Noblesse oblige

Ezt még kint írtam. Majd még beszámolok Angliáról, de először utol szeretném érni magama.
---
Nagyon jó kedvem van. Ravi előadása nagyon jól sikerült, és persze kavart egy kis érdeklődést, kétkedést, ami mindig jó. Nem is tudom, hogy miért a fenti címet adom ennek a bejegyzésnek, csak reggel erre ébredtem. Mármint ez volt az első dolog, ami közvetlenül ébredés után
eszembe jutott. Viszont erről jut eszembe (vagy erről jutott eszembe?), hogy Pilling CBE lesz. Azaz Commander of the British Empire, annak is valami külön fokozata. Amikor kérdeztem, hogy mi ez, szerénykedett, de aztán kicsit viccelődtem, hogy persze ez biztos közvetlenül a lovag után jön, és nem is olyan hülyeség. Mert hát ki más, mint Bözsi (gy.k. a királynő) adja át.
A srác, aki rosszul lett már jobban van, és mégiscsak kockacukor kellett volna neki. De abban az állapotban szerintem nem tudtuk volna már a cukrot úgyse bejuttatni, állítólag több órába telt, mire kicsit jobban lett a kórházban. Nagyon furán éreztem magam tegnap, és még ma is tart. Kicsit úgy érzem, hogy hülyén viselkedtem, majdnem mint egy rossz amerikai filmben. Mondjuk hülyeséget nem csináltam, csak olyan iszonyatosan megijedtem, és annyira úgy éreztem, hogy ha nem csinálok valamit, akkor ez a szegény srác a szemem láttára fog meghalni, hogy teljesen átkapcsoltam egy olyan üzemmódomba, amit eddig nem ismertem. Mint amikor vannak azok a sztorik, hogy nők felemelnek egy autót, hogy megmentsék mondjuk a gyereküket, szóval ilyesmi érzésem volt, teljesen elöntött az adrenalin, és úgy éreztem, hogy bármit meg tudok tenni. Az összes többi tudatrészem kikapcsolt. Nem mérlegelés alapján nem érdekelt, hogy pl. majdnem fellöktem egy profot, amikor a cukorért mentem, hanem TÉNYLEG nem érdekelt egy csöppet sem. És lelassult az idő meg ilyenek. Aztán Talitha megnyugtatott, hogy nem volt semmi gáz, és hogy ő pl. teljesen lemerevedett (ott állt mellettem), és nem tudott volna semmit sem csinálni, és hogy szeretné, ha vészhelyzetben az anyukája lennék. :)
Este volt egy kis fogadás a városházán, ahol a polgármester asszony köszöntött minket. Az egyik indiai kutató Boulderből (Talukdar aki tudja) érdeklődött a mai poszteremmel kapcsolatban. Eléggé tartok a pasastól, de végülis jól sikerült az ügy. Aztán Craig hívott Ravit és engem vacsorázni, úgyhogy vele, Paul Seakins-szel, Lutherrel és egy fickóval, aki úgy néz ki kicsit, mint a Fodor Péter beültünk egy tapas barba. Craig teljesen jófej volt, lehet, hogy az alkohol hatása, de lehet, hogy csak tényleg nagyon jó kedve volt neki is, mindenesetre nagyon jól sikerült az este. Az is lehet, hogy nála ilyen lassan megy a haverkodás, és most, másfél év után vívtuk ki Ravival a bizalmát. Jövő héten Kaliforniában meglátjuk.
Utána még beültünk itt a bárba, ahol Nuriával, egy spanyol lánnyal beszélgettem. Úgy tőnik, hogy Spanyolországban sem valami fényes a kutatási állapot, ezért is van Németországban. Elég sok közös vonást sikerült felfedeznünk, pl. azt is, hogy rossz napjainkon mindketten azt szoktuk gondolni, hogy hagyjuk a francba az egész kutatást, ki a fenét érdekel ez a sok szám, nyitunk egy spanyol/magyar éttermet és kész. :)