Poszterbemutató

Úgy érzem, hogy elhanyagolsz. Nem szólsz hozzá a blogomhoz. Igen, Te. Na de sebaj, mindjárt úgyis otthon leszek, és akkor majd szemtől szembe mondhatod el, hogy miért nem írtál semmit ide. Már mióta. Vagy máshova, mondjuk az e-mail ládámba.
Ma egyébként posztdok poszterfelvonultatás volt, a kezdeti nehézségek ellenére jól sikerült, csomó emberrel beszéltem, megtudtam, hogy ki mit csinál. Tudtátok, hogy az űrszondákon hogyan nyerik az energiát a plutóniumból? Én még sose gondolkodtam rajta, de most megtudtam, hogy termoelektromos ötvözeteket használnak, amik hőmérsékletkülönbség hatására feszültségkülönbséget, azaz végülis áramot termelnek. A hideg oldal a világűr, a plutónium meg csak arra kell, hogy meleget (pár száz fok) termeljen. Az én poszteremnél is voltak jópáran. Az egészben az volt a jó, hogy csak posztdokok voltak, és el lehetett hagyni a konferenciákon kicsit szokásos "én profi vagyok" álarcot, és mindent meg lehetett kérdezni. Végre tudom, hogy mivel foglalkoznak az ismerőseim!
A cikk lassan a végéhez ér, kezd összeállni a mozaik. Holnap este el akarom küldeni Craignek, aki most ismét nincs itt, Argonne-ban bírál pályázatokat.
A mai nappal elkezdtem az edzést, Jens-szel fél órát futottunk, bicikliztünk meg súlyt emeltünk a konditeremben. Remélem, hogy a hátralévő másfél hét alatt kicsit formába rázom magam, és talán nullszaldósan tudok kijönni a karácsonyi nagy zabálásokból.