IKEA^3

Ma életem eddigi legnagyobb vásárlását hajtottam végre, azaz hajtottuk végre Tinaval! Teljesen döbbenetes volt, még most is olyan, mintha az egész csak vicc lenne.
Reggel felvettük a kisteherautót. Ekkora autót még sose vezettem (oda-vissza én vezettem, Tina nem annyira akarta, én meg nagyon is), a hátsó térben majdnem teljesen fel tudtam állni. Lehet, hogy nem is érvényes rá a magyar jogsim, jóval nagyobb, mint egy nyolcszemélyes kisbusz.
Olyan 11-re értünk Palo Altoba, és este 6-kor indultunk vissza. Kétszer mentünk a kasszákhoz, egyszer végigmentünk a teljes bolton, jegyzeteltünk, és megvettük az összes "apróságot". Bepakoltunk a kocsiba, utána pedig visszamentünk a nagy dolgokért, ágy, asztal, (nem TV hanem) szekrény, matrac, a legtöbből két példány. A kocsit majdhogynem színültig megtöltöttük. Vicces volt, hogy senki sem segített, pedig elég feltűnőek lehettünk: két lány pakol óriási csomagokat egy kisteherautóba. Az étkezőszett darabja 40 kg, szóval tényleg nem volt semmi.
7-re értünk haza. Tina ötlete volt, hogy szóljunk Jensnek és Luisnak (ír lány), hogy segítsenek. Egy óra alatt meg is volt az egész, és legalább beszélgettünk, holnap estére pedig elhívtuk őket sörözni. Visszavittük az autót, most pedig pihenünk egy kicsit. Holnap nagy munka vár ránk, össze kell rakni a bútorokat, rendet kell rakni, takarítani... Nem hiszem, hogy egy nap alatt meglesz, de a főbb részeket elintézhetjük, hogy mondjuk tudjunk hol aludni meg enni.
Azért írom mindig, hogy hihetetlen ez a vásárlás, mert bár azt hiszem, hogy otthon is ugyanezeket a dolgokat venném meg, csak sokkal hosszabb idő alatt, és sokkal hosszabb tervezgetéssel, sok kis adagban.