Napa völgy

Tegnap kifújtuk a port a motorból. És annyira rendes vagyok, hogy előtte meg a lakásból szívtam ki a port hőn szeretett - ám ritkán igénybevett - porszívómmal. De hogy a motornál maradjak: eredetileg San Franciscotól északra akartunk keresni egy kis tengerpartot, de mivel úgy tűnt, hogy arrafelé elég hűvös van, ezért inkább a Napa völgybe mentünk. Ez Kalifornia leghíresebb borvidéke. Nagyjából 1.5 óra alatt értünk oda, a kocsi szuper, semmi sem volt vele, jól gyorsul stb. A fogyasztását egyelőre csak saccolni tudom, mert még nem tankoltam vele, de legalább 28 mérföld/gallon, azaz legfeljebb 9 litert eszik százon. Majd beszámolok a pontosabb adatokról. :-)
A völgybe későn értünk, úgyhogy már nem tudtunk bemenni a pincészetekbe, de nem is baj, egyszer majd rendesen kell ide menni, legalább egy napra, és a kocsit letenni valahol, hogy az ember tudjon bort kóstolni. A hely fantasztikusan néz ki egyébként, festőinek is mondhatnám, csak ezt a szót nem szoktam használni. Szőlő ameddig a szem ellát, köztük hihetetlen házak, az egyik provance-i stílusú, a másik mexikói stb. A mezőkön láttunk egy csomó propellert, megtudtuk, hogy tavasszal ezekkel keverik a levegőt, hogy ne fagyjon el a szőlő.
Este még kicsit sétáltunk Napaban, ami a völgytől délre fekszik. Nagyon szép kis városka, ez Napa megye fővárosa, és a boron kívül egy csomó boltban fesményeket, iparművészeti dolgokat árulnak. Voltak utcai zenészek, és megtudtuk, hogy itt találták fel a hangosbeszélőt (vagy legalábbis egy típusát).
Azt még nem is írtam azt hiszem, hogy tavasszal, amikor kijöttem, minden csupa zöld volt. Nagyjából egy hónappal később a fákat kivéve minden besárgult. Először furcsa, de utána nagyon meg lehet szeretni. Kaliforniát az "arany állam"-nak (Golden State) hívják, ami persze az aranyláz miatt van, de ezt egyben arra is értik, hogy késő tavasztól (valószínűleg) késő télig minden aranysárga (kivéve a fákat).