Este vicces volt a németóra. Az ment, hogy Hol? és Hova? és hogy mikor melyik eset kell. Nem értettem, hogy mit szenvednek ezen ennyit. Meg minek kell itt olyanokat mondogatni, hogy az egyik állapot a másik meg valami mozgás, de mégse mindig... Fel is szólaltam, hogy hát csak annyi, hogy az embernek el kell dönteni, hogy melyik kérdésre lenne a mondat a válasz. Na persze a hülye én vagyok, mert angolban ez a két kérdés nem válik el, és hát ezért szenvednek vele. Tényleg egészen érdekes angolul németül tanulni. Az első órán még kicsit kavarogtam, de azóta egyáltalán nem keveredik össze a kettő. Amikor nem tudunk valamit, akkor persze angolul mondjuk végül. Nálam csak annyi van, hogy néha "kettőt ugrok" egy szint helyett, és majdnem magyarul mondok valamit. Mondjuk ezt úgy érzem, hogy azért van, mert angolul beszélnem teljesen természetes, mintha az anyanyelvemen beszélnék (ez nem egyenlő azzal, hogy úgy is tudok, csak az érzés olyan), és amikor azt érzem németül, hogy nem tudok valamit, akkor a természetes nyelven mondom, és ilyen értelemben végülis a magyart keverem az angollal ilyenkor. Értitek.
Dinnyenapló
Már kiskoromban is imádtam a dinnyét. Most, hogy nagy vagyok (és doktor) eljöttem a Nagy Dinnyekutató Laboratóriumba a napfényes Kaliforniába. A baj csak az, hogy ez az Óperenciás tengeren, sőt, még az Üveghegyen is túl van, és mindenki, aki fontos nekem, otthon maradt... Nekik írom ezt a naplót.
2 megjegyzés:
Hát ez az! Tökéletes műleírás. Megoldás: nincs. Minél többet úszik az ember benne, annál inkább a felszínre tör a "kettős ugrás" jelensége. Nálam ugyan fordítva van (ha angolul kell beszélni, jön a német, meg persze a magyar). A nyelvi környezetben tartózkodás (Livermoreban az angol persze) váltja ki azt a téveszmét, hogy már azon a nyelven gondolkodik is az ember, valójában azonban villámgyorsan fordít az anyanyelvéről. Az echte két anyanyelvűeket csak irigyelni lehet. Vannak ilyenek, a fene egye meg a pofácskájukat.
Bocsánatot kérek - Kefétől... - hogy írok (élek...). Igen, más anyanyelvűekkel idegen nyelvet tanulni azért bonyolult, mert nekik egészen mással van problémájuk, mint a magyaroknak. Ilyen volt, amikor oroszul tanultam németül, vagy az olasz nyelviskolában az angol, japán, koreai, német, stb. anyanyelvűek gondjait látni. Például a módbeli segédigék orosz-magyar-német dzsungelje őrület volt, mert az orosz tanárnőnek nem is tudtam elmondani OROSZUL, hogy mi a probléma (3-2-6 felállás keresztkapcsolatai). Vagy a németek behülyülnek az olasz birtokos névmások felállásától (kereszt-kas a nemek használatában a birtokos és a birtok vezérlésében, ami nekünk nem gond, mert mivel ilyen nincs a magyarban, egyszerűen meg kell tanulni - ráadásul az olasz olyan, mint az orosz). A legjobb ezt megtanulni és kész.
Megjegyzés küldése