Kérem kapcsolja ki (tényleg!)

Huh. Azt hittem, hogy a mai fő témám az lesz, hogy mi lett a fitnessfelmérésem eredménye. Ez is lesz, csak később. Ott kezdem, hogy jöttem onnan el, a kártyámat bedugtam a leolvasóba, és kijöttem. Felpattantam a bringára, és szépen tekertem. Egyszercsak rendőrautó vijjogásra lettem figyelmes, egy katona-rendőr a kerítés túloldalán felém futott, és üvöltözött. Először nem értettem, hogy mit, de nagyon megijedtem, azt hittem, hogy valami nagy akció közepébe csöppentem, és arra gondoltam, hogy le kéne buknom, vagy gyorsan eltűnni. Ennél már csak akkor ijedtem meg jobban, amikor rájöttem, hogy a fickó tényleg felém fut, és azt üvöltözi, hogy azonnal álljak meg és menjek oda. Odamentem persze. A katona tiszta agresszíven elkérte a kártyámat, és mindenfélét kiabált a rádiójába, alapvetően azt, hogy "Elkaptam!". Eléggé kibuktam. Kiderült, hogy a mozgássérült ajtón jöttem ki, ami egyben a "Csak vészkijárat" ajtó is. Jó ötlet. És mint utólag megtudtam, Amerikában mindenki tudja, hogy ha átmegy egy ilyen ajtón, akkor megszólal a riasztó. De én csak azt a feliratot láttam (néztem), hogy húzzam le a kártyámat, ha ki akarok menni. Csipogott valami egyébként, de ahogy kimentem, elmúlt, gondoltam ez így O.K.
Ismeritek azt a jelenetet az amerikai filmekből, amikor az autós üldözés közben a rendőrautók mögül előrohannak a rendőrök, pisztoly elő, üvöltözés. Na, ez olyan volt. Szerintem ha nem állok meg, akkor még a pisztolyát is előveszi.
Most már persze megnyugodtam, meg nem is lehetek még csak felháborodva sem. Ez nyilván együtt jár azzal, ha az ember egy félkatonai területen dolgozik.
Ja, és szerintem sose fogok többet "Csak vészkijárat"ajtón átmenni...
Mark (manager) sztorija (mert persze jelentenem kellett neki az ügyet): diákkorában bement egy új könyvtárba. A legfelső emeletről gyalog akart lejönni. Amint becsukódott mögötte a lépcsőház ajtaja, akkor látta, hogy ez is egy vészkijárat, de csak belülről volt jelölve. Minden emeleten... Végül a földszinten kiment, és elszaladt. Csak ott ugye nem voltak katonák.
Na, akkor az egészségem. Mindenféle grafikonos kiértékelést kaptam. Az egészségi állapotomat az amerikai átlaghoz mérték, a fitnessemet pedig valamilyen atlétikai szövetség által megadott adatokhoz, ahol nem a teljes népesség, csak a sportolók, sportosabb emberek vannak reprezentálva.
Ez hosszú lesz, szóval lehet, hogy nem fog sok embert érdekelni, azért leírom.
Egészség
A súlyom ideális, a koleszterinem is (mindkettő), a vércukrom is, a vérnyomásom meg egyenesen szuper. Az egyetlen, amiben nagyon rossz vagyok, az a testzsír. 29%, míg a jó 18 és 25% között van. Azaz hiába nem vagyok kövér, zsíros vagyok... A szívinkfartus, a mellrák, a rák és az autóbaleset esélye minimális a következő 10 évben. A saját magam által bemondott adatok alapján nem vagyok túl fitt (de ebből a szempontból az igazi felmérés eredménye számít). Veszélyforrások otthon is vannak, javasolják, hogy tegyek csúszásgátlót a fürdőbe. Hihetetlen, hogy itt mindenre gondolnak! :) Vigyáznom kell a napozással, és több vizet kell innom. Nem vagyok stresszes. A stressznél egyébként javasolják, hogy tanuljak meg nemet mondani. Nem! :)
Fitness
Most látom csak, hogy a sétálós teszt neve: Rockport walking test!!! Ezt tényleg a Rockport fejlesztett ki? Mindenesetre ebben jóval átlag fölött teljesítettem (95%), azaz az aerobikus kapacitásom nagyon jó.
Ismét kijött egyébként, hogy zsíros vagyok. Mondjuk azért vannak fenntartásaim a teszttel, mert mindezt a derékbőség és a magasság arányából következtetik.
Alapvetően izmos vagyok (átlag felett), de a karom átlagon alul gyenge. Érdekes, hogy ez kijött, valahogy ezt mindig is sejtettem. Közepesen vagyok hajlékony.
Végül Ravi: teljesen ki van fáradva, egyáltalán nem bírja jobban a kezdeti strapát, mint én. :) Ma már öten ebédeltünk együtt (Craig, Len, Giovanni, Ravi és én), egész nagy csoport lettünk. Ravi felesége 1 hónap múlva jön. Rájöttem, hogy Bristolban találkoztam vele, és ismeri a Bélát.