Síelés

Péntek reggel 7-kor indultunk Heavenly-be (ez egy síterep). Ethan, Jens, Yu (japán lány), Ed, Adam és én, és kb. 11-kor kezdtünk síelni. Jens már jó előre beijesztett, hogy mindenféle durvább terepekre fogunk menni, amit nem tudtam hová tenni, mert eddigi síeléseim alatt azért minden pálya leküzdhető akadálynak tűnt. Bár egy idő után azért kicsit elkezdtem aggódni és mint kiderült, nem teljesen alaptalanul. Itt kicsit másképp néznek ki a pályák, mint Európában, sokkal több a megmunkálatlan, extra buckás terep. Ethan és Jens eléggé bedobtak minket a mélyvízbe (Yu és én velük mentünk, a többiek nem mindig). Volt egy hely, ahol tényleg nem tudtam, hogy hogy fogok lejönni, de aztán persze sikerült, ha nem is túlzottan elegánsan. Esni csak igazából egyszer estem, de akkor jó hosszan nem tudtam magam megállítani. De nem volt semmi baj, csak egyszerűen nagyon meredek volt.
Az esti program kaszinólátogatás volt, mert a síterep nagyon közel esik Nevadához, és itt is lehet kaszinózni. Ethan huszonegyezett, mi csak néztük, amit csinál. Én nem találtam valami érdekesnek ezt az egészet (mondjuk egyszer már voltam Las Vegasban még régen), inkább csak az embereket figyeltem. Biztosan nagyon sokféle kaszinó van, de itt egyáltalán nem olyan volt, mint a filmekben, inkább valami kocsma hangulat keveredett egy kis unott játékkal.
Másnap korán keltünk, és Kirkwoodban folytattuk a síelést, hasonló terepeken, mint az előző nap. Ed fantasztikusan síel ahhoz képest, hogy életében még alig síelt, látszik rajta, hogy profi sportoló, nagyon jó a mozgása. Este, hazafelé jövet megvacsoráztunk egy mexikói étteremben, aztán már alig vártam, hogy hazaérjünk és lezuhanyozhassak.
Ma (vasárnap) leginkább regenerálódtunk, bevásárltunk kicsit, délután meg lustálkodtunk. Nagyon csúnya idő van kint, fúj a szél és hideg van, nem nagyon volt kedvünk kimozdulni, úgyhogy csak Jens-nél néztük a tévét. Azért este mégiscsak elmentünk, megnéztünk egy filmet a moziban.
Képek majd lesznek, csak be kell szereznem őket a többiektől.