Ma ismét lesújtott, hogy mennyire sok cikket el kéne olvasnom ahhoz, hogy rendesen tudjam, amit csinálok. Meg nem csak olvasni, hanem megérteni meg tudni... A napom kicsit egyébként zilált volt, Ravival kimentünk a műhelybe, ismét vezethettem a Chevy Silveradot, jó nagy autó, kár, hogy a műhely olyan közel van. :-)
Ma kaptunk egy levelet, hogy milyen ügyesek voltunk a két napja tartott próba-tűzriadón (lehet, hogy ezt nem írtam, csak be kellett vonulni egy terembe, én meg egyébként sikeresen kizártam magam a szobámból, mert nem tudtam, hogy ha becsukjuk az ajtót, akkor az be is záródik).
Este Caroline búcsúbulijára mentünk. Egy kis piros biciklicsengőt vettünk neki, de Julie-ék is ugyanezt találták ki neki, szóval vicces volt, most van két csengője. Nagyon finom kaják voltak, mindenféle mártogatós, meg Nahoko csinált egy érdekes kaját, amit sushinak hívott, de ez egy nagy tál rizs volt, amibe mindenféle érdekes volt belekeverve. A fő attrakció pedig a Caroline és Sebastian által főzött sör volt, ami nagyon jól sikerült, teljesen olyan lett, mint egy rendes sör. Vettek sörösüvegeket, és beletöltötték a sört, sőt, még cimkét is gyártottak hozzá, nagyon profi volt!
Dinnyenapló
Már kiskoromban is imádtam a dinnyét. Most, hogy nagy vagyok (és doktor) eljöttem a Nagy Dinnyekutató Laboratóriumba a napfényes Kaliforniába. A baj csak az, hogy ez az Óperenciás tengeren, sőt, még az Üveghegyen is túl van, és mindenki, aki fontos nekem, otthon maradt... Nekik írom ezt a naplót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése