Tegnap olyan volt, mintha el sem mentem volna, eltekintve egy kis álmosságtól. Délben kimentem Jens elé Dublinba, mert a gépét túlfoglalták, és az éjszakát Washingtonban töltötte. Jó volt újra látni.
Craig és a többiek megvannak. Mindenkinek tetszett az új frizurám, bár Jim és Craig csak mosolygott, de nem mondtak semmit. Szerintem is fura lenne, ha a hajamról beszélnének.
Az idő enyhe, az otthonihoz képest főleg. A dombok kezdenek zöldülni, a távoli hegycsúcsok pedig havasak.
Dinnyenapló
Már kiskoromban is imádtam a dinnyét. Most, hogy nagy vagyok (és doktor) eljöttem a Nagy Dinnyekutató Laboratóriumba a napfényes Kaliforniába. A baj csak az, hogy ez az Óperenciás tengeren, sőt, még az Üveghegyen is túl van, és mindenki, aki fontos nekem, otthon maradt... Nekik írom ezt a naplót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése