Parázs vita

Még 17-én, miután megírtam a blogomat, elmentünk Jessicaékhoz egy St. Patrick napi kis buliba. Jó sokan voltunk, és nagyon jól éreztem magam.
Tegnap stresszes nap volt. Ravival késhegyig menő vitánk volt. Az van, hogy észrevettem valami furcsaságot a mérési eredményekben. Ravi, mint egy kisgyerek, először is tagadta, hogy furcsa lenne, vagy hogy egyáltalán lenne valami (ott van egy rakás pont, ami nem esik egybe, ő meg azt mondja, hogy de). Aztán ahelyett, hogy azonnal lementünk volna a laborba és csináltunk volna egy tesztet, írt egy hosszú önvédelmi levelet Craignek, hogy ő aztán biztos benne, hogy minden jó. Csak az a baj, hogy ez nem egy érzelmi alapú dolog... Aztán jött azzal, hogy az elméletiek mindig meg akarják fúrni a kísérletet, ha nem egyezik a kettő. De ez nem is filozófia kérdés. Dél volt, mire sikerült lemenni a laborba, ahol aztán kiderült, hogy én láttam jól azokat a pontokat. De még előtte jót veszekedtünk -- vagy vitatkoztunk, nem volt teljesen világos, hogy melyik. Az viszont megnyugtató, hogy már nem akadok ki ezen, tudom, hogy ez igazából csak vita.
Persze őt is értem, mert ha az van, amit mondok, akkor jó eséllyel újra kell mérni jópár dolgot. Na mondjuk ehhez hozzájön, hogy Ravi valahogy azt gondolja, hogy megméri, aztán kész. Az én nem túl nagy kísérleti tapasztalatom alapján viszont azt látom, hogy megméri az ember, aztán kiderül valami, aztán megint, megint, aztán elromlik a készülék, aztán a javítás után minden megváltozik, aztán újra mér, és megint nem érti, majd egy szép napon egyszercsak kipottyan a minden szempontból igazi eredmény. De lehet, hogy neki eddig mindig szerencséje volt.