Atlanta

Megpróbálom behozni a lemaradásomat, mielőtt újabb kalandjaim halmozódnának fel. Ennek most nagy az esélye, mert éppen a francia Alpokba tartok -- épp Anglia felett húzunk el.Az elmúlt héten Atlantában voltam a US Combustion Meetingen. Oliverrel utaztam, ami jó volt nagyon, sokat pletykáltunk. Atlanta nagyon szép szerintem, de valahogy túristaellenes. Egyszerűen nincsenek nevezetességei, hiába volt ott az Olimpia, és hiába van ott a Coca-Cola. Viszont sok a fa, nagyon szépek a lakóházak, és nincsenek nagy elszlömösödött területek, vagy legalábbis én nem láttam. A legtöbb ház tégla vagy kő, ültetvényi stílusban. Nagyon üdítő ezt látni a kaliforniai egyenfaházak után.A konferencia alatt Caroline-nál laktam, aki (talán írtam anno) tavaly év végétől Atlantában a Georgia Techen professzor. Így alkalmam nyílt belülről is megnézni egy ilyen házat, igaz csak éjjel és kora reggel láttam, mert nagyon pörgős volt a konferencia. Tartottam előadást, ami szerintem jó lett annak ellenére, hogy kifutottam az időből és a végét le kellett vágnom, illetve annak ellenére is, hogy a vetítő teljesen használhatatlan volt, és így néhány eléggé fontos ábrám csak mint fekete négyzet jelent meg.A konferencián ott volt Jim Miller is, de sajnos nem sokat tudtam vele beszélgetni. Viszont úgy tűnt, hogy jól érzi magát. A bankett az akváriumban volt. Az a terem, ahol ettünk nagyon jó volt, két helyen is át volt törve a fal: az egyik “ablakban“ ráják, egy minibálna és egyéb halak voltak láthatók, míg a másikon belugák, azt hiszem fehér delfin magyarul. Az akvárium maga viszont nem tetszett, teljesen olyan volt, mint egy vidámpark, nagy színes táblákkal, hogy mi merre van, valahogy sikerült vásári hangulatot teremteniük. A Monterey Akvárium ezerszer jobb, sokkal természetesebb, sokkal okosabban van megcsinálva.
A tetőpont mégsem a bankett volt, hanem az utolsó nap, amikor Stephen Klippenstein tartotta a plenáris előadást. Nagyon jó volt az előadása. Vannak, akik hiába tartanak kvázi jó előadást,
mégis úgy érzi az ember, mintha valami porszívóügynök állnak a pódiumon (vagy rosszabb, politikus). De Stephenről süt, hogy egy zseni, és nem attól jó az előadása, hogy bohóckodik. Azok a legjobb részek, amikor kicsit elbizonytalanodik, mert látszik, hogy és ahogy gondolkodik. De persze a legeslegjobb rész az volt, amikor a végén feltett pár nevet akikkel dolgozik, és Ahren és az én nevem piros volt. Azt mondta, hogy mi vagyunk a jövő! Meg azt is mondta, hogy mi, az új generáció biztos azt gondoljuk róla, hogy bénázik a számítógéppel, ami persze egy hülyeség, még sose gondoltam róla ezt, plusz nem az az okosabb, aki gyorsabban gépel. Pl. Jim Miller egy ujjal gépel és baromi lassan, de ez nem igazán látszik meg a publikációs listáján… Szóval Stephen ezzel egy hihetetlenül nagy szívességet tett nekünk igazából, mert gyakorlatilag hírességgé váltunk az előadása után, most már mindenki ismeri a nevünket – és talán kevesebben fognak posztdoknak nézni. És nem sok olyan ember van, aki ilyet csinál a plenáris előadásán – a legtöbben magukat fényezik, ami persze rendben van.
Most jutottunk át a La Manche-on. Imádom a SWISS légitársaságot, teljesen sima volt az út, jók ezek a 343-asok.
A konferencia után hazarepültem, ami Atlantából nézve kicsit hülyeségnek tűnt, de azért jó volt hazamenni Livermore-ba, saját ágyban aludni stb. Viszont folyamatosan esett és esik az eső K
aliforniában. Remélem a következő hétvégén már jó idő lesz, mert már ezer éve nem bicikliztünk. Ideje lenne kicsit visszarázódni a sportba, mostanában mindig későn mentem haza, és ez nem olyan jó hosszú távon. Van is motiváció: Jens-szel beneveztünk az idei Bay to Breakers-re, ez lesz a 100.! A másik sportesemény, hogy idén a Tour of California 4. szakasza Livermore-ból indul, május 18-án. Mindenképp ott leszünk a rajtnál, és állítólag a verseny előtti éjszaka lesz valami éjszakai bringázás is a tervezett útvonalon, ami nagyon jól hangzik. Mindezt az apartmankomplex managerétől tudom, ezzel próbálta elütni kicsit, hogy jól felemelték a bérleti díjat. Ez persze oké lenne, ha kaptunk volna fizetésemelést idén, de sajnos be van fagyasztva az összes állami alkalmazott bére 2 évre! És az is sajnos, hogy Steve Koonin, aki a tudományügyi miniszterhelyettes, folyton azt hangoztatja, hogy a kutatókat nem annyira érdekli a fizetésük, inkább csak a kutatási feltételek stb. Ez nem csak felháborító, de hülyeség is. Azokon az embereken kívül akik a tőzsdén dolgonak, nyilván senki sem csak a pénzért dolgozik, és egy tanár, egy mérnök, egy festő és egy autómosó mind ugyanannyira szeretne jó és emelkedő fizetést kapni, mint amennyire szeretne kellemes körülmények között dolgozni.

p.s.: már meg is volt az első durva kaland, holnap leírom.
p.s.2: nem fogok elírásokat keresni ebben most...