Zenei hét

A héten három koncerten is voltunk. Hétfőn az Alehouse-ban egy helyi banda játszott, szerdán egy jazzkoncerten voltunk a livermore-i színházban:

tegnap este meg a Messiásra mentünk San Franciscoban. Itt is felállnak a Hellahujah-nál, mint Angliában. Már elfelejtettem, hogy miért is csinálják, de rákerestem, és az a legvalószínűbb, hogy a II. György csak nyújtózkodott annak idején, és persze emiatt mindenkinek fel kellett állnia. Az előadás nagyon jó volt, csak a szervezés idióta. Még özönlött be a nép, tötyörgés, 7:30. Én és Manfred bementünk, de Jens még elment mosdóba, de 31-kor már bezárták az ajtót! Elindul az előadás, és vagy 15 perc is eltelt, amikor kinyitották újra az ajtókat, és vagy száz ember jött be, megszakítva a zenét. Jens is. Nem értem, hogy miért nem lehet rádión leadni, hogy még ne kezdjék el, mert tömegek ténferegnek kint. És akkor a kevés igazán késő embert suttyomban szépen be lehetne engedni egy alkalmas pillanatban anélkül, hogy megállna az előadás.
Délelőtt vásárolgattunk, rettenetes tömegek voltak mindenhol.
Ma Oliverék jöttek vendégségbe. Egész nap sütöttem-főztem, volt krumplisaláta, gombaleves, töltött csirke, spárga és cupcake. Tegnap kedvet kaptam hozzá.
Íme:

És csináltam vicces marshmallow-sat is:

A többi napon pánikszerű munka volt. Már csak három nap.

Nemez

Van egy új hobbim, kicsit talán mániás is lettem az utóbbi héten. Úgy hívják, hogy tűnemezelés. A lényege az, hogy fogunk színes gyapjút, és addig szurkáljuk egy speciális tűvel, amíg össze nem filcesedik. A tű attól speciális, hogy az oldalán kis pöckök vannak, amik az elemi szálakat gabalyítják. Nagyon jó tevékenység, bármikor abba lehet hagyni (nem úgy, mint a vizes-szappanos verziót), és sokkal jobban lehet befolyásolni a végeredményt. Tulajdonképpen ez egyfajra szobrászat (itt egy igazi profi például), csendes foglalkozás, megszakítva néha egy hangos "ajjj"-jal, amikor a tű megszúr.

Eddig ezek a műveim, de remélem, hogy ennél lesznek jobbak is - kicsit könnyű giccs irányba menni. Majd rakok fel képeket. És ne lepődjön meg senki, ha esetleg a Jézuska is ilyet hoz. (Lehet írni, ha nagyon rondának tűnnek.)
A másik, hogy megvolt az első interjúm, olyan értelemben, hogy én interjúztattam, Tanulópénznek jó volt, a jelölt rettenetes volt, így minden bénázásom és izgulásom teljesen tét nélküli volt. A következő jobbnak ígérkezik (bár papíron ő is jó volt), januárban lesz.
Aztán még sokat dolgoztam, most hétvégén is. Már egy cikkem kész, de még egyet írunk Jens-szel a konferenciára, ami jövőre Lengyelországban lesz. Kicsit kemény lesz az elkövetkezendő másfél hét, de megéri.
Voltunk biciklizni is, múlt héten megint felmentünk a Mount Diablora. Felfelé gyanúsan könnyű volt, mint lefelé menet rájöttünk azért, mert valószínűleg felfelé fújt a szél. Lefelé teljesen szétfagytunk, nekem párszor meg kellett állnom, hogy felmelegítsem az ujjaimat, mert attól féltem, hogy nem fogok tudni fékezni. Ez volt az a hétvége, amikor szélviharok voltak, mondjuk főleg délen. De azért ne gondoljátok, hogy rossz az idő. Minden nap ragyogó napsütés van, és nincs is hideg annyira napközben. Két napja éjjel még teljes holdfogyatkozás is volt, de nem keltünk fel miatta éjjel.
Voltak kis szerencsétlenségek is mostanában. Először kilukadt a kocsimon a hűtővíz tartálya. Aztán elvittem a szervízbe a jó bringámat (piros), láncot cserélni, és az lett, amitől féltem: nem csak láncot, hanem teljes hátsó fogaskerékszettet is kellett cserélni, mert a lánc már annyira kinyúlt hogy ledarálta, és az új lánc seperc alatt menne tönkre. Hát igen, a biciklit is karban kell tartani. A hab a tortán az volt, hogy elfelejtettem lakbért fizetni. Kaptam is felszólítást (elég bunkót azt tekintve, hogy azért ötévente egyszer ez nem halálos bűn), meg extra díjat is kell fizetnem. De azért túléltem, és még maradt azért pénzem gyapjúra...

Pulykanapok

Múlt hétvégén volt Hálaadás. Idén nem voltunk hivatalosak vacsorára, ami jó, mert legalább nem zabáltuk tele magunkat. Délután elmentünk moziba, péntek-szombaton meg felautóztunk Mendocinoba. Apropó autó: az én kocsimnak a hűtővíztartálya lukadt ki, Jensében pedig gyújtógyertyát kellett cserélni.
Mendocinoba az óceán mentén vezettünk fel, nagyon szép volt. Furcsa volt, mert nem volt szél, és megis nagyon erős volt a hullámzás. A sok cunamis sztori óta kicsit tartok a nagy hullámoktól, valamennyire azért félelmetes, amikor a parton állva nálam magasabb hullámok jönnek... Útközben megnéztük Fort Ross, ami korábban egy orosz telep volt, még az 1800-as évek elején. Az oroszok itt kereskedtek, de az európai háborúk és forradalmak miatt vissza kellett vonulniuk. Mindez az aranyláz előtt volt. Gondolom megbánták, mint ahogy Alaszkát is azért hülyeség volt eladni.
Mendocinó szép, de nagyon drága, és tele van felesleges dolgokat áruló, de szép boltokkal. Mi Fort Braggben aludtunk, ami Mendocinotól kicsit északabbra van. Helyes kis város.
Itt vannak képek:

Mendocino

Szülinap és a többi

Megvolt a szülinapom. Mivel Turányi Tamás pont ezen a napon érkezett a laborba, ezért pont úgy jött ki a lépés, hogy a hivatalos, fizetett vacsora egyben a születésnapi vacsorám is lett. Tamás három napot volt itt, tartott előadást, meg beszélt egy csomó emberrel, velem a legtöbbet persze.

Ma is voltam az ALS-ben, de ez a kép még a múltkori menetből van, reggel 9-kor készült, az éjszakai műszak végén.

Itt meg két másik kép, érdemes őket elolvasni. Arról szól a cikk, hogy az egyik leghíresebb borospincét Livermore-ban egy ír varrógépszerelő alapította egy spanyol bíboros tanácsára, és egy magyar táncosnő a borászuk, aki ezt egy angoltól tanulta.

Kicsit esős az idő, de alapvetően továbbra is fantasztikus őszünk van.

Az ajtó

Tegnap éjjel az ALS-ben voltunk. Ma meg majdnem átsétáltam egy üvegajtón, annyira tiszta volt. Kicsit meglepődtem a csattanástól, de a röhögőgörcsön kívül nem lett más bajom.

A három medve

Tegnap is bicikliztünk egy jót. Íme:

Bringa után ettünk egy jót Oaklandben. Hideg is volt meg esett is a végén, úgyhogy nagyon jól esett minden.
A jövő hét izgi lesz, hétfőn megyek az ALS-be, csütörtökön meg könyvklub az általam javasolt könyvvel. Majd beszámolok.

Big Bang

Kipróbálom az új design-t itt. Tetszik, hogy jól elhelyezi az egyes elemeket, de az nem tetszik, hogy nem lehet rajta állítani, a fotó is eltűnt így, és az oldalsó linkek is. Lehet, hogy visszacsinálom.
Tegnap előtt voltunk SF-ban. Science hét van, és ennek keretében voltunk egy beszélgetős esten. Az a lényeg, hogy hat híres vagy érdekes ember kiáll, és mindegyik beszél 10 percet egy adott témáról. A nagy bukások volt a téma. Nem nagyon lehet leírni, hogy miket meséltek, de érdekes volt. Annyira mondjuk nem volt tudománnyal kapcsolatos, de abból van elég napközben nekem úgyis, szóval nem bántam. Előtte egy ír kocsmában voltunk, ahol ittunk igazi ír kávét (8 dollárért!).
Bent minden nagyon hektikus. Három cikket próbálok egyszerre írni, és ez nem valami hatékony. Hétfőn megyek megint az ALS-be. Minden projektem gigantikussá növi ki magát, elágaznak, és az egyes részek önálló életre kelnek. Viszont sikerült pár embert bevonnom, már Jens is nekem dolgozik kicsit, ami kicsit vicces.
Van egy kedvenc sorozatunk mostanában, talán igazából az első olyan, amit tényleg nézünk rendszeresen. Az a címe, hogy Big Bang Theory. Nem tudom, hogy van-e otthon is. Négy fiú a főszereplő, mind fizikus vagy mérnök, és nagyon kockafejek. És tényleg nagyon vicces, és nagyon el vannak találva a karakterek.
Ezen kívül híres lettem. Klikk (és várj).

Bringatúra

Múlt hétvégén csináltunk egy jó kis túrát. 75 km-t mentünk, Sonomaból Napába és vissza, közben egy heggyel (1300 m szintemelkedés volt összesen). Kicsit kiszáradtam, mert itt még mindig nagyon meleg van, de nagyon jó volt.

Másnap bementünk SF-ba csak úgy, kicsit sétálgattunk, ettünk, ittunk, felfedeztünk pár jó helyet. Nina is volt egyébként megint, mert konferenciázott.
Tegnap voltunk Helloween partin. Kicsit döcögősen ment a jelmezkészítés. Én eredetileg Ádám és Éva akartam lenne, el is készült az Éva jelmez, de Jens annyira megdöbbent rajta, hogy kijelentette, hogy ő így nem hajlandó menni. Pedig tényleg volt jelmez, nem az lett volna a poén, hogy pucérak vagyunk. Végül utolsó percben kitaláltuk, hogy én focista leszek, ő meg varázsló. Egész jó lett a dolog, majd lesznek képek.
Ma is brigáztunk, jó volt, még mindig nagyon szép az idő, főleg napközben.
Majd méf írok, most moziba megyünk.

Egy nyugodt hétvége

Egy kicsit elfáradtam a látogatókban az utóbbi időben. Lassan, de biztosan elkezdtem arra vágyni, hogy ne kelljen semmit sem csinálni és senkihez sem alkalmazkodni. Múlt héten a svédek voltak itt, velük mászkáltunk Berkeley-ben meg itt, és a végére már nagyon sok lett. Ami ugye nem jó, mert azért igazából örülök a látogatóknak nagyon.
Most végre lett egy ilyen nyugis hétvégém, még Jens-től is "megszabadultam", mert elment a többiekkel kirádulni a Mammoth Lake-hez. Én is mentem volna eredetileg, de a fentiek miatt lemondtam. Most hívott, és arról panaszkodott, hogy a sok ember miatt a szervezés kaotikus és nem nagyon lehet igazából kikapcsolódni. Szóval jól döntöttem. Reggel voltam biciklizni, aztán bementem Berkeley-be Saraval találkozni (de ez nem volt stresszes), este meg bementem kicsit dolgozni. Holnap reggelre is biciklizést tervezek, aztán beugrom majd a tökföldre (pumpkin patch), ott lesz Oliver, Karin meg a kislányok.

Lassan itt az ősz

Ennek ellenére itt most lett csak igazán nyár. Hétvégén ugyan esett az eső, de alapvetően meleg van, néha túlságosan is.
Tamás és Eszter voltak itt egy hétig, voltunk a városban párszor, múzeumban, a parton, biciklizni, meg csak úgy. Sőt egyik este még a Kuttner Tomival is összefutottunk, meg Bencével, ami méginkább vicces volt. Hirtelen és egyszerre ennyi ismerős és rokon jött össze.
New York óta mostanra sikerült visszarázódnom a kerékvágásba, nem tudom, hogy mi tartott ilyen sokáig, de valahogy elhagyott a lendület a munka terén. Kicsit talán azért is, mert túl sokat dolgoztam, de közben meg élvezem is, úgyhogy nem logikus. Karácsonyig már nincs kilátás pihenőre, még 3 cikket be kéne addig fejezni, nem valami valószínű, hogy sikerülni fog, de meglátjuk.
Azt nem is írtam, hogy ellopták a biciklinket SF-ban. Azóta vettünk újat, meg jobb lakatot is. Leginkább dühítő, ráadásul egy csomó idő új bringát beszerezni, felszerelni stb. Ja, nem a pirosat, a sárga hegyi bringát lopták el, de az is elég jó (és drága) volt azért.

Vissza falura

Megint Livemore-ból jelentkezem. NY nagyon izgi volt, csak nagyon el is fáradtam. Voltunk Tamással a Natural History Museumban, ami jó volt, de a SF-i Cal Acedemy of Sciences jobb, mert sokkal progresszívebb. Eszter szerint lokálpatrióta lettem egyébként. Voltunk a Coney Islandon, ahol van egy nagy strand meg egy vidámpark. A legjobb a karaoke volt, hihetetlen arcok énekeltek, a legjobb egy kigombolt inges öreg fazon volt, aki Elvist énekelt. Nagyon jól egyébként.
Ezen kívül fel s alá járkáltunk a városban, talá'ltunk még jópár patkányt, voltunk a Times Squaren, a Macy's-ben (a világ legnagyobb boltja), galériákban, a Metropolitanben, stb stb.
Azt hiszem, hogy nem szívesen élnék ebben a városban, de lehet, hogy kicsit hosszabb ideig kéne itt lennem, hogy ezt megmondjam. Mindenesetre a kosz és a nyomor elég nagy kontraszt mondjuk Livermore-hoz képest, meg SF-hoz képest is. Viszont az nagyon tetszett, hogy mindennek ellenére a város biztonságos, az emberek kedvesek (de nem teljesen úgy, mint itt) és mindenki úgy alapvetően jól megvan.

New Yorkból jelentkezünk

Némi kihagyás után. Hétfőn Chicagoba mentem egy konferenciára. Picit unalmas volt, viszont kitaláltunk egy jó kis témát, nagyon lelkes vagyok. Egész idő alatt Argonne-ban voltam, csak a vendégház és az szinkrotron közötti 500 métert tettem meg három napon keresztül. Tegnap este átjöttem New Yorkba, ahol Tamás és Eszter már két hete tanyáznak. Eddig csak sötétben láttam a várost, és egyelőre inkább a sötét oldalát láttam átvitt értelemben is. A város nagyon piszkos (ezek után más szemmel fogom nézni San Franciscot), a szemetet nem kukákba teszik, hanem zsákokban van kihajigálva az út szélére. Nem nagyon tudom ezt igazából felfogni. És persze hemzsegnek a patkányok és a csótányok. De szó szerint, a metrómegállóban tegnap mindenhol láttunk jó pár patkányt. Hogy lehet ez? Szóval remélem, hogy ma a napfény mellett vidámabb dolgokat is fogok látni. Tegnap éjjel későn jöttünk haza, mert Tamáséknak egy kurátorral kellett összefutniuk.
Viszont feltöltöttem a bostoni képeket. Ott kb. egy hónapja voltam egy konferencián. Boston nagyon tiszta... A többit a képek alatti feliratokon olvashatjátok (még nem fejeztem be, de most mennem kell). És mint látható, teljesen el voltam ragadtatva a felhőkarcolóktól és a belőlük kialakuló nagyon érdekes tükröződő felületektől. Sok ilyen kép lesz.

Irány dél!

Kiruccantunk. Jensnek kellett egy pecsét az útlevelébe, amit csak a határon adnak. Egy ideig filóztunk Kanadán, de azért az mégiscsak kétszer olyan messze van. Pénteken indultunk (én csapot-papot itthagyva, de jó is volt, mert kezdtek a hullámok összecsapni a fejem felett), reggel hétkor, és 4-kor már San Diegoban is voltunk. Egy belvárosi motel volt a főhadiszállásunk. Vicc, hogy a közelben volt egy nagy falfestmény, bálnával, amire rögtön mondtam, hogy Wyland, és tényleg az volt! Wyland művészetével Hawaii-n volt szerencsénk közelebbről megismerkedni -- iszonyú giccses bálnákat, delfineket stb. fest, szobor meg minden, ami csak elképzelhető. De ez egész jó volt mondjuk.
Este elmentünk sétálni a partra, ahol betévedtünk egy hajókiállításra. Két tengeralattjáró és négy vitorlás horgonyzik, sajnos csak kettőre volt időnk, de ez is nagy élmény volt. A vitorlás a Star of India, ami gyakorlatilag az egész világot bejárta, és a világ legrégebbi épségben fennmaradt fémtestű vitorlása. A hajó egy része kiállítás más hajókról meg a hajók történetéről, és volt benne egy makett az SS Great Britainről, ami Bristolban van kiállítva, és ahol szintén már jártam. A vitorlásnál is érdekesebb volt a szovjet B-39 tengeralattjáró. Fantasztikus volt, és egyben félelmetes is, főleg ha az ember látta a Das Boot-ot mondjuk. Azt persze nem értem, hogy miért volt olyan hihetetlen mennyiségű kábel meg csatlakozó, kapcsoló, szelep, kijelző meg minden benne, főleg, hogy nem volt két egyforma. A kiállítók valószínűleg teljesen komolyan vették azt, hogy felidézzék a hangulatot, amit egy korhű csótánnyal tettek teljessé.
Másnap átruccantunk Tijuanaba. Egy kicsit izgultunk, mert mindenki mondta, hogy veszélyes, meg ez meg az, de persze nem volt semmi. Hihetetlen mennyiségű kritikátlanul ronda giccset viszont láttunk, de csak azt. Ezenkívül viagrát lehetett kapni minden mennyiségben, meg gondolom más cuccokat is, de az nem nyilvános. Végigsétáltunk a túristacsapda utcán, amiből kikeverdve egész nyugodt kis várossá vált Tijuana. Visszafelé ettünk egy kis mexikó kaját (pont olyan, mint Kaliforniában), majd visszasétáltunk a határhoz. Meg csináltunk egy "zebrás" fotót. Ezek a mexikóiak teljesen lököttek, szamarakat festenek be zebrának, de nagyon-nagyon gagyi!
Kb. két órát álltunk sorba a határon, de nem volt olyan vészes, mert nem volt halálosan meleg, és érdekesek voltak az emberek. Persze megismertük Tijuana összes mozgássérültjét, szegények ott kéregetnek reggeltől estig. De alapvetően normális volt az egész, kb. olyan Moszkva (ma Széll Kálmán) téri hangulat uralkodott. Visszavillamosoztunk San Diegoba (mert villamos visz a határhoz) és kimentünk a tengerpartra.
Több strand is van, de ez olyan, hogy nem mertem fürdőruhára vetkőzni (mondjuk nem is volt kedvem a hideg vízbe bemenni), mert egyszerűen mindenki tökéketesen nézett ki a parton. Szerintem ezek az emberek nem is csinálnak mást, csak konditerembe járnak. De komolyan. Volt pl. egy csaj, alig volt rajta még fürdőruha is, és valami hihetetlenül feltűnő, piros, magassarkúban lavírozott be a sétányra. Egy pasas csak annyit mondott neki, hogy jó a cipője. Ha-ha. Jó szöveg.
Másnap elmentünk a másik tengerpartra, ahol normális emberek voltak zömmel, kicsit lötyögtünk, ettünk egy sütit meg ilyenek. Utána elmentünk két sörfőzdébe, megkóstoltunk pár sört, este meg elmentünk az állatkertbe. Lejártuk a lábunkat, de érdekes volt. Csak nekem nem jön azért be ez a nagyon amerikai tempó, én az állatkertben az állatokat szeretm nézni, és nem "szórakozni" akarok.
Elvileg akartunk még egy napot nyaralni, valahogy úgy, hogy a hegyeken át jövünk haza, de végül ma hazajöttünk, mert fáradtak voltunk, meg sok a dolgom. Ez végülis még nem nyaralás volt, csak egy a hasznost kellemessel összekötő kiruccanás.
Képek szöveggel itt.
A végszó San Diegoról pedig az, hogy jópofa város, egész élhetőnek tűnik, de közel sem olyan innovatív, alternatív és intellektuális, mint San Francisco.

Itt a nyár!

Kedden megvolt a sztárfotózás. A fotós kb. egy köbméternyi felszerelést hozott, nemhiába vagyunk national lab, itt még a fotóscuccokból is ötször annyi van, mint egyéb helyeken. Volt ernyő, egy rakás derítőfény meg még pár fénymérő és csak laza egy órás volt a művelet, előtte utána pakolással.
Az örömhír, hogy a héten beküldtem egy cikket, végre valahára. Közben a zöldkártyát kezdem intézni, egy kicsit fájdalamas, főleg az ajánlólevelek összekunyerálása.
Jens feltett a bringázásról (múlt hét) képeket. Más érdekes nem is volt, talán annyi csak, hogy csütörtökön skype-oltunk Craiggel az intézetből, mert most 2 hónapig Aachenben van Ravinál. Ez volt az első telekonferenciás megbeszélésünk, és szerintem nagyon jól sikerült. Talán része van ebben annak is, hogy volt egy szuper cuccunk is, egy hangérzékelős kerekasztal-kamera. Ez azt tudja, hogy mindig annak a képét mutatja, aki éppen beszél.
A nyár első napját pedig borral zártuk:

A tavasz utolsó napja

Holnap szépnek kell lennem, mert jön a fotós. Új brossúra készül, abban fogok szerepelni, állítólag mert nőket akarnak mutatni meg ilyenek. Remélem megkapom a képet, majd felteszem ide is.
Jó meleg van, de képzeljétek, Coloradoban ma esett a hó! Még épp időben végülis, a nyár csak holnap kezdődik.
Vasárnap voltunk SF-ban bicikilizni, a szinte már szokásos Embarcadero-GG híd-Sausalito-Tiburon-komp-Embarcadero útvonalon. Jó volt, mert sokan még sose jártak erre, és róluk rám is átragadt a lelkesedés. Minden jó, csak a vége nem, mert Jessicanak ellopták a biciklijét miközben a végén sört hörpöltünk.
Visszafelé haladva szombat jön, amikor Oliverékkel mentünk gyümölcsöt szedni Brentwoodba. Nem sokat maradtunk, mert meleg volt, de Sarah azért nagyon élvezte. Ma sütöttem is egy gyümölcstortát! Ha nem mondtam volna még: Karin hamarosan szülni fog, Jens és én vagyunk az ügyeletesek abban az esetben, ha éjjel kezdődne a szülés. Csak annyi a dolgunk, hogy Sarah-ra vigyázzunk, de azért izgi. Remélem minden rendben lesz azért -- Karin majdnem belehalt az első szülésébe, mert valami ritka betegsége alakult ki a terhesség alatt. De jellemzően a második terhességnél elmúlik...
Egyik nap találtunk egy madarat (killdear angolul), a tojásain ült és nagyon viccesen védelmezte a fészkét. Majd rakok fel képeket.
Az előző hétvégén az ALS-ben voltam, ahol szuper dolgokat mértünk szerintem. Egyelőre még nem volt időm kiértékelni az adatokat, mert egy cikket írtam, ami végre elkészült. És átestem a legszigorúbb teszten is: Jim elolvasta, és nagyon tetszett neki. Már csak be kell küldeni!
Ma elkezdtem a zöldkártya intézését, macerás lesz, azért is, mert az ügyvéd segédje nem éppen egy IQ bajnok.
Végül pedig: lett egy új blog a listámban, Szabó Franciska kertdesign témájú írásaival.

California Guitar Trio

Tinaról is van egy cikk:
http://www.rp-online.de/niederrheinnord/duisburg/nachrichten/Junge-Forscher-kommen-zurueck_aid_989822.html
Ma voltunk egy jó koncerten Pleasantonban. Egy gitártrió játszott, kellemes volt, jók is voltak meg jó volt a műsor is. Ki gondolta volna, hogy a Tokkáta és fúga simán elmegy tüzes andalúz gitárdarabnak?





A biciklizést ma elmosta az eső, csak egy kis konditeremre futotta.

Virginia

Ezen a héten Virginiaban voltam egy konferencián. Erre a konferenciára minden évben mennem kell, de csak minden harmadik évben kell előadnom. Tavaly már voltam, ott elolvashatjátok, hogy mi is ez. Idén Bálint is volt, mint meghívott poszteres, és lehet, hogy majd ő is csatlakozik a Klubhoz. Mindenesetre tör be a magyar maffia.

Nagyon élveztem a meleget, Kaliforniában továbbra is hideg van és esik az eső. Ott 35 fok volt és 100% páratartalom. Az óriási bogarakkal együtt majdnem olyan volt, mintha valami dzsungelben lettünk volna. Idén poloskainvázió volt, össze is fogdostam párat a szobámban, irtóra élveztem. Még jó, hogy adtak egy négyoldalas leírást a bogárról...

Idén kicsit rosszabbak voltak az előadások, mint tavaly, de azért így sem volt rossz. Majdnem végig Ahrennel és Nilssel lógtam, jókat lehet velük pletykálni meg morgolódni. 

Ma egész nap kómáztam, mert nagyon elfáradtam az úttól, a háromórás időeltolódástól, a korai kelésektől és a repüléstől. De egyébként sem lehet sokat csinálni az eső miatt. Holnap mentünk volna gyümölcsöt szedni Brentwoodba, de áttoltuk jövő hétre.
Végül pedig egy cikk Sebastianról:
http://www.rp-online.de/niederrheinsued/krefeld/nachrichten/Land-kauft-Krefelder-Professor-zurueck_aid_1002035.html

Csalamádé

Az utóbbi két hétben három embert interjúztunk meg a posztdok állásra. Mindegyik nagyon jó volt, nehéz lesz dönteni. Mondjuk az állás nagyrész Ahrenhez tartozik majd, de lehet, hogy nekem is csurran-cseppen belőle valami. Jó lenne, mert egyedül csak arra van erőm, hogy a darálos projekteket vigyem, és gyakorlatilag semmi időm sem marad arra, hogy fejlesszek. Ami még idegesítő, hogy tutifixre beígértek az intézetnek egy nagyon nagy összeget, amiből vettünk volna egy nagy számítógépet meg jutott volna nekem egy posztdokra, aztán hirtelen mégse kaptuk meg a pénzt. Mindenki le volt sújtva.
Az időjárás kritikátlan: még 2 napja is esett az eső, és a hőmérséklet csak ritkán éri el a húsz fokot. Emiatt is várom kicsit a holnapi konferenciát Virginiában: ott 35 fok lesz.
Tegnap voltunk hegyibicikizni, én meg a fiúk, hatan összesen. Jens csinált képeket. Egy étteremben indítottunk, nem messze Stanfordtól. A kör elvileg 2-2.5 órás, nekünk 4.5 órába telt megtenni. Nagyon sok kapaszkodó volt benne, és a vizátfolyások miatt kialakult egy csomó nagy hupli, ami nagyon fárasztó. Nem lehet beállni egy egyenletes ütemre felfelé, mert a buckáknál mindig muszáj megnyomni. Néha sár is volt, ami akkor vicces, ha egy csúcs előtt van: már majdnem megvan, amikor kipörög a kerék, ég a tüdő és kezd a bringa eldőlni. Este beültünk egy olasz étterembe, de nem voltam egyáltalán éhes. Szerintem kicsit leállt az emésztésem a terheléstől, aminek az lett az eredménye, hogy éjjel arra ébredtem, hogy teljesen fel van borulva a gyomrom. De azért persze túléltem.
Voltam ruhavásárló körúton is a minap, de teljesen reménytelen. Vagy szakadt ruhákat árulnak tiniknek, vagy ódivatú göncöket "felnőtt nőknek". Nincs semmi fiatalos, ami mégsem póló. Legközelebb San Franciscoban próbálkozom, ott azért vannak jobb boltok.
Múlt hét végén is voltak érdekes programok. Jens kipróbálta a motorozást, én meg autóval követtem. Aztán volt Livermore-ban egy kis esmény: innen indult a Tour of California egyik szakasza. Kimentünk megnézni, érdekes volt, de persze rövid. Itt volt Sara is, a svéd lány, mert megint Berkeley-ben mért egy hétig. Aztán még találkoztam két magyar ismerőssel is Berkeley-ben, elkocsikáztunk a Muir Beach-re meg Muir Woods-ba. Szép volt.
Még talán annyi, hogy Sebastian is itt van, három hétig. Nálam lakik, ami nagyon jó. Főleg, mert eredetileg kicsit én aggódtam, hogy ha beköltözik egy férfi, akkor mi lesz a lakással, de aztán kiderült, hogy... Szóval Sebastian teljesen kitakarította a fürdőszobámat meg a konyhámat! Persze ez azért valamennyire ciki, de mondtam neki, hogy jöhet máskor is -- mondjuk úgy kéthavonta lenne ideális. Ettől függetlenül is persze nagyon jót őt viszontlátni. Julie ma este érkezik, és Ethannek meg nyári szünet van a doktorijában, úgyhogy most olyan, mintha egy kis időutazáson vennék részt.

Megint blog

Mivel már rég nem írtam, ezéert csak ízelítőt adok abból amiket ay utóbbi időben csináltam. Például két hete vasárnap voltam tangózni Ágival San Franciscoban. Nagyon érdekes volt minden szempontból. Persze nagyon bonyolult ez a tangó, sokat kéne gyakorolni, de azért így is élveztem. Illetve néha nem, mert hirtelen túl sok idegen pasassal kerültem túlságosan is közeli kapcsolatba, amitől már eléggé elszoktam. Na nem úgy kell érteni persze, de itt "falun" az emberek nem mennek olyan közel egymáshoz. Ági azóta egyébként hazament, de remélem, hogy hamarosan visszatér.
Most éppen Sebastian vendégeskedik nálunk, majdnem három hétre jött. Mintha el sem ment volna. Julie csak két hét múlva jön, akkor is csak pár napra. És pont akkor, amikor Washingtonba megyek. Viszont holnap Sara is itt lesz, a svéd lány, sőt még egy ismerős is érkezik San Franciscoba. Ahhoz képest nem is rossz.
Hétvégén voltunk a Bay to Breakers-en Jens-szel. Ez az a futóverseny amin három éve is voltam. Ez volt az ünnepi 100. alkalom, hogy megrendezték. Nagyon élveztük, tiszta buli volt megint végigszaladni a városon, igaz, edzés hiányában kicsit erős izomlázban végződött a 12 km. Láttunk egy rakás meztelen pasas, vagy mondhatom úgy is, hogy láttam egy rakás fütyit, de hát ez San Francisco, nem kötelező odamenni. Mondjuk sajnos nehezen elkerülhető, hogy az ember oda ne nézzen. Egy kis ízelítő a hangulatból.

Volt könyvklub is nemrég, most a Büszkeség és balítélet (Jane Austin) volt soron, nekem nagyon tetszett annak ellenére, hogy nem könnyű angolul, még az amerikaiaknak sem. Ezen kívül két tortát is csináltam, az egyiket Jens szülinapjára, a másikat meg arra, hogy Oliverék nálunk ebédeltek.

Ezen kívül dolgozom, mint egy kisangyal, mert megint határidő van. De utána tutira elmegyünk valahova pihenni, legalábbis remélem. Viszont hamarosan lesz egy töredék posztdokom, aztán meg lehet, hogy egy egész. És végre lett egy rendszergazdánk is, ami azért is időszerű, mert lehet, hogy Ahrent és engem megdobnak egy nagy adag pénzzel, hogy vegyünk egy nagy klasztert.
Az idő kutya, ma is esett és hideg van. Már várom, hogy rendesen átmelegedjenek a csontjaim, mert hát már mégiscsak május vége van és végtére ez Kalifornia vagy mi.

Vissza a közepibe

Mostanra teljesen kipihentem magam -- majdnem egy hétig tartott, amire visszaálltam az itteni időre. A francia kiruccanás nagyon jó volt, kétszer tudtunk síelni, egyer Les Houches-ban, egyszer meg Chamonix-ban. Mindkét napon nagyon szép volt az idő, csináltam jó képeket, majd jönnek azok is.
Az előadásom nagyon jól sikerült, szerintem is meg szerintük is. Maga a konferencia mondjuk nem volt annyira izgalmas, mert sok előadás teljesen távoli témával foglalkozott, ami meg közeli lett volna, az meg nem tetszett túlságosan. De a társaság azért jó volt, az oroszok viccesek voltak például. Folyton letámadták egymást a kérdéseknél, mondjuk egy olyan indítással, hogy: az ön kutatása teljesen hibás (vagy enyhébb esetben értelmetlen). Ezek az oroszok egyébként nagytészt egy párhuzamos világban élnek, amit olyanokból lehet leszűrni, hogy a Fizicseszkaja Himija folyóiratra hivatkoztak folyton.
Les Houches után Genf felé vettük az irányt mamáékkal. Két napunk volt bejárni a várost, ami nagyjából elég is volt. Láttunk ezerféle órát, még múzeumban is, csokikat, bicskákat, mindent, ami csak svájci. A genfi szökőkút nem nagyon tetszett, azt hittem, hogy valahol csőtörés van, viszont az egész elviselhető, hogy a tópartról lehet látni a Mont Blanc-t. Ami még érdekes volt, az a bolhapiac (ott is lehetett órákat kapni), meg egy tudománytörténeti múzeum. Hazafelé kicsit rázós volt az út, a végén majdnem kidobtam a taccsot a repülőn, pedig sose szoktam rosszul lenni. Szerintem hulla fáradt lehettem. Vagyis nem szerintem, hanem az voltam.
Múlt héten korán ébredtem, korán aludtam, hétvégén is csak egy kis biciklizésre futotta. Jó lenne már, ha itt lenne a jóidő, még mindig eseget, az utóbbi napokban kétszer is jégeső volt, borsónyi.
Végül pedig íme a swissnex éves jelentése, érdemes megnézni, főleg a 32. oldalt.

Les Houches reggel

- Posted using BlogPress from my iPhone

Le-föl Zus

A sikeres landolás után átpattantam Genfbe egy másik géppel, alig értük el az utazómagasságot, máris kezdtük a sülyedést. Mama és Papa ott vártak, minden olajozottan ment. Becuccoltunk a kocsiba, indulás Les Houches ("lezus"). Továbbra is olajozott volt minden, nagyjából hétre ide is értünk a faluba. A kalandok itt kezdődtek...Persze el kell mondnom, hogy én is hibás vagyok, mert nem volt meg a cím és nem nyomtatta térképet, de (mert persze mindig vannak jó érveim) ez egy kis falu egy híres fizikus iskolával, gondoltam mindenki tudni fogja, hogy hol van, vagy legalábbis ki lesy írva minden sarkon. Tévedtem. Már az első táblánál rossz felé mentünk, mert a jobbra nyíl az előrét jelentett, a jobbra és le nyíl volt a jobbra. Ehhez valószínűleg itt kell felnőni. Miután visszatolattunk a kereszteződésig, sikerült megtalálni a faluközpontot, ahol NEM VOLT SENKI! Vasárnap este volt, nyilván ezért. A túristairoda zárva volt persze, és ugyan ki volt rakva egy térkép, de az Ecole de Physique sehol sem volt rajta. Találtunk azért valakit, aki útbaigazított, de nem számítottunk rá, hogy ez nem lesz egyértelmű. Mert ez egy olyan falu, ahol a balra a másodiknál teljesen értelmezhetetlen, főleg sötétben és esőben.Végül bekopogtunk lár házba, ahol adtak útirányt. Így sikerült eljutni a "behajtani tilos" és "lavinaveszély" meg "zsákutca" táblákhoz. Itt adtuk fel, és hívtuk fel a szervezőket. Ismét bonyolult magyaráazatok jöttek, olyanok, hogy a kukáknál merre forduljunk... Az erdő közepén voltunk, így még azt is nehéz volt megmondani, hogy most épp hol vagyunk. Kuka meglett, de most akkor merre? Mert mondott a fickó le-t is meg jobbrát is. Aztán találtunk egy wellness szállodát, ahol volt egy recepciós, számítógéppel, internettel. Azt hittem, hogy ez lesz a megoldás.

De nem. A csaj már azt sem tudta megmondani a Google Maps-en, hogy mi (azazhát ő) hol van. Amikor végre kipréseltünk belőle egy térképnyomtatást, akkor arra sem volt képes válaszolni, hogy az indulásnál balra vagy jobbra menjünk.

Próbáltuk követni a térképet, aminek következtében majdnem elakadt a kocsi egy földúton (vaksötét, eső, mindenki halál ideges). A Papa meg valami Peter Pan-t mondogatott, de mondtam neki, hogy ez hülyeség, biztos félreértett valamit a telefonban, a Peter Pan az egy amerikai mese, mit keresne itt az Alpokban.

Ekkor a szervezők visszahívtak (deus ex machina), és abban maradtunk, hogy lejönnek kocsival felszedni minket. Így megtudtuk, hogy a helyhez a "behajtani tilos" és "lavinaveszély" meg "zsákutca" táblák elhagyásával lehet megközelíteni, és tényleg volt egy Peter Pan felirat is!

...

Kissé feldúlt állapotban robbantunk be a vacsorára, ahol viszont teljesen megnyugodtunk, a szervezők meg voltak olyan rendesek, hogy a mamáék is kaptak vacsorát (persze nem úgy, hogy kértük, hanem spontán leültették őket, és amikor mondták, hogy ők nem résztvevők, akkor azt válaszolták, hogy nem baj, egyenek). Papa ezen felül megvillogtatta orosztudását, mert az egyik szervező orosz. Úgy éreztem magam, mint valami vígjáték főszereplője, de valahogy mégsem érdekelt túlzottan. Az az igazság, hogy első ránézésre kicsit viccnek tűnik ez a konferencia, mintha tényleg csak síelni jönne ide mindenki. De holnap, vagyis ma, meglátom.

A szállás jó, még egy picike főzőfülkém is van. Remélem, hogy holnap azért kisüt a Nap is. Mert azt elfelejttem mondani, hogy minden kalandunk azért kompenzálva van azáltal, hogy Chamonix-tól két köpésre, az Alpok szívében vagyunk.

Atlanta

Megpróbálom behozni a lemaradásomat, mielőtt újabb kalandjaim halmozódnának fel. Ennek most nagy az esélye, mert éppen a francia Alpokba tartok -- épp Anglia felett húzunk el.Az elmúlt héten Atlantában voltam a US Combustion Meetingen. Oliverrel utaztam, ami jó volt nagyon, sokat pletykáltunk. Atlanta nagyon szép szerintem, de valahogy túristaellenes. Egyszerűen nincsenek nevezetességei, hiába volt ott az Olimpia, és hiába van ott a Coca-Cola. Viszont sok a fa, nagyon szépek a lakóházak, és nincsenek nagy elszlömösödött területek, vagy legalábbis én nem láttam. A legtöbb ház tégla vagy kő, ültetvényi stílusban. Nagyon üdítő ezt látni a kaliforniai egyenfaházak után.A konferencia alatt Caroline-nál laktam, aki (talán írtam anno) tavaly év végétől Atlantában a Georgia Techen professzor. Így alkalmam nyílt belülről is megnézni egy ilyen házat, igaz csak éjjel és kora reggel láttam, mert nagyon pörgős volt a konferencia. Tartottam előadást, ami szerintem jó lett annak ellenére, hogy kifutottam az időből és a végét le kellett vágnom, illetve annak ellenére is, hogy a vetítő teljesen használhatatlan volt, és így néhány eléggé fontos ábrám csak mint fekete négyzet jelent meg.A konferencián ott volt Jim Miller is, de sajnos nem sokat tudtam vele beszélgetni. Viszont úgy tűnt, hogy jól érzi magát. A bankett az akváriumban volt. Az a terem, ahol ettünk nagyon jó volt, két helyen is át volt törve a fal: az egyik “ablakban“ ráják, egy minibálna és egyéb halak voltak láthatók, míg a másikon belugák, azt hiszem fehér delfin magyarul. Az akvárium maga viszont nem tetszett, teljesen olyan volt, mint egy vidámpark, nagy színes táblákkal, hogy mi merre van, valahogy sikerült vásári hangulatot teremteniük. A Monterey Akvárium ezerszer jobb, sokkal természetesebb, sokkal okosabban van megcsinálva.
A tetőpont mégsem a bankett volt, hanem az utolsó nap, amikor Stephen Klippenstein tartotta a plenáris előadást. Nagyon jó volt az előadása. Vannak, akik hiába tartanak kvázi jó előadást,
mégis úgy érzi az ember, mintha valami porszívóügynök állnak a pódiumon (vagy rosszabb, politikus). De Stephenről süt, hogy egy zseni, és nem attól jó az előadása, hogy bohóckodik. Azok a legjobb részek, amikor kicsit elbizonytalanodik, mert látszik, hogy és ahogy gondolkodik. De persze a legeslegjobb rész az volt, amikor a végén feltett pár nevet akikkel dolgozik, és Ahren és az én nevem piros volt. Azt mondta, hogy mi vagyunk a jövő! Meg azt is mondta, hogy mi, az új generáció biztos azt gondoljuk róla, hogy bénázik a számítógéppel, ami persze egy hülyeség, még sose gondoltam róla ezt, plusz nem az az okosabb, aki gyorsabban gépel. Pl. Jim Miller egy ujjal gépel és baromi lassan, de ez nem igazán látszik meg a publikációs listáján… Szóval Stephen ezzel egy hihetetlenül nagy szívességet tett nekünk igazából, mert gyakorlatilag hírességgé váltunk az előadása után, most már mindenki ismeri a nevünket – és talán kevesebben fognak posztdoknak nézni. És nem sok olyan ember van, aki ilyet csinál a plenáris előadásán – a legtöbben magukat fényezik, ami persze rendben van.
Most jutottunk át a La Manche-on. Imádom a SWISS légitársaságot, teljesen sima volt az út, jók ezek a 343-asok.
A konferencia után hazarepültem, ami Atlantából nézve kicsit hülyeségnek tűnt, de azért jó volt hazamenni Livermore-ba, saját ágyban aludni stb. Viszont folyamatosan esett és esik az eső K
aliforniában. Remélem a következő hétvégén már jó idő lesz, mert már ezer éve nem bicikliztünk. Ideje lenne kicsit visszarázódni a sportba, mostanában mindig későn mentem haza, és ez nem olyan jó hosszú távon. Van is motiváció: Jens-szel beneveztünk az idei Bay to Breakers-re, ez lesz a 100.! A másik sportesemény, hogy idén a Tour of California 4. szakasza Livermore-ból indul, május 18-án. Mindenképp ott leszünk a rajtnál, és állítólag a verseny előtti éjszaka lesz valami éjszakai bringázás is a tervezett útvonalon, ami nagyon jól hangzik. Mindezt az apartmankomplex managerétől tudom, ezzel próbálta elütni kicsit, hogy jól felemelték a bérleti díjat. Ez persze oké lenne, ha kaptunk volna fizetésemelést idén, de sajnos be van fagyasztva az összes állami alkalmazott bére 2 évre! És az is sajnos, hogy Steve Koonin, aki a tudományügyi miniszterhelyettes, folyton azt hangoztatja, hogy a kutatókat nem annyira érdekli a fizetésük, inkább csak a kutatási feltételek stb. Ez nem csak felháborító, de hülyeség is. Azokon az embereken kívül akik a tőzsdén dolgonak, nyilván senki sem csak a pénzért dolgozik, és egy tanár, egy mérnök, egy festő és egy autómosó mind ugyanannyira szeretne jó és emelkedő fizetést kapni, mint amennyire szeretne kellemes körülmények között dolgozni.

p.s.: már meg is volt az első durva kaland, holnap leírom.
p.s.2: nem fogok elírásokat keresni ebben most...

The Help

A hétvégén megint Yosemite-ben síeltünk. Én szerveztem az utat, nyolcan voltunk, plusz még ketten. Kalandos volt, voltak teljesen kezdők is, nem voltam végig biztos abban, hogy mindenki egyben ér haza. Eleve később indultunk, mint akartam. Aztán az egyik srác, akinek életében nem volt léc a lábán, az oldalára akasztott egy két kilós tükörreflexes kamerát. Meg a hátára egy nagy zsákot. Persze folyton elesett, és végül felváltva cipeltük a cuccait. Ráadásul csinált vagy 10 képet összesen. Hihetetlen, hogy egyeseknek mennyire nincs gyakorlati érzéke, néha csodálkozom, hogy eddig hogy élték túl... De az idő szerencsére fantasztikus volt. Naplementére értünk vissza, több, mint 7 óra sífutás után.
Tudtátok, hogy azt, hpgy Chamonix, úgy kell ejteni, hogy samonix? Én mindig samoni-t mondtam. Mindegy is, inkább az a fontos, hogy két hét, és ott fogok síelni!
A hét kicsit őrült volt. Hétfőn próba, kedden Yann Tiersen koncert San Franciscoban, szerdán interjúztatás és este csajos beülés, csütörtökön könyvklub, péntek este indulás síelni. A mostani könyvklub film jó volt nagyon, az a címe, hogy The Help, és a fekete szobalányokról szól. Igazából ebben az a durva, hogy a hatvanas években játszódik. Nem fér a fejembe, hogy a Holdraszállás és a szegregáció szinte egy időben voltak. Hogy a második világháború rég véget ért, az USA-val a győztesek oldalán, és Mississippi államban azt hirdették, hogy a feketék betegségeket terjesztenek és külön WC kell nekik. Persze Svájcban is csak 1971 óta szavazhatnak a nők. Most meg milyen türelmetlenek vagyunk egyszeriben az arab országokkal. Mintha "nálunk" már régóta minden rendben lenne. Pedig...
Most néztük meg a Táncos a sötétben c. filmet, annak idején nem láttam. Nagyon szomorú.



- Posted using BlogPress from my iPhone

Fázom

Miután teljesen kiakadtam a hideg miatt, Jens beöltöztetett. Így szenvedek:




- Posted using BlogPress from my iPhone

Kirkwood

Hétvégén megint síeltünk, de most rendesen, Kirkwoodban. Ethan hazaugrott pár napra (mert most Salt Lake City-ben csinálja a doktoriját). Lakeside-ban, Nevadaban éjszakáztunk egy kaszinóban, ahol Ethan nyert is 100 Dollárt, én meg vesztettem egyet. Annyi hó volt, hogy el sem hittem, az utóbbi héten esett 3 méter, ebből egy az utolsó napon. Az utak ennek ellenére teljesen szárazak voltak. A síelésnél volt egy-két meleg helyzet, pl. amikor nem volt más lehetőség, mint egy 2 méteres falon leugrani. De ennyi hóval és az új sisakommal azért nem kellett aggódni - elvileg.



Voltak őrültek is, innen pl. leugrott egy snowboardos.



És ilyenek voltak az utak:

- Posted using BlogPress from my iPhone

Köhög, síel, köhög

Majdnem egy hétig köhögtem (miután visszakaptam a hangomat). Vasárnap azért elmentünk sífutni Yosemitebe, feltettem néhány képet. Nagyon jó volt, főleg, hogy síelés közben teljesen elmúlt a köhögés (utána visszajött). Annyira kedvem támadt a dologhoz, hogy március 12-re meghirdettem egy sífutónapot. Már nyolcan jelentkeztek.
Ezen a héten nem történt sok, azon kívül, hogy sokat dolgoztam, teljesen el vagyok csúszva egy csomó mindennel, próbálok kimászni a gödörből.

Madarak

Már régóta meg akarom mutatni, ahogyan ezek a madarak a mobiltornyokon ülnek. Valószínűleg ez egy szuper kilátóhely lehet nekik, lehet sütkérezni, stabil, hierarchikus, és ki tudja, talán a  mikrohullám melegít is (remélem azért nem, szegény madarak). Jens kapta le őket a minap.

A hangom visszatérőben, bár mackós. Holnap sífutunk egy Yosemiteben, kipróbálom az lécem meg az új cipőm, amit vettem hozzá. 

Bent pörög a munka, programozok, meg csinálom az előadásomat Atlantára, és lassan el kell kezdenem a francia konferenciára is készülnöm. És lesz egy munkalaptopom is, egy MacBook Air! Alig várom.

Néma csend

Elment a hangom, majdnem teljesen. Ma egész nap programoztam, egész jól haladok. Ehhez nem kell beszélnem szerencsére. Ezen kívül semmi, este megyek Nina búcsúbulijára, holnap utazik Németországba, örökre kb.

Na akkor

Második nekifutás.
Megint beteg vagyok, nem tudom, hogy csak nem múlt el vagy ez valami más, de fáj a torkom és fáradt vagyok.
Aztán: ma két cikket utasítottam el, tiszta gagyik, idegesítő, hogy erre megy el egy csomó idő. Persze zh-kat is javíthatnék, az még jobb.
Poén: a csoportgyűlésen kiderült, hogy miattam szereltek fel 6 utcai lámpát az intézetben. A múltkor mondtam, hogy sötét van este a bicikliúton. Mondtam a többieknek aztán, hogy ha kell valami, akkor szóljanak, majd én elintézem. Vicces.
Továbbá: a kísérlet nem sikerült. Nem értjük, hogy miért.
Hétvégén babazsúrban voltam Oliveréknél, aztán meg zsugapartin. Nyertem. Legközelebb nálam lesz. Már rég nem kártyáztam.
Tegnap megint próbáltunk, lassan kezd összeállni a dolog.
Vettem egy jó kis kabátot és egy sífutócipőt. Bár ha ilyen meleg marad az idő, akkor nem nagyon lesz alkalmam használni. Hétágra süt a nap.
Ilyesmiket írtam tegnap azt hiszem.
Na meg még azt, hogy lesz posztdokom talán. Izgi. Meg nyári diákom is. Ez is izgi.

Hm, már megint...

A fenébe! Egy csomót írtam és elszállt. Holnap újra próbálkozom, ma már nem.

Bréking

Ma Oliver és Subith híresek lettek. Egyelőre csak egy link, de majd lesz video is. És akkor végre látható lesz a labor belülről. Már itt is látszik picit.


- Posted using BlogPress from my iPhone

Menedzsertúltengés

A múlt hét második fele szörnyű volt, főleg a szerda. Egy nagyfejessel kellett találkoznom Washingtonból hétfőn. Nála arrogánsabb emberrel még sose találkoztam. Egyáltalán nem érdekelte, hogy mit mondok neki, és a végén még kezet sem fogott velem, amin teljesen kiakadtam. Délutánra már egy nagy csapat fejes volt az intézetben az új épület avatásán. Ennek örömére egy monitor előtt kellett ácsorognom, amin a munkámmal kapcsolatos ábrák voltak, de a pár arra tévedőt is csak a bútorok érdekelték.
Ezt koronázta meg a vacsora, amire elég buta módon feliratkoztam. Nem elég, hogy éreztem, hogy beteg leszek, de ráadásul rajtam kívül csak a fejesek jelentek meg. Szörnyű volt, pedig érdekes is lehetett volna, de inkább csak lehangolt, ahogyan páran a beosztottaikról beszéltek. Plusz feszengtem, mert semmi keresnivalóm nem volt ott. A protokollos csaj (akitől a meghívó jött) ezt aztán igazán profin szervezte össze...
Másnap a terv szerint beteg is lettem, de nem maradhattam itthon. Péntek este meg muszáj volt menni SF-ba, mert Ninaval színházjegyünk volt. A darab egyébként nagyon jó volt, csak nagyon későn értünk vissza. A szombatot ágyban töltöttem, már nagyon rámfért.
Vasárnap bementünk a városba sétálni a Presidiora. 20 fok, napsütés, gyönyörű volt. Mit meg nem adnék ott egy házért, vagy legalább egy ismerősért, aki ott lakik! Egy középszerű spanyol étteremben zártuk a napot.
Tegnap megint volt próba. Sajnos nem nagyon volt időm gyakorolni, de rájöttem, hogy egyáltalán nem könnyű ezekhez a darabokhoz klimpírozni, szóval gyakorolni kell. Nem hiszem, hogy híresek leszünk valaha is, de mindenesetre jók ezek az esték. Pl. ezt a Sheryl Crow dalt próbáltuk.
Ma ismét tollasoztunk, jó kis sport, gyors, mint a ping-pong, de azért sokat kell futni.
Ami még izgalmas, hogy péntek éjjel megyek az ALS-be mérni. Ha az Anyatermészet kegyes lesz hozzánk, akkor nagy halat fogunk. Ha nem, akkor egyszerűen csak álmos és fáradt leszek egész szombaton. Szorítsatok!

- Posted using BlogPress from my iPhone

Egy hete...

Már egy hete visszajöttem, és a Karácsony lassan távolodik. Vagy hát nem is olyan lassan, mert mélyvízzel indítottam. Hétfőn volt az első határidőm, egy rövid előadást kellett elkészítenem a jövő hétre, amikor majd jönnek a fejesek felavatni az új épületünket. Élvezem az új masinámat bent, nem csak azért, mert Mac, hanem mert legalább két verziót ugrottam az Office-ban, és most látom, hogy kivételesen sokat javult.
Kedden Berkeley-ben voltam egy workshopon, ami közepesen volt hasznos. De legalább jót beszélgettem az autóban Ahrennel és Nils-szel.
Van egy jó hírem is: szerdán felhívott egy francia pasas, és meghívott egy konferenciára a fracia alpokba! Persze, hogy igent mondtam. Ez az első meghívott előadásom, Jens szerint most lettem igazi kutató.
A fogínyem még otthon begyulladt, voltam itt fogorvosnál, kezelgetem. Csütörtökön kell visszamennem, remélem, hogy addigra elmúlik.
Ezen a héten (a másodikon, mert nem fejeztem be a blogot az előzőn) már két új dolgot is csináltam. Tegnap volt az első "próbánk" az együttesünkkel. Oliver, Nicolas, Jens, Jessica és én alkotjuk, ebből Oliver egy vérprofi gitáros, Jessica meg baromi jól énekel. Én lennék a billentyűs és talán kicsit énekes is, de majd meglátjuk mi lesz. Mindenesetre nagyon jól szórakoztunk.
A másik új, hogy ma tollasozni mentünk Ruthtal és Manfreddel. Vicces, mert rajtunk kívül csak ázsiaiak voltak.
Hétvégén mindkét nap bringáztunk. Olyan meleg volt, mintha már itt lenne a tavasz. Szombaton voltunk vásárolni, vettem egy új futócipőt meg egy pár síbotot, este meg az Alehouse-ban gurítottuk le az évad első söreit. Vasárnap Juci és a három kislánya voltak nálunk ebédelni. Mindegyik nagyon édes volt, de a legviccesebb az volt, amikor Bori zongorázni próbált és beindítottam a demo zenét.
Bent mindenki pörög, mert jönnek a fejesek holnap meg utána is, én is tartok előadást, meg lesz vacsora meg ilyenek.
Majdnem elfelejtettem, hogy megvolt az első könyvklubos találkozónk is. Egész érdekes volt hallani, hogy ki mit gondolt a könyvről.
Ezem kívül a kocsimban kigyulladt a szervízlámpa. Az oxigénszenzor zárlatos, 240 rugó a csere. Remélem, hogy ez nem a romlás első jele. Elvileg egy Honda Civic 130 000 mérfölddel pihésállú tinédzser.
El se hiszem, hogy ennyi minden történt!