Már majdnem kész az előadásom, kezdem unni. Ravi hozza a szokásos formáját, hajcsárkodik, meg hülyeségeket beszél. Az a döbbenet, ahogy a kérdésekre halál biztosan rávágja a választ, pedig nem is tudja, és rosszat is mond. De azért szórakoztató, jól megvagyunk mostanában. Igazából Manchesterben előjött a régi énje, amikor még nem tisztes családapa volt. Úgy (így) sokkal szimpatikusabb.
Este elmentem futni Jens-szel. Hát, kezdek nem formában lenni. Most meg megyek a lányokkal fondue-zni.
Amíg kint voltam Angliában épp volt az indexen egy hír, hogy az angol lányoknak van a legnagyobb melle. Vásárlás közben (utolsó nap délután volt egy kis szabadidőnk) rájöttem, hogy ez tuti igaz.
---
Most már itt reggel van. A fondue igazán jól sikerült. Ja, és a hajam mindenkinek tetszik, még Jim is megdícsérte.
Még az jutott eszembe Angliával kapcsolatban, hogy kaliforniai mércével mérve borzasztó udvariatlanok az autósok. Jött egy autó, én meg majdnem leléptem, mert itt mindenki ugye megáll. Na, Angliában nem. Ott a gyalogosnak kell várni. Hát igen, könnyű hozzászokni a jóhoz... Érdekes, hogy most más dolgokat látok Angliából, mint régen. Pl. voltam futni is (ezt azt hiszem, hogy még nem írtam), és tisztára megbámultak az emberek (versus itt mindenki kicsit mosolyog és köszön), sőt, idióta pasik utánam is fütyültek. Ez olyan, mint amikor otthon elkezdtem görkorcsolyával járni az egyetemre, és "mindenki" úgy érezte, hogy kell valami megjegyzést tennie rám. Azt hiszem egyébként, hogy nem az van, hogy Kaliforniában a futás normális és Angliában nem, és ha valami tipikusan angol elfoglaltságom lenne, akkor itt bámulnának meg az emberek. Szerintem itt az az alapállás, hogy mindenki egy kicsit flúgos, vagy lehet flúgos, nem tesznek megjegyzést és nem bámulnak meg, csak maximum megnéznek és bíztatnak. Azért nem istenítem Amerikát, meg Kalifornia, főleg San Francisco egyébként sem Amerika. De vannak nagyon jó dolgok.
Dinnyenapló
Már kiskoromban is imádtam a dinnyét. Most, hogy nagy vagyok (és doktor) eljöttem a Nagy Dinnyekutató Laboratóriumba a napfényes Kaliforniába. A baj csak az, hogy ez az Óperenciás tengeren, sőt, még az Üveghegyen is túl van, és mindenki, aki fontos nekem, otthon maradt... Nekik írom ezt a naplót.
2008. július 30., szerda
2008. július 29., kedd
Új frizurám van
Ez egy manchesteri, eddig nem publikált naplóbejegyzés:
---
Reggel elég másnaposan ébredtem, pedig nem is ittam sok sört. Szerintem ez még mindig a jetlag. Bekóvályogtam az előadásokra, ma kicsit jobbak voltak. Talitha előadása jó volt, egy pasas hideg molekulákról adott elő, az is tetszett.
A mai előadások ebédnél véget értek, utána jött a “kultúrprogram”. A fele banda egy obszervatóriumot nézett meg, a másik fele pedig egy régi szövödét. Én a másodikra mentem, és azt hiszem jó döntés volt. Fáradt voltam, és nagyon meleg és párás volt, de ettől függetlenül nagyon érdekes volt. Megmutatták, hogy hogyan készül a pamut (tiszta hülye vagyok, valamiért megdöbbentem az első teremben, hogy ezt egy növényről szedik, Talitha szerint többet kéne aludnom). Megmutatták a fonalkészítést és a szövést szövőszéken, kézzel. Utána jöttek a gépek, amelyek tényleg eredeti régi működő szerkezetek. A legdöbbenetesebb a hangjuk volt, szerencsétlen munkások heti 6 nap hajnaltól estig ezt hallgatták, sokan meg is süketültek. Innen a cotton deaf angol kifejezés – amit egyébként nem ismertem. Láttam fonó Jennyt is. Majd lesznek képek. Egy kis kerti seta után visszamentünk a városba, ahol aludtam egy kicsit. Majdnem le is késtem a poszterbemutatót.
---
Itt véget ér a bejegyzés. Aznap este is beültünk valahova enni, már nem emlékszem, hogy hova.
Utána Talithával hajnali négyig beszélgettünk a hotelben.
Csütörtökön volt a bankett. Piergiorgio Casavecchia kapta a Polányi medált. Az előadás persze szokásához híven nagyon hosszú lett, annak ellenére, hogy háromszoros tempóval beszélt (mint mindig). Amit elmondott, az kb. egy féléves előadássorozatban is le lehetne adni.
A bankett a Manchester United stadionjában, az Old Traffordban volt, egy díszteremben. A múzeumban többeközött megtudtam, hogy 1958-ban Münchenben felszállás közben lezuhant a csapatot szállító gép, és 7 játékosuk meghalt. Meg láttam és le is fényképeztem az UEFA kupát, ami most náluk van.
A parti után ismét a bárban kötött ki mindenki, ahol Hipplerrel, a karlsruhei egyetem dékánjával beszélgettem. Egyéként Ravi nála csinálta a doktoriját. Nemrég lett egy új nagy centrum Karlsruheban. Próbálnak változtatni az kicsit merev német rendszeren.
Ma egyébként továbbra is az előadásomon dolgoztam. Este pedig átjött Nina és levágta a hajamat. A múltkor egy rakás pénzt fizettem azért, hogy gyakorlatilag semmi se történjen a hajammal, a csaj alig vágott belőle. Kicsit utánairodalmaztam a göndör haj vágásának az interneten (YouTube, ilyenek), elmondtam Ninanak, aztán levágta. Szerintem szuper lett, majdnem olyan, mint karácsonykor, csak kicsit rövidebb.
---
Reggel elég másnaposan ébredtem, pedig nem is ittam sok sört. Szerintem ez még mindig a jetlag. Bekóvályogtam az előadásokra, ma kicsit jobbak voltak. Talitha előadása jó volt, egy pasas hideg molekulákról adott elő, az is tetszett.
A mai előadások ebédnél véget értek, utána jött a “kultúrprogram”. A fele banda egy obszervatóriumot nézett meg, a másik fele pedig egy régi szövödét. Én a másodikra mentem, és azt hiszem jó döntés volt. Fáradt voltam, és nagyon meleg és párás volt, de ettől függetlenül nagyon érdekes volt. Megmutatták, hogy hogyan készül a pamut (tiszta hülye vagyok, valamiért megdöbbentem az első teremben, hogy ezt egy növényről szedik, Talitha szerint többet kéne aludnom). Megmutatták a fonalkészítést és a szövést szövőszéken, kézzel. Utána jöttek a gépek, amelyek tényleg eredeti régi működő szerkezetek. A legdöbbenetesebb a hangjuk volt, szerencsétlen munkások heti 6 nap hajnaltól estig ezt hallgatták, sokan meg is süketültek. Innen a cotton deaf angol kifejezés – amit egyébként nem ismertem. Láttam fonó Jennyt is. Majd lesznek képek. Egy kis kerti seta után visszamentünk a városba, ahol aludtam egy kicsit. Majdnem le is késtem a poszterbemutatót.
---
Itt véget ér a bejegyzés. Aznap este is beültünk valahova enni, már nem emlékszem, hogy hova.
Utána Talithával hajnali négyig beszélgettünk a hotelben.
Csütörtökön volt a bankett. Piergiorgio Casavecchia kapta a Polányi medált. Az előadás persze szokásához híven nagyon hosszú lett, annak ellenére, hogy háromszoros tempóval beszélt (mint mindig). Amit elmondott, az kb. egy féléves előadássorozatban is le lehetne adni.
A bankett a Manchester United stadionjában, az Old Traffordban volt, egy díszteremben. A múzeumban többeközött megtudtam, hogy 1958-ban Münchenben felszállás közben lezuhant a csapatot szállító gép, és 7 játékosuk meghalt. Meg láttam és le is fényképeztem az UEFA kupát, ami most náluk van.
A parti után ismét a bárban kötött ki mindenki, ahol Hipplerrel, a karlsruhei egyetem dékánjával beszélgettem. Egyéként Ravi nála csinálta a doktoriját. Nemrég lett egy új nagy centrum Karlsruheban. Próbálnak változtatni az kicsit merev német rendszeren.
Ma egyébként továbbra is az előadásomon dolgoztam. Este pedig átjött Nina és levágta a hajamat. A múltkor egy rakás pénzt fizettem azért, hogy gyakorlatilag semmi se történjen a hajammal, a csaj alig vágott belőle. Kicsit utánairodalmaztam a göndör haj vágásának az interneten (YouTube, ilyenek), elmondtam Ninanak, aztán levágta. Szerintem szuper lett, majdnem olyan, mint karácsonykor, csak kicsit rövidebb.
Batman
Igen, este megnéztük a Batmant. Imaxban. Bár szerintem nem adott túlságosan sokat hozzá a filmhez. Meg egy kicsit hosszú is volt, untam az üldözéseket. Viszont meglepő volt, hogy a film elgondolkodtatott. Már amennyire. Joker zseniális, kár, hogy Heath Ledger meghalt. Nem tudom, hogy ő mennyit adott hozzá a karakterhez, de nagyon eltalálta. Viszont most egy ideig nem akarok szörnyű filmet nézni.
Bent az előadásomat kezdtem el csinálni, elrendeztem apró-cseprő ügyeimet. Kicsit húzós lesz ez a négy nap. Már kimostam a ruháimat, de lassan újra csomagolhatok.
Bent az előadásomat kezdtem el csinálni, elrendeztem apró-cseprő ügyeimet. Kicsit húzós lesz ez a négy nap. Már kimostam a ruháimat, de lassan újra csomagolhatok.
2008. július 28., hétfő
Hostel
Szóval mint ahogy az előző bejegyzésben írtam: a konferenciáról mad beszámolok még, de inkább most utolérem magam. Meg persze lesznek képek is.
Tegnap Ninaval és Jens-szel bementünk SF-ba a Stern Grove-ra ismét koncertre. Rossz idő volt, majdhogynem esett is az eső. Persze csak ott, Livermore-ban 30 fok volt. A koncert latin pop volt, ott volt Santana öccse is. Vicces. Most vittünk magunkkal ennivalót és piknikeztünk is. De az amerikaiakat nehéz lefőzni, egyesek még díszt is tettek az asztaluk(!) közepére.
Este visszavittem a bérelt autót, vacsoráztunk, és megnéztük Tarantino Hostel c. filmjét. Horror, de igazi, azaz nem arról szól, hogy van egy értelmetlen sztori és egy csomó vér, hanem rendes igazi szörnyűség. A film után pár perccel elsírtam magam, annyira sokkoló volt az egész -- Jens meg viccelődni próbált. Persze csak egy film, de akkor is. NE NÉZZÉTEK MEG!
Tegnap Ninaval és Jens-szel bementünk SF-ba a Stern Grove-ra ismét koncertre. Rossz idő volt, majdhogynem esett is az eső. Persze csak ott, Livermore-ban 30 fok volt. A koncert latin pop volt, ott volt Santana öccse is. Vicces. Most vittünk magunkkal ennivalót és piknikeztünk is. De az amerikaiakat nehéz lefőzni, egyesek még díszt is tettek az asztaluk(!) közepére.
Este visszavittem a bérelt autót, vacsoráztunk, és megnéztük Tarantino Hostel c. filmjét. Horror, de igazi, azaz nem arról szól, hogy van egy értelmetlen sztori és egy csomó vér, hanem rendes igazi szörnyűség. A film után pár perccel elsírtam magam, annyira sokkoló volt az egész -- Jens meg viccelődni próbált. Persze csak egy film, de akkor is. NE NÉZZÉTEK MEG!
Noblesse oblige
Ezt még kint írtam. Majd még beszámolok Angliáról, de először utol szeretném érni magama.
---
Nagyon jó kedvem van. Ravi előadása nagyon jól sikerült, és persze kavart egy kis érdeklődést, kétkedést, ami mindig jó. Nem is tudom, hogy miért a fenti címet adom ennek a bejegyzésnek, csak reggel erre ébredtem. Mármint ez volt az első dolog, ami közvetlenül ébredés után
eszembe jutott. Viszont erről jut eszembe (vagy erről jutott eszembe?), hogy Pilling CBE lesz. Azaz Commander of the British Empire, annak is valami külön fokozata. Amikor kérdeztem, hogy mi ez, szerénykedett, de aztán kicsit viccelődtem, hogy persze ez biztos közvetlenül a lovag után jön, és nem is olyan hülyeség. Mert hát ki más, mint Bözsi (gy.k. a királynő) adja át.
A srác, aki rosszul lett már jobban van, és mégiscsak kockacukor kellett volna neki. De abban az állapotban szerintem nem tudtuk volna már a cukrot úgyse bejuttatni, állítólag több órába telt, mire kicsit jobban lett a kórházban. Nagyon furán éreztem magam tegnap, és még ma is tart. Kicsit úgy érzem, hogy hülyén viselkedtem, majdnem mint egy rossz amerikai filmben. Mondjuk hülyeséget nem csináltam, csak olyan iszonyatosan megijedtem, és annyira úgy éreztem, hogy ha nem csinálok valamit, akkor ez a szegény srác a szemem láttára fog meghalni, hogy teljesen átkapcsoltam egy olyan üzemmódomba, amit eddig nem ismertem. Mint amikor vannak azok a sztorik, hogy nők felemelnek egy autót, hogy megmentsék mondjuk a gyereküket, szóval ilyesmi érzésem volt, teljesen elöntött az adrenalin, és úgy éreztem, hogy bármit meg tudok tenni. Az összes többi tudatrészem kikapcsolt. Nem mérlegelés alapján nem érdekelt, hogy pl. majdnem fellöktem egy profot, amikor a cukorért mentem, hanem TÉNYLEG nem érdekelt egy csöppet sem. És lelassult az idő meg ilyenek. Aztán Talitha megnyugtatott, hogy nem volt semmi gáz, és hogy ő pl. teljesen lemerevedett (ott állt mellettem), és nem tudott volna semmit sem csinálni, és hogy szeretné, ha vészhelyzetben az anyukája lennék. :)
Este volt egy kis fogadás a városházán, ahol a polgármester asszony köszöntött minket. Az egyik indiai kutató Boulderből (Talukdar aki tudja) érdeklődött a mai poszteremmel kapcsolatban. Eléggé tartok a pasastól, de végülis jól sikerült az ügy. Aztán Craig hívott Ravit és engem vacsorázni, úgyhogy vele, Paul Seakins-szel, Lutherrel és egy fickóval, aki úgy néz ki kicsit, mint a Fodor Péter beültünk egy tapas barba. Craig teljesen jófej volt, lehet, hogy az alkohol hatása, de lehet, hogy csak tényleg nagyon jó kedve volt neki is, mindenesetre nagyon jól sikerült az este. Az is lehet, hogy nála ilyen lassan megy a haverkodás, és most, másfél év után vívtuk ki Ravival a bizalmát. Jövő héten Kaliforniában meglátjuk.
Utána még beültünk itt a bárba, ahol Nuriával, egy spanyol lánnyal beszélgettem. Úgy tőnik, hogy Spanyolországban sem valami fényes a kutatási állapot, ezért is van Németországban. Elég sok közös vonást sikerült felfedeznünk, pl. azt is, hogy rossz napjainkon mindketten azt szoktuk gondolni, hogy hagyjuk a francba az egész kutatást, ki a fenét érdekel ez a sok szám, nyitunk egy spanyol/magyar éttermet és kész. :)
---
Nagyon jó kedvem van. Ravi előadása nagyon jól sikerült, és persze kavart egy kis érdeklődést, kétkedést, ami mindig jó. Nem is tudom, hogy miért a fenti címet adom ennek a bejegyzésnek, csak reggel erre ébredtem. Mármint ez volt az első dolog, ami közvetlenül ébredés után
eszembe jutott. Viszont erről jut eszembe (vagy erről jutott eszembe?), hogy Pilling CBE lesz. Azaz Commander of the British Empire, annak is valami külön fokozata. Amikor kérdeztem, hogy mi ez, szerénykedett, de aztán kicsit viccelődtem, hogy persze ez biztos közvetlenül a lovag után jön, és nem is olyan hülyeség. Mert hát ki más, mint Bözsi (gy.k. a királynő) adja át.
A srác, aki rosszul lett már jobban van, és mégiscsak kockacukor kellett volna neki. De abban az állapotban szerintem nem tudtuk volna már a cukrot úgyse bejuttatni, állítólag több órába telt, mire kicsit jobban lett a kórházban. Nagyon furán éreztem magam tegnap, és még ma is tart. Kicsit úgy érzem, hogy hülyén viselkedtem, majdnem mint egy rossz amerikai filmben. Mondjuk hülyeséget nem csináltam, csak olyan iszonyatosan megijedtem, és annyira úgy éreztem, hogy ha nem csinálok valamit, akkor ez a szegény srác a szemem láttára fog meghalni, hogy teljesen átkapcsoltam egy olyan üzemmódomba, amit eddig nem ismertem. Mint amikor vannak azok a sztorik, hogy nők felemelnek egy autót, hogy megmentsék mondjuk a gyereküket, szóval ilyesmi érzésem volt, teljesen elöntött az adrenalin, és úgy éreztem, hogy bármit meg tudok tenni. Az összes többi tudatrészem kikapcsolt. Nem mérlegelés alapján nem érdekelt, hogy pl. majdnem fellöktem egy profot, amikor a cukorért mentem, hanem TÉNYLEG nem érdekelt egy csöppet sem. És lelassult az idő meg ilyenek. Aztán Talitha megnyugtatott, hogy nem volt semmi gáz, és hogy ő pl. teljesen lemerevedett (ott állt mellettem), és nem tudott volna semmit sem csinálni, és hogy szeretné, ha vészhelyzetben az anyukája lennék. :)
Este volt egy kis fogadás a városházán, ahol a polgármester asszony köszöntött minket. Az egyik indiai kutató Boulderből (Talukdar aki tudja) érdeklődött a mai poszteremmel kapcsolatban. Eléggé tartok a pasastól, de végülis jól sikerült az ügy. Aztán Craig hívott Ravit és engem vacsorázni, úgyhogy vele, Paul Seakins-szel, Lutherrel és egy fickóval, aki úgy néz ki kicsit, mint a Fodor Péter beültünk egy tapas barba. Craig teljesen jófej volt, lehet, hogy az alkohol hatása, de lehet, hogy csak tényleg nagyon jó kedve volt neki is, mindenesetre nagyon jól sikerült az este. Az is lehet, hogy nála ilyen lassan megy a haverkodás, és most, másfél év után vívtuk ki Ravival a bizalmát. Jövő héten Kaliforniában meglátjuk.
Utána még beültünk itt a bárba, ahol Nuriával, egy spanyol lánnyal beszélgettem. Úgy tőnik, hogy Spanyolországban sem valami fényes a kutatási állapot, ezért is van Németországban. Elég sok közös vonást sikerült felfedeznünk, pl. azt is, hogy rossz napjainkon mindketten azt szoktuk gondolni, hogy hagyjuk a francba az egész kutatást, ki a fenét érdekel ez a sok szám, nyitunk egy spanyol/magyar éttermet és kész. :)
2008. július 22., kedd
Manchester eddig
Most nincs sok időm írni, de azért egy kicsit van.
A konferencia eddig szerintem közepes, de azért vannak jó előadások. Az előbb viszont egy kicsit kiborító volt. Az egyik angol srác összeesett, pont előttem. Reggel láttam, hogy inzulinozza magát. Eléggé bepánikoltam, persze mások is voltak ott, de senki sem tudta, hogy mit kell csinálni. A mentőt persze hívták. Csoda, kevesebb, mint 5 perc alatt kint volt valaki. Aztán kiderült, hogy valószínűleg nem az inzulinnal volt a baj, hanem epilepsziás rohama volt. Elhatároztam, hogy elvégzek egy esősegélytanfolyamot. Vagy legalábbis elolvasok egy könyvet.
Ravi karlsruhei barátaival vagyok a legtöbbet, de már jó sok régi ismerőssel is találkoztam. Itt van Pilling is.
Tegnap elrontottam a gyomrom, mára viszont már túlvagyok nagyjából a jetlagen. Az idő egészen jó, még a nap is süt néha.
Most megyek az előadásra, Ravi a következő.
A konferencia eddig szerintem közepes, de azért vannak jó előadások. Az előbb viszont egy kicsit kiborító volt. Az egyik angol srác összeesett, pont előttem. Reggel láttam, hogy inzulinozza magát. Eléggé bepánikoltam, persze mások is voltak ott, de senki sem tudta, hogy mit kell csinálni. A mentőt persze hívták. Csoda, kevesebb, mint 5 perc alatt kint volt valaki. Aztán kiderült, hogy valószínűleg nem az inzulinnal volt a baj, hanem epilepsziás rohama volt. Elhatároztam, hogy elvégzek egy esősegélytanfolyamot. Vagy legalábbis elolvasok egy könyvet.
Ravi karlsruhei barátaival vagyok a legtöbbet, de már jó sok régi ismerőssel is találkoztam. Itt van Pilling is.
Tegnap elrontottam a gyomrom, mára viszont már túlvagyok nagyjából a jetlagen. Az idő egészen jó, még a nap is süt néha.
Most megyek az előadásra, Ravi a következő.
2008. július 18., péntek
Rövid éjszaka lesz
Reggel felvettem a bérelt autót. Már megint egy Chevy Malibut kaptam. Szörnyű egy autó, nem lehet belőle kilátni, mert hátul emelkedik és kicsik az ablakok, plusz vastagok az oszlopok. És a visszapillantók síktükrök mindkét oldalon. Ráadásul egy hangyaboly fészkel a kocsiban.
Aztán Ravival pumpát szereltünk, mert tönkrement a turbópumpa a kemikáliáktól. Hihetetlen, hogy ilyenkor csak kidobják itt a cuccot. Aztán vettem egy jópoa hátizsákot egész olcsón, mert nem volt semmilyen értelmes hátizsákom, amivel utazni tudtam volna. Utána csomagoltam, este pedig elmentünk Dublinba sushit enni Jens-szel. Most még befejezem a csomagolást, reggel fél hatkor indulás. Huhh. Legközelebb már Európából jeletkezem.
Aztán Ravival pumpát szereltünk, mert tönkrement a turbópumpa a kemikáliáktól. Hihetetlen, hogy ilyenkor csak kidobják itt a cuccot. Aztán vettem egy jópoa hátizsákot egész olcsón, mert nem volt semmilyen értelmes hátizsákom, amivel utazni tudtam volna. Utána csomagoltam, este pedig elmentünk Dublinba sushit enni Jens-szel. Most még befejezem a csomagolást, reggel fél hatkor indulás. Huhh. Legközelebb már Európából jeletkezem.
Valami Amerika
Tegnap Ravi előadását csiszolgattuk, ábrákat csináltam neki. Közben kinyomtattam a poszteremet. Néha azért jó előadást tartani: most már egészen pontosan tudjuk, hogy milyen kísérleteket fogunk csinálni, amikor visszajövünk.
Este volt Alehouse szokás szerint, aztán pedig megnéztük a Valami Amerika c. magyar filmet Jens-szel. Sikerült hozzá német feliratot letöltenem, nem is gondoltam volna. Egyébként jó ez a film (bár egy limonádé), mert nem kell hozzá magyarázat, nincsenek benne bennfentes magyar poénok (vagy legalábbis nem sok).
Este volt Alehouse szokás szerint, aztán pedig megnéztük a Valami Amerika c. magyar filmet Jens-szel. Sikerült hozzá német feliratot letöltenem, nem is gondoltam volna. Egyébként jó ez a film (bár egy limonádé), mert nem kell hozzá magyarázat, nincsenek benne bennfentes magyar poénok (vagy legalábbis nem sok).
2008. július 17., csütörtök
Fondue
Tegnap este elmentünk a lányokkal fondue-t enni, meg koktélt inni. Tina visszajött a nyaralásából, 3 hétig nem volt. Előtte voltam futni egy kicsit.
Bent a szokásos, de végre kezdjük lezárni az ügyünket, kicsit jobb kedvem van. A tömésem meg szerintem túl magas, ma visszamegyek megnézetni.
Bent a szokásos, de végre kezdjük lezárni az ügyünket, kicsit jobb kedvem van. A tömésem meg szerintem túl magas, ma visszamegyek megnézetni.
2008. július 15., kedd
Fogorvos 4.
Reggel korábban mentem, mert fél 11-re fogorvoshoz kellett mennem. Még betömött két lukat. De szerintem egy kicsit túlzásba vitte az érzéstelenítést (ami szerintem eleve felesleges kicsit). A bal orcám egészen a szememig teljesen béna volt még délután is. Jens röhögőgörcsöt kapott amikor meglátott, mert amikor mosolyogni próbáltam, akkor csak az egyik oldal mozgott. Teljesen hülyén néztem ki, ráadásul folyton úgy éreztem, mintha csorogna a nyálam. Fogfúrás közben meg végig pisilnem is kellett (a múltkor is). Szerintem túl hideg van, és közben még ideges is az ember. De most sokkal jobb volt, mint a múltkor, mert tudtam, hogy mire számítsak. Akkor voltak olyan képzeteim, hogy mi van, ha valamiért allergiás vagyok az érzéstelenítőre, vagy hogy az érzéstelenítés szétterjed a fejemben -- még előtte sose kaptam ilyen injekciót.
A nap egyébként jól telt, befejeztem a posztert, este meg elmentünk bevásárolni. Lassan már pakolok Manchesterre, szombat reggel hajnalban indulunk Ravival.
A nap egyébként jól telt, befejeztem a posztert, este meg elmentünk bevásárolni. Lassan már pakolok Manchesterre, szombat reggel hajnalban indulunk Ravival.
Hétfő
Hétfő. Csinálom a poszterem meg ilyenek. Jim visszajött a szabadságáról, azt mondta, hogy semmit sem csinált, sőt még talán annál is kevesebbet. Jó lehetett. Voltam egy kicsit a laborban, okítottam a diákunkat. Craiggel próbáltunk valami melléprojektet kitalálni, hogy legalább történjen valami. Este futottunk Jens-szel, de valahogy tele volt a hasam és nem ment túl jól. 10 előtt lefeküdtem aludni, nem tudom miért vagyok ilyen fáradt. Éjjel Budapestről álmodtam, Livermore csak egy homályos emlék volt. Kezd néha honvágyam lenni...
2008. július 13., vasárnap
Stern Grove
Reggel Ninaval bruncholtunk, utána beautóztunk SF-ba. A Stern Grove nevű parkban vasárnaponként ingyenes koncertek vannak, ma két algír-francia együttes lépett fel, de 2 hete pl. a SF Szimfónikus Zenekar adott elő. A zene nagyon jó volt, főleg az első, MC Rai.
A fickó egyébként SF-ban lakik.
Aztán elmentünk egy kicsit az Ázsia Múzeumba. Azért csak egy kicsit, mert zárt -- de mivel Nina tag, ezért ingyen voltunk. Utána be akartunk ülni egy francia kávézóba, de kínai étterem lett belőle. Aztán még betértünk egy borboltba, majd egy hosszú kocsikázás után (és a Google sms segítségével) megtaláltuk az európai közértet SF-ban, ahol vettem orosz túrút, gyulai kolbászt, májast, tormát meg egy süteményt. Jó későn értünk haza, most megyek is lefeküdni.
A fickó egyébként SF-ban lakik.
Aztán elmentünk egy kicsit az Ázsia Múzeumba. Azért csak egy kicsit, mert zárt -- de mivel Nina tag, ezért ingyen voltunk. Utána be akartunk ülni egy francia kávézóba, de kínai étterem lett belőle. Aztán még betértünk egy borboltba, majd egy hosszú kocsikázás után (és a Google sms segítségével) megtaláltuk az európai közértet SF-ban, ahol vettem orosz túrút, gyulai kolbászt, májast, tormát meg egy süteményt. Jó későn értünk haza, most megyek is lefeküdni.
A Zádorok már a spájzban vannak
Péntek este elmentem Ninahoz egy kis bbq partira, sőt, még a jacuzzit is használtuk. Na, hát tényleg néha szörnyű itt Kaliforniában.
Szombat reggel elmentem Stocktonba Juciéknak házat nézni. Most már legalább kiismerem magam arrafelé is. Meg az egész alapvetően érdekes volt, szeretek idegen lakásokban nézelődni, mindig van valami érdekes. A poén meg az volt, hogy az utolső helyen (ahol egyébkén nagyon szimpatikusak voltak) a nő megkérdezte, hogy tényleg Zádor-e a vezetéknevem. És hogy tudom-e, hogy ki az Zádor Ervin. Mondtam, hogy tudom, az a vizipólós Melbourne-ből. Csak azért, mert itt lakik Stocktonban, és jó barátjuk. Kicsi a világ...
Délután elmentünk Ethannel, Jennel és Jens-szel minigolfozni. Egészen szórakoztató volt. Sőt, után még szétnéztünk a hozzá kapcsolódó játékteremben is. Engem az ilyen helyek eléggé érdekelnek, mert kíváncsi vagyok, hogy milyen emberek és vajon miért járnak ezekre a helyekre. Csomó kisgyerek volt, már 2 éves kortól megy a szoktatás, lehet vurstlin ülni, ahonnan kiváló a rálátás a lövöldözős játékokra. Kicsit agyatlan időtöltés, de sok családot láttam, jól érezték magukat, szóval miért is ne, ha valakinek ez tetszik.
Utána beültünk az Alehouse-ba, utána meg az indiai étterembe, ahol a múltkori este óta már ismernek (meg mondjuk Ravi haverja is ott dolgozik, ő eddig is ismert). Utána hulla voltam, kicsit betett a kaja.
És egy kis klasszikus, csak úgy.
Szombat reggel elmentem Stocktonba Juciéknak házat nézni. Most már legalább kiismerem magam arrafelé is. Meg az egész alapvetően érdekes volt, szeretek idegen lakásokban nézelődni, mindig van valami érdekes. A poén meg az volt, hogy az utolső helyen (ahol egyébkén nagyon szimpatikusak voltak) a nő megkérdezte, hogy tényleg Zádor-e a vezetéknevem. És hogy tudom-e, hogy ki az Zádor Ervin. Mondtam, hogy tudom, az a vizipólós Melbourne-ből. Csak azért, mert itt lakik Stocktonban, és jó barátjuk. Kicsi a világ...
Délután elmentünk Ethannel, Jennel és Jens-szel minigolfozni. Egészen szórakoztató volt. Sőt, után még szétnéztünk a hozzá kapcsolódó játékteremben is. Engem az ilyen helyek eléggé érdekelnek, mert kíváncsi vagyok, hogy milyen emberek és vajon miért járnak ezekre a helyekre. Csomó kisgyerek volt, már 2 éves kortól megy a szoktatás, lehet vurstlin ülni, ahonnan kiváló a rálátás a lövöldözős játékokra. Kicsit agyatlan időtöltés, de sok családot láttam, jól érezték magukat, szóval miért is ne, ha valakinek ez tetszik.
Utána beültünk az Alehouse-ba, utána meg az indiai étterembe, ahol a múltkori este óta már ismernek (meg mondjuk Ravi haverja is ott dolgozik, ő eddig is ismert). Utána hulla voltam, kicsit betett a kaja.
És egy kis klasszikus, csak úgy.
2008. július 11., péntek
Chicken tikka vienna
Tegnap már kicsit hűvösebb volt, mára már csak 33 fokot jósolnak.
Giovnni helyére új posztdok kerül majd, tegnap tartotta az előadását az első jelölt. Szerintem nem voltigazán meggyőző, kicsit béna volt az előadása, meg nem is készült fel rendesen (vagy legalábbis úgy tűnt), és kicsit nehézkesen tudott pár dolgot elmagyarázni a munkájával kapcsolatban. Kíváncsi vagyok a többire, a következő szeptemberben jön.
Este Ninaval es egy román kollégájával elmentünk az indiai étterembe. Lehet, hogy Nina hétvégén főzni fog náluk, mert az egyik nő nem tudja, hogyan kell elkészíteni egy indiai fogást. Mindent tud főzni, csak ezt nem, mert valamiért titkolják előle. Nina meg persze Nanda miatt tudja. Vicces, nem?
Giovnni helyére új posztdok kerül majd, tegnap tartotta az előadását az első jelölt. Szerintem nem voltigazán meggyőző, kicsit béna volt az előadása, meg nem is készült fel rendesen (vagy legalábbis úgy tűnt), és kicsit nehézkesen tudott pár dolgot elmagyarázni a munkájával kapcsolatban. Kíváncsi vagyok a többire, a következő szeptemberben jön.
Este Ninaval es egy román kollégájával elmentünk az indiai étterembe. Lehet, hogy Nina hétvégén főzni fog náluk, mert az egyik nő nem tudja, hogyan kell elkészíteni egy indiai fogást. Mindent tud főzni, csak ezt nem, mert valamiért titkolják előle. Nina meg persze Nanda miatt tudja. Vicces, nem?
2008. július 10., csütörtök
München
Tegnap este megnéztünk Jens-szel a München c. filmet. Nem annyira tetszett, több ok miatt is. Egyrészt az eleje túl zavaros, aztán meg túl lassú. Nem tud meg az ember belőle túl sok történelmi-politikai dolgot a túszejtésről (ja, igen, az 1972-es olimpiai túszejtésről és az azt követő titkosszolgálati akciókról szól), és bár törekedtek a terrorizmus és "ellenterrorizmus" elvi kérdéseit feszegetni, nem volt igazán meggyőző. A poén persze az, hogy a fél film Budapesten, ráadásul az Opera mellett játszódik. Emlékszem is, hogy éppen útfelújítás volt, parkolási esélyek felére csökkentek, amikor megjelent Spielberg és a maradék utcákat is lezárta 2 hétre. Most legalább tudom, hogy mit csinált.
2008. július 9., szerda
Program
Tegnap és hétfőn is sokáig dolgoztam. Csináltam egy jópofát a programommal, úgy tudom állítgatni a paramétereket, mint egy keverőpulton: kis tologatható izék vannak a képernyőn, és azonnal kirajzolja, hogy mi a hatása. Persze ez csak pótcselekvés volt, de azért örültem neki (éljen a Mathematica). Tegnap este még elmentünk az Alehouse-ba, nem tudom pontosan milyen alkalomból, talán csak úgy.
Rettenetesen meleg van, 41 fok napközben. A falak teljesen átmelegednek, este alig lehet lehűteni a lakást. Persze a légkondit nem kapcsoljuk be. De legalább az ember ilyenkor tényleg vágyik a munkahelyére, a jó kis hűvösbe... Tegnap ráadásul újra "rossz levegő nap" volt a tüzek miatt.
-- Hoppá, mára 43 fokot jósolnak. Rohanok dolgozni.
Ez meg az indexen volt.
Rettenetesen meleg van, 41 fok napközben. A falak teljesen átmelegednek, este alig lehet lehűteni a lakást. Persze a légkondit nem kapcsoljuk be. De legalább az ember ilyenkor tényleg vágyik a munkahelyére, a jó kis hűvösbe... Tegnap ráadásul újra "rossz levegő nap" volt a tüzek miatt.
-- Hoppá, mára 43 fokot jósolnak. Rohanok dolgozni.
Ez meg az indexen volt.
2008. július 7., hétfő
Könyvek
Vasárnap reggel elmentem a könyvkirakodóvásárra, ami havonta egyszer van a régi könyvtár előtt. Vettem 8 könyvet, darabját 50 centért... Ez is a nagyon szimpatikus hagyományok közé tartozik a városban. 2 regény, 1 áramlásdinamika könyv Jens-nek (Cambridge Press), 1 önismereti könyv, 1 spanyol nyelvkönyv (elég régi), 1 Németország útikönyv Ethannek (mennek Jennel [N.B. Jen Ethan barátnője, nem helyesírási hiba]), 1 könyv mindenféle listákkal (a világ leg... stb), 1 novelláskötet.
Délután úsztunk és napoztunk a közösségi ház medencéiben, aztán este meg megnéztük a Kóristák c. filmet. Egy javítóintézetben játszódik, ahova megérkezik az új prefektus, aki egy bukott zeneszerző. Az igazgató egy szívtelen ember, a gyerekek bűnrosszak. Az új prefektus érdekes taktikákat alkalmaz, elnyeri a gyerekek bizalmát. Aztán a nagy változás akkor áll be, amikor kórust alapít, amiben eleinte senki sem hisz. És az egyik kisfiú ráadásul nagyon tehetséges is. Érdemes megnézni.
Délután úsztunk és napoztunk a közösségi ház medencéiben, aztán este meg megnéztük a Kóristák c. filmet. Egy javítóintézetben játszódik, ahova megérkezik az új prefektus, aki egy bukott zeneszerző. Az igazgató egy szívtelen ember, a gyerekek bűnrosszak. Az új prefektus érdekes taktikákat alkalmaz, elnyeri a gyerekek bizalmát. Aztán a nagy változás akkor áll be, amikor kórust alapít, amiben eleinte senki sem hisz. És az egyik kisfiú ráadásul nagyon tehetséges is. Érdemes megnézni.
2008. július 6., vasárnap
Csajbringa
View Larger Map
Na, most már nem javítom ki, a Julis maradjon Julis.
Tegnap Ninaval mentünk biciklizni, a térképen látható kört tettük meg. 23 mérföld, vagyis 37 km. Az elején fel Lake del Valle-hoz, kevesebb mint 1 óra alatt feljutottunk, és csak egyszer álltunk meg. Az egész 5 órás volt, amiből legalább 1 óra tóparti ücsörgés és beszélgetés volt. Közben megittam 3 liter vizet, ami nyomtalanul tűnt el bennem. Nagyon szép volt az út, főleg a tóparti rész. Felavattam az új biciklisnadrágomat és kesztyűmet, mindkettővel meg vagyok elégedve. És ismét megfogadtuk, hogy nem a legnagyobb hőségben fogunk nekivágni ennek az útnak (most voltam harmadszorra itt biciklizni és mindig a legnagyobb melegben...).
Este pihentem, tévéztünk, olvastunk.
2008. július 5., szombat
Júlis 4.
Csütörtökön egész jó volt bent. Egyrészt egy csomóan nem voltak az ünnep miatt (hivatalosan nekem sem kellett volna mennem). Reggel Jim megkért, hogy segítsek neki telepíteni a legújabb Mathematica verziót, ezzel egy ideig elszórakoztunk, mert CD-t kellett írni stb. "Cserébe" meghallgatta a problémámat, és már az is szuper volt, hogy mindent rögtön értett, sőt, még ötlete is volt, meg azt mondta, hogy majd gondolkodik rajta.
Kicsit korábban eljöttem, és elvittem a bringámat a bicikliboltba szervízre. Mostanra a csavarok és mozgó alkatrészek "leültek", úgyhogy kicsit utánahúztak nekik, beolajozták a láncot, ilyenek. Az a jó, hogy a boltba akárhányszor vihetem ilyenre és ingyen van. Várakozás közben vettem egy biciklisgatyát (ami kicsit ki van párnázva) meg egy kesztyűt.
Este elmentünk sushit enni, előtte meg futottam.
Tegnap meg július negyedike volt, a függetlenség napja. Ebéd után elmentünk megnézni a Wanted c. filmet, ami egészen jó volt, kicsit olyan, mint a Mátrix. Aztán Ethannel, Jennel, Jens-szel és Ninaval bementünk San Franciscoba, ahol először egy olasz étteremben ettünk egy finomat. Utána lementünk a dokkokhoz, ahol zenét hallgattunk. A tüzijáték este fél tízkor volt, ami egyébként nem lett volna olyan rossz (bár kicsit túl sötét van olyankor már), de mivel nagy volt a köd, ezért a magasabbra lőtt tüzijátékoknak csak a fényét láttuk. Mintha valahol messze villámlana. Viszont nagyon jól hozzá volt komponálva a zenéhez, ami kihangisítóról ment.
Kicsit korábban eljöttem, és elvittem a bringámat a bicikliboltba szervízre. Mostanra a csavarok és mozgó alkatrészek "leültek", úgyhogy kicsit utánahúztak nekik, beolajozták a láncot, ilyenek. Az a jó, hogy a boltba akárhányszor vihetem ilyenre és ingyen van. Várakozás közben vettem egy biciklisgatyát (ami kicsit ki van párnázva) meg egy kesztyűt.
Este elmentünk sushit enni, előtte meg futottam.
Tegnap meg július negyedike volt, a függetlenség napja. Ebéd után elmentünk megnézni a Wanted c. filmet, ami egészen jó volt, kicsit olyan, mint a Mátrix. Aztán Ethannel, Jennel, Jens-szel és Ninaval bementünk San Franciscoba, ahol először egy olasz étteremben ettünk egy finomat. Utána lementünk a dokkokhoz, ahol zenét hallgattunk. A tüzijáték este fél tízkor volt, ami egyébként nem lett volna olyan rossz (bár kicsit túl sötét van olyankor már), de mivel nagy volt a köd, ezért a magasabbra lőtt tüzijátékoknak csak a fényét láttuk. Mintha valahol messze villámlana. Viszont nagyon jól hozzá volt komponálva a zenéhez, ami kihangisítóról ment.
2008. július 3., csütörtök
Arkansas
Tegnap este Julie-éknál volt egy kis bbq parti azért, mert Fabien hamarosan hazamegy. Nagyon finom lett a hús... Julie mesélt egy elég döbbeneteset. Arkansas-ban abban a városban, ahol felnőtt, az iskolában tilos volt a fekete gyerekekkel barátkozniuk, együtt hazasétálni stb. És Julie nem 100 éves, hanem 30 kb. Szóval ezek a dolgok a belső államokban még mindig élnek (gondolom nem hivatalosan). Azt mondta, hogy ez nem is volt furcsa neki egészen addig, amíg el nem ment más államba, és látta, hogy ott a feketék és a fehérek mondjuk barátkoznak egymással. Persze nem olyan régóta vannak jogaik a feketéknek, szavazni csak a '60-as évektől szavazhatnak. Szóval Julie szülei még bőven a hivatalos nem-egyenlőségi időszakban voltak fiatalok.
2008. július 1., kedd
The wrong trousers
Ismeritek a filmet, nem? Wallace and Gromit. Mindegy, ma én is a rossz nadrágomat vettem fel futáshoz, azt, amiben kidörzsölődik a lábam. A másik bosszantó, hogy már megint elszállt a futás eredménye az iPodomról. Ejnye-bejnye Apple, nem gondoltam volna, hogy ez ilyen gyakran megesik. Akkor sem, ha Windowsra töltöm fel az adatokat. Persze belátom, hogy ennél rosszabb dolgok is történhetnek az emberrel.
Bent a helyzet változatlan, várom a megvilágosodást.
Bent a helyzet változatlan, várom a megvilágosodást.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)