A sikeres landolás után átpattantam Genfbe egy másik géppel, alig értük el az utazómagasságot, máris kezdtük a sülyedést. Mama és Papa ott vártak, minden olajozottan ment. Becuccoltunk a kocsiba, indulás Les Houches ("lezus"). Továbbra is olajozott volt minden, nagyjából hétre ide is értünk a faluba. A kalandok itt kezdődtek...Persze el kell mondnom, hogy én is hibás vagyok, mert nem volt meg a cím és nem nyomtatta térképet, de (mert persze mindig vannak jó érveim) ez egy kis falu egy híres fizikus iskolával, gondoltam mindenki tudni fogja, hogy hol van, vagy legalábbis ki lesy írva minden sarkon. Tévedtem. Már az első táblánál rossz felé mentünk, mert a jobbra nyíl az előrét jelentett, a jobbra és le nyíl volt a jobbra. Ehhez valószínűleg itt kell felnőni. Miután visszatolattunk a kereszteződésig, sikerült megtalálni a faluközpontot, ahol NEM VOLT SENKI! Vasárnap este volt, nyilván ezért. A túristairoda zárva volt persze, és ugyan ki volt rakva egy térkép, de az Ecole de Physique sehol sem volt rajta. Találtunk azért valakit, aki útbaigazított, de nem számítottunk rá, hogy ez nem lesz egyértelmű. Mert ez egy olyan falu, ahol a balra a másodiknál teljesen értelmezhetetlen, főleg sötétben és esőben.Végül bekopogtunk lár házba, ahol adtak útirányt. Így sikerült eljutni a "behajtani tilos" és "lavinaveszély" meg "zsákutca" táblákhoz. Itt adtuk fel, és hívtuk fel a szervezőket. Ismét bonyolult magyaráazatok jöttek, olyanok, hogy a kukáknál merre forduljunk... Az erdő közepén voltunk, így még azt is nehéz volt megmondani, hogy most épp hol vagyunk. Kuka meglett, de most akkor merre? Mert mondott a fickó le-t is meg jobbrát is. Aztán találtunk egy wellness szállodát, ahol volt egy recepciós, számítógéppel, internettel. Azt hittem, hogy ez lesz a megoldás.
De nem. A csaj már azt sem tudta megmondani a Google Maps-en, hogy mi (azazhát ő) hol van. Amikor végre kipréseltünk belőle egy térképnyomtatást, akkor arra sem volt képes válaszolni, hogy az indulásnál balra vagy jobbra menjünk.
Próbáltuk követni a térképet, aminek következtében majdnem elakadt a kocsi egy földúton (vaksötét, eső, mindenki halál ideges). A Papa meg valami Peter Pan-t mondogatott, de mondtam neki, hogy ez hülyeség, biztos félreértett valamit a telefonban, a Peter Pan az egy amerikai mese, mit keresne itt az Alpokban.
Ekkor a szervezők visszahívtak (deus ex machina), és abban maradtunk, hogy lejönnek kocsival felszedni minket. Így megtudtuk, hogy a helyhez a "behajtani tilos" és "lavinaveszély" meg "zsákutca" táblák elhagyásával lehet megközelíteni, és tényleg volt egy Peter Pan felirat is!
...
Kissé feldúlt állapotban robbantunk be a vacsorára, ahol viszont teljesen megnyugodtunk, a szervezők meg voltak olyan rendesek, hogy a mamáék is kaptak vacsorát (persze nem úgy, hogy kértük, hanem spontán leültették őket, és amikor mondták, hogy ők nem résztvevők, akkor azt válaszolták, hogy nem baj, egyenek). Papa ezen felül megvillogtatta orosztudását, mert az egyik szervező orosz. Úgy éreztem magam, mint valami vígjáték főszereplője, de valahogy mégsem érdekelt túlzottan. Az az igazság, hogy első ránézésre kicsit viccnek tűnik ez a konferencia, mintha tényleg csak síelni jönne ide mindenki. De holnap, vagyis ma, meglátom.
A szállás jó, még egy picike főzőfülkém is van. Remélem, hogy holnap azért kisüt a Nap is. Mert azt elfelejttem mondani, hogy minden kalandunk azért kompenzálva van azáltal, hogy Chamonix-tól két köpésre, az Alpok szívében vagyunk.
1 megjegyzés:
:) kalandorok kalandos kalandozásai
Megjegyzés küldése