Caroline búcsúbulija

Ma ismét lesújtott, hogy mennyire sok cikket el kéne olvasnom ahhoz, hogy rendesen tudjam, amit csinálok. Meg nem csak olvasni, hanem megérteni meg tudni... A napom kicsit egyébként zilált volt, Ravival kimentünk a műhelybe, ismét vezethettem a Chevy Silveradot, jó nagy autó, kár, hogy a műhely olyan közel van. :-)
Ma kaptunk egy levelet, hogy milyen ügyesek voltunk a két napja tartott próba-tűzriadón (lehet, hogy ezt nem írtam, csak be kellett vonulni egy terembe, én meg egyébként sikeresen kizártam magam a szobámból, mert nem tudtam, hogy ha becsukjuk az ajtót, akkor az be is záródik).
Este Caroline búcsúbulijára mentünk. Egy kis piros biciklicsengőt vettünk neki, de Julie-ék is ugyanezt találták ki neki, szóval vicces volt, most van két csengője. Nagyon finom kaják voltak, mindenféle mártogatós, meg Nahoko csinált egy érdekes kaját, amit sushinak hívott, de ez egy nagy tál rizs volt, amibe mindenféle érdekes volt belekeverve. A fő attrakció pedig a Caroline és Sebastian által főzött sör volt, ami nagyon jól sikerült, teljesen olyan lett, mint egy rendes sör. Vettek sörösüvegeket, és beletöltötték a sört, sőt, még cimkét is gyártottak hozzá, nagyon profi volt!

ER

Ma volt egy kis malőr, a diákunkat megrázta az áram a laborban. Csak kicsit, semmi baja nem lett, de persze odacsődült a teljes brigád, fotóztak a helyszínen. Én nem voltam ott, csak Ravi mesélte.
Az irodában semmi veszély nem volt, de azért nem unatkoztam, mennek a számolások. Este elmentünk a piacra. Utána meg főztem, rizottót, csak kicsit nehéz lett.

Haha

Holnap kapunk fizetést, hurrá. Most már rámfér, még nem teljesen jöttem "egyenesbe" az autóvásárlás óta. Elég könnyen "költődik" egyébként a pénzem, itt egy étterem, ott egy BART jegy, egy bevásárlás, egy sör, egy mászás, és hát sok kicsi sokra megy. Ma is elmentünk délben Caroline-t búcsúztatni egy borászatba ebédelni. Hallottam egy vicceset. A múltkor írtam, hogy volt ez az etikai oktatás. Kiderült, hogy (persze) minden évben van, de mindig kicsit más. Tavaly élő előadás volt, nem video, egy nő adott elő. És képzeljétek, akkora botrány lett, mert a nőnek sikerült valakit iszonyatosan megsértenie, valahogy egy olyasmivel, hogy ahelyett, hogy azt mondta volna, ne mondjunk rasszista vicceket, elmesélt egy rasszista viccet (csak hogy életszagú legyen a dolog)!!! Valaki meg felállt a közönségből, és kikérte magának. :-)
Este sokáig dolgoztam, végre belelendültem a dologba. Este meg elmentünk venni Caroline-nak üdvözlőlapot.

Mászás

Ma sem ment valami jól a munka, nem tudom, nincs valami nagy hangulatom hozzá. És anélkül nehéz. Este elmentünk Jessicaval falat mászni. Jó volt, meg érdekes is. Egy nem túl nagy terem, de nincsenek sokan, nyugodtan lehet bénázni, és nem is túl drága még akkor sem, ha az ember bérli a felszerelést. Egészen jól ment (magamhoz képest).

Semmi

Ma kicsit frusztrált a munka, de hát van ilyen azt hiszem. Remélem lesz jobb is.
Este Caroline-al vacsoráztam egy olasz étteremben. Szombaton utazik el, gondoltam, hogy még egy utolsót beszélgessünk.

Vásárolgatás

Reggel sokáig aludtam, utána skype-oltam. Nem nagyon voltam éhes, így csak reggeliztem mielőtt elmentünk volna kicsit vásárolgatni. Ismét költöttem a pénzem, de hát csupa szükséges dologra (majdnem csak arra). Vettem egy 160 Gb-os, útlevél méretű külső merevlemezt, hogy haza tudjam vinni az adataimat, és ne kelljen a laptopomat hurcolgatni. Vettem egy nagyon jó térképet a kocsiba, egy hajcsatot és egy zöld pulcsit. A vásárlás végén elmentünk sushizni, megint nagyon finomat ettünk. Utána hazajöttem, és egész este lustálkodtam, olvastam, meg játszottam az új winchesteremmel. Még majd kell egyébként vennem egy bőröndöt azt hiszem. Az uborka pedig tönkrement, szerintem azért, mert egyáltalán nem volt meleg, sőt, már megint hideg van, főleg éjszaka.
Akit érdekel a tegnapi túránk útvonala, az megnézheti ezt a térképet, az alján van a mi útvonalunk, gyakorlatilag végig a bicikliúton mentünk. A fotók pedig itt vannak.

Biciklivel San Franciscoban

Reggel 10-kor találtkoztunk Dubliban, a BART megállóban. 11-re értünk a városba, az Embarcaderonál szálltunk le. Végigmentünk a Fisherman's Wharfon, utána átvágunk egy kis dombon, majd megint tengerpart, végül eljutottunk a Golden Gate Bridge-hez. Nagy szerencsénk volt az idővel, tiszta volt az ég, ami viszonylag ritka. A hídon 6 sáv van az autóknak, egy a gyalogosoknak és egy a bicikliseknek, nagyon-nagyon sokan voltak biciklivel. A híd nagyon szép közleről is.
1 óra körül értünk át a túloldalra, Sausalitoba, ami megint egy szép kis városka, ékszer- és műtárgyboltokkal. Meg egy csomó nyitott tetejű autóval. Itt ebédeltünk, én polipos spagettit ettem szicíliai módra, finom volt. Ezután tovább folytattuk az utat, egészen Tiburonig. Ez már egy kicsit keményebb biciklizés volt, de nagyon élveztem. Tiburonban felszálltunk a kompra (elég sokat kellett rá várni), és ezzel mentünk vissza San Franciscoba. Olyan 7 óra körül értünk oda.
A következő állomás egy belga söröző volt, amihez át kellett vágni a városon. Örömmel jelentem, hogy az utak pont ugyanolyan rosszak, mint Pesten, és a közlekedés is kb. annyira kaotikus. De nagyon jó érzés volt a városban biciklizni, egyáltalán nem éreztem magamat túristának. Leginkább "cool"-nak éreztem a dolgot (meg a többiek is), hogy mi itt San Franciscoban csak úgy biciklizgetünk mindenfelé, mint a nagymenők, feltekerünk a meredeken, és lezúgunk ugyanott. Főleg a sörözés után, sötétben volt vicces lefelé (persze nem voltunk részegek, csak jókedvűek, ne meg lámpánk is volt). Imádok biciklizni! A hazajövés kicsit hosszú volt, ismét BART, majd Dublintól kocsi, éjfél után értünk haza.

Huhh

Ilyen címmel már írtam bejegyzést, nem tudom mit, de mindegy, most azért írom, mert ma valahogy nagyon fáradt voltam. Ez a szabad péntekem, de hát bementem ismét (nem érzem magam emiatt egyébként túl nagy hősnek, csak mondom). A péntek csendes volt, mint mindig. Ahrennel, az új kutatóval haverkodtam kicsit, ma elhívtam, hogy ebédeljen velünk (a "többiekkel", akikkel péntekenként szoktam), bemutattam, ilyenek. Mindenki azt hiszi róla, hogy posztdok, pedig nem, állandó állást kapott. Megmutatta egyébként, hogy mit csinált az előző helyen (Argonne-ban, Illinois államban). Kb. ugyanazt, mint amit most én csinálok, és mondta, hogy ő is akkor kezdte ezt a dolgot, úgyhogy megnyugodtam, hogy tényleg nem vagyok lemaradva semmivel. Kicsit irígykedett, hogy én nem csak ezt tudom (vagyis nem tudom, de majd tudni fogom), hanem a laborügyekhez is hozzá tudok szólni. Ez szerintem is nagyon jó, egyszerűen félelmetes, hogy az elméleti és gyakorlati emberek mennyire más nyelvet beszélnek! Most kicsit beképzelt leszek, de azt hiszem, hogy én mindkét féllel érdemben tudok beszélni, ami persze nem azt jelenti egyáltalán, hogy mindent tudok... Na mindegy. :-) De ma este is Jurijjal beszélgettem, és nem értette, hogy miért szeretném, ha valami úgy lenne, ahogy, és mondtam, hogy hát azért, mert csak így tudnánk mérni a dolgot, és elmondtam neki a mérést. Teljesen érdeklődve hallgatta a dolgot, sőt, tetszett is neki, de látszott rajta, hogy még életében nem mért semmit.
Ma korán lefekszem, holnap megyünk San Franciscoba biciklizni. Már várom!

Áramszünet - 2

Igen, tegnap éjjel volt a második áramszünet, ezért nem tudtam írni (ugye milyen előrelátó voltam, hogy készítettem egy "áramszünet" cimkét?). Nem tudom, hogy meddig tartott, de szerintem most is reggelig. Nem volt meleg, szóval lehet, hogy megint csak szereltek valamit a környéken. Romantikus mindenesetre egy elemlámpával bóklászni a lakásban.
Tegnap este voltam egyébként futni. A reggelem meg elég rossz volt, Jessica lemondta a falmászást (áttettük jövő hétre), a sisakomat otthon hagytam, Craig meg késett a megbeszélésről, ami reggel volt. Ravi és Giovanni pedig reggel vicceskedett, és nem bírták abbahagyni az izélgetésemet, pedig mondtam nekik, hogy most nem vagyok ebben a hangulatban. Na mindegy. Egyébként nem értem, hogy miért van az, hogy velem előbb-utóbb elkezdenek "vicceskedni" az emberek. Ez alatt az értem, hogy hülyítenek, húznak, nem tudom, hogy mi a megfelelő szó rá. Giovanni és Ravi kezdenek nagyon rákapni a dologra. De annyira nem baj persze, én is sokkal jobban szeretek röhögni, mint fapofával ülni egész nap.
A röhögésből ma is kijutott, majdnem ki is kellett mennem a teremből, majdnem rámjött egy igazi röhögőgörcs. Mindez a délutáni osztályértekezleten, ahol etikai oktatásban részesültünk. Azt hiszem az volt a mázli, hogy nem csak én röhögtem, hanem mindenki, még Mark is, pedig ő tartotta. Vagyis neki kellett prezentálnia az előre elkészített, hivatalos anyagot. Nagyjából olyan szinten tárgyaltak etikai kérdéseket, hogy földre köpni tilos. Hogy ne üvöltözzünk az új munkatárssal, hanem legyünk vele kedvesek, meg hogy ne mondjunk disznó vicceket, főleg, ha valaki szól, hogy neki ez nem tetszik. Mintha valakinek nem nagyon sikerült volna felmérnie az itteni hallgatóság iskolázottsági és intelligenciaszintjét. Mert azért lehetnek bonyolult szituációk is, de pont azokról nem esett szó (a hivatalos anyagban).
Ma is sokat haladtam, Jurijjal próbálkozunk, gondolkodtunk. Meg kicsit összehaverkodtam egy új fickóval, jó érzés, hogy már egy új embert el tudok mindenfélében igazítani.
Dálután megint futottam, most épp folyik rólam a víz.

Csodás cukorka

Ma a változatosság kedvéért dolgoztam. A laborban nagyon lassan haladnak a dolgok, a cellánk ismét a műhelyben van, nem tudom, hogy mikor lesz kísérlet... Volt pár érdekes megbeszélésünk ma, de semmi különös.
Este főztem, csirkét rizzsel és spárgával. Az uborka miatt aggódom, egyáltalán nem volt ma annyira meleg. De az illata legalább jó. Vacsora után pedig elmentem bevásárolni, ahol annyira örültem neki, amikor közölték, hogy ma 7 dollárt megtakarítottam.
Felfújtam a bicikli kerekeit, sokkal jobban megy így kemény kerekekkel. Meglepő! :-)
És végül: a múltkor írtam a világítós cukorkáról. Akit érdekel a tudományos háttér, az itt olvashat utána.

Tagnap és ma

Tegnap tettem egy kis bevásárlókörutat. Vettem az autóba szőnyeget meg ablaktörlőkendőt, konyhai apróságokat, dinnyét, banánt meg egy nadrágot. De nem találtam rendes térképet az autóba, és külső merevlemezt sem, ezeket majd az amazonon rendelem meg. De nagyon jó érzés a saját kocsival bevásárolni. Ennél azért persze jobb volt utána: úsztunk egyet a medencében és napoztunk, este pedig elmentünk egyet kocsikázni Jens bérautójával (egy teljesen új Ford Focus), amit azért kapott (ingyen), mert a kocsija szervízben van. Nagyon szépek a sárga dombok a naplementében.
Ma dolgoztam, Jurijjal próbáltunk megoldani valamit. Craig ma szabadnapot vett ki, úgyhogy a többi postdoccal ebédeltem. Este elmentem futni egy fél órát, de szívesen futottam volna többet is, túltengett ma bennem az energia.
Este elkezdtem a kovászosuborka projektet, kíváncsi vagyok nagyon, hogy milyen lesz. Tudja valaki, hogy a meleg elég-e neki, vagy konkrétan a napfényre kell tenni? Összefut a nyál a számban, ha csak rágondolok egyébként! Olyan jó lenne, ha sikerülne!

Napa völgy

Tegnap kifújtuk a port a motorból. És annyira rendes vagyok, hogy előtte meg a lakásból szívtam ki a port hőn szeretett - ám ritkán igénybevett - porszívómmal. De hogy a motornál maradjak: eredetileg San Franciscotól északra akartunk keresni egy kis tengerpartot, de mivel úgy tűnt, hogy arrafelé elég hűvös van, ezért inkább a Napa völgybe mentünk. Ez Kalifornia leghíresebb borvidéke. Nagyjából 1.5 óra alatt értünk oda, a kocsi szuper, semmi sem volt vele, jól gyorsul stb. A fogyasztását egyelőre csak saccolni tudom, mert még nem tankoltam vele, de legalább 28 mérföld/gallon, azaz legfeljebb 9 litert eszik százon. Majd beszámolok a pontosabb adatokról. :-)
A völgybe későn értünk, úgyhogy már nem tudtunk bemenni a pincészetekbe, de nem is baj, egyszer majd rendesen kell ide menni, legalább egy napra, és a kocsit letenni valahol, hogy az ember tudjon bort kóstolni. A hely fantasztikusan néz ki egyébként, festőinek is mondhatnám, csak ezt a szót nem szoktam használni. Szőlő ameddig a szem ellát, köztük hihetetlen házak, az egyik provance-i stílusú, a másik mexikói stb. A mezőkön láttunk egy csomó propellert, megtudtuk, hogy tavasszal ezekkel keverik a levegőt, hogy ne fagyjon el a szőlő.
Este még kicsit sétáltunk Napaban, ami a völgytől délre fekszik. Nagyon szép kis városka, ez Napa megye fővárosa, és a boron kívül egy csomó boltban fesményeket, iparművészeti dolgokat árulnak. Voltak utcai zenészek, és megtudtuk, hogy itt találták fel a hangosbeszélőt (vagy legalábbis egy típusát).
Azt még nem is írtam azt hiszem, hogy tavasszal, amikor kijöttem, minden csupa zöld volt. Nagyjából egy hónappal később a fákat kivéve minden besárgult. Először furcsa, de utána nagyon meg lehet szeretni. Kaliforniát az "arany állam"-nak (Golden State) hívják, ami persze az aranyláz miatt van, de ezt egyben arra is értik, hogy késő tavasztól (valószínűleg) késő télig minden aranysárga (kivéve a fákat).

Vizsga

Reggel korán keltem és elmentem Pleasantonba vizsgázni. Nem sikerült nyitásra odaérnem, mert kicsit hosszabb volt az út a reggeli csúcsforgalomban, mint gondoltam, de meglepően keveset kellett várnom. Az adatlap kitöltése után felvették az adataimat (a csaj nem nagyon tudott gépelni - vagy olvasni... - , még jó, hogy erre mindig számítok, ezért még a monitoron ki tudtam javíttatni vele a nevemet stb). A látásvizsgálat elég egyszerű, az irodában kilógatott papírról kellett leolvasni a betűket. Csináltak fotót, vettek ujjlenyomatot, majd jött a teszt. Csak egy hibám lett, nem tudtam, hogy mi az a station wagon, azt hittem, hogy teherautó, de nem, ez a nálunk kombi vagy karaván néven ismert autótípus. De persze tökmindegy. A kedvenc kreszszabályom egyébként, hogy "Országúton és kereszteződésben ne használd a fegyveredet".
Szóval ahhoz képest, hogy milyen sok ember volt az irodában mindenféle ügyekre várakozva, nagyon flott volt az egész. Sajnos a gyakorlati vizsgaidőpontok nagyon be vannak telve, az első pont akkor lett volna, amikor otthon leszek, szóval még 1-2 hónap, mire a kezemben lesz a jogsi. Persze a magyarral is vezethetek, meg kaptam egy cetlit, amivel igazolom, hogy elkezdtem a folyamatot. A kaliforniai jogosítvány hiányát egyébként leginkább a szórakozóhelyeken érzem, ha alkoholt veszek (ha fiatalnak nézel ki, akkor be kell mutatni az igazolványt, hogy elmúltál 21, én az útlevelemet használom erre, csak mindig félek, hogy nehogy elveszítsem).
Az intézet kicsit kihalt volt, mint péntekenként általában. Jurijhoz délután 3-4 körül átmentem, hogy ha van 5 perce, akkor lenne egy kérdésem, ami utána este 7-ig kitartott, és még egyelőre nem sikerült megoldani a dolgot. De nagyon jó, hogy van valaki, aki segít.
Utána pedig elmentünk az Alehouse-ba sörözni. Az eredeti terv egy borászat lett volna élőzenével, de ez lett belőle (sajnos), mert a szomszédok bezáratták a helyet a zaj miatt.

Továbbra is meleg

Kiderült, hogy igazából nem a meleg miatt volt áramszünet, csak valamit szereltek. Egyébként reggel 6-ig nem volt áram.
Ma dolgozgattam, Ravinak és Giovanninak programot magyaráztam, elég vicces volt. Nem tudom, hogy minek ez nekik, de ezzel nyaggatnak már napok óta. A számolások haladnak, minden rendben. Kint olyan meleg szél fúj, mintha egy nagy hajszárító lenne bekapcsolva.
Este elmentünk a hetipiacra, vettem epret, barackot meg uborkát, megpróbálok kovászosuborkát csinálni. Meglátjuk, hogy mit tud az itteni kenyér. Mondjuk sejtem. :-)
Holnap megyek kreszből vizsgázni, izgulok kicsit (tényleg!), szóval megyek is tanulni, mert még végig sem olvastam a füzetet.

Hőség

Ma beütött a nyár, 36 fok volt nappal. Reggel teljesen leizzadtam a biciklin, lehet, hogy korábban kéne***
Eddig ment, aztán ezt a mobilüzenetet próbáltam elküldeni, de nem ment:
Ma beütött a höség. És az àramszünet.Ez Kalifornia.màr 1 òràja nincs àram.Elemlàmpàm van,amùgy vaksötét.
Szóval tegnap volt az első áramszünet, az egész környéket érintette. Kíváncsi vagyok, hogy milyen gyakran fog előfordulni. Hallottam, hogy kint az beszélték, hogy milyen szépek így a csillagok. Na, legalább látom, hogy ezek is emberek, nem csak a jegeskóla miatt tudnak aggódni.
Egyébként dolgoztam, munka után meg úsztunk és napoztunk kicsit (este 7-8-ig). Aztán meg elmentünk egy ázsiai büfébe, mindenféle finomság volt, elég olcsón. Ja, egyébként a légkondiról még annyit, hogy délután kicsit rosszul lettem, mikorra hazaértem a biciklivel, mert ugye egész nap szép hűvösben ücsörgök, aztán meg hirtelen a >30 fokos hőségben hazatekertem, és lehet, hogy kicsit többet is kellett volna innom.

Keddi munka

Ma dolgoztam (meglepő), kitaláltam egy jó dolgot, holnap megnézem, hogy tényleg jó ötlet-e. Ebédidőben Mark, a menedzserünk tartott arról előadást, hogy hogyan pályázzunk egyetemi állásra. Nagyon jó előadás volt, tartalmazott valódi, az életben is alkalmazható tényeket, nem csak általánosságokat.
Délután Giovannival meg Jurijjal beszélgettem. Tényleg nagyon jó az osztályunk, egyre több emberrel van munkakapcsolatom, egyáltalán nem érzem magam elszigetelve.
Este steaket csináltam, ez lesz a holnapi ebédem. És elkezdtem olvasni a kreszkönyvet, pénteken akarok menni vizsgázni elméletből.

Csocsi!

Eljött a nagy nap, elhoztam az autót!!! Reggel felhívtam a biztosítós ürgét, és kb. fél órán belül lett biztosításom. A tegnapi eszmefuttatásom ellenére azt hiszem, hogy mégiscsak maradt bennem egy kis magyar beütés, sikerült az ismerőseim közül a legkedvezőbb biztosítást megkötnöm, Tina szinte ideges is lett, pedig ugyanannál a biztosítónál van. De azt hiszem, hogy alapvetően csak mázlim volt. Ja, és még casco is van az autóra, meg autómentés.
Szóval van autóm, végre én is vihetek másokat ide-oda, bármikor mehetek vásárolni könnyen, és elmehetek akárhova. Már alig várom! Egyébként már szinte lelkiismeretfurdalásom van, annyira nagyon más dimenzióban mozog itt az életszínvonala egy kutatónak, mint otthon. De ezt most hagyjuk inkább. :-)
Ma egyébként nagyon érdekes dolgokat fedeztünk fel Jurijjal, az orosz pacákkal. Lehet, hogy már írtam, de mindegy, szóval tipikus orosz az öltözködése, és egy kicsit mindig olyan ápolatlan benyomást is kelt, de nagyon kedves egyébként és okos is. Örülök, hogy egyre több emberrel kommunikálok a munkahelyen, nem jó elszigetelve dolgozgatni. Lehet, hogy ezzel is mázlim van, mert pl. Jens arra szokott panaszkodni, hogy igazából nem tudja senkivel sem megosztani a kis problémákat, ami nap mint nap előjönnek. Ezen kívül még segítettem ma kicsit Giovanninak, szóval egész jó nap volt.
Este egy kicsit kocsikáztunk, és ott készültek ezek a fotók.

Biztosítási gondolatok

Úgy érzem, hogy kezdenek megváltozni a vásárlói szokásaim. Nagyon érdekes, és most kezdem érteni igazából azt, hogy mi értelme van az olyanoknak, hogy piackutatás meg pszichológiai dolgok az eladásban. Otthon mindig azt gondoltam, hogy tök "hülye" az, aki mondjuk azért vesz meg valamit, mert mondjuk többet hirdetik. És szerintem nálunk ez tényleg még nem nagyon működik (ami nem tudom, hogy jó-e vagy rossz). Rossz azért, mert otthon inkább elnézi az ember a szörnyű ügyfélszolgálatot, az idegesítő weboldalt stb., ha mondjuk jóval olcsóbban kapja meg, amit szeretne. Ez persze - mivel a trágya dolgok legalábbis rövidtávon olcsóbbak - elő is segíti a rossz kiszolgálást. Otthon viszont még majdnem mindenki "értelmes", az emberek árakban és nem havi részletekben, mennyiségben és nem csomagolásban gondolkodnak.
Azt hiszem, hogy itt csak mennyiségi okokból van ez másképp. Itt egyszerűen nem lehet összehasonlítani igazából az árakat, túl sok az opció és túl sok a cég. Az ember egyszerűen elveszik, nem lehet jó kis táblázatokat készíteni, aminek a végén kijön, hogy mi éri meg a legjobban. Ha lehetne is, akkor is napokba telne, azaz az egész életet kitöltené a választás. Egyszerűen az embernek csömöre lesz a választástól. De saját maga előtt senki sem szeretne "hülye" lenni, ezért kell egy csomó megerősítés, hogy jól választott. Ilyenkor aztán nem marad más, mint az imidzs, a trendiség és a többi. Kinek mi, ezt térképezik fel a cégek.
Vegyük például, hogy most biztosítást szeretnék kötni az autómra (tényleg). Első "hülye" fogásom, hogy egyszerűbb legyen az életem: csak a nagyobb biztosítókat nézem, és azt a párat, amit még ajánlottak. Eszem ágában sincs keresni egy weboldalt az összes biztosító nevével. Már a gondolat is rossz! Második "hülye" fogás, hogy azzal a prekoncenpcióval indulok neki az egésznek, hogy rettenetesen nagy árkülönbségek nem lehetnek, mert nagy ország, sok autó, egy teljesen irreális cég már régen tönkrement volna (egymilliárd légy nem tévedhet...). A harmadik "hülye" fogás, hogy amelyik cég weboldala nem megy, vagy amit nem tudok kitölteni (mert mondjuk még nincs USA jogsim), azt nem sokat erőltetem tovább. És a végső "hülye" fogás, hogy az egyik cég (ami egyébként a fentmaradók közül, az összehasonlíthatóság határán belül az egyik legjobb árat hozta ki) azt hirdeti magáról, hogy az ő weboldaluk nyerte el a legjobb biztosítós weboldal címet. Ami meglehet, mert az oldal nagyon jó. Én pedig azt gondolom magamban, hogy egy ilyen jól szervezett oldal mögött biztosan egy jól szervezett cég áll. Szóval, engem ezzel megfogtak, tetszenek, megbízom bennük. És egy fia osztás-szorzást se kellett elvégeznem a döntéshez! :)
Na, azért próbálok nem elhülyülni, ne aggódjatok.
A bokám nagyon be van dagadva. Nem bicsaklott ki a kirándulás alatt, szerintem egyszerűen csak megerőltettem. Remélem, hogy hamarosan elmúlik. Ezért ma nem is mentem teniszezni (mondjuk egyelőre az izomláztól még a járással is akadnak problémáim), de végre kipróbáltuk a medencét. Ha igazán meleg lesz, akkor jól fog jönni, most kicsit azért fáztam.

Yosemite visszavág

Először is a csütörtököt, csak a rend kedvéért. Dolgoztam, mint általában, jól telt a nap. Izgultam kicsit, hogy nehogy hívjanak az autókereskedésből, hogy eladták a kocsit. Korábban eljöttünk, utolsó simítások a csomagoláson, és máris gurultunk, hogy másnap meghódítsuk a Half Dome-ot. Nagyjából 2 óra alatt értünk az ún. kabinba, ami errefelé egy igencsak rendes házikót jelent. Nagyon éhes voltam, ezért én főztem (hogy minél hamarabb ehessünk). Vacsora után még kicsit beszélgettünk, aztán alvás, mert másnap reggel 6-kor keltünk.
A túrát 9-kor kezdtük, mert nagyjából 1 óra volt az út a háztól az ösvény elejéig. Én eléggé féltem, hogy nem fogjuk tudni megcsinálni, ezért amikor csak tudtunk, jól belehúztunk, hogy minél több idő maradjon a végére. Matt majdnem vissza is fordult az elején, mert nem bírta az iramot és kicsit rosszul is lett. De szerencsére végül végigcsinálta az egészet, ha kicsit le is maradt mindig.
A Nevada vízeséshez fél 12-kor értünk fel, kicsit gyönyörködtünk benne, ezt már lattuk a múltkor is (azért persze nem uncsi másodszorra sem). Ez az első szakasz meredek eléggé, nagy lépcsőkkel. Utána egy kicsit könnyebb, lapos szakasz következett, majd egy elég meredek, és leginkább nagyon hosszú út. Ennek a végén fordultunk a múltkor vissza. Ezután egy kisebb átvezető szakasz jött, majd egy igazán meredek, hosszú lépcsősor. A legvégén pedig a már említett kábeles szakasz, nagyjából 60 fokos lejtővel. A cipőm szuper volt, nagyon jól tapad a grániton. Olyan 3 körül értünk a csúcsra. Fantasztikus volt, a kilátás is, meg az egész, hogy eljutottunk idáig. Szerintem ez volt életem eddigi legizgibb túrája, mondjuk talán olyasmi, mint a Toubkal megmászása Marokkóban, csak szerintem sokkal mutatósabb lett a végeredmény. A csúcson nagyjából egy órát töltöttünk, fényképezkedtünk, örültünk magunknak.
Lefelé elég nehéz volt, mert kezdtünk fáradni, de megcsináltuk. A cipőm szuper, csak egy kicsit törte fel a lábam, de sokkal kényelmesebb volt, mint a régi bakancs, főleg lefelé. 9-re értünk Curry Village-be (ahol a múltkor laktunk) és ettünk egy pizzát. Nagyjából éjfélre értünk vissza a szállásra, ahol bezuhantunk az ágyba.
Útközben rengeteg álltatot láttunk. Az őzikék hihetetlenek voltak, az orrunk előtt mentek el, és tőlünk pár méterre legelésztek. Volt kék madár (jay), egy csomó mókus (rám is mászott az egyik), de a csúcs a csörgőkígyó volt, ami tényleg mérges! Az út mellett pár ember találta, egy túrabottal kicsit böködték, aztán elmászott magától. Fura, mert egyáltalán nem féltem, pedig csak 2-3 méterre volt tőlem. Még láttunk szép lepkéket, meg egyéb madarakat is, amiknek nem tudom a nevét.
Reggel 10-kor indultunk vissza. 3-ra megbeszéltem a találkozót az autókereskedővel. Ez alkalommal Jenssel mentem alkudni. Kicsit olyan volt, mintha valami vizsgára készültem volna. Megbeszétük a taktikát, ami egészen jól bevált. Azért is jó volt, hogy ketten mentünk, mert ő szóval tartotta az ürgét, amíg én gondolkodtam a következő ajánlaton. Végülis azt hiszem, hogy egy nagyon jó kis árat alkudtam ki, amivel mindketten jól jártunk. Egyrészről nyilván nem én voltam élete legnehezebb vevője, másrészről viszont szerintem szimpatikusak voltunk neki, és nem akart átvágni minket. Mindenesetre 15%-ot alkudtunk le, ami elég jó szeritem, és jóval az ajánlott ár alatt megúsztuk.
A kocsit csak hétfőn hozhatom el, mert egyelőre nincs biztosításom. De azt hiszem, hogy addig kibírom, ha eddig kibírtam. Este elmentünk vacsorázni, megünneplendő a nagy vásárt. És ami még érdekes: gyakorlatilag lenulláztam a bankszámlám, ami vicces dolog. Ilyenkor jön jól, hogy itt kéthetente kapunk fizetést, és nem csak havonta.
Most pedig beszéljenek a képek magukért (érdemes lesz pár nap múlva újra megnézni, mert a többiektől beszerzett képeket is felrakom majd).

Borat

Ma reggel elmentem a postára egy csomagért. Egy kicsit mindig ideges leszek a postán, annyira ráérnek. Úgy látszik, hogy vannak ilyen alapdolgok, amik egyik országban sem jók, azt hiszem... Viszont amiatt meg aggódhatok, hogy lehet, hogy nagyon alacsony lett a tűréshatárom, és otthon nem csak kicsit leszek ideges.
Délben Tinaval kimentünk megnézni az autót. Újra vezettem, mindent megnéztünk. Azt hiszem, hogy teljesen beleszerettem. Szombaton megveszem.
Este Ethannél megnéztük a Borat c. filmet. Így társaságban, sörözgetve nagyon vicces volt, de szerintem ez tényleg olyan film, aminek a hatása nagyon függ attól, hogy kikkel és milyen hangulatban nézi meg az ember.

Tervek a hétvégére

Ma is voltam futni munka után.
Bent mindenféle érdekeset csináltam, ma volt újra Jim, egy csomó mindent megbeszéltünk. Egész jól haladok. Délelőtt volt egy előadás, nekem azért nem tetszett, mert az előadó túlságosan elhúzta a dolgot, nagyon fontosnak akarta bemutatni amit csinál (egyébként azzal semmi gond). Hihetetlen egyébként, az ürgének a felsorolt posztdokok és munkatársak mellett 45(!!!) doktorandusza van. Ez már egy nem is olyan kicsi gyár! Mondjuk szüksége is van rájuk, elég pepecs (és szerintem agyatlan) maga a meló. Mindenesetre nem szívesen dolgoznék a csoportjában.
Délután kicsit tudtam kocsikázni, elvittem Ravit a műhelybe az egyik intézeti kocsival.
Most meg mosok.
Ja igen, talán nem mondtam, hogy csütörtökön este elmegyünk újra a Yosemite-be, megmászni a Half Dome-ot. Szombat reggel jövünk vissza. Most nem a kempingben fogunk lakni, mert ott már nem volt hely, hanem a parkon kívül egy házban. Kicsit izgulok, mert egyrészt eljutni a Dome-ig sem lesz semmi (a múltkor eddig bírtuk egyébként, de akkor nagyon rosszul osztottuk be az erőnket), de utána magára a Dome-ra is fel kell mászni. Felavatom az új cipőmet, szerintem nem fogja feltörni a lábamat, mert annyira jó belülről (North Face egyébként, ha nem írtam volna, l. kép), könnyebb és a talpa is jobban tapad, mint a régié. Ha megnézitek a Wikipedia leírást, akkor kiderül, hogy a North Face logo a Half Dome-ot ábrázolja, ezt nem is tudtam. Vicces. Ja, a túra 14 km egy irányban, és 1463 m a szintemelkedés. A végén két kábelbe kapaszkodva kell menni, mert tényleg elég meredek. De ne izguljatok, nagyon sokan felmennek minden évben.
A kocsival kapcsolatban egyre lelkesebb vagyok. Ma este csinálok egy kis kutatást a weben, legalább egy ezrest le akarok alkudni az árból, de aztán mehet a dolog. De jó lesz!

Mindenféle

Képzeljétek, már egyáltalán nem félek (annyira) a pókoktól, egészen jót tett nekem, hogy ilyen sok van itt. Tegnap is megöltem egy nagyot.
Ma volt bent egy kis megbeszélésünk végre. Egész jól haladtam, beküldtünk eg abstractot is egy leedsi konferenciára.
Az egyik autódíler felhívott, hogy mikor veszem meg az autót. Mondtam, hogy hétvége előtt nem tudok a dologgal foglalkozni. De nagyon tetszett az a kocsi egyébként, egy 1998-as Honda Civic, csupáncsak 95 000 mérfölddel (ez itt jónak számít). Majd alkudni kéne belőle. Vagy másikat nézni.
Este elmentem futni egy fél órára. Ha pszichológus lennék, akkor a futást írnám fel mindenféle lelki bajra.
Ma levettem a moderálást a blogomról,most már nem lehet baj a hozzászólásokkal. Ezenkívül nézegettem a statisztikát az oldalamról, nagyon érdekes, de még nincs elég adat hozzá, hogy bemutassam. Majd pár hét múlva.

Autónézés

Ma későn keltem és finomat reggeliztem. Délután elmentünk autót nézni, alapvetően csak egy tájékozódó nézelődésre, de azért találtunk 1-2 autót, amik tetszettek. Persze kicsit drágábban, mint eredetileg terveztem volna, de ezt sejtettem is előre. Érdekes módon ma semmiféle agyament autódílerrel sem találkoztunk, mindegyik majdnem normális volt, és egyik sem volt túl erőszakos. Ennek következtében nincsenek is vicces sztorijaim mára...
Utána még egy picit kirándultunk, kipróbáltam az új cipőmet.

TV

Ma reggel voltam bevásárolni, vettem egy csomó epret, cseresznyét, ezt ebédeltem. Utána kiültem a teraszra olvasni meg napozni, és közben el is aludtam. Amikor felébredtem ettem egy kicsit, és utána elmentem vásárolgatni. Vettem egy nagyon jó túracipőt, egy normális nadrágot és pár apróságot. Este sushit ettünk, meg tévét akartunk nézni. A Minority report ment, de egyrészt nem nagyon lehetett érteni, másrészt meg tényleg kiakasztó, hogy 10 percig megy a film, és utána 5 perces reklámblokk következik. De tényleg, mértük. A többi csatornán meg teljesen baromságok mennek, szóval egyáltalán nem baj, hogy nincs tévém, sőt, csupa haszon.

Mozi

Tegnap ismét péntek volt. Este elmentünk megnézni a Karib tenger kalózai 3. részét. Egész jó, csak kicsit túl hosszú.