Most nincs sok időm írni, de azért egy kicsit van.
A konferencia eddig szerintem közepes, de azért vannak jó előadások. Az előbb viszont egy kicsit kiborító volt. Az egyik angol srác összeesett, pont előttem. Reggel láttam, hogy inzulinozza magát. Eléggé bepánikoltam, persze mások is voltak ott, de senki sem tudta, hogy mit kell csinálni. A mentőt persze hívták. Csoda, kevesebb, mint 5 perc alatt kint volt valaki. Aztán kiderült, hogy valószínűleg nem az inzulinnal volt a baj, hanem epilepsziás rohama volt. Elhatároztam, hogy elvégzek egy esősegélytanfolyamot. Vagy legalábbis elolvasok egy könyvet.
Ravi karlsruhei barátaival vagyok a legtöbbet, de már jó sok régi ismerőssel is találkoztam. Itt van Pilling is.
Tegnap elrontottam a gyomrom, mára viszont már túlvagyok nagyjából a jetlagen. Az idő egészen jó, még a nap is süt néha.
Most megyek az előadásra, Ravi a következő.
Dinnyenapló
Már kiskoromban is imádtam a dinnyét. Most, hogy nagy vagyok (és doktor) eljöttem a Nagy Dinnyekutató Laboratóriumba a napfényes Kaliforniába. A baj csak az, hogy ez az Óperenciás tengeren, sőt, még az Üveghegyen is túl van, és mindenki, aki fontos nekem, otthon maradt... Nekik írom ezt a naplót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése