Fondue ismét

Már majdnem kész az előadásom, kezdem unni. Ravi hozza a szokásos formáját, hajcsárkodik, meg hülyeségeket beszél. Az a döbbenet, ahogy a kérdésekre halál biztosan rávágja a választ, pedig nem is tudja, és rosszat is mond. De azért szórakoztató, jól megvagyunk mostanában. Igazából Manchesterben előjött a régi énje, amikor még nem tisztes családapa volt. Úgy (így) sokkal szimpatikusabb.
Este elmentem futni Jens-szel. Hát, kezdek nem formában lenni. Most meg megyek a lányokkal fondue-zni.
Amíg kint voltam Angliában épp volt az indexen egy hír, hogy az angol lányoknak van a legnagyobb melle. Vásárlás közben (utolsó nap délután volt egy kis szabadidőnk) rájöttem, hogy ez tuti igaz.
---
Most már itt reggel van. A fondue igazán jól sikerült. Ja, és a hajam mindenkinek tetszik, még Jim is megdícsérte.
Még az jutott eszembe Angliával kapcsolatban, hogy kaliforniai mércével mérve borzasztó udvariatlanok az autósok. Jött egy autó, én meg majdnem leléptem, mert itt mindenki ugye megáll. Na, Angliában nem. Ott a gyalogosnak kell várni. Hát igen, könnyű hozzászokni a jóhoz... Érdekes, hogy most más dolgokat látok Angliából, mint régen. Pl. voltam futni is (ezt azt hiszem, hogy még nem írtam), és tisztára megbámultak az emberek (versus itt mindenki kicsit mosolyog és köszön), sőt, idióta pasik utánam is fütyültek. Ez olyan, mint amikor otthon elkezdtem görkorcsolyával járni az egyetemre, és "mindenki" úgy érezte, hogy kell valami megjegyzést tennie rám. Azt hiszem egyébként, hogy nem az van, hogy Kaliforniában a futás normális és Angliában nem, és ha valami tipikusan angol elfoglaltságom lenne, akkor itt bámulnának meg az emberek. Szerintem itt az az alapállás, hogy mindenki egy kicsit flúgos, vagy lehet flúgos, nem tesznek megjegyzést és nem bámulnak meg, csak maximum megnéznek és bíztatnak. Azért nem istenítem Amerikát, meg Kalifornia, főleg San Francisco egyébként sem Amerika. De vannak nagyon jó dolgok.