The Help

A hétvégén megint Yosemite-ben síeltünk. Én szerveztem az utat, nyolcan voltunk, plusz még ketten. Kalandos volt, voltak teljesen kezdők is, nem voltam végig biztos abban, hogy mindenki egyben ér haza. Eleve később indultunk, mint akartam. Aztán az egyik srác, akinek életében nem volt léc a lábán, az oldalára akasztott egy két kilós tükörreflexes kamerát. Meg a hátára egy nagy zsákot. Persze folyton elesett, és végül felváltva cipeltük a cuccait. Ráadásul csinált vagy 10 képet összesen. Hihetetlen, hogy egyeseknek mennyire nincs gyakorlati érzéke, néha csodálkozom, hogy eddig hogy élték túl... De az idő szerencsére fantasztikus volt. Naplementére értünk vissza, több, mint 7 óra sífutás után.
Tudtátok, hogy azt, hpgy Chamonix, úgy kell ejteni, hogy samonix? Én mindig samoni-t mondtam. Mindegy is, inkább az a fontos, hogy két hét, és ott fogok síelni!
A hét kicsit őrült volt. Hétfőn próba, kedden Yann Tiersen koncert San Franciscoban, szerdán interjúztatás és este csajos beülés, csütörtökön könyvklub, péntek este indulás síelni. A mostani könyvklub film jó volt nagyon, az a címe, hogy The Help, és a fekete szobalányokról szól. Igazából ebben az a durva, hogy a hatvanas években játszódik. Nem fér a fejembe, hogy a Holdraszállás és a szegregáció szinte egy időben voltak. Hogy a második világháború rég véget ért, az USA-val a győztesek oldalán, és Mississippi államban azt hirdették, hogy a feketék betegségeket terjesztenek és külön WC kell nekik. Persze Svájcban is csak 1971 óta szavazhatnak a nők. Most meg milyen türelmetlenek vagyunk egyszeriben az arab országokkal. Mintha "nálunk" már régóta minden rendben lenne. Pedig...
Most néztük meg a Táncos a sötétben c. filmet, annak idején nem láttam. Nagyon szomorú.



- Posted using BlogPress from my iPhone