LEGO

Tegnap elég meleg volt (ma vettem észre, hogy le is sültem kicsit), ezért reggel lazán felpattantam a bringára pólóban. Majdnem megfagytam, nagyon hideg volt, holnapra vihart is ígérnek. A visszapillantótükör és a napszemüveg baváltak (bár ez utóbbi ma csak szél és bogár ellen védett). Nagyon szép reggel, a fű tiszta harmat, mintha gyémántokat szórtak volna szét a mezőn.
Intéztem a költségvisszatérítést, lehet, hogy még a hónap végéig megkapom a pénzt, ami nagyon jó lenne. Egyébként megdöbbentem, mert az ügyintéző nő rögtön felajánlotta, hogy ad kölcsön, és Len is, amikor meséltem neki, hogy micsoda bonyodalmak vannak. Nagyon rendes mindenki.
Utána mentem a laborba (gépem még nincs). Megtanultam acélcsövet hajlítani meg vágni, meg "legóztunk". Örülök egy kicsit, hogy a másik posztdok még nincs itt - a vízuma lassan intéződik -, addig is egy csomó mindent meg tudok tanulni, és úgy érzem, hogy Len szívesen magyaráz, ma pl. a szelepekről mesélt egy kicsit. Kezdem feltalálni magam, meg átlátni a dolgokat, legalábbis a mi asztalunkat érintő csöveket, drótokat.
A laborban az a szuper (többek között), hogy a földszinten van, és a hátsó ajtón kimenve az ember gyakorlatilag egy mezőn találja magát (a labor a város szélén van). A mai másik élményem a szuperszámítógép volt, egy óriási csarnokba rakták, és nyomják rá folyamatosan a levegőt. Ilyen géphez már majdnem annyi cucc és hely kell, mint egy laborhoz.
Craig tényleg nem a felesleges szavak embere, ma úgy hívott ebédelni, hogy benézett, és mutogatott a szájába. :) Jim Miller is feltűnt a színen, bejött köszönni, és mondta, hogy majd beszéljünk.