugók voltak (mint mindig reggelente), de azért sikerült. Nem volt valami jó elköszönni, ez a három hét elég gyorsan eletelt...
Utána dolgozni sem volt egyszerű, mert eléggé fáradt voltam egész nap, de azért viszonylag gyorsan belerázódtam a dolgokba.

Bay to Breakers!

Szombaton nem csináltunk semmi nagy dolgot. Délelőtt elmentem a Mamával vásárolni pár szükséges dolgot, meg vettünk 1-2 ruhadarabot. Utána megebédeltünk, ebéd után pedig a családdal és Jens-szel elmentünk Pleasantonba egy tóhoz, ami egyébként ugyanolyan, mint a Lake del Valle. Csak azt már untam egy kicsit. Jót fürödtünk (mondjuk elég "durva" volt, amikor odaértünk "épp" belefulladt valaki a tóba, szerencsére nem láttuk, csak hogy vitte el a mentő). Vettem egy jó kis frizbit, azzal játszottunk. Na meg kicsit lesültem, de az nem baj. Este elmentünk egy annyit-ehetsz-amennyit-tudsz ázsiai büfébe. Jókat ettünk, de pl. Tamás biztosan túllőtt a célon... Másnap meg is fogadta, hogy soha többé ilyen büfé...
Éjszaka rettenetesen aludtam, egyrészt izgultam a futóverseny miatt, másrészt a kaja sem volt talán a legjobb ötlet, harmadrészt meg valami hülye szomszédok hangoskodtak (ami egyébként most fordult elő először). Hajnali ötkor keltünk, fél hatkor már gurultunk, hogy elérjük a hatos BART-ot. Ami egyébként különjárat. Mert itt indít a "BKV" különjáratokat, ha épp valami esemény (futóverseny, meccs stb.) van. Mindenki ott volt, a fél társaság futott, a másik fele drukkolt.
Az őrület már a vonaton elkezdődött, Papa pl. egy macskanővel (egyébként olasz származású jogász) beszélgetett, akivel többször is összefutottunk utána. Jessica, Julie és Andrea bohócsapkában futottak. Az Embarcaderonál szálltunk ki, és a startvonalhoz a többiek már nem jöhettek velünk. Tortilladobálás, kilométeres WC-sor és egyre őrültebb jelmezek fogadtak minket. Papa és Yago adott is valami interjút egy TV-nek. Papánál úgy indítottak, hogy megkérdezték, hogy kenyai-e. Aztán már csak percek voltak hátra, és ideje is volt indulni, mert eléggé hideg volt. 8-kor az elit mag indult, regisztrált futókkal. Mi 8:04-kor indultunk. Mindenkinek volt egy chipje, és az idő egy kapu alatti áthaladással indult.
A fél város kivonult az utcákra, sokan pl. partit rendeztek a házuk előtt, zenével, néha ingyen itallal, beöltözve. Olyan volt, mint egy futó jelmezbál. Teljesen abszurd ötletek voltak, nem beszélve a meztelen férfiakról, akik közül néhányan pl. gyűrűkkel díszítették fel meztelenségüket... Találkoztunk a lazacokkal, akik visszafelé futottak, volt nagyon jó zenét játszó "műzsidó" zenekar, akik ragasztott szakállt és pajeszt viseltek. Általában nagyon jó volt az útmenti zene. Még sorolhatnám oldalakon keresztül, hogy mik voltak, de egyszerűbb, ha megnézitek a lenti videót, illetve ha rákerestek a YouTube-on a dologra (ide is kattinthattok az egyszerűség kedvéért). A hangulat természetesen leírhatatlan volt.
Végig nagyon jól ment a futás, sőt utólag úgy éreztem, hogy kicsit futhattam volna gyorsabban is, csak nem tudtam, hogy mennyi lesz ez a táv... Szóval 1 óra 23 perc és 33 másodperces idővel 8532. lettem, 2952. nő és 1021. 20-29 éves nő. Papa hasonló adatai 1:35:03, 12074., 7190. és 351. De ő megállt mondjuk fényképezgetni is kicsit.
A verseny után nem volt olyan jó a szervezés, egy nyitott stadionban vártuk a szurkoló brigádot, miközben teljesen szétfagytunk a jó kis óceánparti klímában. Utána Papáék hazamentek, Tamással és a többiekkel (akik egyébként legyalogolták a távot) próbáltunk valami helyet keresni, ahol le lehet ülni és enni-inni valamit. De a város még órák múlva is kaotikus volt, még a belvárosban is feltűnt a kávézóban egy-egy kétlábonjáró hot-dog, vagy egy kékrefestett pasas. Egyszer jött szembe egy ferences pap, róla csak sejtem, hogy igazi volt...
Végül Ethannel, a barátnőjével és Jens-szel beültünk a múltkori tapas étterembe, majd öcsém csatlakozása után hazabartoztunk. Aztán elaludtam...

Csak buli

Ma jó volt bent, Craiggel dolgoztam pár mérésen. Persze egyelőre nem jött ki semmi, ez nem olyan öröm.
Este Jessicaéknál volt szénhidrátparti. Ez annak örömére, hogy vasárnap futunk. Ilyen megterhelő sport előtt sok szénhidrátot kell enni, mert ez könnyű és mégis energiadús, és nem olyan gyorsan szabadul fel, mint a cukor. Mi, vagyis Mama tojásos galuskát készített. Mindenkinek nagyon ízlett, többször is vettek belőle. Volt még lasagna, pizza, saláta, sütemények, sok-sok sör, többek között Sebastian saját söre. Majdnem mindenki eljött, még Pablo is, aki 2 éves.
Este itthon nagyon vicces volt. Azt állította az öcsém, hogy egy óriási macskát látott bemászni a szemetesbe. Itt az óriási macska pumát is jelenthet. Lesettenkendtünk a szemeteshez, Papa az erkélyről figyelt. Én a bukósisakomat vittem, hogy ha ugrik a puma, akkor jól fejbecsaphassam. Tamás meg persze a fényképezőgépét hozta. 3-4 macska is olálkodott a környéken, már-már kezdtem hinni benne, hogy itt egy puma és a kis macskák arra jönnek. Ekkor Tamás belevekuzott a kukába, mire egy óriási fekete macska ugrott ki belőle. Persze nem puma, de jól megijedtünk, Papa röhögött. Én meg csak arra gondoltam, hogy ha ez egy igazi puma lett volna, akkor mi lett volna...

Piac, sör, buli

Tegnap tehát 38 fok volt, de én ezt légkondiban vészeltem át. Bent minden rendben, írom a cikket. Tegnap utazott el Indiába Ravi felesége 3-4 hónapra. Persze a kislányukat is vitte magával, és Ravi a végén fog csatlakozni egy hónapra, aztán jönnek vissza.
Este Tamás és Mama bent maradtak SF-ban múzeumozni, Papa viszont velünk bulizott. Először elmentünk a hetipiacra, ahol kóstoltunk bort. Papa ingyen kapta, mert az egyik szervezőnő kitalálta, hogy ő lesz majd a livermore-i bor magyar nagykövete. 8-kor átvonultunk az Alehouse-ba, ahol tovább folytatódott a buli. Papa Sebastiannal társalgott, engem meg Nina próbált meggyőzni arról, hogy csatlakozzak hozzá a tritlonozásban. Én... Mondjuk először is meglátjuk, hogy hogy fog menni a vasárnapi futás. De egyébként nem hiszem, hogy heti hatszor szeretnék edzeni... Ráadásul még össze kéne koldulni-kéregetni $3000-t is rákkutatásra (ezért cserébe adják az ingyenes edzést), és nem hiszem, hogy ez menne.

SFSFSFSFSFSF

Családtagjaim rákattantak SF-ra. Tegnap és ma is ott voltak. Mindenfelé császkáltak, trolibuszoztak, ettek-ittak, múzeumban voltak, majd otthon beszámolnak gondolom a kalandjaikról. Itt egyre melegebb vannak, holnapra 38 fokot jósolnak. Persze bent légkondi van, de most kivételesen estére sem hűlt le a levegő.
Most megyek lefeküdni, késő van.

Lustulás és munka

Az előbbit a többiek, az utóbbit én tettem ma. Persze azért elmentek bevásárolni, ami jó, meg a Mama főzött is. Este pedig elmentünk futni a Papával. Meglepően jól ment annak ellenére, hogy több, mint egy hetet kihagytam. Persze mondjuk csak a futást hagytam ki, a mozgást nem. Még azt hiszem egyszer el fogok menni a verseny előtt, de többször nem, mert tényleg nagyon megérzem, ha mondjuk két egymást követő napon futok.
Bent ma végre volt egy csoportgyűlésünk, ahol megbeszéltük, hogy ki mit csinál. Én már régóta hiáanyoltam egy ilyet, és most elvileg rendszeres lesz. A titkárnőnk elmegy jövő héten, Oregonba költözik. Jensék titkárnője is elment nemrég, és még nem találtak a helyére új embert. Azért jó lenne, ha nem lenne nagy felfordulás emiatt. Aztán megjött a "motivációs pénz" az államtól: idén minden adózó visszakap valamekkora összeget "csak úgy". Az az elmélet, hogy ezzel kicsit felpezsdítik a gazdaságot.

Biciklizés SF-ban

Tegnap ismét egy szokott túrámat (lásd még itt és itt) ismételtem a családdal, illetve Jens is jött velünk. Mi a saját biciklijeinket vittük, a többieknek béreltünk a parton. Most nagyon kényelmesre vettük a figurát, például megálltunk a Művészetek Palotájánál, amit most épp felújítanak, illetve a híd lábánál is megnéztünk egy erődszerűséget. Az óceánban pár szörfös mókázott, és feltűnt egy fóka is. Feltekertünk a hídra -- ez egy elég meredek menet, a híd jó magas --, majd átlavíroztunk a túloldalra. Mama eléggé izgult, mert már régen nem biciklizett, és néha elég gyorsan jöttek szembe. Plusz fújt a szél és óriási zaj is volt az autók miatt (a híd 6 sávos). A híd után leereszkedtünk Sausalitoba, ahol mindenki kapott kávét és fagyit. Tekintettel anyák napjára (itt tegnap volt) hajóval mentünk vissza. A hajóról jól meg lehetett nézni Alcatrazt is, úgyhogy a többiek úgy döntöttek, hogy ide nem fognak eljönni. Végül beültünk egy étterembe, ami vicces volt. Persze a túristaközpontban nem vár túl jót az ember (és se kedvünk se erőnk nem volt tovább bóklászni). De az egyik pincér legalább vicces volt, és vegülis az étel sem volt rossz. Este nem kellett altató.

Na, pa

Hár ma szuperül kezdődött a nap -- mit mondjak. Teljesen lüke vagyok, de talán ez eufemizmus. Szóval reggel tankoltunk, és tankolás után félreálltam, hogy felvegyem öcsémet a kocsiba, aki kissé távolabb dohányzott -- és most az is kiderül, hogy milyen rossz is a dohányzás. Beült a kocsiba, gáz, majd: WHAM és KABUMM... Sikeresen átmentem a parkoló zárókövén, de valahogy olyan ügyesen, hogy nem is észleltem, hogy felmegyek rá, csak a becsapódást... Rögtön jött egy kedves srác, és megkérdezte, hogy van-e jogsim. Én a fejemet fogtam, és azt hajtogattam, hogy jaj de hülye vagyok. Aztán jött egy pasas, aki mondta, hogy vele is megesett egyszer... Azt persze tudni kell, hogy néha van zárókő, néha nincs, és én jól megnéztem, hogy a következő sorban nem volt, csak azt nem vettem észre, hogy ez egy olyan parkoló, ahol egyik sorban van, másik sorban nincs, felváltva... Papa vállalta a visszafelé ugratást. Hálistennek a kocsi alja nem sérült meg. Úgy tűnik, hogy most az egyszer megúsztam. És most már azt is tudjuk, hogy miért járnak itt az emberek azokkal a batár magasított autókkal...
Az igazi program persze Napa volt. Kóstolgattunk borokat, a legérdekesebb a Sterling borászat volt, ahol kis lanovka vitt fel a hegy tetején lévő borászatba. És ma én kaptam röhögőgörcsöt, azt hiszem a bor miatt, na meg a reggeli események okozta stressz miatt.
Este Mama főzött, finom kis vacsora volt. Most meg alszunk, mert holnap biciklitúra SF-ba.

M-C-BS

Tegnap a "szokásos" Monterey-Carmel túrát csináltuk, kiegészítve egy kis Big Surrel. Ki lehet keresni az előző blogbejegyzéseimet (na jó, itt és itt vannak), ahol képes illusztrációs leírásokat találtok. És mielőtt Erika kérdezné: nem mentünk el az akváriumba, mert nem volt rá időnk. Meg inkább a tájbámuláshoz és városkanézéshez volt kedvünk. Carmelben láttunk nagyon cuki bébimókusokat. Hazafelé Phil haléttermében ettünk, ahol én már szintén sokszor megfordultam. Itt meg oroszlánfókák pihentek egy stégen. Papa és Tamás közelit csináltak, mire a lény elkezdett ugatni. Papa persze rögtön felállította az elméletét, hogy ez az egyik hajó házörzője. Az étteremben Papa kapott kagylót, és aztán három adag főétellel (kardhal, sült kagyló és rákos fetuccini) jól is laktunk mind a négyen. Onnan visszefelé Tamás vezetett, Mama és Papa a hátsó ülésen meg röhögőgörcsöt kaptak. Egymástól, azt hiszem.

Jelentés

Hétfőn családi pihenőnap volt -- kivéve nekem, mert dolgoztam. A többiek elmentek egy bevásárlóközpontba, ahol ismerkedtek a helyiekkel. Aztán meg felmentek egy hegycsúcsra. Az a baj, hogy nem nagyon tudom élményszerűen leírni a kalandjaikat... Tamás vett egy minikamerát, amivel készített a Papával egy interjút. De egyelőre még meg kéne oldani a feltöltést, és a hangot alig hallani (tudom, ez kibírható). :)
Este rendes kaja volt, Mama főzött.
Kedd-szerda-csütörtök dolgoztam, bent fokozódik a hangulat. Semmi extra, csak kommunikációs nehézségek. Remélhetőleg megoldódik. Persze nem akarom részletezni, mert az lehet, hogy tilos, nem tudom... Hétfőn lesz csoportmegbeszélés, kíváncis vagyok. Közben elkezdtem írni egy cikket, meg majd lesz egy másik. És Talitha, az egyik csaj is kérdezett tőlem valamit, meg Craig is adott új feladatot, szóval megint kicsit felpezsdült az élet.
Szerdán a többiek SF-ba mentek, kínai negyed, kikötő és társai. Azt hiszem, hogy tetszett nekik. Tegnap meg Berkeley-ben voltak. Először egy csokigyárba mentek, aztán sétálgattak, végül Feri bevitte őket a szikrotronba. Este meg a hagyományokhoz híven Alehouse volt, ahol Papa felváltva németül és angolul kommunikált. Csak azt sajnálta, hogy nincs se orosz se olasz a társaságban. De tényleg jó volt, Tamásnak nem ízlett mondjuk az amerikai sör, de Papának igen, sőt, még a hamburger is ízlett mindenkinek. Na persze ez nem olyan, mint amit a McDonald's-ban adnak.
Ninával tegnap vettünk operajegyet SF-ba Händel Ariodante c. operájára. Csak júniusban lesz, de már nagyon várom.

Négy nap Yosemite-ben

Na jó, akkor írok egy kicsit, mert úgy látom, hogy a többiek nem. Megpróbálom röviden Yosemite-t. Első nap Bridalveil vízesés, szájtátás a sziklákra, lepakolás, Ahwahnee hotel, alvás. Még jó, hogy fűthető sátort béreltünk, mert éjszaka hideg volt, különösen Papa ragaszkodott a fűtéshez. Ezen kívül kiderült, hogy nem bír hálózsákban aludni, valamiféle klausztrofóbia tör rá.
Másnap volt a nagy túra a Nevada vízesésig a Vernall vízesés érintésével. Mama majdnem feladta a csúcs előtt, de végül mindannyian felértünk. Tamás beszkennelte az egész tájat a fényképezőgépével. Szuper időnk volt. Rengeteg víz van a parkban, több, mint tavaly ugyanilyenkor, és sokkal több a hófolt is. Lefelé a John Muir úton jöttünk, ami jégcsapveszély miatt elvileg le volt zárva, de mindenki arra ment és nem is volt jégcsap. Amikorra leérkeztünk, addigra Papa is kijelentette, hogy nem hajlandó többet aznap sétálni. De nem is kellett, mert már este lett. Megvacsoráztunk a pizzázóban, aztán láttunk egy mosómacit.
Másnap kelés, reggeli, majd autóval fel a Glacier Pointhoz. Erről a pontról az egész völgyet belátni, a Half Dome-ot, a többi dómot (North, Basket, Quarter), az El Capitant, a Clouds Restet és a távolban a hegyeket. Épp kigyönyörködtük magunkat, amikor a völgyben elkezdett esni az eső. De ez nem zavart minket, mert délnek vettük az irányt, hogy eljussunk az óriásfenyőkhöz.
A múltkor nem itt voltam, de ez sokkal jobb. Egy egész rendes kis 3 órás sétát tettünk (Mama ismét a csúcs előttmajdnem feladta), láttunk többszáz olyan vastag fát, amit mondjuk 10-15 ember ér csak körbe. Volt aminek az aljában luk volt, volt aminek csak a külső része élt, belül teljesen üres volt, mint egy cső, és volt egy csomó, ami ki volt dőlve. Majd rakunk fel képeket, ha ecsém vagy a többiek kiválogatják a képeiket. Mert én nem fotóztam.
Hazafelé izgalmasan felhős volt az ég Tamás örömére. Ja, és nem is mondtam, hogy láttunk egy medvét. De nem volt félelmetes, mert sokan voltunk, az út mentén megálltak az emberek és onnan néztek farkas-(vagy inkább medve-) szemet a medvével.
Hétfőn elslattyogtunk a Yosemite vízeséshez (kb. 3-4 km), megnéztünk. Másodpercenként 9 000 liter. Ami még poén, hogy kora tavasszal szokott lenni teliholdkor Moonbow, azaz olyan szivárvány, amit a Hold csinál. Még korábban meg néha, ha elég hideg van, az egész vízesés átmegy hóágyú üzemmódba: az apró cseppek esés közben megfagynak, és a vízesés egy nagy rakás havat produkál.
Aztán körbejátuk a Tükör tavat, ami olyan, mint egy mesében. Óriási kövek, a víztükörben meg tükröződnek a hegyek. A felsőbb részén az erdő meg teljesen kaotikus, igazi őserdő. Az evés kicsit bonyolultra sikerült, meg még megnéztünk egy múzeumot is, és végül 6-kor indultunk vissza Livermore-ba.

Visszatérés

Tegnap késő este visszatértünk Yosemite-ből. Nagyon sok kalandunk volt, az egész szinte tökéletesre sikerült -- még a végén elmegyek egy utazási irodához dolgozni. Viszont megpróbálom rávenni a többieket, hogy írják meg ők, hogy miket láttunk.

Familia

Tegnap este megjöttek a szüleim és a tesóm. Jó fáradtak voltak, plusz repülős elgémberedések. Én is eléggé fáradt voltam, sötétben meg nem nagyon szeretek vezetni, egy helyen sikerült is rossz irányba mennem az autópályán. Azt hittem, hogy semmi gond, hiszen itt van velem mindenki, de aztán kiderült, hogy mindenki olyan hulla, hogy mégiscsak nekem kellett kitalálnom a visszafordulást -- ami azért nem volt olyan nehéz, csak én vagyok mindig olyan büszke magamra, ha eltalálok valahova.
Ideérve egyrészt azzal sokkoltam őket, hogy elmondtam, hogy milyen jó, hogy Yago felajánlotta a parkolóját. Ugyanis az enyém messze van. Persze nincs messze, csak Yagoé közelebb. Másrészt meg töltöttem ki grapefruitlevet, ami állítólag rettenetes adag lett. Hát igen, egy év, az egy év.
Ma Craignek kellett ábrákat gyártanom, addig a többiek felfedezték Livermore-t, meg elmentek a Lake del Valle-hoz. Tamás jó képet csinált Mamáról, ahogy eltörpül két autó között. Egyelőre ismét mindenki alszik, de talán Yosemite-ről majd kapunk beszámolót.
Este átjött Jens, kapott egy kis whiskey-t, cserébe Papa mesélt neki. :)