IKEA^3

Ma életem eddigi legnagyobb vásárlását hajtottam végre, azaz hajtottuk végre Tinaval! Teljesen döbbenetes volt, még most is olyan, mintha az egész csak vicc lenne.
Reggel felvettük a kisteherautót. Ekkora autót még sose vezettem (oda-vissza én vezettem, Tina nem annyira akarta, én meg nagyon is), a hátsó térben majdnem teljesen fel tudtam állni. Lehet, hogy nem is érvényes rá a magyar jogsim, jóval nagyobb, mint egy nyolcszemélyes kisbusz.
Olyan 11-re értünk Palo Altoba, és este 6-kor indultunk vissza. Kétszer mentünk a kasszákhoz, egyszer végigmentünk a teljes bolton, jegyzeteltünk, és megvettük az összes "apróságot". Bepakoltunk a kocsiba, utána pedig visszamentünk a nagy dolgokért, ágy, asztal, (nem TV hanem) szekrény, matrac, a legtöbből két példány. A kocsit majdhogynem színültig megtöltöttük. Vicces volt, hogy senki sem segített, pedig elég feltűnőek lehettünk: két lány pakol óriási csomagokat egy kisteherautóba. Az étkezőszett darabja 40 kg, szóval tényleg nem volt semmi.
7-re értünk haza. Tina ötlete volt, hogy szóljunk Jensnek és Luisnak (ír lány), hogy segítsenek. Egy óra alatt meg is volt az egész, és legalább beszélgettünk, holnap estére pedig elhívtuk őket sörözni. Visszavittük az autót, most pedig pihenünk egy kicsit. Holnap nagy munka vár ránk, össze kell rakni a bútorokat, rendet kell rakni, takarítani... Nem hiszem, hogy egy nap alatt meglesz, de a főbb részeket elintézhetjük, hogy mondjuk tudjunk hol aludni meg enni.
Azért írom mindig, hogy hihetetlen ez a vásárlás, mert bár azt hiszem, hogy otthon is ugyanezeket a dolgokat venném meg, csak sokkal hosszabb idő alatt, és sokkal hosszabb tervezgetéssel, sok kis adagban.

Sok-sok kaja

Reggel elmentünk a gáz- és elektromos művekhez, hogy átrakassuk a számláinkat a nevünkre. Ez elég egyszerűen ment. Utána lefoglaltuk holnapra a kisteherautót az IKEA-hoz.
A Dinnyelabsban minden rendben volt, megbeszéltük Jimmel a terveinket, lelkes vagyok. Úgy érzem, hogy meg tudom csinálni azt, hogy a számolások mellett a laborban is leszek valamennyit.
Pénteken egyébként elég kihalt minden, mert egy csomóan csinálják a 9/80-as munkarendet (minden 2. péntek szabad). Én is, de azért be fogok járni ilyenkor is, csak akkor nem, ha ezt az egy napot hozzá tudom illeszteni a szabadságomhoz, vagy elutazunk hosszú hétvégére.
Munka után elmentünk a Safewaybe, vettünk egy rakás ennivalót. Az este a kaják felhordásával és feldolgozásával telt (pl. darálthús megsütése). Kezd alakulni minden, de már csak pár napig van autóm. Már nagyon várom, hogy beköltözzek, rendben legyenek a dolgaim, és rendesen tudjak dolgozni, na meg szeretném a szupermarketeken túli dolgokat látni... Narancslevek helyett szívesen nézegetnék egy kiállítást San Franciscoban. Mondjuk.

Faster than light...

Reggel irány Hayward. Már csukott szemmel is odatalálok... Megkaptam a SSN-t. De hogyan!? Egy kis cetlire leírta a nőci, és megkérdezte, hogy egyébként miért kell nekem ez azelőtt, hogy kiküldenék postán. Atyaég! Teljesen kiakadtam. Mintha nem az ő bürokráciája kérné mindenhez ezt a számot...
Bementem a bankba számlát nyitni, Judyhoz, aki a múltkor kiadta nekem a rakás készpénzt, ismer, tudja, hogy miért kéne már nagyon ez a számla. Már majdnem készen voltunk, amikor leellenőrizte a központi nyilvántartásban a SSN-emet, és nem voltam benne! Na, akkor majdnem elbőgtem magam, nem mintha annyira halálos lenne, hogy nincs számlám, csak nagyon ideges lettem. A nő nagyon kedves volt, én meg mondtam, hogy ez természetes, hogy a bank leellenőriz, csak az nem, hogy én előbb érek ide, mint az elektronok a Social Security rendszeréből... És nem lehet az éjszakai frissítésre sem fogni, mert már tegnap is ott volt a számom náluk...
Utána bementem Jessicahoz, nyilvántartásba vették az új számot. Új belépőkártyám lesz (ezek se teljesen normálisak, miért nem a kártyához tartozó adatbázist frissítik, vagy én vagyok a hülye?), sőt megnyugtattak, hogy a szépen kiharcolt számítógépes jogaim is lehet, hogy elúsznak. Dejó!
Mire beértem, pont vége lett Kee (híres prof, régen ő is a Dinnyelabsban dolgozott) előadásának, sajnos nem voltam ott. De azért vele ebédeltem, más posztdokok társaságában. Olyan cikinek éreztem, hogy nem voltam ott az előadásán (mindenki ott volt), de persze nem adtam neki elő, hogy mivel töltöttem a délelőttöt.
A titkárnőnk nagyon kedves volt, látta, hogy ki vagyok bukva, ezért elmesélte, hogy ő azért nem vette fel a férje nevét, mert nem akarta végigcsinálni a teljes hercehurcát, többek között a Social Securitynél.
Délután dolgoztam, programoztam, ez volt eddig a legjobb része a napnak.
Most hívtam az internetes céget. Csodák csodája, ha fizetsz valamiért, akkor rögtön felveszik a telefont, és mindent el tudnak intézni 5 perc alatt (eddigi net lemondása, új helyen beszerelése).
Kee életfilozófiája amúgy: mindenki nagy kutató, pénzt viszont nem mindenki tud szerezni. Lehet, hogy ez a szomorú igazság?
Most megyünk bevásárolni.
Vettünk mikrót, porszívót és még sok-sok mindent. :)

Health check

Annyira hideg volt éjjel, hogy reggel jég volt az autón!
Reggel elmentem a fitness-részlegbe, hogy felmérjék a kondimat. Ez feltétele annak, hogy használjam a gépeket, járjak órára. Vettek vért (nem magas a koleszterinem), mértek súlyt, magasságot, vérnyomást stb. Utána gépen kellett 1 mérföldet gyalogolnom pulzusszámlálóval, felüléseket csinálnom pittyegésre, súlyt emelnem és hajlékonyság-vizsgálat gyanánt jól előrenyújtózkodnom ülésben. Ki kellett töltenem egy kérdőívet, és a héten jelentkeznek, hogy megbeszéljünk egy időpontot, amikor elmondják, hogyan kellene ennem és mozognom.
Jött a szokásos telefon a SSN miatt, és hurrá, holnap mehetek érte! Végre.
Utána dolgoztam, ebédeltünk. Délután elmentem a Külföldiek Klubjába. A vezető egy svéd csaj/nő. Kb. 30-an vagyunk külföldiek, a többség német vagy indiai. Van 2 svéd, 1 japán, 1 kínai, 1 izlandi (Mark, a volt szobatársam), 1 román, 1 angol, 1 ír és 1 magyar. :) Jelen volt még Jessica, Linda és Lisa, a nemzetközi ügyekkel foglalkozó ügyintézők. Én voltam a "legfrissebb" a társaságban, az utánam lévők már kb. 3 hónapja itt vannak, a leghosszabb olyan 6 év, ők már igazi bennfentesek. Nem is értettem persze egy részét annak amiről szó volt, már ők is átvették a rövidítéseket. Lesz a közeljövőben egy megbeszélés az intézet vezetője és a svéd csaj között (elfelejtettem a nevét), ahol elmondja majd, hogy mik a "követeléseink". Alapvetően csak annyi, hogy hosszútávon az atomfegyverekkel kapcsolatos dolgoktól eltekintve ugyanolyanok legyenek a külföldiek jogai, mint az amerikai állampolgároké (mármint akik itt dolgoznak...). Egy csomó dokumentum feleslegesen van titkosítva előttünk, ami macerássá teszi a dolgokat, ez meg pl. a belső pénzekre való pályázásnál hátrányosan érint minket. Ami most engem jobban izgatott, hogy lesznek közös ebédek, lesz közös BBQ party, és a legjobb, hogy áprilisban, ha minden igaz, elmegyünk a Yosemite-be!!! Összehaverkodtam két indiai sráccal (Krisna és Vaidinatan), meg Sebastiannal (német). Akit még ismertem Mark, Magnus és Varuna (indiai), meg az ír lány.
A nap hátralévő részében Lennel voltam a laborban, játszottunk a lézerrel meg elkezdtünk csinálni egy LabView programot.

Kicsit rossz nap

Reggel Len jött értem, rendes.
Ma semmi sem sikerült, vagy csak félig. Még mindig nem tudják megmondani, hogy mehetek-e csütörtökön a SSN-ért. Azaz még mindig szórakoznak valamivel. Kezd kínos lenni a dolog, főleg az új szállás miatt. A telefontól kicsit már kezdek kikészülni, órákon át hívhatom őket, mire felveszik.
Délutánra kiderült, hogy mégiscsak lehetek adminisztrátor a saját gépemen, juppi. Kicsit lassan jöttek rá. Így tudok telepíteni. De az Intel fordítóhoz kell más program is, ezzel szórakoztam egész délután (6-ig, mert még mindig nincs rendes belépőm), de nem sikerült megoldanom a dolgot. Agybaj, nincs rendesen leírva, illetve eredetileg nem akartam annyira megismerni a dolog lelkivilágát, csak pár file-t kellene összefűznöm... De kénytelen leszek a Windows termékek rejtelmeiben elmerülni. Prrr. Raadasul a file-ok egy része sincs meg, nincs ott, ahol lenniük kéne a neten. Tudom, hogy ezt most senki sem érti (legalábbis pontosan), nem is ez a cél, csak muszáj levezetnem a feszültséget.
Délelőtt egyébként kimentünk Lennel egy műhelybe, érdekes volt, ott fogják csinálni a reaktort. Van intézeti autó, azzal mentünk.
Ezenkívül volt kint nálam a légkondis (akivel egyébként együtt voltam a fejtágítón), és lejjebb fogja kapcsolni a hűtést, megfagyok. Az én szobámnak 3 másik szobával van közös termosztátja, ennek kapcsán összehaverkodtam a szobaszomszédommal, meg egy másikkal. Mindketten a Berkeley-n csinálták a doktorijukat, az egyik kb. 45, a másik kb. 55 éves (a szomszéd). Nagyon kedvesek, főleg a szomszédom. Mondtam, hogy majd egyeztessünk hőmérsékletet, mert nem akarom, hogy ők megfőjjenek. Szerencsére mindketten kompromisszumkésznek tűntek.
Mark, a szobatársam egyébként ma kiköltözött a szobából a "cubicles"-be, azaz a középen lévő, csak paravánokkal elválasztott részbe. Ha megjön Ravi, Craig másik posztdokja (azaz harmadik, mert még van Giovanni, aki olasz, az amerikaiak úgy ejtik a nevét, hogy dzsIovanni -- és még egy betoldás: nem tudom, hogyan kell ejteni a főnököm nevét, én tatyjesz-nek mondom, Tina tátjesz-nek, de a helyiek tadzsisz-nek...) akkor ő lesz velem egy szobában. Neki szegénynek még mindig nincs vízuma!
Kint még mindig hideg van, hazafelé fáztam a bringán, főleg a kezem.
Este elmentem vásárolni, elkezdtem a raktárkészlet feltöltését a másik lakásban, számítva arra, hogy egy ideig nem lesz autóm. Mosószerek, WC-papír, száraztészta. Legközelebb jönnek a húsok, narancslevek, és még ki tudja mi. Komolyan, mintha valami természeti csapásra készülnék, de valószínűleg nem hülyeség, mert egyrészt 1 év alatt azért ezek el fognak fogyni biztosan, és kocsi nékül lenni pedig tényleg kicsit csapás errefelé.

Szemvizsgálat

Reggel elbicikliztem a szemvizsgálatra. Azért döntöttem végül a bicikli mellett, mert azt gondoltam, hogy leesni a bicikliről mégiscsak jobb, mint elütni valakit. Ez volt életem legalaposabb szemvizsgálata: éleslátást, mélységlátást, színlátást, kontrasztlátást, látószöget, szemmozgást, pupillareflexet és szemnyomást vizsgáltak. A szemnyomáshoz becseppentettek érzéstelenítőt, és utána egy kis szenzor érintettek a pupillámhoz. Nem éreztem semmit. Utána 2-2 csepp, és indult a pupillatágítás a szemfenékvizsgálathoz. Ez is gyorsan megvolt. Minden teljesen rendben van a szememmel.
Elég rosszul láttam, kicsit szédültem, közelre meg egyáltalán nem láttam, elég vicces volt igazából. Főleg, amikor reflexszerűen még közelebb hoztam a dolgokat, amiket nem láttam. Émelyítő volt közelre nézni. De hát nem volt más, bebicikliztem az intézetbe, hunyorítva, mert még a napszemüvegen át is kellemetlen volt a napsütés. Ebédidőre értem be. Enni sem volt könnyű, mert nem láttam az ételt, ügyetlenkedtem.
Utána Craiggel volt megbeszélés, el vagyok látva feladatokkal. Jó, mert eléggé rám van bízva a dolog, hogyan indulok el, miket nézek meg, hogyan osztom be az időm. Holnaptól 3 hétig kevesebbet lesz bent, mert a Berkeley-n mennek a kísérletek a szinkrotronban.
Este Len hozott haza, mert elkezdett zuhogni az eső. Lehet, hogy ő fog bevinni holnap reggel is, mert különben a bicikli miatt (ami bent maradt) egyszer sétálnom kéne, ami jó egy óra lenne szerintem.

Semmittevés

Ma reggel elment Tina San Diegoba az itteni égéstudományi bizottság konferenciájára. Szerdáig egyedül leszek.
Ma egész nap olvastam, interneteztem, itthon voltam. Hatkor elmentem egy kicsit biciklizni, utána főztem vacsorát, és azóta TV-t nézek. Szóval igazán eddig ez a legunalmasabb napom. :)
TV: délelőtt egy csomó csatornán az elhízásról volt szó, az adók egy másik részén meg főztek. Ja, és egy jó szöveg a reklámokból (azt reklámozzák, hogy sportoljanak az emberek): "Még senki se mondta, hogy bárcsak ne sportoltam volna ma!". Milyen igaz!

Újabb szerzemények

Mint Tina tegnap rámutatott, ha valaki megkérdezi, hogy mit szoktunk csinálni péntek este, akkor azt kell válaszolnunk, hogy leülünk, rajzolunk egy Livermore térképet és bejelöljük rajta a garage sale-eket. Ma elvileg 20 helyszín volt, de nem bírtuk mindent végigjárni.
Két olyan is volt, hogy az egész házat ki lehetett rámolni (az egyik helyen meghalt a néni, a másik helyen otthonba vitték). Főleg az első nagyon morbid volt. Csupa személyes cucc, unokák fotói, levelek, mind szanaszét pakolva. A mai főbb szerzeményeim:
- egy teljesen ugyanolyan macis tálca, mint ami otthon van(!), meg egy szép japán tálca
- egy előszobai kulcstartó szekrényke
- egy scanner (ingyen, csak táp kell hozzá)
- egy kisebb könyvespolc
- jénai tálak meg egy kis lábos
- éles kések, pizzavágó
- csavarhúzók, fogók, szögek, ragasztó
- terítők
- kis tálak
- szennyeskosár, fonott papírkosár
- egy katicás zászló
- egy Samsonite utazóvekker, nagyon jópofa
- egy összecsukható faasztalka
- kémiai kísérletek könyv
Azt hiszem, hogy itt az ideje, hogy abbahagyjam a konyhai holmik beszerzését, mert hamarosan nekem is garage sale-t kell rendeznem (ezt lehet, hogy már írtam...).
Utána elmentünk Markhoz egy újabb bicikliért, amit most Tináé lett, majd következett egy kis bevásárlás, csupa finomságot vettem, avokádó, szőlő, sajtok, spárga stb., de azért igyekszem értelmesebb ételeket is beszerezni (krumpli, rizs), bár húst még egyszer sem vettem. Majd az új lakásban jobban fogok tudni főzni remélem.
A mai nappal befejeztem a kiadásaim írását, kicsit meg is untam, meg most már érzem, hogy mi mennyibe kerül. Remélhetőleg jövő héten lesz bankszámlám, és akkor majd úgyis látom mindig, hogy mi történik a pénzemmel.

Dolgozom

Ma először éreztem úgy, hogy dolgozom. Ennek örömére megkaptam az első fizetési csekkemet is, de nem váltottam be, majd ha lesz bankszámlám. Ma felhívtam a haywardi irodát, ahol azt mondták, hogy ma reggel bekerültem a rendszerbe, kedden már lesz SSN-em. Éljen. De személyesen kell bemennem érte, amivel egy fél nap - meg egy csomó benzin - elmegy.
A hétfőm sem lesz teljes nap, mert reggel megyek szemvizsgálatra, ami kb. 2 órás lesz: kitágítják a pupillámat (gondolom ehhez kell az idő), hogy megnézzék a szemfenekemet. Ha lenne valami baja majd a lézertől, akkor a biztosító a mostani állapothoz képest fizet.
Ma rendeltem programokat: Origint és Total Commandert. Vicces volt, mert szeme sem rebbent senkinek, hogy az Origin ezer dollár, de a TC-rel várni kell, mert shareware, és ha találnak alkalmas kommerciális programot, akkor azt veszik meg. Ja, a TC $34...
Ma egész nap a gép előtt pötyögtem. Nem is olyan baj, hogy bent nem lehet igazán személyes dolgokat intézni. A Nagy Testvér-érzés eléggé visszatartó, és tényleg jobban lehet koncentrálni.
Ja, még költötem pénzt: azok a tréningek, amiket írtam (nagynyomású rendszerek, érintésvédelem stb.) pénzbe kerülnek, a projectünk terhére írják. Ma elkezdtem ezeket is, bár a legtöbb nem internetes lesz, hanem rendes bemutató.

Huhh

Ma is sűrű napom volt. Reggel megcsináltam 1-2 tréninget, már nagyon unom. Illetve lenne olyan, amit nem unnék, pl. nagynyomású rendszerekről, érintésvédelem stb., de ezekre nem tudom, hogy hogyan kell feliratkozni, ezért csak az unalmas "Hogyan kezeljünk minősített információkat" és hasonlókat csinálom.
Jimmel beszéltem utána, elmondta, hogy nagyjából milyen számolásokkal kezdek, feltettünk egy XWindowst a gépemre, kaptam azonosítót a UNIX gépekhez (bár nem sikerült belépnem valamiért). Most egy kicsit tele van a fejem azt hiszem. Ha minden igaz, akkor nagyon sok mindent kell majd csinálnom és tanulnom, épp nyomom be a fejembe a dolgokat. Főleg, ha "szabadidőmben" a laborban is szeretnék ténykedni, ahova ma nem is tudtam lemenni, szerintem Len szomorkodott is emiatt. Nagyon várom már, hogy legyen belépőm 6 utánra is, mert elég idegesítő, hogy pont mire este belejönnék valamibe, már mennem is kell. Mindeközben továbbra sincs SSN, az irodát képtelenség felhívni! Most hozzák mindjárt a holmimat a szállítók, megyek át a másik lakásba. Ja, és megkaptam az első fizetésemet és a visszatérítést, készpénzben! Hát, egy kicsit idegesítő, a fiókban is mondták, hogy azért vigyázzak. Megpróbálok most 2 havi lakbért előre kifizetni, akkor megszabadulok egy részétől.
A telep egyébként hemzseg a mókusoktól, mióta bringával járok, folyton látom őket.
-----------------------
A cuccaim rendben megjöttek. Mindennek örömére megajándékoztam magam egy kis sushival. Nyamm-nyamm.

Fejtágító 2.

Délelőtt ismét előadások voltak. Először a Dinnyelab történetét ismertük meg. Az első és legnagyobb telep Új-Mexikóban van, ott kb. 8000 ember dolgozik, nálunk kicsit több, mint 1000. Azt hozták ki az egészből, hogy itt sokkal jobb, mert kisebb és dinamikusabb az egész. A másik ráadásul egy légitámaszpont is egyben, el tudom képzelni, hogy ott mennyivel több szabály van. Ezen kívül még van pár kisebb telep, pl. Hawaii-on is.
Utána megnéztünk egy videót a toleranciáról, elég vicces volt. Az első kis sztori arról szólt, hogy ne használjunk olyan kifejezést, hogy pl. jew down, ami azt jelenti, hogy lealkudni (nem is tudtam), mert ez sérthet másokat. Meg hasonlók. Utána meg arról volt szó, hogy becsüljük a különbségeket, megható volt. :) De persze igazából tényleg nem hülyeség, és nagyon jófej volt az a pasi, aki erről beszélt. Csak az európai kultúrában az ilyen szokatlan.
Ami még tetszett a mai meg tegnapi kurzusban, hogy ez az új alkalmazottaknak van, akik emiatt teljesen vegyes társaság volt: Tinával ketten posztdokok vagyunk, volt egy számítástechnikus, egy irodista csaj és egy légkondiszerelő is.
Ebéd a szokásos, Len mesélt a pilótakalandjairól meg a pilótákról általában.
Délután összeraktam a gépemet, nagyon szép, a monitor szuper, a ház fekvő. 2-kor jött számítástechnikus és beindította a hálózatot, így utána már online tudtam csinálni a még maradék tréningeket. Elég unalmas a legtöbb.
Este elmentünk Fremontba Tinával autót nézni neki. Két Subarut próbáltunk ki, az egyik nagyon rossz volt, a másik csak kicsit.
A jó hír, hogy holnap megkapom az első fizetésemmel együtt a költségvisszatérítés egy részét is, így minden számlámat ki fogom tudni fizetni időben, sőt, most az lesz a gond, hogy mit csináljak a maradék készpénzzel, mert számlám ugye továbbra sincs.

Fejtágító 1.

Ma fejtágításon voltunk. Sok érdekeset tudtam meg. Néhány ezek közül:
- 1987-ben egy pokolgép robbant a Dinnyelabs területén, senki sem sérült meg, azóta nem volt ilyen incidens.
- Ha egy alkalmazott megházasodik, vagy akárcsak kohabitál valakivel, azt 45 napon belül be kell jelenteni. Vicces lehet, ha egy törvénytisztelő Don Juan kerül a céghez.
- Évente 1-2-szer tüntetnek a Dinnyelabs bejáratánál, gondolom az atomfegyverkezés ellen.
- Egyszer a Dinnyelabs területére tévedt egy puma!
- Vannak feketeözvegyek is a környéken.
Szóval csupa kedves dolog. De azért alapvetően számítógépbiztonságról volt szó, meg fizikai biztonságról. Volt egy titokzatos előadás a kémelhárításról, annyi derült csak ki, hogy vigyázzunk, ne informáljunk senkit semmiről. Nemrég egy magasrangú FBI-os pasas összeállt egy taivani nővel, akiről kiderült, hogy kém volt, lebukott, és azóta börtönben van (bezzeg, ha 45 napon belül bejelentette volna, de hát buta volt...). Még a KGB volt vezetője is megszólalt egy kisfilmben, hogy ne legyünk paranoiásak, csak tudjuk, hogy lehetséges célpontjai vagyunk a megfigyelésnek. Így hát ki is használom az alkalmat, hogy üdvözöljem azokat, akik csak kötelességből olvassák a blogomat. :)
Az intézetben nagy hangsúlyt fektetnek a környezetvédelemre, amit lehet újrahasznosítanak. Végül kaptunk egy kiselőadást arról is, hogy hogyan tartsunk rendet az irataink között, és hogyan őrizzük meg a fontos iratokat, információkat. Mutattak elborzasztásul rendetlen asztalokat, de én egyáltalán nem borzadtam el, az enyém is olyan szokott lenni.
Egyéb érdekesség: ma vettem észre, hogy a németek nyakbavalóján az országnál az áll, hogy Germany (Unified). Végülis...
Délután volt valami nagy intézeti meeting, de kihagytam, inkább a laborban ügyködtünk Lennel. Végülis még nincs gépem (vagyis este láttam, hogy valami dobozok kerültek a szobámba, úgyhogy lehet, hogy holnap már lesz). Láttunk jelet a végére, jól haladunk.
Nagyon hideg van továbbra is, ma kicsit esett is az eső.

LEGO

Tegnap elég meleg volt (ma vettem észre, hogy le is sültem kicsit), ezért reggel lazán felpattantam a bringára pólóban. Majdnem megfagytam, nagyon hideg volt, holnapra vihart is ígérnek. A visszapillantótükör és a napszemüveg baváltak (bár ez utóbbi ma csak szél és bogár ellen védett). Nagyon szép reggel, a fű tiszta harmat, mintha gyémántokat szórtak volna szét a mezőn.
Intéztem a költségvisszatérítést, lehet, hogy még a hónap végéig megkapom a pénzt, ami nagyon jó lenne. Egyébként megdöbbentem, mert az ügyintéző nő rögtön felajánlotta, hogy ad kölcsön, és Len is, amikor meséltem neki, hogy micsoda bonyodalmak vannak. Nagyon rendes mindenki.
Utána mentem a laborba (gépem még nincs). Megtanultam acélcsövet hajlítani meg vágni, meg "legóztunk". Örülök egy kicsit, hogy a másik posztdok még nincs itt - a vízuma lassan intéződik -, addig is egy csomó mindent meg tudok tanulni, és úgy érzem, hogy Len szívesen magyaráz, ma pl. a szelepekről mesélt egy kicsit. Kezdem feltalálni magam, meg átlátni a dolgokat, legalábbis a mi asztalunkat érintő csöveket, drótokat.
A laborban az a szuper (többek között), hogy a földszinten van, és a hátsó ajtón kimenve az ember gyakorlatilag egy mezőn találja magát (a labor a város szélén van). A mai másik élményem a szuperszámítógép volt, egy óriási csarnokba rakták, és nyomják rá folyamatosan a levegőt. Ilyen géphez már majdnem annyi cucc és hely kell, mint egy laborhoz.
Craig tényleg nem a felesleges szavak embere, ma úgy hívott ebédelni, hogy benézett, és mutogatott a szájába. :) Jim Miller is feltűnt a színen, bejött köszönni, és mondta, hogy majd beszéljünk.

Dublin

Tegnap este nagyon fáradt voltam. Vártuk a fickót a futonnal, de nem jött... Utána elmentünk a Walmartba, vettem még egy adag hasznos dolgot, állólámpát, olvasólámpát, WC kefét, egy lábost, ilyeneket, itt is elment $60. De ez nem is furcsa, az viszont tényleg döbbenetes, hogy majdnem ugyanennyit költöttem utána a Safewayben kajára! Pedig nem kaviárt vettem, hanem gyümölcsöket, kenyeret, joghurtot, alapvető dolgokat, még hús sem volt benne! Na mindegy, azt még elutazás előtt eldöntöttem, hogy a kaján nem fogok spórolni.
Reggel kialudtam magam, beraktam a mosást, megjavítottam a mosógépet, majd vártam a futonos ürgét, de semmi. Eléggé felhúztam magam. Kettőkor elmentünk Tinával a házához, láttuk, hogy fel van pakolva a kocsijára a futon, de nem vette fel se a telefont, se a csöngetésre nem reagált.
Tegnap volt egyébként Saint Patrick's Day, meg ma is tartanak az ünnepségek. Szent Patrick, Írország védőszentje, Kr.u. 385 körül született a brit szigeteken, majd St. Germain kolostorában tanult 12 évig, ahol rájött, hogy neki térítenie kell. Vissza akart térni Írországba, de helyette a későbbi Szent Palladiust nevezték ki oda püspöknek. Végül mégiscsak sikerült neki, és 30 éven át térített. A kelták nem nagyon szerették, többször elfogták, de megszökött. Templomokat és iskolákat alapított. Állítólag támasztott fel halottat, és kiűzte a kígyókat Írországból (a paleontologusok szerint sohase voltak arrafelé kígyók, de ettől ez még egy történet). Jelképe a háromlevelű lóhere, amivel a Szentháromságot szemléltette az embereknek. Színe a zöld. Saint Patrick's Day alkalmából mindenki zöldbe öltözik, zöld sütiket és zöld kenyeret esznek, zöld a sör és zöld víz csobog a szökőkútban. Livermore mellett van Dublin (érdemes megnézni a linket, hogy milyen jópofa a könyvtár épülete), és hát hol máshol, mint ebben a városban lenne egy ír ünnep központja. Elmentünk Tinával: mindenféle árusok, zenészek, kaja, vurstli. Érdekes volt, de nem különleges.
Mire hazaértünk, megjött a futonos pasas, felvittük a lakásba. Utána pakolásztam, összeszereltem a lámpákat, kiraktam a konyhai dolgokat.
Mai érdekes esemény, hogy az ablakunk alatti fához jött egy kolibri, egy csomó ideig ott volt, ide-oda szálldogállt, hallottam a döngicsélését is. Hihetetlen!

Futon

Ma reggel 8-kor indultunk portyára. Már tegnap készítettünk kis kézzel rajzolt térképet, mindent jól elterveztünk. Nemhiába, Tina német, én meg csak ilyen vagyok magamtól. :)
Összesen $61-t költöttem, és ezeket vettem:
- futon (lehajtható fotelágy), eredetileg $900 volt, én 35-ért vettem meg, és nagyon masszív, fém és fa vázas
- 6 bögre
- vasalódeszka
- 4 borospohár
- 2 kis szőnyeg (fürdőbe teszem majd)
- szemetesvödör
- napszemüveg (a biciklihez)
- szilke
- 2 fém edény
- 2 bádogdoboz
- horgászszék (az a jóféle, pohártartóval)
- teáskanna
Érdekesek voltak az emberek, voltak ölebes nénik, ők voltak a legaranyosabbak, volt aki fontoskodott, meg voltak nagyon lazák, pl. a futonos fickó.
Utána bementem a szomszédba, ahol majd lakni fogok. Kaptam kulcsot, mostantól bármikor bemehetek. Ismét nagyon kedves volt az ottani nő, arra, hogy még mindig nincs SSN-em mondta, hogy ő megbízik bennem. Ennek igazán örülök, mert tényleg nem sok mindent tudok egyelőre felmutatni az itt szokásos igazolásokból. Tinával újra megnéztük a lakást, és egyre jobban tetszik, nagyon szép a konyhabútor és a fürdőszobabútor, mindkettő tiszta fa, nagyon rendesen van megcsinálva. Mindjárt hozzák a bútort, kezdünk bepakolni a lakásba.

SSN

Reggel elmentem Haywardba a SSN-t intézni. Még mindig nem vagyok benne a rendszerben... Szerencsére bevették a papírjaimat, így többet nem kell mennem. Azt mondták, hogy 2-3 hét. Ez elég ciki, mert mindenféle ügyintézésre 30 napom van, és így ki fogok belőle futni. Bent azt mondták, hogy megpróbálnak intézkedni. Nem izgatom magam, nem büntethetnek meg azért, mert lassú a rendszerük.
Itthon letettem a kocsit, és biciklivel mentem. Azt hiszem, hogy hamarosan nagyon fitt leszek. Odafelé kb. 25 perc az út, visszafelé rövidebb, mert nagyon kicsit szerintem lejt. Majdnem végig van bicikliút, és különben sem túl nagy a forgalom.
Bent cikket olvastam, pakoltam a szobában, még mindig nem ért ide a gép, csak a monitor és a billentyűzet (hurrá).
Kitöltöttem egy újabb tesztet, az a címe, hogy Insider Trading. Tiszta jogi dolog, először nem is értettem teljesen, mert úgy indul, hogy definiál fogalmakat, és utána azokkal operál, esettanulmány formájában. Elég komoly dolog. Arról szól, hogy tilos belső, nem publikus információk alapján üzletet kötni. Persze, logikus, de itt (USA) ezt nagyon-nagyon komolyan veszik, van egy szervezet, ami csak ilyen ügyekben nyomoz. És nem hagyják (az oktatócsomag alapján) a hamukát, nem érdekli őket, hogy mekkora az összeg, utánamennek. Az egyik példa az volt, hogy egy fickó megtudja, hogy egy munkatársa elutazott valahova, és teljesen magától rájön, hogy biztos azért ment oda, mert ott egy bizonyos üzletet akar kötni. De tényleg csak ebből az egy információból spekulálta ki. Ennek megfelelően vett részvényeket. A végén minden nyereségét vissza kellett fizetnie, plusz ugyanannyit büntetésként! Az volt a baj, hogy a brókerek az ő kötése alapján kiszagolták az ügyet, és sok ilyen kötés lett. Bár ő ártatlannak érezte magát, és a józan paraszti ész szerint nem követett el semmi rosszat (sőt, okos volt), mégis elkövetett. Ugyanígy, ha vannak árfolyamfüggő kötései valakinek, és a tudomására jut egy nem publikus információ azokkal a részvényekkel kapcsolatban, akkor azokat is le kell mondani, különben szintén bűnös. Azaz mindegy, hogy ő korábban határozta meg a vásárlási/eladási feltételt, mint ahogy megtudta az információt.
Most nézegetem a szabadságolási rendszert, az is érdekes. Olyanok vannak, hogy maximum 240 óra (30 nap) szabadságot lehet összegyűjteni, utána el kell használni. Aki mégsem tesz így, attól a 240-en felüli szabadságóráit elveszik, és beteszik egy közös kalapba, ahonnan viszont azoknak adnak, akiknek valamilyen nagyon fontos családi okból (pl. ápolni kell valakit) mindenképp ki kell több szabadságot venniük a meglévőnél. És még hogy nem szociális a rendszer!
Holnap megyünk garage sale-re, sokkal felkészültebbek vagyunk, rajzoltunk kis térképet is. :)

Sűrű nap

Kíváncsi vagyok, hogy hány nap után lesznek unalmasak a napjaim.
Ma délelőtt az ún. Benefits briefingen voltam (3 órás szeánsz!), ahol elmondták az összes kedvezményt, biztosítást stb. amit igénybe vehetek. Kicsit leírom, de lehet, hogy ez nem annyira érdekes. Mindenesetre a nő, aki elmondta, nagyon értette a dolgát. Egyedül voltam, úgyhogy nem kellett mások esetleg engem nem érdeklő kérdéseit, vagy értetlenkedését kivárnom, gyorsan végeztünk.
Szóval (ami ingyenes, az azt jelenti, hogy a Dinnyelabs állja!):
Biztosítások
- van ingyenes életbiztosításom, amihez köthetek kiegészítő biztosítást
- köthetek balesetbiztosítást
- van ingyenes rokkantsági/ápolási biztosításom
Egészségbiztosítás
- többféle modell közül lehet választani. Nem részletezem, egy A2-es táblázatban van összefoglalva... De van online döntéssegítő program, amibe az ember beadja, hogy nagyjából milyen betegségekre, szolgáltatásokra számít, és kiadja az ezek alapján számított árat. Cool! Van olyan, hogy százalékot kell fizetni, van fixáras, és az is változó, hogy milyen összeg fölött kezd fizetni a biztosító, és hogy milyen összeg fölött nem kell többet fizetnie a betegnek. Nagyon logikus szisztéma.
- fogászat ingyenes
- szemészet, illetve szemüveg és kontaktlencse egy bizonyos határig ingyenes
- a Dinnyelabor területén van egy rendelő, ahova kisebb bajokkal, pl. nátha, rándulás ingyen lehet menni.
- adózás előtti fizetésből lehet venni egy debit kártyát, amivel az orvosi ellátást lehet fizetni. Nagyon ötletes, az ember megsaccolja, hogy 1 év alatt mennyit költ orvosságra, vizitdíjra stb., és így nagyjából 30%-ot spórol az adó miatt. Viszont ha marad a kártyán, az a kártyás cégé lesz 1 év után.
Befektetések
- lehet, hogy kipróbálom, mert nagyon kedvező feltételek vannak, de nem biztos, hogy megéri, majd ki kell derítenem, mert ha kiveszem a végén a pénzt, akkor bünti jár érte.
Szabadság
- 11 nap ünnepnap, 15 nap fizetett szabadág
Craiggel (főnök) és Lennel ebédeltem, utána irány a labor, kaptam 3 vadiúj védőszemüveget (a különböző hullámhosszakhoz), szerelgettünk, bekapcsoltuk a lézert, néztünk jelet. Nem látok át még mindent, de hát ez volt az első igazi labornap.
Este új láncot tetettem a bringámra, vettem lábszárvédőt meg láncot. Holnap kipróbálom élesben!
Most meg híreket olvasok és szomorú vagyok, de inkább nem szólok hozzá.

Svéd bicikli

Ma annyi minden történt, hogy jegyzeteket kellett napközben készítenem. :)
Először is, kitöltöttem egy csomó tesztet, ami ahhoz kell, hogy dolgozhassak. Az egyedüli, ami eddig érdekes volt, a "Laser safety", nagyon jó összefoglaló. Meg vicces is, benne van Ed sztorija, aki vietnámi veterán volt, azonban mégis sokkot kapott, amikor véletlen (mert ebédelni sietett, és nem vette fel a védőszemüvegét) belelőtt a szemébe a YAG lézerrel, amit egy kis pukkanás kísért a szemében, majd kinyitva a szemét látta, hogy vérben úszik a szeme. Kép is volt, majdnem hánytam. A többi teszt idiótaság, munkahelyi zaklatás, biztonsági előírások (semmi konkrét, csak olyan bölcsességek, hogy mielőtt csinálsz valamit, akkor tervezd meg, és ha nem vagy biztos magadban, akkor kérdezzél, mindezt 50 oldalon át), a kérdésekre az anyag elolvasása nélkül is lehet válaszolni. Néha próbálnak viccelődni, hogy pl. a radioaktív sugárzástól nem lesz emberfeletti erőnk, és nem leszünk zöldek, mint az ufók, hanem csak simán betegek. Persze igaz, nem csak kutatók dolgoznak itt, szóval talán nem is viccnek szánták.
Mindenhol zéró eseményt akarnak (baleset, zaklatás stb.). Megtudtam az okát. A Dinnyelabort működtető cég az állammal áll szerződésben, és ha bajok történnek, akkor nem hosszabbítják meg a szerződésüket, azaz dollármillióktól esnek el. Ezért van az, hogy a szabályok néha már jobban izgatják őket, mint a kutatás.
Ma beszéltem a managerrel, Markkal, aki nemrég települt vissza Svédországból, és úgy is néz ki, mint egy svéd. Elmondta pl., hogy egy tavalyi felmérés szerint a nők hátrányos megkülönböztetése, és a külföldiek hátrányban részesítése volt problémás. :) Ezenkívül szóbajött a bicikli, és teljesen magától felajánlotta a felesége svéd, női bringáját!!! Rögtön lecsaptam rá. Teljesen európai a mentalitása a fickónak, nagyon szimpatikus.
Kikerült a fotóm az intézeti táblára: hihetetlen ronda vagyok rajta! Szerintem ezt teszik fel a netre is, majd megnézhetitek (még nincs ott).
Jacqui, a titkárnő nagyon aranyos volt. Mondta, hogy ha nincs bankszámlám, akkor csak kezelési költség fejében tudják majd beváltani a fizetési csekkemet, de mivel azért nincs számlám, mert nincs SSN-em, ezért ha fel akarnak számolni kezelési költséget, akkor csapjak az asztalra és ne hagyjam magam. Láttam rajta, hogy érti, hogy külföldiként nem mernék ilyet csinálni, tetszett, hogy tényleg segítani akar.
Az ebédet Lennel, a technikussal költöttem el. Elég sokat megtudtam róla. A szülei lengyel (gondolom zsidó) bevándorlók, a mamája már meghalt, a papája (82) rákos, de túlélte a lágert, úgyhogy nagyon erős, most fogják operálni. Azt is megtudtam, hogy Len több, mint 100 kg volt, de a lánya dietetikus, és lefogyasztotta (most kifejezetten vékony), és egy csomót beszéltünk az elhízásról. Aztán mondta, hogy mostanában egyedül van a laborban, és uncsi néha, én meg persze rögtön mondtam, hogy megyek. :)
Sokat mesélt a kísérletekről, de annyira jó, hogy 1-2 dologtól eltekintve minden ismerős volt. Persze itt nem kutatnak a fiókokban öreg reduktorok után, hanem kivesznek egy teljesen újat, a régieket kidobják. Vadiúj szkópjuk van, 8000 dolláros Tek, Windows fut rajta, úgyhogy az adatfeldolgozás azonnal megy. A legjobban az állítható ellenállás tetszett (PM-hez), amit ő is azért rendelt anno (persze rögtön nyolcat), mert nagyon jópofa. A nagynyomású kísérletekhez a 100 baros elegyeket acéltartályokban készítik el, az is szép. De tényleg a legtöbb dolog olyan, mint otthon, a kísérleti problémák amiket elmondott szintén, teljesen fel voltam dobva. Pl. van egy teljesen ugyanolyan, elfehéredett HCHO-s lombikjuk, mint nekünk a KKKI-ban.
A nap poénja (legalábbis számomra) az volt, hogy elmentünk Tinával a bicikliért Markhoz. Egy gyönyörű, nagy biciklit kaptam. Kicsit rozsdás, pár dolgot meg kell rajta igazítani, de nagyon-nagyon örülök neki! Azért az is mókás volt, hogy a manager fújja fel a kereket, meg olajozza a láncot. Majd kell neki valami jó kis magyar bort szereznem... Annyira nagyon örültem, hogy véletlen rossz lakásba akartam bemenni, amikor hazatekertem (persze minden ház egyforma a környéken)! Felcipeltem a bringát a lépcsőn, de nem nyílt az ajtó. És pont ott volt pár ember, már jöttek is volna segíteni, amikor rájöttem a dologra. Elkezdtem röhögni, és fuldokolva, fejemen a kölcsönbe kapott idóta sisakkal, kezemben egy svéd női biciklivel, majdnem legurulva a lépcsőn elmagyaráztam, hogy csak nemrég költöztem ide, és most lett egy biciklim, és annyira örültem neki, hogy elvétettem a lakást. Remélem, hogy nem futok össze ezekkel az emberekkel többet. Teljesen hülyének néztek.

***************************************************
...hogy én mennyire nem gondolkodom...
...most mondta Tina, hogy Mark felesége meghalt, rákban, még Svédországban, ezért jöttek haza...
...és most nálam a biciklije...
...nem is tudom, hogy mit csináljak...

Pi

Ma van Pi nap. Éljen!

Második munkanap

Mintha már ezer éve itt dolgoznék. Az őrkatonával simán összemosolygunk (bár utána megijedtem, hogy szabad-e ilyet, meg általában mindenen elgondolkodom, hogy szabad-e), elmegyek a büfébe, ilyenek. Újabb szabályokat tudtam meg: tilos bevinni mp3 lejátszót, illetve a gépet zárolni kell, ha az ember kimegy a szobából. A szabályokról annyit, hogy az az igazság, hogy én - legalábbis egyelőre - élvezem. Egyrészt tudok mit írni a blogomra, másrészt jó érzés, hogy mivel ismerek már itt pár dolgot, igazán belső embernek érzem magam. Meg alapvetően nagyon érdekes az egész, és ehhez ez is hozzátartozik, és mivel nem akarok semmi rosszat csinálni, ezért nem túlságosan izgat, hogy pl. bármikor megmotozhatnak.
A gépem elvileg holnap megérkezik. A főnökkel ebédeltem, holnap feltétlenül felhozom a biciklitémát, végülis ha nem akarja odaadni, akkor majd megmondja.
Este elmentem a szállás fitnesstermébe, -400 kcal.

Hájtek

A helyi újságban jelent meg, hogy a Dinnyelabor csak mostanra alkalmazkodott ahhoz a biztonsági előíráshoz, hogy a winchestereket úgy szabad csak kidobni, ha előtte háromszor felülírják. Megszólalt egy alkalmazott, hogy eddig sem volt gond, mert ő volt a felelős azért, hogy ne juthasson illetéktelen kezekbe információ: minden egyes kidobandó gépet a szeme láttára zúztak szét és porítottak el...

System overloaded

Ma nagyon sok dolog történt, ami nem csoda az első napon. Azt találtam ki, hogy lexikonszerűen számolok be erről, így mindenki kikeresheti az őt érdeklő témát. De ábécésorrendre ne számítsatok azért.
badging: reggel megkaptam a nyakbavalómat, felsorolva rajta azokat az épületeket, ahova mehetek. Bent mindig hordani kell, az intézeten kívül tilos.
tréning: mindenféle oktatásban lesz részem az elkövetkezendő pár héten, számítógépbiztonság, balesetvédelem stb stb. Már megkaptam az első adagot, majdnem 100 oldalt kell elolvasnom, majd kitöltenem a hozzájuk tartozó teszteket.
ebéd: a főnökkel és a technikussal ebédeltem, szendvicset, jó lesz, ha mindig ez lesz a menetrend. Nagyon hasznos.
fitness: az intézet fitnessterme, illetve a tornaórák ingyenesek. Természetesen kell előtte orvosi vizsgálat.
rövidítések: rettenetes, hogy mindennek van rövidítése, de jó lesz, ha már én is tudom őket.
másik postdoc: még nem érkezett meg az a fiú, akivel együtt fogok dolgozni, 2-3 hét múlva jön.
fotó: az intézetnek profi grafikusa van, ő csinálja a posztereket, a fotókat stb. Készült rólam fotó, amit kitesznek a faliújságra.
szobatárs: Mark, amerikai, egy másik csoportban postdoc.
munkaidő: egyelőre csak reggel 6 és este 6 között lehetek bent, de hamarosan lesz olyan belépőm is, amivel bármikor bent lehetek.
WC: itt is szórakoztatják az embert, az ajtóra kirakott Porcelan Press c. újsággal. Ez tényleg csak ott található meg. A nőiben ingyen tampont van kirakva. És nem hiszem, hogy elfogyna a papír (vannak rossz tapasztalataim ezügyben, pedig elvileg már nem itt tartunk otthon).
kávé: $7-ért havonta ingyen van, de én nem kávézom.
jogging: a környező terület térképét is megkaptuk, jelölve rajta a távolságokat, hogy jól lehessen tervezni a kocogást.
spanyol: állítólag van ingyen spanyol nyelvóra. Ennek mindenképp utánanézek, és ha lehet, akkor be is iratkozom.
könyvtár: háromnegyedórás bemutatót kaptam az adatbázisokból, meg mindenről, amit a könytárral kapcsolatban tudni érdemes (konkrétan és általában is). Félelmetes, hogy itt még a könyvtáros is professzionális.
számítógép: 2.13 GHz Intel Core 2 Duo HP gép, 1.5 GB memória, 20 inch LCD, de még nem érkezett meg.
utazókártya: bankkártya, amivel a hivatalos utakon a költés lehet fizetni, így nem kell a számlákkal bajlódni (mennyire logikus... Istenem...)
bicikli: egyelőre nincs, de sisakot már rendeltem. Kötelező, az intézet területén is. És nem lehet akármilyet használni, csak amit ők is engedelyeztek. Viszont színt lehetett választani (sárga lesz).
hangulat: csend van, mindenki dolgozik, nyitott ajtóknál. Valaki mondta még otthon, hogy ez lesz (elfelejtettem, hogy ki, bocs), a csukott ajtó viszont szent, nem nagyon illik bemenni.
labor: szuper, de alapvetően olyan, mint otthon, lézerek, reaktorok stb.
főnök: nagyon birom, bár kicsit furcsa, pl. egyáltalán nem "köszöntött", nem kérdezte meg, hogy milyen volt az utam stb., de ennek ellenére nagyon normális. Majd biztos finomodik később róla a kép.
munka: egylőre cikkeket olvasok.
titkárnők: legalább 5 titkárnő-ügyintézővel ismerkedtem meg, nagyrészükkel már leveleztem korábban. Azt hiszem, hogy jól ki fogok velük jönni.
mobiltelefon: használhatom, de nem túl jó a térerő, és az épületemen kívül tilos. Viszont van vonalas számom.
titok: és igen, lesznek dolgok, amikről nem írhatok. Remélem, hogy a blog önmagában nem gond... És ez nem vicc!

Palo Alto

Reggel sokáig aludtam. Úgy látszik, hogy kezd eltűnni a jetlag egyetlen előnyös oldala, hogy az ember jó korán fel tud kelni erőlködés nélkül. Utána elmentem futni egy fél órát. Útközben találtam pipacsokat, csak annyi volt a furcsa bennük, hogy narancssárgák voltak.
Utána ebédeltünk, majd felkerekedtünk Tinával Palo Altoba, amiről azt kell tudni, hogy ott van az IKEA és a Stanford. Hála a Googlenak simán odataláltunk. Az út ráadásul nagyon szép, mert gyönyörű zöld dombok között kanyarog elég hosszan. Az IKEA-t nem kell bemutatni, hálistennek ezt nem amerikásították el.
Vettem egy pár apróságot, evőeszközt, poharat, és ami a legfontosabb, egy matracot. Sima szivacs, de jó minőségű, ez volt a legolcsóbb az eddigi összes közül. Az ágyat is kinéztük, meg egy ebédlőasztalt székekkel (pontosan ugyanazt, mint ami otthon van, pontosan ugyanannyiért), de ezek nem fértek be az autóba. 2 hét múlva bérlünk majd egy kisbuszt, azzal elhozzuk.
Utána (este 6 is elmúlt, mire végeztünk) elmentünk megnézni a Stanfordot. Sírnivalóan gyönyörű, egy egész erdő veszi körül, mindenhol csend és fenyőillat, tényleg olyan az egész terület, mintha a tudomány temploma lenne. Irígykedtünk egy sort.
Most lefekszem, mert holnap fél nyolcra megyek.

Garage sale

Papa tanácsára megnéztem ugyanabban az épületkomplexumban még egy lakást, $949, két szobás, az elsőn van, és ez is a medencére néz. Van egy erkélye, egy szép fürdőszobája, konyhabútor és beépített szekrények is vannak. Végül ezt választottam, már ki is fizettem a letétet. Egy fokkal kevésbé romantikus (bár itt is bambusz nő az ablak alatt), viszont cserébe egy kicsit biztonságosabbnak tűnik, mint a földszint (pl. éjjel nyitva hagyhatom nyugodtabban az ablakot), és ha valaki jön meglátogatni (ugye jöttök majd???), akkor egy külön szobát tudok adni. Reggel odasüt a nap, délután árnyékban van, ez is tetszik. A biciklit meg végülis nem olyan nagy dolog minden nap felvinni egy emeletet.
Miután ezt elintéztem, elmentünk Tinával garage sale-re. Tényleg jó mulatság, mindenféle érdekes dolgot lehet látni, meg kicsit lehet beszélgetni is, szerintem én is rá fogok szokni egy kicsit. Vettem egy tányérkészletet, piros csík van a fehér tányérok szélén, szép. Több dolgot nem vettem, mert minden ráér még. Egyébként is hamarosan a csőd szélén leszek, az első fizetés 2 hét múlva, az összes eddigi költségemet (repülőjegy, autóbérlés, költöztetés, szállás) meg szerintem még hetekig nem térítik meg. Na nem panaszkodni akarok, de tényleg nem mi vagyunk az első postdocok errefelé, igazán nem értem, hogy miért a költségeket térítik meg, és miért nem közvetlenül fizetik a számláinkat, amiket ráadásul velük szerződésben álló cégek állítanak ki.
Elsősorban ágyra van szükségünk, de az nem volt. Matracot valószínűleg nem használtan akarunk venni, úgyhogy emiatt holnap elmegyünk az IKEA-ba, ami kb. 1 órányira van innen. De muszáj, mert itt a matrac nagyon drága. Voltunk egy ágyboltban, ahol egy nagyon vicces eladóval találkoztunk. Az ágyakról azt kell tudni, hogy - mint egyébként a fickó kifejtette nekünk - ebben a kultúrában (az ő szavait használom), az ágy nagyon kifinomult egy dolog: van az ágykeret, van a rugós alap, azon van a matrac és azon van a vastag matractakaró. Hát gondolom az ameriakiak nagy gondot fordítanak a pihenésre, midenféle rugózást elnyelő cuccal szerelik fel az ágyat. Nekem csak egy falap és egy normális matrac kellene... De olyan ott nem volt. Ezért megyünk az IKEA-ba.
Voltunk a Costcoban is, tényleg mindenfélét lehet olcsón kapni, de a matrac itt is drága. Egyébként dől a polcokról az áru mindenhol, óriási akciókkal fűszerezve: minél többet veszel annál olcsóbb (nem úgy, mint otthon, ahol valami teljesen idióta okból kifolyólag gyakran a nagyobb kiszerelés a fajlagosan drágább, ha valaki ezt egyszer elmagyarázza nekem, akkor megköszönöm). Az a szerencse, hogy én teljesen immunis vagyok erre, egyszerűen nem érdekel, hogy valami milyen olcsó, ha egyszer nincs rá szükségem. Persze ha kell, akkor nyilván megfontolom az olcsóbbat, de sose fogok pl. 2 gallon majonézt venni...
Érdekes felirat a Costco bejáratánál: Kérjük, hogy cipőjét és trikóját ne vegye le vásárlás közben! Csótányokkal eddig nem találkoztam, vagy nincsenek, vagy nagyon ügyesek. Amíg egyet sem látok, addig azt hiszem mindegy, hogy a két eset közül melyik van.
Az ebéd egyébként nagyon kellemesen telt: az egyik borospince éttermében ettünk egy salátát, sütött a nap, tökéletes volt.

A város szélén

Miután egész nap neteztem, délután kicsit kimozdultam. Autóval persze. Lementem a város déli részére. Ott van az itteni Rózsadomb, sehol senki az utcákon, akartam fényképezni, de nem nagyon mertem, elég gyanús lehettem. Minden zöld, az ég pedig szürkéskék, nagyon szép.
Utána vettem vacsorára pár dolgot. Holnap reggel korán megyünk garage sale-re, hátha találunk jó dolgokat, ágyat, ilyesmi. Csak most jövünk rá, hogy otthon teljesen alapvető dolgokat is kell vennünk, lámpát, konyhai cuccokat, porszívót, asztalt, széket, szóval egyszerűen mindent! Lassan listát kell írnunk. Mert itt nincs olyan, hogy az ismerősödtől van ez-az. Nincsenek ismerősök! És mindezt addig kéne elintéznem, amíg van autóm.

Szállás

Azt hiszem, hogy hipermázlistaként elsőre találtam szállást (a teniszpáyától balra lévő medencétől délre fekvő épület). És milyet!!! Egyrész a költözéssel nem lesznek gondok, a szomszédban van a mostanihoz képest. Földszint, kis elkerített terasszal, a terasz után medence. Egy óriási nagy szoba, fatüzeléses kandallóval(!), ami működik, és egy nagy, csempézett pulttal, ami a konyhát választja le a szobából. Nagyon jól néz ki, valami klubszoba volt régen. Van gáztűzhely és hűtő, egy zuhany és egy külön WC. Légkondi, internetkábel, padlószőnyeg (új). Szekrények nincsenek, de van egy kb. 2 négyzetméteres beépített szekrény, abban mindenem elfér. És a 825 dollárban benne van a víz, gáz, áram, szemét. A mosoda az ajtóm mellett van. A kertben meg egy csomó novény van, bambusznád is például. Kicsit talán hippilakás, de nekem pont megfelel.

Penzkoltes

Az egész napot az autóban töltöttem szinte. Viszont egy csomó minden elintéződött. Pl. vettem mobilt, előfizettem internetre (otthonról írok, saját gépről, így vannak ékezetek is), vettem webkamerát és headsetet is. Kár, hogy most senki sincs fent, lehetne Skype-olni. A szállásokat összegyűjtöttem, holnap hívogatom őket, próbálok minél hamarabb találni egyet.
Kezdek belejönni a közlekedésbe, egyre jobban tetszik a stoptáblás rendszer, hogy mindenki megáll a kereszteződésnél, és aki előbb ért oda, az mehet. Biztonságosabbnak érzem, mint a jobbkézszabályt, otthon nem mindig merek élni az elsőbbségemmel, hátha a másik autós nem tud róla...
Tinaval folyton azon pörgönk, hogy mi mennyibe kerül, és hogy hol lehet jó áron kapni dolgokat, mert tényleg drága minden. Lehet például $1000-ért ágybetétet... Szóval nem lesz semmi berendezni majd a lakást. Voltam a Walmartban, rettentő csúnya ruhákat lehet kapni, de egyébként jó.
Láttam ma hihetetlen nagy fenekű nőt, egyszerűen nem is értettem, hogy hogyan működik. Holnap mindenképp megyek a konditerembe, nehogy én is így végezzem. :)

Mindenféle

Tegnap probaltam meg intezni dolgokat, ha lesz mobilom, akkor majd tudatom a szamat. A szupermarketben egy csomo idot eltoltottem, eleg nehezen tudok valasztani, elsore vegig kell mident nezni, kicsit mas minden. A Danone pl. Dannon, gondolom nem tudjak kiejteni. Vagy a "none" miatt? Ki tudja. Fogkrembol csak feheritos van. De tenyleg csak. Vettem egy vicceset, kis lapocskak vannak benne, az csinal valamit. Narancslebol sem konnyu a valasztas: No pulp, Pulp, Lots of Pulp, With Calcium, From concentrate, Not concentrate, Mild, Light. Hmmm. Ja, es a kombinaciokat se feledjuk.
Tegnap lefenykepeztem a szallast. Lathatjatok. Fahazak. Meg meg kell szoknom, hogy csak egy zar van az ajton, otthon hozzaszoktam a sok zarhoz, ez igy kicsit rossz erzes. De annyira nyugis itt minden, szerintem itt meg csak nem is lopnak. Tegnap a szupermarketben ott hevert a pultnal egy kocsikulcs. Szoltam az eladonak, de csak mosolygott. Nalunk szerintetek mennyi ido alatt tunne el a kulcs az autoval egyutt?
Amerikait is jatszottam. Midenhova kocsival mentem, meg a parkolo egyik vegebol a masikba is. Az az igazsag, hogy tenyleg jo messze van. Es baromi unalmas. Ugyhogy tenyleg megeri autoval. De ha lesz bringam, akkor azzal fogok jarni dolgozni. Mar alig varom.
A drogteszten atmentem, a gyujtoedenyen van egy kis termofestekes szalag, az mutatta rogton a homersekletet (ha "hozott" minta lett volna, az nem lett volna testhomersekletu), utana elvittek analizisre es 5 perc alatt keszen volt az egesz.
Tegnap beszeltem az apartman irodistaival. A no hihetetlen volt. Ugy viselkedett, mint egy idiota, folyton nevetett es elszegyellte magat, mint egy kislany, meg suttogott, meg sohajtozott. Nalunk szerintem mar kapott volna beutalot, de itt nem. Amikor a masik nohoz szolt, az pontosan ugyanilyen stilusban valaszolt! De egyebkent nagyon kedvesek voltak, segitettek (talan lesz otthon internetunk hamarosan), es igazabol jo kedvem lett toluk, annyira viccesek.
Este Pleasantonban vacsoraztam Tinaval es egy amerikai volt munkatarsaval, egy olasz etteremben. Ugyhogy a mai ebedem is megvan. :) Pleasanton Livermore mellett van, ami vicces, hogy eredetileg Pleasonton volt, egy emberrol elnevezve. De elirtak a nevet, igy lett Pleasanton. Tenyleg szep kis varoska, varosabb jellegu, mint Livermore.

Egy jo reggel

Eloszor is, koszi a sok kommentet! Nagyon orulok, az infoknak is, meg mindennek!
A tavasz tovabb tombol. Tenyleg mamorito illatok vannak. A kedvem is sokkal-sokkal jobb, a jetlag kezd enyhulni, az sokat dob a dolgon.
Drogteszt holnap lesz, a fonokommel (Craig) nem tudok beszelni, mert arra nincs jogosultsagom, hogy hozza is bemenjek, csak hetfon. Ugy latszik, hogy meg kell szoknom a furcsa szabalyokat. De menni fog azert. A Social Security Number nelkul viszont nem tudok bankszamlat nyitni, jogsit csinalni, szoval semmit sem gyakorlatilag.
Addig is keresek szallast, veszek mobilt (ha ehhez nem kell a Soc Sec No), korbenezek. Livermoreban kb. 80 000 ember lakik, Budapesthez kepest tenyleg egy kis faluba koltoztem, de azert eleg nagy ahhoz, hogy meg egy csomo mindent fel lehessen benne fedezni. A varostol delre van egy csomo boraszat (Tamas Ivan a magyar borasz neve), a belvarosnak nevezett reszen a boltok, a tobbi meg lakonegyed. A wikipediarol tudom, hogy itt van a vilag legregebb ota folyamatosan ego izzoja: egy szenszalas izzo es mar 1901 ota eg (csak aramszunet idejen nem egett). Majd megnezem.
Tegnap foztem zoldborsolevest, mama-felet. Kicsit mas ize lett, szerintem az alapanyagok miatt. De majd probalkozom.

Utak az ordognek... meg ami vicces volt

Az elso felesleges utam a drogteszt volt. A masodik a Social Sec. Mert meg nem vagyok benne a rendszerben, 10 nap mulva mehetek vissza. Csak az a baj, hogy az osszes adopapir, munkavallalasi ugyekhez kell ez a szam. De majd megoldjak, az o rendszeruk.
Amikor jottem el az irodabol, ahol ezt csinaltak (volna), megnyomtam a liftben az ajtocsuko gombot. Abban a pillanatban oriasi sipolas az egesz epuletben. A liftben persze rogton kezdtek, hogy megnyomtam biztos a tuzjelzot... Persze. :) Szoval nem, tenyleg volt valahol fust, de annyira egyszerre tortent a ket dolog.
Itt vannak vicces/furcsa dolgok, parat leirok.
1. A szupermarketben a zoldsegeket idonket vizpermettel szorjak. Ez nem annyira vicces, de az mar igen, hogy kozben mennydorgest imitalo hang jon hangszorokbol.
2. A gyalogatkelonel gombnyomasra az aszfaltban felvillan egy fenysor.
3. A boltban a visszajaro aprot nem a penztaros szamolja ki, hanem egy automata nyomja ki. Nehogy szamolni kelljen neki. :)
Majd meg irok ilyeneket. Kicsit videki lany effektus, de azert probalom nem feltunoen tatani a szamat. :)
Egyebkent nem valami olcso a kaja. Voltam Safeway-ben (szupermarket), es ilyenek az arak, hogy 1 kenyer $3-$4, ami 600-800 Ft. Szoval majd vagy jobban korul kell neznem, vagy ez tenyleg ennyi. Ebedre sushit ettem, $5, de nagyon finom volt.
Egyebkent a kocsim tenyleg szuper (Pontiac G6), csak az az egy bajom van vele, hogy iszonyatosan nagy a holttere a tukroknek. Probaltam mar allitgatni, de nem sikerult. Az automata auto megiscsak tetszik, foleg a gyorshajtasos esetem ota. Rajottem, hogy a valtos autoban az ember hallas utan (is) jol tudja tartani a sebesseget egy adott fokozatban, itt viszont nehez (legalabbis en meg nem erzem, hogy mennyire kene nyomnom). Most az csinalom, hogy ha sebessegkorlatozas van, akkor benyomom a tempomatot. Meg dugoban tenyleg jol lehet vele lotyogni.
Egyebkent gyonyoru tavasz van, virgoznak a fak, minden zold, a videk errefele dimbes-dombos, nagyon szep. Van egy csomo boraszat, az egyik - termeszetesen - magyar, legalabbis a neve alapjan, valami Ivan, mar elfelejtettem milyen.

Megerkezes

Szoval megerkeztem. Tul vagyok az elso sokkon, sot a masodikon is, lasd kesobb...
Az utazas halalosan faraszto volt, de mint a multkor is, a vezeteshez sikerult osszekaparnom magam. Ismet egy eleg laza autot kaptam: egy dog nagy Pontiacot, amibol alig latok ki, nem az en testmereteimre terveztek. Feher, majd rakok fel kepet. A repulouton egy walesi neni ult mellettem. Mondta, hogy azert latszik, hogy valtoznak az idok: amikor lanykoraban felment Londonba dolgozni, azt mondtak otthon neki, hogy "Are you going ALL the way to London?". Livermore-t szinte fejbol megtalaltam a repterrol, nem volt kaland utkozben. :)
Azt hiszem, hogy akkor fogtam csak fel az egeszet, amikor bementem a lakasba. Majdnem elbogtem magam, de ebben nagy szerepe volt a faradtsagnak is. Egy nemet lannyal, Tinaval lakom egyutt. O mult heten erkezett, ami azert szuper, mert az osszes infot kiszedtem mar belole. O is a CRF-ben (Combustion Research Facility) fog dolgozni, illetve tegnaptol ott van, csak o a Reacting Flowban, en meg a Combustion Chemistryben. Szimpatikus, normalis, kedves, stb., Bielefeldben volt a Katharina Kohse-Höinghausnal, most csinalta meg a doktorijat. Elotte mar volt itt fel evet.
Ma elmentem drogtesztre. Meg nincs kesz valami papir, ugyhogy ma nem tudtak megcsinalni. (Azert is "orultem", mert reggel direkt nem mentem el pisilni, hogy ott ne legyen gond, de akkor ezek szerint megegyszer el kell ezt majd jatszani.) Nekik volt ez annyira surgos, de hat itt sem megy minden siman. Es ekkor ert a masodik sokk, de jobban belegondolva, szinte mar szerencsesnek erzem magam, hogy most, es nem kesobb... Szoval: az intezet teruleten 25 merfoldes sebesseggel lehet menni. Tok ures utakat kell elkepzelni persze. En meg 35-el mentem... Es lekapcsolt az intezet teruleten egy rendor!!! Mint a filmekben. Szerencsere lovoldozes nem volt utana, en jol elszegyelltem magam, o megbocsatott, es mostantol mindig be fogok mindent tartani pontosan... Elso lecke. De itt a rendorok is megallnak cserebe a stoptablanal. Ja, es meg kell tudnom, hogy itt teli pirosnal lehet-e jobbra kanyarodni, mert egy csomoan kanyarodnak, de en nem merek meg (allamtol fugg ez a kreszszabaly).
Ma csinaltatok magamnak Social Security Numbert, nyitok bankszamlat az intezet Credit Unionjanal. Meg probalom intezni a jogsit is, szallast nezek, bevasarolok, stb.