Eprek

Na, akkor most látom, hogy magyarázhatok. De előtte még egy közérthetőbb bejegyzést tennék. Holnap lesz Valentin nap, és ennek alkalmából csokiba mártott epreket készítettem ajándékba. Boltban iszonyú drága (komolyan, pár darabot $50-ért vesztegetnek), na meg így sokkal jobb is az ajándék. Viszont érdekes, hogy a fehér csokit (pedig főző) nem lehet rendesen megolvasztani, egy ideig olvad, aztán meg bekeményedik és annyi neki. Mint a hőre keményedő műanyagok. Egy vegyész biztosan meg tudná mondani, hogy ez mitől van. Haha.
Na, akkor térjünk csak át a spektroszkópiára. Meg akarjuk tudni valaminek, jelen esetben a HO2-gyöknek a koncentrációját. Az, hogy ez mi, mármint a HO2, tök mindegy, de azért elmondom, hogy ez majdnem olyan, mint a víz, csak nem két hidrogén és egy oxigén, hanem fordítva, és nem valami stabil. Szóval általában azt csinálják, hogy egy megfelelő hullámhosszúságú fényt áteresztenek a mintán. A minta elnyel valamennyit, arányosan a HO2 koncentrációjával. Így az elnyelésből (intenzitáscsökkenésből) lehet tudni, hogy mennyi volt. A frekvenciamodulációs spektroszkópiánál az adott hulláhosszúságú fényt kicsit megzargatják, úgy, mint az FM rádiónál: a hullámhossz időben kicsit ingadozni fog, néha kicsit nagyobb, néha kicsit kisebb, mint az eredeti. Ha egy ilyen hullám halad át a mintán, akkor a fény intenzitása szintén csökken, de nem egyenletesen időben: az intenzitás is ingadozni fog egy bizonyos módon. Ez meg olyan, mint egy AM rádió. Szóval végülis lesz egy FM-AM jelünk, amit megfelelő módon kikódolva következtetni lehet a koncentrációra. Az előny, hogy sokkal érzékenyebb, mint a "sima" módszer.
Este zártkörű parti volt Sebastianéknál, ahol egyenesen a sörfőzdéből hozott Pliny, the Youngert ittunk.