All hands

A tegnapi megjegyzésem, miszerint SF-ban betiltották a zacskókat, már egyszer feltűnt, sőt, még hozzá is szóltam. Hát igen, nekem egy viccet is többször el lehet mesélni.
Tegnap Jens-szel elvittük az új külföldieket ebédelni. Volt egy nagyon vicces malájziai fiú Stanfordról, egy MIT-s taiwani srác, egy indiai Illinois-ból, egy moldáv srác aki már mindenfelé járt, és Mutlu, a török lány, akit már ismertem. Nagyon jól sikerült, remélhetőleg majd részt vesznek ők is a közös programokon.
Délután kötelező volt elmenni egy meetingre (all hands meetingnek hívják, mert mindnki ott van), ahol a nagymanager beszélt. Azt hiszem, hogy lassan igazgató lehet belőle: már tud folyamatosan beszélni 60 percig úgy, hogy közben semmit sem mond. Ezen kívül tud a legkeményebb kérdésekre is válaszolni hasonlóképpen. A fickó egyébként itt lakik ebben az apartmankomplexben (ami fura, de mondjuk lehet, hogy nincs családja), pont tegnap előtt vele futottam a konditeremben.
Kicsit beégettem magam a rendszergazda előtt. Már hetek óta nem megy az egyik gép, végre megcsinálta (nem az ő hibájából tartott eddig). Aztán meg kiderült, hogy nem megy rajta a Fortran fordító. Ma kibogozta, hogy azért nem, mert a licensz az alaplaphoz volt rendelve, és azt pont le kellett cserélni. Aztán végül feltett egy ingyenes verziót. Számoltam valamit, de nem teljesen az lett, mint aminek kellett volna lennie, erre megint megyek hozzá, hogy biztos a fordító. Öt perc szerencsétlenkedés után rájöttem, hogy én nem írtam be egy sort. Csak már fel sem merült bennem, hogy nálam lehet a hiba, az utóbbi időben az össze linuxos gép kicsit a feje tetejére állt.
Este megint futottam és álltam kézen.
Ez meg csak egy vicces oldal németül tudóknak (persze német humor).

Scallywag

Tudtátok, hogy San Franciscoban betiltották a műanyag zacskókat? Helyette papírzacskók vannak, illetve nyilván lehet vinni sajátot is.
Ma nem sokat haladtam, még mindig izél az egyik linuxos gép, a indowsos programomra meg még nem küldték el a jelszót. Cikket olvasgattam, meg Tinanak számoltam egyet. Ma nem volt Craig ott az ebédnél, ezért a "többiekkel" ebédeltem, ami jó volt, sokat nevettünk. Adam, az angol srác nagyon vicces, amit csak tetéz a brit akcentusa. Ma a scallywag kifejezést tanultam, ami csirkefogót jelent, kedves konnotációval.
Vasárnapra már megvan, hogy Ethannél fogjuk nézni a Super Bowlt. Lehet előre olvasgatni, hogy mi is ez. Nekem meg a szabályokat kellene kicsit megismernem. Érdekes, de mindenki azt mondja, hogy a reklámok miatt érdemes nézni, mert ide teszik a cégek a legjobb reklámjaikat. Pl. ezt:


A 2. és 3. negyed között van egy hosszú szünet, amiben pedig valami show van, a Super Bowlon ez különösen extra. Az idei meccs Phenixben lesz.
Este futottam egy fél órát a gépen, utána meg kézenálltam. Nem tudom, csak kedvem volt.

Vasárnapi előzetes

Ma autóval mentem, de mehettem volna biciklivel is akár. De azt hiszem, hogy ez volt az egyetlen ilyen nap a hétem -- amennyiben lehet hinni az előrejelzéseknek. A nap csendes programozgatással telt. Vasárnap lesz a Super Bowl, az amerikai foci döntője, Jim rábeszélt, hogy nézzem. Állítólag az egész ország ilyenkor ezt nézi, úgyhogy kultúrvétség kihagyni.

Ingyenjegy

Tegnap még elfelejtettem írni, hogy vettem egy új síkesztyűt (a régi tönkrement), meg egy szuper sízoknit.
Ma reggel elmentem futni, és végre nem a konditerembe, hanem a szokásos útvonalon. A patakocska, amit eddig még csak szinte teljesen kiszáradva láttam, most csak úgy zúg és sodarja magával az ágakat és a sarat. Láttam mókusokat, meg egy nagy madarat is. Kezd kicsit visszajönni a nyári hangulatom.
Délután elugrottunk egy autókereskedésbe, ahol ingyen síliftjegyet ígértek cserébe azért, ha az ember kipróbálja a legújabb Jeep modellt (a tv-ben hirdették). Odamentünk öten, mondtuk, hogy igazából mi az akció miatt jöttünk, és nem is kellett vezetni, csak simán adtak öt jegyet. Ez elég nagy szám, mert egy napijegy elég sokba kerül.
Délután-este olvasgattunk, meg megnéztünk egy dvd-t. Az eső esik, éjszakánként a szél is rettenetes fúj.

A lakás

Már régóta ígérem azt hiszem, hogy teszek fel képeket az internetre a lakásomról. Íme.



Tegnap egyébként a lakást pakolgattam, este meg elmentünk moziba Jens-szel, megnéztünk egy 3D-s mozit az IMAX-ban. Az a címe, hogy U2 3D, és egy U2 koncertet mutat. Fantasztikus volt, egyrészt néha teljesen olyan volt, mintha a tömegben ugrálnánk mi is, főleg, amikor a moziban előttünk ülők fejei szépen folytatódtak a tömeg fejeiben (mármint perspektíva szempontjából). Viszont olyanokat láttunk, amit rendes koncerten soha: a gitáros kezét, a dobost felülről, az énekest 50 centiről. Tényleg nagyon jó volt. Előtte meg beültünk egy jó kis olasz étterembe.

Sör, árvíz, tanfolyam

Most bepótlom az utóbbi két napot. Csütörtökön egész nap egy kurzuson voltunk, délelőtt arról volt szó, hogy hogyan kell jó előadást tartani és jó előadásfóliákat gyártani, délután meg a cikkírás rejtelmeiben merültünk el. Mindkettő meglepően hasznos volt, és kaptunk két könyvet is (a szerzőjük tartotta a tréninget). Akit érdekelnek a konkrét dolgok, az előadásról itt van a weboldal, a írásról pedig itt lehet olvasni. Tényleg tanultam új dolgokat, tudományos alapkra helyezte pl. a fóliák szerkezetét, legalábbis hivatkozott mindenféle kognitív tesztekre, hogy az emberek hogyan olvasnak fóliát (Z-alakzatban egyébként), hány sort vagyunk hajlandóak egyszerre elolvasni (2), ilyenek. Az írás egy kicsit angol nyelvtan is volt, felsorolt pl. egy csomó mondatszerkezetet, amivel színesebbé lehet tenni az írást, tényleg olyan volt, mint egy kis írótanfolyam.
Aznap már nem sokat dolgoztunk, lévén 5-kor lett vége az egésznek. Egy gyors vacsora után nekivágtunk Oaklandnek, ahol Caroline-nal volt találkozónk egy belga sörözőben (érdemes megnézni az oldalukat). Nagyon hangulatos volt, teljesen európában éreztem magam. Persze kicsit elszámoltuk magunkat, mármint azt hiszem, hogy nem sok figyelmet fordítottunk rá, hogy ezek a sörök kétszer olyan erősek, mint a többi sör úgy általában, úgyhogy másnap meg is volt a hatása a dolognak. Tina és Julie voltak olyan rendesek, hogy nem fuvaroztak minket, és persze emiatt nem is ittak.
Pénteken a fáradtsággal küzdöttem, de azért haladtam a benti dolgokkal.
Este tv-nézés közben egyszercsak egy csomó helyi adó riasztott, azaz megszakították a műsort és helyette folyamatosan azt sugározták, hogy Marine County-ban árvíz van, illetve várható. Kicsit félelmetes volt, annak ellenére, hogy csak árvíz, tőlünk messze viszonylag. Persze rögtön a Világok Harca jutott eszembe (H.G. Wells elhíresült regénye a marslakók támadásáról amiből Orson Welles készített rádiójátékot, ami annyira jól sikerült, hogy az emberek teljesen bepánikoltak, többen meg is haltak). Azóta nem tudom, hogy mi arrafelé a helyzet, rá lehet keresni. Egyébként azt mondták, hogy ez "flush flood", ami valami olyasmi, hogy a szél befújja az óceánból a vizet a szárazföldre.
Megkaptam az ehavi villanyszámlát, nem is olyan sok (most minden nap be kell kapcsolnom a fűtést a hideg miatt). A másik, hogy azt hiszem már írtam, hogy kapunk fizetésemelést, és megtudtam, hogy 5%, ami elég sok. Ezen kívül csökkentették az adókat, ezért kapunk majd valami adóvisszatérítést is.

Jó film

Tegnap este kivettük a könyvtárból az "Inside man" c. filmet. Nagyon jó, nézzétek meg. A tökéletes bűntény, kicsit másképp.
Jim meghívta Pillinget, lehet, hogy jön októberben. (Pilling a volt angliai professzorom.) Ezen kívül a mechanizmusommal (kémiai) bíbelődtem egész nap.

Eső továbbra is

Na, kitörlődött amit írtam... Csak annyi volt, hogy esik az eső és a munka lassan halad, de már nincs kedvem újra leírni ugyanúgy. Itt vannak viszont képek a síelésről.

Végre!

Tegnap megjött végre-végre valahára a reaktorunk! Annyira szép, kb. 12 cm átmérőjű és 18 cm hosszú rozsdamentes acél henger, szinte teljesen tömör, bazi nehéz, és gyönyörűen van megmunkálva. Ravival tegnap megtisztítottuk ultrahangos fürdőben, ma meg rá kell majd tekercselni a fűtőkábelt, lehet, hogy én csinálhatom. A számítógépek rendetlenkedtek, de délutánra megcsinálta a rendszergazda, úgyhogy úgy tűnik, hogy végre lehet dolgozni. Hurrá.
Egyébként folyamatosan esik az eső, kivéve reggel nem esett, ezért biciklivel mentünk, viszont este jól eláztunk. Ma azért inkább kocsival megyek.

Síelés

Péntek reggel 7-kor indultunk Heavenly-be (ez egy síterep). Ethan, Jens, Yu (japán lány), Ed, Adam és én, és kb. 11-kor kezdtünk síelni. Jens már jó előre beijesztett, hogy mindenféle durvább terepekre fogunk menni, amit nem tudtam hová tenni, mert eddigi síeléseim alatt azért minden pálya leküzdhető akadálynak tűnt. Bár egy idő után azért kicsit elkezdtem aggódni és mint kiderült, nem teljesen alaptalanul. Itt kicsit másképp néznek ki a pályák, mint Európában, sokkal több a megmunkálatlan, extra buckás terep. Ethan és Jens eléggé bedobtak minket a mélyvízbe (Yu és én velük mentünk, a többiek nem mindig). Volt egy hely, ahol tényleg nem tudtam, hogy hogy fogok lejönni, de aztán persze sikerült, ha nem is túlzottan elegánsan. Esni csak igazából egyszer estem, de akkor jó hosszan nem tudtam magam megállítani. De nem volt semmi baj, csak egyszerűen nagyon meredek volt.
Az esti program kaszinólátogatás volt, mert a síterep nagyon közel esik Nevadához, és itt is lehet kaszinózni. Ethan huszonegyezett, mi csak néztük, amit csinál. Én nem találtam valami érdekesnek ezt az egészet (mondjuk egyszer már voltam Las Vegasban még régen), inkább csak az embereket figyeltem. Biztosan nagyon sokféle kaszinó van, de itt egyáltalán nem olyan volt, mint a filmekben, inkább valami kocsma hangulat keveredett egy kis unott játékkal.
Másnap korán keltünk, és Kirkwoodban folytattuk a síelést, hasonló terepeken, mint az előző nap. Ed fantasztikusan síel ahhoz képest, hogy életében még alig síelt, látszik rajta, hogy profi sportoló, nagyon jó a mozgása. Este, hazafelé jövet megvacsoráztunk egy mexikói étteremben, aztán már alig vártam, hogy hazaérjünk és lezuhanyozhassak.
Ma (vasárnap) leginkább regenerálódtunk, bevásárltunk kicsit, délután meg lustálkodtunk. Nagyon csúnya idő van kint, fúj a szél és hideg van, nem nagyon volt kedvünk kimozdulni, úgyhogy csak Jens-nél néztük a tévét. Azért este mégiscsak elmentünk, megnéztünk egy filmet a moziban.
Képek majd lesznek, csak be kell szereznem őket a többiektől.

Sí

Ma megpróbálok kicsit körültekintőbben írni, mert ez a komló... Na mindegy.
Az egyik hír, hogy február elején megyek egy konferenciára, ami Monterey környékén lesz, Craig (is) szervezi. Spektroszkópia, majd meglátjuk, hogy milyen lesz.
A másik, hogy holnap reggel megyek síelni, Heavenly-be és Kirkwoodba (oda szombaton). Hatan megyünk, Jens, Ethan, Ed, Adam, Yu és én. Szóval most eltűnök, de legközelebb remélem sok képpel és mindenféle érdekességgel jelentkezem.

Emelés

Reggel sikerült megcsinálnom a gépemet (a bentiről van szó egyébként). Kb. csigalassúságú volt minden, de nagy keservesen sikerült megnyitnom a boot.ini file-t és kitörölnöm, amit beleírtam, újraindítás, és mintha mi sem történt volna. Viszont nem értjük, hogy miért halt meg ettől a gépem, Craig pont ugyanezt csinálta és neki nem volt vele gondja.
Délelőtt előadás volt, egy svéd, Londonban dolgozó prof adott elő, csak rettenetesen halkan beszélt. Meg kicsit unalmas is volt. Aztán vele ebédeltünk, akkor már sokkal jobb fej volt, érdekes ember mindenesetre.
A hír, hogy kaptunk fizetésemelést (kb. 2%), ami jó, viszont az egészségbiztosításban átcsúszunk egy újabb kategóriába ezzel, és többet kell fizetni, ami miatt az emelés kicsit a rontva kettővel esete. Ráadásul a managerünk nem is örült ennek, mert neki kell kigazdálkodnia a plusz összegeket. De azért szerintem nem szép dolog, hogy nem örül, én örülök.
Este Sebastian születésnapját ünnepeltük az Alehouse-ban. Jens-től és tőlem egy pólót kapott, amire az van ráírva, hogy "Sebastian the elder", amiben az a vicc, hogy van egy sör, aminek az a neve, hogy "Pliny the elder" és ez az egyik kedvenc söre. Háttérinfó: az elder azt jelenti, hogy az idősebb, mert egyébként van ifjabb is (sörben is meg amúgy is). Magyarul Idősebb Plinius, római író, polihisztor, ókori enciklopédista. Azért van róla sör elnevezve, mert ő írta le először a "hops"-ot, az itteni sörök egyik fontos összetevőjét a Naturalis Historia c. művében. Mi ennek a magyar neve egyébként? Az európai sörökben nem nagyon van ilyen izé, kesernyés, citromos, fenyőaromát ad a sörnek egyébként. Egyébként a póló Jens ötlete volt, viszont mindenki azt hitte, hogy én találtam ki. :-)

boot.ini

A tegnapi nap híre, hogy este ötkor megöltem a gépemet. Csak kicsit. Az egyik programnak nem volt elég a memória, erre követve az utasításokat az XP 2+2 GB virtuális memória (Windows és programok) eloszlását megváltoztattam 1+3 GB-ra. Na, azóta nem sikerül bebootolnom, azaz nem indul el a gép, sehogyan sem. Ma hívom a szakikat, mert persze semmiféle házibarkács megoldással nem szabad próbálkozni.
Ezen kívül volt meetingünk. Olyan fontos dolgokról volt szó, mint hogy minden technikusnak és titkárnőnek biztosítani kell fél óra ebédszünetet, amit be is kell írni rendesen, és ezalatt tilos nekik munkáról beszélniük. Ez hálistennek a kutatókra nem vonatkozik, jól is néznénk ki. Más hír nem nagyon volt, bemutattak pár új munkatársat, ilyenek.
Este indiai kaját főztünk, de rizs helyett tésztát ettünk hozzá, nem is rossz.

Jó idő

Köszönöm a hajdícséreteket! :)
Ma végre biciklivel mentem, már náthás sem vagyok és az idő is egyre szebb. Most épp nem nagyon tudok bent semmit sem csinálni, várok a kísérletekre, de azért próbálom magamat valahogy elfoglalni. Este lementünk a konditerembe, igazán kezd ránkférni egy kis torna.

Keresztelő

Tegnap volt Vritika Mary-Ann keresztelője. Már úgyis régóta el akartam menni a templomba, ennél nem is kellett jobb apropó. A pap elmondta az elején, hogy mi lesz a ceremónia, aztán meg elindult a dolog. Pár ima (ének nem volt sajnos), felolvasás, áldás, keresztelés és utána valami olajat is kent a babák fejére. Tegnap csak két babát kereszteltek, de azt mondta, hogy van, hogy egyszerre 8 gyerek sír, gügyög stb. Az egész nem volt valami túl áhitatos, de cserébe nem is volt kenetteljes, nekem tetszett. Olyanokat mondott a pap, hogy szülőknek jó példával kell előljárnia, meg hogy most kezdődik a katolikus életük, aztán megáldotta a mamákat, a papákat, és végül mindenkit, aki ott volt. Hozzáteszem, hogy ez volt életem első keresztelője, gondolom ez mindig így megy többé-kevésbé.
5-kor volt a parti, amire Ravi haverja, aki az itteni indiai étteremben dolgozik, csinálta a kajákat. Leesett az állam! Faragott dinnye, zöldségből virágkompozíció, hatféle fogás, mind nagyon erős, még a káposztasalátában is volt csili, fagylalt, répahalva, kókuszos süti, torta... Szóval megadták a módját a dolognak, az biztos. Feltettem pár képet, lehet gyönyörködni.

IKEA

Tegnap elmentünk az IKEA-ba. Végre van fotelem! Először utánfutóval akartunk menni, de végül inkább mégiscsak egy autót béreltünk, ugyanolyat, mint a múltkor. Nem sokkal lett olcsóbb így, mint ha kiszállították volna a fotelt, de az 2-3 hét lett volna, meg egyébként is el akartunk menni megnézni a Stanfordot, mert Jens még nem látta. Éppen egébként valami ceremónia volt, egy csomóan talárban rohangáltak. Ismét beköszönt a szép idő, remélem, hogy hétközben sem fog esni és végre lehet biciklizni. Este még vettünk ajándékot Ravi kislányának a keresztelőjére, ami ma lesz. És itt az új hajam.

Eső

Csütörtök este elmentünk sörözni, de nem voltunk valami sokan, mindenki betegeskedik. Ott volt Nina, az osztrák lány (akinek egy indiai férje van), fizikus, eddig Argonne-ban voltak. Beszélgettünk, és lehet, hogy majd megyünk énekelni valahova, ő Bécsben énekelt egy nagy kórusban (elfelejtettem a nevét).
A péntek nyugodtan telt, de még mindig nem bicikliztem, mert félek, hogy tényleg beteg leszek, meg egyébként is folyton esik az eső. Már várom, hogy zöldek legyenek a hegyek! Este három hét után újra ettem sushit.

Incidens

Tegnap továbbra is dícsérték a hajamat, ma meg már Jim is előszedte a témát, hogy milyen göndör, meg hogy most sötétebb, és hogy az ő lánya is vörös, a fia meg kopasz, és hogy akár csináltathatna hajátültetést is, és hogy náluk hogy vannak a vörös ősök a családban.
Tegnap ezen kívül volt még egy intézeti gyűlés, szörnyen unalmas volt, és semmit sem lehetett igazából megtudni. Hihetetlen, hogy ezek a managerek olyan nyelven beszélnek, aminek bár a szavait értem, mégsincs lövésem sem arról, hogy mit akarnak mondani.
Az incidens meg az volt, hogy a nagyteremből visszatérve az intézetbe egy nő nem akart minket beengedni. Özönlött vissza a nép, és mindenki beengedte a másikat (fontos részlet, hogy amerikaiak beengedhetnek minket, csak mi nem őket vagy egymást). Jens-szel már bent álltunk, amikor a nő odafordult hozzánk, és azt mondta, hogy ő fél minket beengedni, menjünk vissza. Persze a joga megvan ehhez (teszem hozzá, hogy csomószor látott már minket), csak egyszerűen nagyon megalázó volt az egész. Persze nagyon tanulságos is az egész (már lehet, hogy ezt írtam egyszer): most már tudom, hogy milyen idegennek lenni egy országban, meg hogy a legkisebb megkülönböztetés is milyen megalázó tud lenni. Legalábbis engem egy pillanat alatt elöntött a méreg. Képzelem, hogy milyen lehet mondjuk sötétebb bőrszínnel, egy kevésbé barátságos országban...
Kicsit beteg vagyok, úgy érzem, mintha bújkálna bennem valami. Mondjuk egy csomóan betegek, itt is van valami kór. Remélem, hogy azért nem influenza.

Kamatos kamat

Reggel nézem a TV-t. Valami tudományos-oktató csatorna megy. Az exponenciális függvényt magyarázzák a radioaktív bomlás kapcsán. De amikor meg akarják világítani a lényeget, vált a téma, mégpedig kamatos kamatra! (Arról van szó, hogy ha a kamatos kamatot egyre kisebb időintervallumonként számítjuk, akkor az adott időtartamra vetített kamat az exponenciális függvényhez fog tartani.) Gondolom így mindenki megérti itt. :-)
Bent a szinkrotron adatait elemzem, most aztán használhatom azt a képességet, amit a Füles "találd meg a 7 különbséget a két kép között" típusú rejtvényeivel szereztem. Csíkokat kell felismernem egy telepöttyözött ábrán (a pontok sűrűsége változik, így alakulnak ki a mintázatok), majd megnéznem, hogy van-e változás egy másik ilyen ábrához képest. Persze azért utána azt is ki kell találnom, hogy melyik csík milyen anyaghoz tartozik, a fejtörő vége pedig az, hogy kitaláljam, ezek az anyagok hogyan kerültek oda. Tisztára mint egy detektívregény.
És hogy mi ez az egész? A szinkrotronban azt csináljuk, hogy egy csőben, amiben vákuum van, kevés gázt áramoltatunk (így már nincs vákuum, hanem kis nyomás). Az egészre rávilágítunk egy lézerrel, amitől beindulnak bizonyos reakciók. A cső oldalán van egy kis luk, amin a gázok egy kis része mindig kiszökik, így veszünk mintát. A kiszökő gázokat a szinkrotron sugárzása ionizálja. Ezeket az ionokat (azaz töltött részecskéket) pedig mágnesek segítségével eltérítjük, míg végül be nem csapódnak egy érzékelő lapra, ami megmondja, hogy melyik pontján hány becsapódást érzékelt. Mivel az ionok eltérülése attól függ, hogy mekkora a tömegük (ezt úgy lehet elképzelni, mintha az ember eldobna csak marék sóder: a nagy kavicsok közel esnek le, a kisebbek messzebbre szállnak), ezért a becsapódás helyéből meg tudjuk mondani, hogy mekkora volt az oda becsapódó ionok tömege. A becsapódási minta a pöttyözött ábra.
Így indul nagyjából a kirakós, és a kérdés az, hogy mi történt a csőben (és hogy hány éves a kapitány). A dologban még annyi csavar van, hogy a szinkrotron sugárzásának energiáját tudjuk vátoztatni, így van egy "előszelekció" arra, hogy egyáltalán milyen ionok keletkezhetnek egy adott kísérletben (mintha pl. csak adott sűrűségnél kisebb sűrűségű kavicsokat markolnánk fel, mondjuk megúsztatva a sódert valami folyadékban).
Na, ezt csak azért írtam le, mert már mindenki kérdezte, hogy mi az, amit csinálok. Ez egy része.

Első munkanap

Tegnap olyan volt, mintha el sem mentem volna, eltekintve egy kis álmosságtól. Délben kimentem Jens elé Dublinba, mert a gépét túlfoglalták, és az éjszakát Washingtonban töltötte. Jó volt újra látni.
Craig és a többiek megvannak. Mindenkinek tetszett az új frizurám, bár Jim és Craig csak mosolygott, de nem mondtak semmit. Szerintem is fura lenne, ha a hajamról beszélnének.
Az idő enyhe, az otthonihoz képest főleg. A dombok kezdenek zöldülni, a távoli hegycsúcsok pedig havasak.

BÚÉK

Mindenkinek boldog új évet! Ma visszatértem Livermore-ba, és ezzel a blogom is újraindul. Nagyon jó volt otthon lenni, kipihentem magamat. Nem mindenkivel sikerült (eleget) találkoznom, amit sajnálok, de két hétbe ennyi fért bele.
Az út visszafelé sima volt (ellentétben a hazaúttal, amikor 8 órát késtem végül és még Brüsszelt is megjártam). A mostani meglepetés az volt, hogy még Ferihegyen találkoztam Hasannal (volt évfolyamtársam), épp Begiumba ment vissza, szintén a karácsonyi pihenő után. A másik vicces, hogy a repülőn rengeteg embert felismertem: két hete ugyanazzal a géppel jöttek, mint én. Egy párizsi lánnyal még beszélgettem is, akkor is és most is.
Az idő enyhe, a lakásban minden a helyén van. Aludtam pár órát, most pakolok, aztán talán elmegyek vásárolni. Úgysem fogok tudni aludni rendesen éjszaka.