Elefántfókák

Reggel ismét interaktívan részt vettem egy otthoni családi összejövetelen. Utána indultunk elefántfókát nézni.
Az elefántfókák Año Nuevonál tanyáznak, vagyis szaporodnak. N.B.: Yago felhívta figyelmünket a spanyol helyesírás, illetve kiejtés apróságaira. Año évet jelent, azaz a hely neve Újév, mert akkor fedezték fel. A helytelen kiejtés és/vagy helyesírás súlyos következményekkel jár: ano spanylul s...lukat jelent.
Visszatérve az elefántfókákra leírok pár dolgot, amit megtudtam és érdekes. Először is az elefántfókák és a fókák teljesen más állatok, csak az evolúciós konvergencia miatt hasonlítanak annyira egymásra (mint például a mára már kihalt erszényes farkas és a "rendes" farkas). Mondjuk annyira azért nincsenek egymástól távol, mint az emlősök és az erszényesek. Az elefántfókák a medvékkel vannak rokonságban, a fókák (akik a cirkuszban szoktak lenni) pedig a kutyákkal, farkasokkal. Pl. ugyanazokat a betegségeket kapják el, mint a kutyák.
Először a hímek jönnek a párzóhelyre, lestoppolnak egy jó kis területet, és utána jönnek a nőstények, akik leginkább tehát ingatlanra utaznak. A párzás tájékán a nőstények eléggé le vannak fogyva, ezért egy viszonylag ritka tulajdonsággal rendelekznek (hasonlóan a medvékhez): a megtermékenyített petesejt nem ágyazódik be, hanem pár osztódás után leáll a fejlődése. Pár hónap múlva kezd csak rendesen növekedni, a jól felhízott nőstényben. Magányos állatok (a medvékhez hasonlóan és farkasokkal ellentétben). A kicsinyeket csak 2-3 hétig etetik, utána magukra hagyják őket. A kicsik 16%-a éli meg a 4. életévet. Az elefántfókák majdnem teljesen kihaltak, alig száz példányuk volt. Mostanra százeresre duzzadt az állomány.
Kis rádióadókkal követik a vándorlásukat. Az érdekes az, hogy olyan extrém helyekre jutnak el az óceánban, hogy nem csak elefántfóka-kutatást végeznek velük, hanem óceanográfiai adatokat is gyűjtenek általuk. Ellenségük a gyilkos bálna és az óriás cápa. Régen a grizzli is az ellenségük volt, de azt mára kiirtottuk Amerikában.
Egyébként nem csak elefántfókákat láttunk, hanem prérifarkast is (a gyalogkakukk túl gyors volt, őt nem láttuk), meg ürgét is, akit egyáltalán nem zavart a jelenlétünk. Gyűjtöttünk szép köveket.
Este páran elmentünk halat enni, aztán irány haza. Jól elfáradtam, mert én vezettem, és valahogy a szél és a nap mindig kiszívja az erőmet.
Képek itt. Alant meg egy kis videó.

Ajjaj

Tegnap jó nagy hülyeséget csináltam. Pedig eredetileg nem is akartunk elmenni Ethan bulijába (megünneplendő, hogy véglegesítették az állását). Végül este tízkor mégiscsak átmentünk. A jó az volt, hogy Andrea elhozta a kiskutyáját. 11 hetes, irtózatosan édes. A hülyeség meg az volt, hogy túl sokat ittam. A büntetés meg az, hogy ma egész nap lárva voltam, már este hat óra, és most kezdek magamhoz térni.

Google rulez -- már Livermore-ban is

Este futottam, meg elmentünk az Alehouse-ba, nappal meg dolgoztam. Hát igen, nem minden nap történik az emberrel annyi minden érdekes. Viszont felfedeztem, hogy a Google Maps tejesen beszkennelte Livermore-t. Ezért azt találtam ki, hogy az ilyen napokom majd mindig megmutatok egy-egy helyet, amit szeretek, vagy ahol sokszor szoktam járni. A végén már el sem kell jönnötök meglátogatni, mindent látni fogtok. Meg persze lehet csak úgy sétálgatni a városban is.
Mi más is lehetne az első, mint az Alehouse a First Streeten. Az Alehouse a fehér épület. A nyilakkal lehet sétálni az utcán, lehet nézelődni. Nem tudom, hogy mikor készültek a képek, de azóta kicsit jobban néz ki ez az utca (a főutca...). A kép alatti linkre klikkelve nagyban is előjön az egész tértkép (vagy ha esetleg semmit sem láttok a képen, akkor ide kattintsatok, és utána a térképen az emberkére kétszer ha esetleg nem lászik a kép). Jó szórakozást!


View Larger Map

Hiba- és tojáskeresés

Ma egész nap hibát kerestem a programomban. Már azt hittem, hogy megőrülök, egyszerűen mindent átnéztem, és minden jónak tűnt, de mégsem azt csinálta, amit akartam. Aztán nem sokkal hat óra előtt meglett... Természetesen egy elírás, de nagyon szemét helyen és módon. De most már mindenféle keresztellenőrzésnek alávetettem a modellt, és úgy tűnik, hogy minden rendben.
Este Ednél volt egy kis parti, ahol a fő attrakció a tojáskeresés volt. Mit mondjak, ezután a nap után el sem tudtam képzelni jobb szórakozást...

Új kütyü

Vettem egy régóta áhított elektronikai apróságot (hát igen, kütyüfüggő vagyok kicsit): egy Nike+ kiegészítőt az iPodomhoz. Két kicsi pöcök, az egyiket az ember az iPodba teszi, a másikat meg a cipőbe. A kütyü figyeli és jegyzi, hogy mikor, mennyit, milyen gyorsan stb. futottam, kiszámolja a kalórákat, sőt, futás közben is közli, hogy mennyi van még hátra. Végül az elmentett eredményeket fel lehet tölteni az internetre. A weboldal egyfajta közösségi site, ahol a világ összes ilyen kütyüse fent van. Lehet nézegetni, hogy épp ki hol futott (csak a feltöltést látni persze, ez nem gps, és nem túl meglepő, de látványos pl. hogy Kínában szinte csak Sanghainál villanak fel a pontok, míg Amerikában az egész országban mindenfelé), kik a legjobbak (össztáv, sebesség stb), illetve a teljes, kütyüsök által futott távot is számolják: ez 51 millió mérföld felett van... Lehet fogadalmakat is tenni, és minden, amit csak el tudtok képzelni egy olyan webkettes alkotásról, amiben az Apple, a Nike és Google van benne. Ja igen, adott lakcím környékén lévő, felhasználók által feltöltött útvonalakat is lehet keresni. Ma megyek futni, az tuti! :-)
A munka halad, mostanában jól elfáradok estére, ami jó. Lassan lehet cikket írni.

Török lány

Tegnap egy török lányt interjúztattunk, ismét én voltam az ebédfelelős. Nagyon szimpatikus lány, és bár kicsit más területen dolgozott, mint ami a munka lenne, én őt venném fel. Az első jelentkező túl öreg volt, neki nem való a posztdok, a második meg nekem túl flegma volt, és nem biztos, hogy bírná az intézeti szabályokat. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ki lesz a nyerő.
Este futottam, aztán meg elmentem vásárolni, mert kifogytam alapdolgokból.

Tojásfestés

Ma is el akartam menni reggel futni, de inkább telefonáltam haza. Aztán próbáltunk nyulat venni, de nem volt sikeres. Kicsit ciki is volt, az egyik supermarketben kérdeztem az eladósráctól a húsosztályon, hogy van-e nyuluk. Eléggé furán nézett rám. Délután festettünk tojást, meg vacsorát főztünk, ami közepesen sikerült.

Kellemes Húsvétot!

Tenap előtt, pénteken, jó sokáig bent voltunk este Ravival. Végre mennek a kísérletek rendesen (legalábbis remélem), viszont a léerek csak délutánra melegszenek be, úgyhogy lehet, hogy majd műszakokat kell bevezetnünk.
Tegnap reggel elmentem futni. Julie-tól kaptam egy edzéstervet, azt próbálom követni. Egyébként jó sokan akarnak jönni a futóversenyre, nagyon jó lesz.
Aztán elmentünk Berkeley-be, ahol Jens volt PhD társával, a feleségével, a 4 hónapos kislányukkal, és még egy másik német párral, akik ott laknak Berkeley-ben, találkoztunk. A kislány nagyon cuki, óriási hörcsögzacskói vannak. Még odafelé a városban láttunk egy motoros tüntetést az amerikai katonákért (és talán a háborúért is). Volt egy nő (lefotóztam, csak most nincs itt a gépem), aki a következő feliratot tartotta a kezében: I might look harmless, but I raised a marine (Talán nem tűnök veszélyesnek, de egy tengerészgyalogost neveltem fel). Egy másik vicces felirat egy autó hátán volt, amit később láttam és nem kapcsolódik a tüntetéshez. A matrica piros volt, és az Ameriaki Fizikai Társaság logója volt rajta. A felirat: Ha ezt a matricát kéknek látod, akkor túl gyorsan vezetsz.
Elmentünk sétálni a Tilden National Parkba, ami nagyon közel van Berkeley-hez. Már voltam ott egyszer, akkor ültünk fel a körhintára, ha még emlékeztek. A babakocsival kicsit lassú volt, de nagyon szépen sütött a nap, még naptejet is kellett használni (hallom, otthon esik a hó vagy mi). Visszafelé beültünk a magyar cukrászdába, mindenkinek nagyon ízlett. Most azt hiszem, hogy sokkal jobban tudtam értékelni, mint egy éve. Az igaz, hogy nem csak magyar sütemények vannak, de a lényeg az, hogy nincs semmi sem túlcukrozva, viszont a csoki az igazi csoki, a tejszínhab igazi tejszínhab...
Hazafelé el akartunk menni a Costco-ba nyulat venni Húsvétra (hát igen, nem hangzik valami kedvesen, de Jens azt mondta, hogy a szülei mindig nyulat esznek ilyenkor), de sajnos mire odaértünk, bezárt a bolt. Talán ma -- ha egyáltalán nyitva van valami. Mivel egész nap csak a sütit ettük, este beültünk egy jobbféle kínaiba.
Végül pedig szeretnék mindenkinek kellemes húsvéti ünnepeket kívánni (olvastam, hogy ebben az évszázadban ez a legkorábbi Húsvét, és hogy a lehetséges legkorábbi csak egy nappal van előbb, mint az idei).

Egy kis nyelvtan

Van két, mások számára furcsa dolog az angolomban. Az egyik, amit épp a minap Ravi vetett a szememre, hogy amikor azt kérdezi tőlem, hogy "Are you coming to the lab?" (Jössz a laborba?), akkor arra mindig azt mondom, hogy "Yes, I'm going" (Igen, megyek). Magyarul azt hiszem, hogy alapesetben a "jösszre" az emberek azt mondják, hogy "megyek", kivéve néha, pl. ha már a másik türelmetlenkedik, akkor mondjuk, hogy "Jól van, jövök már". De neki meg az az érzése ilyenkor, hogy nem jövök, hanem megyek, azaz pl. elmegyek haza. Szerintem magyarul itt a beszélő szemszögéből nézzük a dolgokat. Épp ezért megnyugtató, amikor a másik mondja, hogy "Jól van, jövök már", mert ezzel nagyon is kifejezi, hogy érti a másikat, belehelyezi magát abba, hogy a másik várja.
A másik dolog Jens-t zavarja, ez pedig a "mi" (az én-te-ő sorozatból). A "mi" eleve egy eléggé félreérthető szó, mert ha valakivel beszélek, és azt mondom, hogy "Tudod, ez akkor történt, amikor síeltünk", akkor sose lehet igazán tudni, hogy amikor én a beszélővel síeltem, vagy én mondjuk a családommal. Papa kiderítette egyszer, hogy az egyik bali nyelvben erre két külön "mi"-t alkalmaznak. De Jens-t nem ez zavarja, hanem amikor olyat mondok, hogy "We did some measurements with Ravi today" (Ma Ravival végeztünk pár kísérletet). Magyarul (és angolul is) mondhatom azt is, hogy Ma Ravival végeztem pár kísérletet. De szerintem az előző sokkal inkább kifejezi, hogy ezt együtt csináltuk (és nem együtt csináltam...), ami mondjuk jelen esetben részét képezi annak, amit ki akarok fejezni. De Jens-t az zavarja, hogy sose érti, hogy ki az a "mi". Mert szerinte ez elvileg azt jelenti, hogy én és még valaki(k) csináltuk a kísérletet Ravival. Szóval nála nem jön ki a létszám. Azt mondta, hogy voltak bolgár barátai Németországban, akik olyat is mondtak (angolul, de nyilván az anyanyelvük miatt), hogy "Mi és te". Ilyet én nem mondok, de számomra sose hiányzik egy harmadik személy.
Szóval érdekesek ezek a dolgok.

Átlagolás

Ma szuper napom volt, megoldottam a tegnapi problémát. Egész nap ezt csináltam, meg teszteltük Ravival, hogy tényleg jó lett-e. És egész sok mindenre rájöttünk (-tem) a méréssel kapcsolatban. Röviden annyi volt a baj, hogy a cucc, ami a jelünket a számítógépnek továbbítja valahogyan, nem jól definiált módon összemosta az adatokat, azaz beleátlagolt az adott pontba az előző mérésből is számokat. Egyrészt idióta módon volt az átlagolás, másrészt meg a cuccnak van valami baja (vagy legalábbis én nem értem, hogy miért azt csinálja, amit), és nem képes kidobni az előző pontokat. Szóval most nem az átlagol, hanem a nyers adatokat rakjuk be a számítógépbe, amit ott átlagolunk. Hamarosan írhatjuk a cikket, most már tényleg...
Este futottam egy fél órát a futópadon. El kell kezdenem edzeni, mert beneveztem Papával egyetemben a bay2breakers futóversenyre. Majd még írok róla, most csak annyit, hogy 12 km, és a legtöbb ember beöltözik, páran meg meztelenül futják. Állítólag nagyon jó, igazi san franciscoi esemény.

Parázs vita

Még 17-én, miután megírtam a blogomat, elmentünk Jessicaékhoz egy St. Patrick napi kis buliba. Jó sokan voltunk, és nagyon jól éreztem magam.
Tegnap stresszes nap volt. Ravival késhegyig menő vitánk volt. Az van, hogy észrevettem valami furcsaságot a mérési eredményekben. Ravi, mint egy kisgyerek, először is tagadta, hogy furcsa lenne, vagy hogy egyáltalán lenne valami (ott van egy rakás pont, ami nem esik egybe, ő meg azt mondja, hogy de). Aztán ahelyett, hogy azonnal lementünk volna a laborba és csináltunk volna egy tesztet, írt egy hosszú önvédelmi levelet Craignek, hogy ő aztán biztos benne, hogy minden jó. Csak az a baj, hogy ez nem egy érzelmi alapú dolog... Aztán jött azzal, hogy az elméletiek mindig meg akarják fúrni a kísérletet, ha nem egyezik a kettő. De ez nem is filozófia kérdés. Dél volt, mire sikerült lemenni a laborba, ahol aztán kiderült, hogy én láttam jól azokat a pontokat. De még előtte jót veszekedtünk -- vagy vitatkoztunk, nem volt teljesen világos, hogy melyik. Az viszont megnyugtató, hogy már nem akadok ki ezen, tudom, hogy ez igazából csak vita.
Persze őt is értem, mert ha az van, amit mondok, akkor jó eséllyel újra kell mérni jópár dolgot. Na mondjuk ehhez hozzájön, hogy Ravi valahogy azt gondolja, hogy megméri, aztán kész. Az én nem túl nagy kísérleti tapasztalatom alapján viszont azt látom, hogy megméri az ember, aztán kiderül valami, aztán megint, megint, aztán elromlik a készülék, aztán a javítás után minden megváltozik, aztán újra mér, és megint nem érti, majd egy szép napon egyszercsak kipottyan a minden szempontból igazi eredmény. De lehet, hogy neki eddig mindig szerencséje volt.

Állatok és emberek

Tegnap -- kicsit el vagyok maradva a blogommal --, szóval tegnap reggel nagyon finomat reggeliztünk: csináltam palacsintát, amerikai módra, juharsziruppal és áfonyával és eperrel. Juci kb. 11-kor indult tőlem, és kisebb bonyodalmak után megkaptam a Costco kártyáját is. Ezzel jó olcsón vásárolhatok egészen augusztusig.
Délután elmentünk Jens-szel biciklizni Dublinba. Sajnos nem vittünk fényképezőgépet, pedig a szép virágokon kívül láttunk egy vadnyulat is (ami angolul hare, nem tudom, hogy egyáltalán él-e ilyen nálunk), meg egy kócsag-szerű madarat. A biciklizés után ittunk egy pohár Guinness-t a St Patrick feszitválon, amin már tavaly is voltam.
Este nagyon érdekeseket néztünk a tv-ben. Egyrészt van egy sorozat-valóságshow, ahol két amerikai fickó egy törzs életébe kapcsolódik be. Nem kamu, meg nem a balhékra mennek rá, majdhogynem dokumentumfilm. De ennél sokkal érdekesebb volt a public tv-n lévő műsor. Egy fiatal kutató genetikai alapon és David Attenborough stílusában tanulmányozza, hogy honnan származik az ember, hogyan vándorolt a kontinensek között. Az eredményei alapján a bushmanok a legrégebbi emberek és Afrikából származunk. Utána elvándorltunk egészen Ausztráliáig, végigmenve a parton, Közel-Kelet, India, Polinézia stb. Egy elzárt indiai faluban talált is egy embert, akinek a genetikai állománya ezt bizonyítja. Ez azt jelenti, hogy az ő férfi ősei (mert ez a módszer csak az Y kromoszómával működik) valaha Afrikából mentek oda, és valószínűleg azóta is ott laktak. Aztán talált egy férfit Kirgisztánban, akiről a génjei alapján megállapítható, hogy az ük-ük-stb-apja abban a kis csoportban élt, ami utána benépesítette Európát, Ázsiát, és végül Amerikát is. Nagyon érdekes volt, mert ennek az embernek tényleg nagyon különleges volt szerintem az arca is. Midenféle vonást fel lehetett benne fedezni. Aztán meg elment Szibériába a csikcsukok (hmm, vagy valami hasonló) földjére. Egyrészt döbbenetes körülmények vannak arrafelé (minusz 40-50 fok), másrészt ezeknek az embereknek az ősei jutottak el Amerikába. Itt is az a poén, hogy valószínűleg az összes amerikai indián 10-20 embertől származik.
Az én kutatásaim egyelőre kevésbé csodálatosak. Ma kaptam újabb adatokat Ravitól, de nem lettem tőle sokkal okosabb. Még azt hiszem, hogy egy ideig elleszünk ezzel a témával.

Stockton

Pénteken dolgoztam, elég szép idő volt, kivéve délután, amikor esett. Nem maradtam bent túl sokáig, mert ismét csak a számolásokra vártam. Este elmentünk Pleasantonba vacsorázni Jens-szel és Jucival egy olasz étterembe.
Ma felfedeztük Stocktont. A képen a Stockton és Livermore közötti dombok láthatóak a szélkerekekkel együtt. Minden fantasztikusan zöld.
Néztünk pár apartmant, amelyek gyakorlatilag pont ugyanolyanok, mint amiben én lakom, csak más színűre vannak festve a házak. Aztán sétálgattunk, voltunk pl. a kikötőben. Ha megnézitek a térképen, akkor látszik, hogy az öböl bejön egészen Stocktonig, ahol komoly ipari kikötő is van. A Wikipédiáról olyanokat is meg lehet tudni, hogy a 250 000-esnél nagyobb városok közül itt a legnagyobb az írástudatlanság. Ezzel ellentétben áll az, hogy voltunk az egyetemi kampuszon ahol majd Bálint fog tanítani, és az nagyon szép és egészen nagy. Kicsit oxfordi stílusra hajaznak az épületek, minden téglából van, kis parkok, padok mindenfelé. Most elég kihalt volt, mert tavaszi szünet van.
Egész fáradtan értünk haza. Egy kis pihenés és bevásárlás után elmentünk moziba, és megnéztük a Vantage Point c. filmet. Egészen izgalmas volt, de túl sok volt benne a túlzás és túlságosan is hazafias/csöpögős volt a vége. Az a film, ami közben jó, de nem hagy túl sok nyomot az emberben.

Látogató

Tegnap vittük el a második jelentkezőt interjúebédre. A fickó sokkal lazább és fiatalabb volt, mint a múltkori. Én egyelőre őt választanám, a másiknak inkább már saját kutatást kellene csinálnia. Most az indiai étterembe mentünk, ahol Ravi haverja dolgozik. Extra kiszolgálásban volt részünk, még kóstolókat is kaptunk. A végén majdnem kidurrantam, de azt hiszem, hogy nem a mennyiségtől, hanem inkább a sok fűszertől.
Este vendégem érkezett: Juci, volt évfolyamtársam. Augusztustól Stocktonba fognak költözni Bálinttal, és a kislányukkal, Rékával, és most jött körülnézni, szállást keresni, ilyenek. Este elmentünk az Alehouse-ba természetesen, ezt minden látogatómnak látnia kell. Egész sokan lettünk a végére. Tegnap érkezett Louise is, 2-3 hétre jött, látogatóba, meg ott volt a két új francia fiú (akik nagyon cukik), meg Nina és Nanda, na meg a szokásos emberek. Este még beszélgettünk egy jót, aztán alvás.
Ma ismét borongós idő van, bent futnak a számolások, nem sokat tudtam haladni, jelenleg csak várok.

Mankók, munkák

Tegnap semmi különös nem történt. Mondjuk Giovanni mankóval jelent meg, mert ráejtett valamit a lábára, de nem tört el, csak fáj a lábfeje. A hír meg az, hogy Ethan megkapta az állást az intézetben (eddig szerződéses volt), ezért este ünnepeltünk kicsit.

Érdekes ebéd

Először is örülök, hogy senki sem kérdezte meg, hogy a képen az interjúalany van, vagy pedig a színészkislány. Másrészt a kislányról közben kiderítettem, hogy kettő, mert van egy nővére is, Dakota, aki szintén színész, hasonlóan sikeres. Talán ezért láttuk olyan sűrűn...
A másik hír, hogy csütörtökön ismét én viszem ebédelni az interjúalanyt. Azaz ingyenebéd. Most már valami más helyre mennék egyébként, nem akarok folyton thai kaját enni. Ráadásul lesz valami roppant érdekfeszítő intézeti gyűlés, sajnos pont az ebéd ideje alatt. Egyébként érdekes ez az interjú dolog, izgi, hogy végülis ki kapja meg majd az állást. És persze egészen kényelmes ezen az oldalon lenni, és nézni, ahogy mások izzadnak, próbálnak mindenkinél bevágódni... Nem mintha én nem ugyanezt csináltam volna, amikor itt voltam.
Ebédnél Ravi érdekeseket mesélt Indiáról. Pl. Goán úgy "térítették" át az embereket a keresztény hitre, hogy marhákat vágtak le és a kútba folyatták a vérüket. Aztán aki abból ivott, azokat kiátkozták a hinduk, így jobb híján megkeresztelkedtek. Meg hogy a sok hippi odajár a goapartikra (ezt tudtam), de a helyiek ki vannak tiltva. Olyan féllegális az egész, mert egyrészt féltik a saját gyerekeiket az ottaniak, másrészt meg a turizmusból élnek.
Ráadásnak kaptam ma egy 72 oldalas cikket bírálatra. Repesek.

Első interjú

Tegnap interjúztattam. Jó, ez elég fellengzősen hangzik, én vittem el az interjúalanyt ebédelni. De nekem is kell véleményt nyilvánítanom róla. Az előadása szuper volt, és pontosan azzal foglalkozik, amire az állás ki van írva. Talán még unalmas is lenne neki. Ő az első, még két ember jön, egy srác csütörtökön és egy lány valamikor jövő héten talán. Nagyon kíváncsi vagyok, mert nehezen tudom elképzelni, hogy ennél sokkal jobb lenne valaki, de azt sem, hogy a többi béna lesz (a lány pl. berkely-s). Szóval nehéz lesz választani, de szerencsére ez nem az én ügyem.
Este megnéztük a Door in the Floor c. filmet, nekem nagyon tetszett. Van egy kislány, aki mostanában minden filmben szerepel amit látunk. Mondjuk nem csoda, mert hihetetlenül édes. Elle Fanning a neve, és ha megnézitek a linket látszik, hogy 10 éves, 2 éves kora óta szerepel, és már több mint kéttucat filmben, sorozatepizódban volt. Nem semmi.

Újabb növények

Ethan feltett képeket a síelésről, illetve egyéb összejövetelekről.
Máerészről meg már közeleg az Alapítvány ideje. Nem?
Délben elmentünk a virágboltba, vettem mentát meg még egy kis földet. A palántáim szépen nőnek, bár jobb lenne, ha kicsit többet sütne a nap a teraszra. De a fűszernövényeknek mindenképp jó lesz, legfeljebb a paradicsom nem lesz az igazi.
Délután elmentem futni, de csak gyorsgyaloglás lett belőle, mert kicsit még érzem a térdemet a síelés miatt. Este meg megnéztem végre a Fargot. Tényleg nagyon jó.

Oakland

Ma olyan vegyes nap volt, ide-oda mentünk. Elugrottunk Oaklandbe, egy botanikus kertben akartam sétálni, meg élvezni egy kicsit a Napot. De kiderült, hogy oda csak az állatkerten keresztül lehet bejutni, és nem volt kedvünk $10-t fizetni 1 óra állatkertért -- ugyanis 4-kor már zárt is volna. Így kicsit kalandoztunk autóval Oaklandben. Érdekes volt, egy hosszú úton mentünk, ami először a fekete, majd a latin gettón vezetett át. International Street az utca neve... Végre láttam valami vadabb környéket is, mert már teljesen kezdtem azt gondolni, hogy nem is olyan Amerika, amilyen. De olyan -- is.
A gazdagnegyedet is átszelve elértünk a tengerpartra, ahonnan jól látszott Oakland jellegzetessége, a kikötői daruk. Olyanok messziről, mintha óriási lovak lennének.
Utána úgy döntöttünk, hogy itt az ideje egy kis mozinak. Dublinban megnéztünk a "The Bank Job" c. filmet. Nagyon izgalmas, bankrablós-politikai-piszkosügyes film, ami ráadásul igaz történet, legalábbis ezt állítják. Azt hiszem, hogy mostanában ezeket a filmeket kedvelem, a múltkori "The Inside Man" is ilyen volt. Nézzétek meg, ha otthon is játsszák.
Estére csak egy kis pihenés, olvasás maradt. Moravia.

Hétköznap

Tegnap sima nap volt. Már nagyon szép az idő, reggelente még kabát sem kell a biciklin. Kivételesen nem mentünk az Alehouse-ba, inkább főztünk, meg menéztünk egy filmet Nicole Kidmannel, de elég gyenge volt. Craig meg boldog, mert jókat mértek Berkeley-ben, és errefelé is végre beindultak a dolgok.

Évforduló

Mielőtt folytatnám a coloradoi kalandjainkat, annyit, hogy tegnap volt az első évfordulóm. Pontosan 1 éve, március ötödikén érkeztem, amit egy kis sushival ünnepeltünk meg.
Harmadik nap ismét Copper Mountainre mentünk síelni. Több dolog is történt azonban. Egyrészt az előző napoktól eltérően zuhogott a hó. Szerencsére nem volt túl hideg, csak az arcom fagyott le kicsit. Viszont annyi hó esett, hogy térdig hóban síeltünk. Ethan unokatestvére is csatlakozott hozzánk, aki szerencsére megmutatta, hogy hogyan kell mélyhóban sílni.
A másik, hogy Jens már előző nap is panaszkodott, hogy fáradt, meg elég sokszor meg kellett állnia. Vasárnapra viszont be is lázasodott, estére 39.5 lett. Ezen felül több, mint 100 volt a pulzusa, és hétfő reggelre a tüdejéből is furcsa hangok jöttek -- valószínűleg bevizesedett. És még a látóterében is lett egy kis folt. Azt hiszem, hogy egy kis vírussal fűszerezett hegyibetegséget kapott. Elég ijesztő volt.
Vasárnap este meglátogattuk Ethan papáját és testvérét, ahol kicsit ping-pongoztunk. Utána meg Ethan mamája sütött nekünk pizzát.
Hétfőn már nem síeltünk (amit nem is bántam, mert a térdemet eléggé éreztem a mélyhó után), hanem elindultunk Denverbe. Jens miatt is mindenképp lejjebb kellett mennünk, bár Denverről azt kel tudni, hogy ez a Mérföld Magas Város, amit szó szerint kell érteni... Útközben megálltunk Goldenben, ahol a Colorado School of Mines van, ide járt Ethan. Coloradoban egyébként egy csomó várost, megyét, hegyet stb. ásványokról és kőzetekről neveztek el, aminek persze az az oka, hogy a bányászat az egyik legfontosabb iparág.
Utána lementünk Denverbe, ahol megnéztük a Capitoliumot. Talán a legérdekesebb a teljesen szocreál panno volt az egyik lépcsőházban. De egyébként szép épület. Sétálgattünk, egész szép város, bár messziről ijesztőnek tűnt. Itt van Amerika egyik pénzverdéje (azt hiszem, hogy három van az országban), de nem tudtunk bemenni, mert túl későn értünk oda.
Este már nem történt semmi, hazarepültünk és hazaautóztunk. Nézegessétek meg a linkeket, a wikipédián mindent meg lehet találni a helyekről, ahol jártam.
Tettem fel képeket, a legtöbbet nem én csináltam.

Colorado

Most végre van egy kis időm írni Coloradoról, de lehet, hogy folytatásos lesz. Mindenesetre előtte még annyit, hogy tegnap este Pault búcsúztattuk. Csináltunk neki egy posztert, amin a Golden Gate híd volt saját fotólból mozaikként kirakva. Sajnálom, hogy elmegy...
Szóval a síelés. Csütörtök este indultunk Oaklandból, Ethan, Jens, Tina, Paul, Yu és én. Éjfélre értünk Denverbe, ahonnan bérelt kisbusszal mentünk Breckenridge-be, ahol Ethan mamája lakik. Denverben Jens majdnem elhagyta a sílécünket, de végülis meglett.
A ház amiben laktunk fantasztikus! Kétszintes, óriási közös térrel, kandallóval, vadi új az egész. A falakon és úgy általában mindenfelé öreg sílécek vannak. Először azt gondoltam, hogy micsoda egyedi ötlet, de aztán láttam, hogy ebben a városkában mindenki síőrült és sok helyen ez a design. De ettől függetlenül szép. A kisváros 3000 m-en fekszik, amit azért már meg lehet érezni: első nap nem aludtunk túl jól. Mindenesetre 4 óra alvás után ébresztő, reggeli és indulás. Reggeli közben megismerkedtünk Kellyvel, a kutyával. Na és persze Ethan mamájával, Lindával is, aki kb. 40 kg, de nagyon jól néz ki (alkatilag ilyen).
Első nap Copper Mountainre mentünk síelni. Végre megtudtam, hogy milyen is az híres-neves coloradoi hó. Tényleg nagyon porhanyós, mert a levegő nagyon száraz és hideg. Nem is tudom mit írjak a síelésről, nagyon tetszettek a pályák, sokat buckasíeltünk, sokat mentünk erdőben, nagyon szép volt.
Még reggel találkoztunk Ethan papájával, Joellel, aki szintén velünk tartott. Ethan szülei elváltak, a papája Washington államban lakik, de láthatóan jóban vannak (beleértve az új férjet is). A családról röviden annyit, hogy egyrészt sportőrültek, másrészt pedig fantasztikusan kedvesek és normálisak.
Este bár alig éltünk, elvittük Lindat és Ront (az új férj) vacsorázni.
Másnap Vailbe mentünk. Ez a világ egyik leghíresebb síparadicsoma. A liftek alatt elterülő városkát műosztrák stílusban építették, illetve építik. Igazából eléggé ízlésesen, csak annyi a bökkenő, hogy a műfachwerkes házak kb. háromszor akkorák, mint az igaziak.
Este Ethan papájával vacsoráztunk, majd esti síelésre mentünk Keystone-ba. Gyakorlatilag az egész síterep be volt világítva, nagyon-nagyon jó volt. Ráadásul még tüzijáték is volt, mert aznap országszerte homoszexuális felvonulások voltak. Két órát tudtunk síelni, egészen este 9-ig. Nem kell magyaráznom, hogy extrém fáradtak voltunk utána...
Folyt. köv.