Hát nem éppen --F-r-a-n-k-f-u-r-t-- vagyis München...

Papa egyik kedvenc sztorija, hogy a --f-r-a-n-k-f-u-r-t-i-- müncheni repteret egy éjszaka alatt költöztették át a régi terminálokról az újakra, úgy, hogy az éjszakát megelőző nappal még, az azt követő nappal pedig már zavartalan volt a légiforgalom. Szóval én most átköltöztem, de zavartalanságról nehezen tudnék beszámolni. Mivel még világosban végezni akartam, ezért gyakorlatilag csak behánytam az autóba a másik helyen lévő holmijaimat, itt meg kidobáltam mindent, csak hogy minél gyorsabban végezzek. A többit a fantáziátokra bízom. Mindjárt megyek is pakolni, rendet rakni.
Izgalmas, ez lesz az első éjszakám az új helyen, remélem, hogy nem fognak meglepetések érni.
Kifizettem az első havi lakbért, aláírtam a papírokat. Elmondták, hogy szellőztessek, hogy ne legyen penész, meg hogy ne tegyem a durva ételmaradékokat a konyhai lefolyóba. Igen, mert itt minden mosogatólefolyó egyben konyhamalac is. A vendégeim papíron csak 3 napig lakhatnak itt, de mondta a nő, hogy ez csak azért van, mert egyesekhez beköltöznek anékül, hogy szólnának. Ha jön valaki meglátogatni, akkor csak szólnom kell neki, meg bemutatni a vendéget neki, és maradhattok tovább is.
Ma egyébként reggel elvittem Tinat autóval, és útközben felvettünk egy norvég és egy hollad pasast az intézetből. Holnap meg holnapután még elviszem őket, aztán jön a biciklis korszak. Remélem, hogy Tina majd ha vesz autót, akkor elvisz néha bevásárolni, bár azt hiszem, hogy ez nem kérdéses.
Ma délelőtt próbáltam élesztgetni egy programot, nem sok sikerrel. Jimmel megbeszéltünk pár dolgot. Délután az adatgyűjtő programot irogattam, már majdnem kész. Legalább volt valami sikerélményem, merthogy pl. bankszámlát ma sem tudtam nyitni.
A kép: ma jött egy intézeti körlevél, hogy tegnap a Dinnyelabs környékén pumák jártak.