Autóvásárlás

Tegnap este még elmentünk Tinaval felfedezni a helyi esti éltet. Most a másik kocsmába mentünk be. Csomó tetovált pasi és egy rakás csúnya lány bulizott, elég hangosan. Épp azon töprengtünk, hogy vajon a többi posztdok mit csinálhat esténként, amikor Paul és Jens feltűntek. Valószínűleg ők is hasonlóan gondolkodtak, mint mi. Aztán egy elég furcsa pasi letette mellém a sörét, és megkért rá, hogy ne tegyek drogot a sörébe. Mondtam, hogy jó. Végül fizetett nekem egy sört, mert ilyen rendes voltam. Lehet, hogy jövő hétvégén elmegyünk síelni, meg szóbajött a teniszezés, meg kiderült, hogy nem csak én szeretnék spanyolul tanulni.
Ma Tinanak néztünk autót. Attól eltekintve, hogy eláztam és szétfagytam, egy élmény volt. Voltunk magánembereknél és dílereknél is. Az egyik nagy használtautókereskedésben szerintem konkrétan őrültek voltak az emberek. A fickó az egyik autótól a másikig ugrált, nem fogta fel, hogy Tina milyen autót szeretne, teljesen irracionális volt az egész. Alig tudtunk meglépni. A másik helyen meg nem volt meg a kulcsa annak az autónak, amit kinéztünk, mert az egyik alkalmazott elvitte magával. Ennek ellenére arról próbáltak minket meggyőzni, hogy hagyjunk ott $500-t letétbe. Persze. Meg előadták a nagy managerszöveget. Meg hogy azért kell a letét, hogy nehogy valaki holnapig megvegye előlünk. Mondtam, hogy annak kicsi az esélye, merthogy nincs kulcs. Szóval szerintem nem német és magyar mentalitású vevőkhöz szokhattak, ha ez a szöveg működik. De a szociográfiai megfigyeléseken túl is nagyon hasznos volt a mai nap: már tudom, hogy hogyan kell nekikezdeni az autóvásárlásnak (ha egyszer mégiscsak úgy döntök, hogy veszek egyet).