Síííííííííííííííííííííííííí

Reggel hatkor indultunk, Tina, Jens és én. Ez elég nagy hőstett volt, főleg, mert tegnap kicsit túlzásba vittük a sörözést. Illetve nem is, csak ez az amerikai sör egy csomó aromát, szemetet tartalmaz (nekem nem is ízlik annyira), legközelebb német sört fogok inni, attól nem fájdul meg az ember feje.
3 óra alatt értünk Squaw Velley-ba, ahol egyébként már volt téli olimpia is. 10 után kicsivel már síeltünk is, egészen 4-ig. Mint egy rendes síelős napon. Elég hideg volt, esett a hó majdnem végig, meg fújt a szél is. Ez volt a szezon utolsó napja, de jövőre (vagyis még idén télen) tutira el fogok menni többször is a környékre a háromnapos hétvégéimen. Sok pálya van, nem minden lift ment, de bőven elég volt. Alig voltak rajtunk kívül, úgyhogy fantasztikus volt. Lécet, botot béreltem - tejesen ipari volt a bérlés, mint a lovakat megpatkoltak (beállították a kötést), 5 percenként adtak ki egy új lécet. És végre tényleg úgy érzem, hogy kezdenek barátaim lenni. Már nagyon várom a Yosemite-t jövő hét végén, ott sokan leszünk. Egyik hétvégén megyünk San Franciscoba biciklizni Tinaval és Jens-szel (meg akit még érdekel), és mindenféle mást is tervezgettünk.
Fénykép lesz, még nem ért ide a gépem, úgyhogy Jens és Tina képeiből fogok válogatni.
Ma megjött a bankkártyám.
Sokan kérdezik, hogy mennyi időt töltök a blogírással. Nem olyan sokat. Minden este kb. 10-15 percet. Ennyi ideig az is eltart, hogy az ember elmeséli, hogy mivel telt a napja. Végülis én is csak ezt teszem.