Menedzsertúltengés

A múlt hét második fele szörnyű volt, főleg a szerda. Egy nagyfejessel kellett találkoznom Washingtonból hétfőn. Nála arrogánsabb emberrel még sose találkoztam. Egyáltalán nem érdekelte, hogy mit mondok neki, és a végén még kezet sem fogott velem, amin teljesen kiakadtam. Délutánra már egy nagy csapat fejes volt az intézetben az új épület avatásán. Ennek örömére egy monitor előtt kellett ácsorognom, amin a munkámmal kapcsolatos ábrák voltak, de a pár arra tévedőt is csak a bútorok érdekelték.
Ezt koronázta meg a vacsora, amire elég buta módon feliratkoztam. Nem elég, hogy éreztem, hogy beteg leszek, de ráadásul rajtam kívül csak a fejesek jelentek meg. Szörnyű volt, pedig érdekes is lehetett volna, de inkább csak lehangolt, ahogyan páran a beosztottaikról beszéltek. Plusz feszengtem, mert semmi keresnivalóm nem volt ott. A protokollos csaj (akitől a meghívó jött) ezt aztán igazán profin szervezte össze...
Másnap a terv szerint beteg is lettem, de nem maradhattam itthon. Péntek este meg muszáj volt menni SF-ba, mert Ninaval színházjegyünk volt. A darab egyébként nagyon jó volt, csak nagyon későn értünk vissza. A szombatot ágyban töltöttem, már nagyon rámfért.
Vasárnap bementünk a városba sétálni a Presidiora. 20 fok, napsütés, gyönyörű volt. Mit meg nem adnék ott egy házért, vagy legalább egy ismerősért, aki ott lakik! Egy középszerű spanyol étteremben zártuk a napot.
Tegnap megint volt próba. Sajnos nem nagyon volt időm gyakorolni, de rájöttem, hogy egyáltalán nem könnyű ezekhez a darabokhoz klimpírozni, szóval gyakorolni kell. Nem hiszem, hogy híresek leszünk valaha is, de mindenesetre jók ezek az esték. Pl. ezt a Sheryl Crow dalt próbáltuk.
Ma ismét tollasoztunk, jó kis sport, gyors, mint a ping-pong, de azért sokat kell futni.
Ami még izgalmas, hogy péntek éjjel megyek az ALS-be mérni. Ha az Anyatermészet kegyes lesz hozzánk, akkor nagy halat fogunk. Ha nem, akkor egyszerűen csak álmos és fáradt leszek egész szombaton. Szorítsatok!

- Posted using BlogPress from my iPhone