Kings Canyon

Megjártuk a hétvégén a Kings Canyon National Parkot és a Giant Sequoia National Monumentet. Igazából ez a kettő egy, mármint földrajzilag nem válnak el. Nem olyan bombasztikus, mint a Yosemite, viszont sokkal kevesebb ember is van.
A Sequoia parkban sátoroztunk. Első nap egy kedves ranger néni (tényleg) körbemutogatta az óriásfenyőket, és elmondta azokat, amiket én már tudtam Yosemite-ből: hogy ez a fa nem rohad a tanninok miatt, hogy tűzálló, hogy a tűz szükséges a szaporodásához stb. A néni a Jens által fortune cookie filozófiának nevezett irányzat nagy művelője volt (ez az a kis szerencsesüti, amit a kínai éttermekben adnak, mindig valami "nagy" bölcsesség van elrejtve bennük). Pl. a sequoia olyan, mint az emberek. Az egyik oldaluk ép, a másik pedig mély sebeket rejt (merthogy a fáknak általában csak a hegyfelőli része perzselődik, mert ott gyűlik fel az avar meg a fatörmelék). Kicsit még autóztunk, megnéztünk ezt-azt, aztán alvás.
Másnap egy viszonylag hosszabb túrát tettünk a Kings Canyonban a Mist Falls-hoz. Ez egy szép vízesés. A túra maga nagyon hasonlított a Mirror Lake körüli úthoz. Nagyon meleg volt egész nap, majdnem 40 fok. Melegebb, mint Livermore-ban, pedig végig 2000 m felett voltunk. A nap csúcspontja az volt, amikor végre találtunk egy helyet, ahol le tudtunk zuhanyozni.
A másik érdekesség az volt, hogy éppen tervezett erdőégetés folyt az út mentén. Egy tűzoltóautó vezetett át minket azon a szakaszon, és láttuk ahogy ég az erdő. Egész nap lehetett a levegőben érezni a füst szagát.
Este beültünk a rangerek által tartott előadásra, ahol a medvékről volt szó. Az eleje kicsit persze amerikai volt, gyerekeket avattak rangerré, meg kézfeltartással kellett jelezni, hogy ki hova valósi, amit taps követett. Én kaptam a legnagyobb tapsot. :) De maga az előadás profi volt, sokmindent megtudtunk a medvékről. Pl. hogy kutatják, hogy hogyan bírja ki az anyamedve télen hónapokon át ürítés nélkül úgy, hogy nem megy tönkre a veséje. Meghogy a medve intelligenciája megfelel egy hároméves gyerek intelligenciájának.
Ma reggel összepakoltuk a sátrat és délnek indultunk. Megnéztünk két lápot. Fantasztikusak voltak, pont olyanok, mint egy csodálatos mesében. A parton vörös sequoia-k, középen rikító zöld fű és egyéb növények, mókusok... És még egy medvét is láttunk! Nem is akármilyen közelről. A fűben pihengetett, néha kicsit forgolódott, de nem nagyon zavartatta magát. Amikor először láttuk, akkor alig pár ember figyelte, akik egészen normálisak voltak. Visszafelé meg akartuk nézni, hogy ott van-e még. Addigra egy hatalmas indiai társaság bámulta, ami oké, de visongattak, meg kiabáltak, meg ilyenek, teljesen kiakadtam rájuk. Gyorsan ott is hagytuk őket, de remélem, hogy a medve azért kicsit rájuk ijesztett egy idő után.
Még megmásztuk a Moro sziklát, aztán pedig végigmentünk délfelé a parkon, majd haza. Jó hosszú vezetés volt, de szerencsére eléggé üres volt az autópálya, így jól bírtam. Képeket majd holnap rakok fel.