Yosemite visszavág

Először is a csütörtököt, csak a rend kedvéért. Dolgoztam, mint általában, jól telt a nap. Izgultam kicsit, hogy nehogy hívjanak az autókereskedésből, hogy eladták a kocsit. Korábban eljöttünk, utolsó simítások a csomagoláson, és máris gurultunk, hogy másnap meghódítsuk a Half Dome-ot. Nagyjából 2 óra alatt értünk az ún. kabinba, ami errefelé egy igencsak rendes házikót jelent. Nagyon éhes voltam, ezért én főztem (hogy minél hamarabb ehessünk). Vacsora után még kicsit beszélgettünk, aztán alvás, mert másnap reggel 6-kor keltünk.
A túrát 9-kor kezdtük, mert nagyjából 1 óra volt az út a háztól az ösvény elejéig. Én eléggé féltem, hogy nem fogjuk tudni megcsinálni, ezért amikor csak tudtunk, jól belehúztunk, hogy minél több idő maradjon a végére. Matt majdnem vissza is fordult az elején, mert nem bírta az iramot és kicsit rosszul is lett. De szerencsére végül végigcsinálta az egészet, ha kicsit le is maradt mindig.
A Nevada vízeséshez fél 12-kor értünk fel, kicsit gyönyörködtünk benne, ezt már lattuk a múltkor is (azért persze nem uncsi másodszorra sem). Ez az első szakasz meredek eléggé, nagy lépcsőkkel. Utána egy kicsit könnyebb, lapos szakasz következett, majd egy elég meredek, és leginkább nagyon hosszú út. Ennek a végén fordultunk a múltkor vissza. Ezután egy kisebb átvezető szakasz jött, majd egy igazán meredek, hosszú lépcsősor. A legvégén pedig a már említett kábeles szakasz, nagyjából 60 fokos lejtővel. A cipőm szuper volt, nagyon jól tapad a grániton. Olyan 3 körül értünk a csúcsra. Fantasztikus volt, a kilátás is, meg az egész, hogy eljutottunk idáig. Szerintem ez volt életem eddigi legizgibb túrája, mondjuk talán olyasmi, mint a Toubkal megmászása Marokkóban, csak szerintem sokkal mutatósabb lett a végeredmény. A csúcson nagyjából egy órát töltöttünk, fényképezkedtünk, örültünk magunknak.
Lefelé elég nehéz volt, mert kezdtünk fáradni, de megcsináltuk. A cipőm szuper, csak egy kicsit törte fel a lábam, de sokkal kényelmesebb volt, mint a régi bakancs, főleg lefelé. 9-re értünk Curry Village-be (ahol a múltkor laktunk) és ettünk egy pizzát. Nagyjából éjfélre értünk vissza a szállásra, ahol bezuhantunk az ágyba.
Útközben rengeteg álltatot láttunk. Az őzikék hihetetlenek voltak, az orrunk előtt mentek el, és tőlünk pár méterre legelésztek. Volt kék madár (jay), egy csomó mókus (rám is mászott az egyik), de a csúcs a csörgőkígyó volt, ami tényleg mérges! Az út mellett pár ember találta, egy túrabottal kicsit böködték, aztán elmászott magától. Fura, mert egyáltalán nem féltem, pedig csak 2-3 méterre volt tőlem. Még láttunk szép lepkéket, meg egyéb madarakat is, amiknek nem tudom a nevét.
Reggel 10-kor indultunk vissza. 3-ra megbeszéltem a találkozót az autókereskedővel. Ez alkalommal Jenssel mentem alkudni. Kicsit olyan volt, mintha valami vizsgára készültem volna. Megbeszétük a taktikát, ami egészen jól bevált. Azért is jó volt, hogy ketten mentünk, mert ő szóval tartotta az ürgét, amíg én gondolkodtam a következő ajánlaton. Végülis azt hiszem, hogy egy nagyon jó kis árat alkudtam ki, amivel mindketten jól jártunk. Egyrészről nyilván nem én voltam élete legnehezebb vevője, másrészről viszont szerintem szimpatikusak voltunk neki, és nem akart átvágni minket. Mindenesetre 15%-ot alkudtunk le, ami elég jó szeritem, és jóval az ajánlott ár alatt megúsztuk.
A kocsit csak hétfőn hozhatom el, mert egyelőre nincs biztosításom. De azt hiszem, hogy addig kibírom, ha eddig kibírtam. Este elmentünk vacsorázni, megünneplendő a nagy vásárt. És ami még érdekes: gyakorlatilag lenulláztam a bankszámlám, ami vicces dolog. Ilyenkor jön jól, hogy itt kéthetente kapunk fizetést, és nem csak havonta.
Most pedig beszéljenek a képek magukért (érdemes lesz pár nap múlva újra megnézni, mert a többiektől beszerzett képeket is felrakom majd).