Oklahoma

Németen ismét volt egy kultúrális poén. A melléknevek ragozását gyakoroltuk, és hozzá járt a szokásos táblázat. Amiről mindenki azt magyarázza, hogy milyen könnyű, mert majdnem minden en-re végződik, ami meg nem, az logikus. Ezeket a nem en-re végződőket szokás bekarikázni. Szóval a tanár magyaráz, és közben mindig mondja, hogy Oklahoma. Oklahoma. Egy idő után felhúztam magam, hogy mi a fenét beszél már itt, a ragozást értem, de hogy jön ide Oklahoma! Megkérdeztem, mire a homlokára csapott és elkezdett nevetni. "Hát persze, te ezt nem értheted!", majd a hátunk mögötti USA térképre mutatott. Oklahoma pont olyan alakú ugyanis mint a bekarikázott terület a ragozási táblázatban. Olyan, mint egy húsbárd. Szóval Oklahoma amerikaiul egy geometriai alakzat neve, illetve húsbárd virágnyelven.

Bent a laborban szorgoskodom az utóbbi napokban. Johan hazament 3 hétre, úgyhogy én folytatom addig a kísérleteit. Kedden beállítottuk a lézereket meg a tükröket, gyönyörű jelünk volt. Tegnapra viszont minden eltűnt, szedhetjük szét a cuccot... Mert a tükröket nem lehet beállítani egy idő után, csak ha szétszedjük az egészet... Ezen kívül van egy misztikus zaj, szép szabályos, kb. 500 Hz-en, amitől nem tudunk megszabadulni és nem is tudjuk, hogy honnan jön. Nagyon trükkös.

Rajzon tegnap negatív tereket kellett rajzolni, mégpedig egy szék körül. A végén egy szék lesz belőle! Meglepő módon. (A támla kicsit túl rövid lett.)

Ez meg a házi volt erre az órára:

Érdekes, kezdem érteni, hogy mit jelent az, hogy azt kell lerajzolni, amit látok. Olyan, mintha eddig tök vak lettem volna rajzoláskor.