Dinnyenapló
Már kiskoromban is imádtam a dinnyét. Most, hogy nagy vagyok (és doktor) eljöttem a Nagy Dinnyekutató Laboratóriumba a napfényes Kaliforniába. A baj csak az, hogy ez az Óperenciás tengeren, sőt, még az Üveghegyen is túl van, és mindenki, aki fontos nekem, otthon maradt... Nekik írom ezt a naplót.
Ezen a héten sokmindent csináltam. Voltam hétfőn Juciéknál, Rékázni meg beszélgetni. Réka mindig feldob. Na meg a jóltartás sem rossz, még másnapra is jutott a csirkéből! Kedden Ninaval bicikliztünk egyet este, aztán meg elmentünk sushit enni. Csütörtökön meg SF-ban voltam, Mirkóval elmentünk a zsidó múzeumba aztán meg egy perui étterembe. A múzeum nagyon klassz, építészetileg is érdekes, az egyik szárnya egy csúcsára állított kocka. Volt egy Chagall kiállítás, illetve nem is Chagall volt, hanem a zsidó színháztörténetről szólt, főleg oroszokról. Mindenféle színpad- és jelmeztervek voltak kiállítva, meg voltak eredeti felvételek is az előadásokról. Chagall ott jön be, hogy ő is tervezett, rajzolt ilyeneket, meg vannak a témához kapcsolódó képei is.
A másik kiállítási részben zsidó zenéket lehetett hallgatni, többek között volt egy válogatás Hava Nagilakból. Chubby Checkertől kezdve a nem is tudom, szóval úgy tűnik, hogy mindenki feldolgozta, koreai, katolikus, fekete, fehér, latin, rock, nagyon vicces volt. Persze a YouTube-on is lehet ilyet találni, ezért nem kell ide eljönni. Pl. itt egy texasi verzió:
Techno:
Ez azért jobb:
Ezt nem lehetett kihagyni... Tváji csornüje glázá závut minyjáááááá
Gondolom mindenki tud még százfélét találni.
A perui étterem, azt nem tudom itt így megmutatni, azért sajnos ide kell repülni.
Tegnap is voltam moziban, az a címe, hogy (500) days of Summer, lehet, hogy otthon még nem mutatták be. Egy szép kis romantikus film, a jobbik fajtából.
A cikket írom, teljesen stresszben vagyok miatta, nagyon nehéz száznál is több cikket átlátni, hogy ki, mit, és miért csinált, miben tér el a többitől stb. Elvileg két hét múlva el kell készülnie. Meglátjuk. Azért kíváncsi vagyok, hogy Ravival mi lesz, mert egyelőre még egy betűt sem írt a részéből... Na, de nem morgolódok, nekem nem lesz se kevesebb, se több munkám attól, hogy ő csinál-e valamit vagy sem.
Szerdán Jessica-ékhoz voltunk hivatalosak vacsorára. Nagyon finomat főztek, meg jó is volt az este. Csütörtökön az "újaknak" szerveztem ismét bulit, most nem ebéd volt, hanem vacsora, az Alehouse-ban. Nagyon jól sikerült. Van egy nagyon cuki kínai fickó. Most először van életében külföldön(!), és minden új neki. Olyan sztorik vannak, hogy nem volt kábele a laptopjához, és Kínából küldetett magának vagy 5 métert... Nem mintha az itteni bolti nem ott készült volna, de akkor is. A másik döbbenete a fagyasztott pizza volt. És sorolhatnám, teljes a kultúrsokk. De nagyon pozitívan áll a dolgokhoz, ki akarja az újat próbálni. Egy fél év múlva szerintem hamburgeren fog élni, Budweisert fog inni és rövidnadrág-papucsban fog dolgozni járni.
Tegnap voltunk biciklizni, ismét sikerült a legnagyobb melegben elindulnunk. Este viszont megnéztük a Becstelen brigantykat, Tarantino legújabb és egyben zseniális filmjét. Közepesen erős idegzetűeknek ajánlott csak (én is befogtam a szememet párszor), de a szuper az, hogy a legizgalmasabb részek a párbeszédek és nem a gyilkolászás. Alig bírtam a székemen egyhelyben maradni, annyira izgultam szinte végig, kivéve, amikor teljesen elolvadtam a képektől, meg mikor a mindenféle utalásokon (gondolom legalább a feléről lemaradtam) nevettem. QT egy zseni.
Elfelejtettem, hogy még egy hete voltunk egy koncerten. De nagyon siralmas volt, talán ezért is felejtettem el. Most is csak a rend kedvéért írom.
Tegnap volt Sara és Johan búcsúpartija, ami ma egy bbq-val fog folytatódni. Meg is jelentünk a borászat weboldalán (az augusztus 15-tel kapcsolatos bejegyzésnél). A buli nagyon jó volt, svéd húsgombócos, lazacos, heringes szendvicsekkel. Sara és Johan azt találta ki, hogy az időközben vásárolt dolgaikat elárverezik. Nem pénz, hanem Budweiser ivása volt a tét. Azaz: kikáltási ár, két hajtás sör. Erre valaki mondja, hogy tartom. A következő: én ezért meginnék három hajtással is, és így tovább. Pl. egy üveg méz 11 hajtásért ment el, ami több, mint egy doboz sör. Én vettem két szobanövényt meg egy sűrített paradicsomot, Jens egy pizzaszószt és egy másik paradicsomsűrítményt. Próbálkozott a kókusztejjel is, de annak nagyon felment az ára. Székek is voltak, mécsesek, ilyesmi. Nagyon vicces volt.
Ajándékba kaptak egy fotót, szépen bekeretezve. Jens csinálta, és a borászatokat mutató útjelző táblát ábrázolja.
A héten rossz dolgok is voltak. Lemondtam a tanítást. Azért, mert egyrészt a vízumügyintézés sehol sem járt, és egyre kevésbé hittem el, hogy egy hét alatt el fogják intézni. De ez még semmi. A kurzusomat törölték(!) egy héttel tanév előtt, és egy másikat kellett volna helyette tanítanom, amihez meg már nem volt kedvem. Mert mondjuk az elsőre már azért valamennyire felkészültem. Szóval röviden: zűrzavar volt teljesen.
Viszont beiratkoztam rajzra megint, várom már nagyon. Meg jelentkeztem egy tréningre, Hustonban lesz, ha beválogatnak. Az a címe, hogy "Hogyan találjuk meg az ideális akadémiai állást" és speciálisan női kutatóknak van. A Rice Egyetem csinálja. Craig nagyon drukkol, hogy bekerüljek, mert úgy látta, hogy nagyon érdekes dolgok folynak arrafelé -- jó egy kicsit körülszaglászni.
Voltam fogorvosnál is, tisztításon. Egy napig alig bírtam enni, a nő annyira brutálisan csinálta. De hát ha ez kell, akkor ez kell. Itt kapargatják a fogat, nem ultrahanggal megy. Ez állítólag hatékonyabb, az ultrahang nem szedi le rendesen.
Szombaton bortúrára mentünk, itt Livemore-ban. Egy főleg osztrákokból álló csapat volt, plusz mi és plusz Johan és Sara. 4 pincészetet sikerült meglátogatnunk, de ez is sok volt a jóból. Az első helyen, Murrieta's well, volt a legjobb a bor. Egy ír származású, nagyon jó fej pasas szolgálta fel a bort, egyszer volt egy magyar főnöke, sztorizgatott. A második helyen a tulaj szolgált ki minket, ő is sztorizott, sokat mesélt a borokról, szőlőfajtákról. Jól elviccelődött velünk, és kozben lecsúszott nála két teljes pohárral. Hihető, hogy szereti a munkáját!
A harmadik helyen csak egy szőke csajszi volt, aki semmit sem tudott a borokról, ez elég lehangoló volt. Az utolsó hely viszont ismét jó volt, egy tűzrőlpattant nővel. Volt egy óriási arapapagájuk is, próbáltuk vele felvenni a kapcsolatot, de eléggé morcos volt. Persze nem csodálom, gondolom egész nap félig becsípett emberek izélgetik szegényt.
Este egy ötödik pincészetbe mentünk (persze a pincészet nem jó szó, inkább csak borászat, mert itt nincsenek pincék), ahol hozott húsból lehetett grillezni, ők a bort és a zenét szolgáltatták. Hajnali kettőkor távoztunk, 3 órával a zárás után. Rendesek voltak, hagytak minket kint ücsörögni ameddig csak akartunk.
Tegnap elmentem biciklizni estefelé, de még így is teljesen kidőltem a melegtől. Jó is, hogy ma dolgozunk, mert legalább ott van légkondi. Este pedig megnéztük a legújabb Harry Pottert. Továbbra sem tartom jó filmnek. Olyan, mint egy olvasónapló, erőltetettek a párbeszédek és aránytalanok a jelenetek, fontosság/hossz szempontjából. Viszont az atmoszféra jó, és néhány karakter is. Ami még vicces, hogy szerintem az egyik jelenetnél betöltötték a "Gyűrűk ura szoftvert", és átírtak benne pár sort... A szörnyek, a fények, a falak, minden ugyanolyan, amint abban a filmben...
Legutóbb DVD-n láttunk egy jó svájci filmet. Das Boot ist voll. A 2. világháborús Svájcban játszódik. Annak idején nagy port kavart a film, de persze mai szemmel nem olyan botrányos, mármint egy svájcinak, gondolom. De nagyon jó film, pl. nincs benne zene, és itt nagyon jók a dialógusok.
A hét nem volt annyira izgalmas, ezért sem írtam. Egy review-n dolgozom. Ez egy összefoglaló cikk, hárman leszünk szerzők, Craig, Ravi meg én. Egyelőre csak az irodalmakat gyűjtöm a részemhez, de már ez is sok. Jens-nek ezen a héten kihúzták mind a három bölcsességfogát. Itt ehhez félig-meddig altatják is az embert, ezért műtét után itthon kellett vele maradnom. Nem is volt baj, aludtam egy jót délután.
Megjöttünk a hétvégi kalandunkból. Ez volt az egyik legviccesebb utunk mostanában. Hogy mik is történtek?
Pénteken elindultunk a Mt. Shasta-hoz, a Mt. Shasta nevű városkába. Ez Észak-Kaliforniában van, nem messze Eurékától, ahol a múltkor voltunk. A célunk egy vasárnapi 100 km-es biciklizés volt, amire már jó rég befizettünk. A helyszín fantasztikus volt, a Kaszkád-hegység legdélibb, vulkanikus része, a fennséges Mt. Shasta tövében. Illetve ennél kicsit délebbre a Lassen Vulkanikus Park is hozzá tartozik, ahol szintén jártunk már (jesszus de rég volt ez, pedig nem is tűnik annak!).
Ott kezdődött, hogy Jens egy 100 éve bevándorolt luxemburgiak által épített viktoriánus stílusú házban foglalt szállást. Az egész házat beborította a viktoriánus giccs, valami olyan mennyiségben, hogy az elmondhatatlan. Ezért majd fel is fogok rakni holnap képeket. A házhoz tartozott egy kutya, amelyik majdnem leharapta a fejünket egyébként amikor beléptünk, de megtudtuk, hogy csak házőrzésre van, nem emberevésre.
Viszont kiderült, hogy félreértette a néni, és csak egy éjszakát írt be a füzetébe, a második éjszakára minden foglalt, és ez így van az egész városban. De persze ciki volt a szitu, a nő meg rendes, ezért megkérdezte a szomszédját, aki egy nagyon kedves, de nem százas nő, hogy aludhatunk-e a futonján másnap éjszaka. Rögtön belement.
Este még elmentünk Weedbe. Ez azért egy vicces falu, mert weed angolul nem csak gazt jelent, hanem a marihuána (l. fű) beceneve is. Ezt persze meglovagolja a város, többek között a sörözője is: Igyál legális füvet! Utána elmentünk a mi falunkban egy helyre, ahol nagyon jó élőzene ment. Két fekete srác rappelt, de olyan igazi, jó rap volt, nagyon tetszett.
Este fürdés a szintén leírhatatlan fürdőszobában, szintén képekkel lesz majd illusztrálva. A néni csinált reggelit (bed and breakfast), majd elindultunk a hegyre kocsival, hogy majd kirándulunk. Útközben megálltunk nézelődni. Észrevettük, hogy a megállóhely mosdójának előterébe beszorult egy kolibri, olyan módon, ahogy a legyek szoktak: a butája folyton az ablaküvegen át akart kijutni. A mentésben hozzánk csapódott egy keresztény csoport pár tagja, iszonyú kedves nők. Az egyik olasz volt, kicsit bolond szerintem, ő pl. próbált énekelni a kolibrinek (olaszul!), hátha akkor rájön, hogy hol a kijárat. A kolibri teljesen ki volt fáradva (talán a dél-olasz akcentus tett be neki?), és vegül a magas párkányra feküdt. Felmásztam, és sikerült elkapnom. Hoztunk neki vizet, később energiaitalt is. Ivott belőle! Hihetetlen volt az egész. Kolibrit vagy csak messziről, vagy csak nagyon rüvid ideig lát az ember, mi pedig most addig nézhettük, amíg csak akartuk. Egy ideig néztük, aztán leraktuk egy kőre az árnyékba. 2 óra múlva, visszafelé menet megnéztük, és nem volt ott. Szerintem sikeres volt a mentés (a rossz verzió egy kígyót vagy hasonlót tartalmaz, de talán tényleg túlélte).
A hegyen láttunk egy vicceset. Egy srác egy szál nadrágban jógázott a sziklákon -- elég jól nézett ki. Volt egy feltűnően csinos barátnője is, kicsit hippisen öltözve. Amikor közelebb jött, észrevettem, hogy a lába csupa szőr. És a hóna alatt is. Ez elég meglepő errefelé. A kocsiban meg is említettem Jens-nek, hogy ezek tényleg komolyan veszik a hippiséget. Erre ő azt mondta, hogy a hónalját ugyan nem látta, de szerinte a csajon a hosszú szoknya alatt nem volt bugyi, és az ottani nem borotválkozás jól látható volt a szoknyán át.
A hegyen azért kirándultunk is, nagyon szép volt, havat is fogtunk.
Visszafelé beugrottunk egy sörfesztiválra, ahol mindenféle söröket lehetett kóstolni. Jó zene is ment, még táncoltunk is. A buli délután 5-kor zárt, nekünk viszont ugye nem volt épp hová visszamennünk szobánk nem lévén. Ezért elmentünk a közeli tóhoz, ahol $1 belépőért lemehettünk a strandra. Azonnal befeküdtünk az árnyékba aludni egyet, és persze jót röhögtünk, hogy micsoda csövesek vagyunk. Már majdnem elaludtunk, amikor egy anyukát hallottunk rászólni a kisfiára: Benjámin, ne piszkáld őket! Azóta is próbáljuk kitalálni, hogy Benjámin milyen gonoszságot eszelt ki egy fényes nappal alvó pár ellent.
Vacsora után visszamentünk a szállásra. Az esti fürdés tiszta horror volt. Jens a nagy kutyáktól fél, én meg a pókoktól. Bementem, hogy lenyugtassam a kutyát, de az nem volt sehol. Kijöttem, erre Jens mondja, hogy menjek kicsit arrébb... Egy gigantikus pók hálójába mentem bele! Kész. Elképzeltem, ahogy hanyatt-homlok menekülünk a kutya és a pók elől... De azért mégiscsak túléltük. Éjjel nagy vihar volt, sok villámmal.
Hajnalban keltünk, lenyomtuk a 100 km-t. Nem is volt olyan sok, bár a végére eléggé lelassultam. Itt a szokásos térkép. A legfigyelemreméltóbb eset a csúcson történt. Puskalövések dördültek, majd megjelent egy autó, benne fiatal fiúk, az egyik kezében egy puska(!!!!), és odaszólt a pihenőhelyen levőknek (én is ott voltam), hogy EZ (azaz a lövés) az igazi sport. Elhajtottak, majd ismét a levegőbe lőttek. Mindenki le volt dermedve kicsit, hogy ekkora ősbarmok laknak errefelé, nem beszélve arról, hogy ez nyilván bűncselekmény.
Még van egy régi adósságom. Kb. 3 hete voltunk az Alameda Counry Fair-en, ami állatbemutató. De nem csak az, mindenféle megyei szervezetek állítanak ki, van malacfutóverseny, jótékony célú árverés, modellvasút, vidámpark, étel-ital. Azaz ez egy vásár. Nézzétek meg a képeket!
Na, ki kell találni, hogy ki van a képen. 
