Szemvizsgálat

Reggel elbicikliztem a szemvizsgálatra. Azért döntöttem végül a bicikli mellett, mert azt gondoltam, hogy leesni a bicikliről mégiscsak jobb, mint elütni valakit. Ez volt életem legalaposabb szemvizsgálata: éleslátást, mélységlátást, színlátást, kontrasztlátást, látószöget, szemmozgást, pupillareflexet és szemnyomást vizsgáltak. A szemnyomáshoz becseppentettek érzéstelenítőt, és utána egy kis szenzor érintettek a pupillámhoz. Nem éreztem semmit. Utána 2-2 csepp, és indult a pupillatágítás a szemfenékvizsgálathoz. Ez is gyorsan megvolt. Minden teljesen rendben van a szememmel.
Elég rosszul láttam, kicsit szédültem, közelre meg egyáltalán nem láttam, elég vicces volt igazából. Főleg, amikor reflexszerűen még közelebb hoztam a dolgokat, amiket nem láttam. Émelyítő volt közelre nézni. De hát nem volt más, bebicikliztem az intézetbe, hunyorítva, mert még a napszemüvegen át is kellemetlen volt a napsütés. Ebédidőre értem be. Enni sem volt könnyű, mert nem láttam az ételt, ügyetlenkedtem.
Utána Craiggel volt megbeszélés, el vagyok látva feladatokkal. Jó, mert eléggé rám van bízva a dolog, hogyan indulok el, miket nézek meg, hogyan osztom be az időm. Holnaptól 3 hétig kevesebbet lesz bent, mert a Berkeley-n mennek a kísérletek a szinkrotronban.
Este Len hozott haza, mert elkezdett zuhogni az eső. Lehet, hogy ő fog bevinni holnap reggel is, mert különben a bicikli miatt (ami bent maradt) egyszer sétálnom kéne, ami jó egy óra lenne szerintem.