Huhh

Ilyen címmel már írtam bejegyzést, nem tudom mit, de mindegy, most azért írom, mert ma valahogy nagyon fáradt voltam. Ez a szabad péntekem, de hát bementem ismét (nem érzem magam emiatt egyébként túl nagy hősnek, csak mondom). A péntek csendes volt, mint mindig. Ahrennel, az új kutatóval haverkodtam kicsit, ma elhívtam, hogy ebédeljen velünk (a "többiekkel", akikkel péntekenként szoktam), bemutattam, ilyenek. Mindenki azt hiszi róla, hogy posztdok, pedig nem, állandó állást kapott. Megmutatta egyébként, hogy mit csinált az előző helyen (Argonne-ban, Illinois államban). Kb. ugyanazt, mint amit most én csinálok, és mondta, hogy ő is akkor kezdte ezt a dolgot, úgyhogy megnyugodtam, hogy tényleg nem vagyok lemaradva semmivel. Kicsit irígykedett, hogy én nem csak ezt tudom (vagyis nem tudom, de majd tudni fogom), hanem a laborügyekhez is hozzá tudok szólni. Ez szerintem is nagyon jó, egyszerűen félelmetes, hogy az elméleti és gyakorlati emberek mennyire más nyelvet beszélnek! Most kicsit beképzelt leszek, de azt hiszem, hogy én mindkét féllel érdemben tudok beszélni, ami persze nem azt jelenti egyáltalán, hogy mindent tudok... Na mindegy. :-) De ma este is Jurijjal beszélgettem, és nem értette, hogy miért szeretném, ha valami úgy lenne, ahogy, és mondtam, hogy hát azért, mert csak így tudnánk mérni a dolgot, és elmondtam neki a mérést. Teljesen érdeklődve hallgatta a dolgot, sőt, tetszett is neki, de látszott rajta, hogy még életében nem mért semmit.
Ma korán lefekszem, holnap megyünk San Franciscoba biciklizni. Már várom!