Reggel korábban mentem, mert fél 11-re fogorvoshoz kellett mennem. Még betömött két lukat. De szerintem egy kicsit túlzásba vitte az érzéstelenítést (ami szerintem eleve felesleges kicsit). A bal orcám egészen a szememig teljesen béna volt még délután is. Jens röhögőgörcsöt kapott amikor meglátott, mert amikor mosolyogni próbáltam, akkor csak az egyik oldal mozgott. Teljesen hülyén néztem ki, ráadásul folyton úgy éreztem, mintha csorogna a nyálam. Fogfúrás közben meg végig pisilnem is kellett (a múltkor is). Szerintem túl hideg van, és közben még ideges is az ember. De most sokkal jobb volt, mint a múltkor, mert tudtam, hogy mire számítsak. Akkor voltak olyan képzeteim, hogy mi van, ha valamiért allergiás vagyok az érzéstelenítőre, vagy hogy az érzéstelenítés szétterjed a fejemben -- még előtte sose kaptam ilyen injekciót.
A nap egyébként jól telt, befejeztem a posztert, este meg elmentünk bevásárolni. Lassan már pakolok Manchesterre, szombat reggel hajnalban indulunk Ravival.
Dinnyenapló
Már kiskoromban is imádtam a dinnyét. Most, hogy nagy vagyok (és doktor) eljöttem a Nagy Dinnyekutató Laboratóriumba a napfényes Kaliforniába. A baj csak az, hogy ez az Óperenciás tengeren, sőt, még az Üveghegyen is túl van, és mindenki, aki fontos nekem, otthon maradt... Nekik írom ezt a naplót.
2 megjegyzés:
Ad notam:"...az egyik szemem sír, a másik meg nevet...". Az egyik arcom béna, a másik meg nevet. Ha-ha-ha...
Szerintem az érzéstelenítést nem lehet túlzásba vinni a fogorvosnál.
Az ember nyála pedig valóban csorog,hiszen nem tudja az ajkát rendesen mozdítani.
Megjegyzés küldése