Van két, mások számára furcsa dolog az angolomban. Az egyik, amit épp a minap Ravi vetett a szememre, hogy amikor azt kérdezi tőlem, hogy "Are you coming to the lab?" (Jössz a laborba?), akkor arra mindig azt mondom, hogy "Yes, I'm going" (Igen, megyek). Magyarul azt hiszem, hogy alapesetben a "jösszre" az emberek azt mondják, hogy "megyek", kivéve néha, pl. ha már a másik türelmetlenkedik, akkor mondjuk, hogy "Jól van, jövök már". De neki meg az az érzése ilyenkor, hogy nem jövök, hanem megyek, azaz pl. elmegyek haza. Szerintem magyarul itt a beszélő szemszögéből nézzük a dolgokat. Épp ezért megnyugtató, amikor a másik mondja, hogy "Jól van, jövök már", mert ezzel nagyon is kifejezi, hogy érti a másikat, belehelyezi magát abba, hogy a másik várja.
A másik dolog Jens-t zavarja, ez pedig a "mi" (az én-te-ő sorozatból). A "mi" eleve egy eléggé félreérthető szó, mert ha valakivel beszélek, és azt mondom, hogy "Tudod, ez akkor történt, amikor síeltünk", akkor sose lehet igazán tudni, hogy amikor én a beszélővel síeltem, vagy én mondjuk a családommal. Papa kiderítette egyszer, hogy az egyik bali nyelvben erre két külön "mi"-t alkalmaznak. De Jens-t nem ez zavarja, hanem amikor olyat mondok, hogy "We did some measurements with Ravi today" (Ma Ravival végeztünk pár kísérletet). Magyarul (és angolul is) mondhatom azt is, hogy Ma Ravival végeztem pár kísérletet. De szerintem az előző sokkal inkább kifejezi, hogy ezt együtt csináltuk (és nem együtt csináltam...), ami mondjuk jelen esetben részét képezi annak, amit ki akarok fejezni. De Jens-t az zavarja, hogy sose érti, hogy ki az a "mi". Mert szerinte ez elvileg azt jelenti, hogy én és még valaki(k) csináltuk a kísérletet Ravival. Szóval nála nem jön ki a létszám. Azt mondta, hogy voltak bolgár barátai Németországban, akik olyat is mondtak (angolul, de nyilván az anyanyelvük miatt), hogy "Mi és te". Ilyet én nem mondok, de számomra sose hiányzik egy harmadik személy.
Szóval érdekesek ezek a dolgok.
Dinnyenapló
Már kiskoromban is imádtam a dinnyét. Most, hogy nagy vagyok (és doktor) eljöttem a Nagy Dinnyekutató Laboratóriumba a napfényes Kaliforniába. A baj csak az, hogy ez az Óperenciás tengeren, sőt, még az Üveghegyen is túl van, és mindenki, aki fontos nekem, otthon maradt... Nekik írom ezt a naplót.
8 megjegyzés:
Kiváló példák arra, hogy minden szó minden nyelvben más-más jelentéstartományt fed le, a rokonértelmű szavak olyan egymás mellé tett körök, amelyek csak kisebb- nagyobb mértékben metszik egymást. Érdekes stílusgyakorlat rokonértelmű szavakból olyan láncot kirakni, amelynek két végpontja antoníma, tehát éppen ellenkező értelmű. Ráadásul megkísérelni ezt idegen nyelven...
Na már most: Jövök-megyek. Igen, valóban a cselekvés iránya, a haladás a beszélő szemszögéből a döntő. Jens agyában a saját anyanyelve motoz (Kommst Du, ja ich komme. Erre nem mondhatom azt, hogy ja ich gehe, mert azonnal felmerül a kérdés, hova mész? Miért nem jössz ide? Ámde kis finnugor anyanyelvünk agyasabb ennél, kihasználván a beszélő szemszögéből látott irány bizonytalanságát, mert magyarul persze felelhetek rá úgy is, hogy jövök, de a háttérben ott lappang a "gyere" (jöjjél már = gyere már). Márpedig a gyere azt is jelenti hogy jöjj, meg azt is, hogy menj (Gyerünk! = Menjünk!) A kutyus temetkezési helye itt van. A német egyébként is idiotizmussal határos precizitással tudja megadni a cselekvés össze koordinátáját, miként - húsvét van alapon - az Evangélista a János passióban imígyen: "Und der Vorhang im Tempel zeriss in zwei Stück von oben an bis unten aus." Próbáld csak lefordítani magyarra, egy szörnyszülött lesz belőle, de németben gyönyörű.
A többesszám első személy pedig a magyarban a legszebb általános alany. Ld. még műszaki leírások (Az anyagot betesszük a mérőműszerbe és mérünk...) Tök érdektelen, hogy ki is az a mi. Az "amikor síeltünk" is ilyen kicsit, nem fontos, hogy konkrétan kik is voltak. Csak ne csüggedjünk (ne legyen csüggedés - mindegy hogy ki csügged éppen), az arab még ravaszabb, mert ott van külön duális, azaz kettesszám, és ha az egyik hím- a másik nőnemű, akkor a "mi" nőneműnek mutatkozik éles ellentétben az iszlám hímsovinizmussal. Elnézést kérünk az okvetetlenkedésért (nem én, mi, itt tehát most elnézés van kérve....)
Kiváló példák arra, hogy minden szó minden nyelvben más-más jelentéstartományt fed le, a rokonértelmű szavak olyan egymás mellé tett körök, amelyek csak kisebb- nagyobb mértékben metszik egymást. Érdekes stílusgyakorlat rokonértelmű szavakból olyan láncot kirakni, amelynek két végpontja antoníma, tehát éppen ellenkező értelmű. Ráadásul megkísérelni ezt idegen nyelven...
Na már most: Jövök-megyek. Igen, valóban a cselekvés iránya, a haladás a beszélő szemszögéből a döntő. Jens agyában a saját anyanyelve motoz (Kommst Du, ja ich komme. Erre nem mondhatom azt, hogy ja ich gehe, mert azonnal felmerül a kérdés, hova mész? Miért nem jössz ide? Ámde kis finnugor anyanyelvünk agyasabb ennél, kihasználván a beszélő szemszögéből látott irány bizonytalanságát, mert magyarul persze felelhetek rá úgy is, hogy jövök, de a háttérben ott lappang a "gyere" (jöjjél már = gyere már). Márpedig a gyere azt is jelenti hogy jöjj, meg azt is, hogy menj (Gyerünk! = Menjünk!) A kutyus temetkezési helye itt van. A német egyébként is idiotizmussal határos precizitással tudja megadni a cselekvés össze koordinátáját, miként - húsvét van alapon - az Evangélista a János passióban imígyen: "Und der Vorhang im Tempel zeriss in zwei Stück von oben an bis unten aus." Próbáld csak lefordítani magyarra, egy szörnyszülött lesz belőle, de németben gyönyörű.
A többesszám első személy pedig a magyarban a legszebb általános alany. Ld. még műszaki leírások (Az anyagot betesszük a mérőműszerbe és mérünk...) Tök érdektelen, hogy ki is az a mi. Az "amikor síeltünk" is ilyen kicsit, nem fontos, hogy konkrétan kik is voltak. Csak ne csüggedjünk (ne legyen csüggedés - mindegy hogy ki csügged éppen), az arab még ravaszabb, mert ott van külön duális, azaz kettesszám, és ha az egyik hím- a másik nőnemű, akkor a "mi" nőneműnek mutatkozik éles ellentétben az iszlám hímsovinizmussal. Elnézést kérünk az okvetetlenkedésért (nem én, mi, itt tehát most elnézés van kérve....)
tudtam, hogy a nyelvész rácsap.
heh, ez érdekes. Megjárattam a fejemben, hogy én mondanám. Tuti, hogy I'm comingot, de ez csak a sok éves Monthy Python fertőzés miatt, mert annyiszor hallottam már a fordulatot. Viszont a többesszámot én is magyarosan használom, és bizony volt már, hogy visszakérdeztek, hogy kik is voltak ottan. A vicc persze az, hogy németek és hollandok kérdeztek rá. Anyanyelvű még sosem.
Van még jó. Pl: I don't want anything, vagy I don't want nothing. Ez azért érdekes, mert ugyan van szép nyelvtani szabály, de élő nyelvben mindkettőt felvedeztem már. Csak, hogy bibliámat említsem, Monthy Pythonban is használják mindkettő formát. Rákérdeztem művelt anyanyelvűeknél, hogy éreznek-e tartalmi különbséget a kettő között. De azt mondták, hogy nincs, majd hihetetlenül egymásnak estek, hogy melyik is a helyes.
A japán nyelv logikája a legmókásabb:
Nem jössz koncertre?
Igen, nem jövök.
Eleve minden kérdést szeretnek nemlegesen feltenni, hogy a válaszadónak ne legyen kellemetlen nemet mondani, hiszen igennel válaszol, ha nem. Őőőőőőőőőőőőő
Van egy film, Lost in translation a cime. Nekem tetszett.
És van náluk "de"? Szóval ha megy, akkor mit mondanak:
De, megyek.
vagy
Nem, megyek.
Az utóbbi tényleg agybaj lenne.
A németek egyébként a "de"-t hiányolják az angolból eléggé, az egyik csaj azt mondta, hogy ő valahol külföldön elkezdte használni angolban (mármint konkrétan azt mondta, hogy "doch"), és egy idő után az angol anyanyelvűeknek is megtetszett, vagy legalábbis értették. Mondjuk angolban talán ritkán tesznek fel japán típusú kérdéseket, inkább csak a végére teszik az isn't it-et és társait.
Bocsika, hogy én is beleugatok - tudom, Kefe már várta...
Nem az lenne a legegyszerűbb válasz, hogy "Yes, I do". Lehet, hogy az igeidők (concordanza olaszul csak hogy tudjátok...) egy kicsit összekuszálódnak az anyanyelvi fejben, de a szituból egyértelmű, hogy arra - a más "tens"-ben - feltett kérdésre vonatkozik, vagyis ezt korrigálja az agya, viszont a "jönni-menni" probléma eltűnik. Szerintem a "do" az olyasmi válasz, mint a magyarban a "Bejössz? - Be!".
hát bizonyára megértenék a 'yes I do' választ, de szerintem egy élő angol sem mondaná ebben a kontextusban. Ráadásul a 'yes I do' választ jellemzően 'Do you' kezdetű kérdés előzi meg, nem pedig 'are you'...de én nem értek az angol nyelvtanhoz, csak fülre mondom. Egy angolszakos biztos tudna idézni valami szabályt, hogy miért is van ez igy.
Visszatérve a japánhoz?
Nem jössz koncertre?
Milyen remek ötlet. Menjünk együtt.
A 'de' az annyira nem japán lélek kompatibilis, hogy Akiko san a volt japántanárom, aki egyébként nagyon jól megtanult magyarul (még az alanyos és tárgyas ragozást is hibátlanul használja) a 'de' szó használatát teljesen mellőzi. Van még pár szó, amit nem használ, de azok nem kultúra fűggőek. Pl: király, mert japánul ugyan ez a hangsor az undorító utálatos jelentést hordozza.
A mankó pedig hasmenést jelent.
Fogadjunk, hogy most a papák bedobnak erre legalább fejenként 1 hasonló példát.
Szerintem a legjobb, a Yes, I do. Ami cselekvők többesszámát illeti, és egy igazi angoltól, akitől leckéket vettem, erre azt tanultam: Ravi and I made some ..., A tanár kicsit idegesen magyarázta, bizonyára gyakran találkozott nálunk ezzel a hibával.
ERika
Mégegyszer nekiveselkedem:
Jens angolhoz hasonlóan működő-"szász" feje bizonyára az angolhoz hasonlóan szeretné a "mi" helyett a Ravi és én fordulatot, másként tényleg nem világos neki. A mi, Ravival azt jelenti neki, hogy még valaki volt ott. Az angolnak is.
Erika
Megjegyzés küldése