Borúra derű

Úgy látszik, hogy ezek a csütörtök-péntekek mostanában összevontak. Mármint a blogban. Csütörtökön nagyon rossz napom volt, semmi sem ment, volt egy hiba, ami nem találtam meg egész nap, kész frusztráció. Az ebéd is olyan nyomasztó volt, nem tudom, hogy miért. Volt egy szeminárium, ahol egy kolumbiai srác arró beszélt, hogy Kolumbiában a feleslegben megmaradó, jelenleg rohadásra ítélt banánból próbálnak bioetanolt készíteni. Ez most úgy fog hangzani, mint egy alkoholista beszámolója egy napról, de nem kell megijedni. Nem a frusztráció miatt mentünk este sörözni, hanem mert csütörtök van, és akkor mindig megyünk. Nina és Nanda is ott voltak. Nina nem kapta meg az állást, amit egy college-ban pályázott meg. Eléggé le volt törve szerintem. Az van, hogy a szomszédos intézetben, ahol ő dolgozik, nem hosszabbították meg az intézet szerződését, vagy legalábbis nem az eredeti feltételekkel. Eddig elbocsátottak 700 embert, most meg még 500-at fognak elküldeni, összesen 10%-ot. A posztdokok vannak egyedül biztonságban (Nina posztdok). Már küldtek el kutatót is, olyat is, akinek volt állami kutatási pénze. Mondjuk nem járt rosszul, vitte magával a pénzt és átment a Berkely-re.
A péntek sokkal jobb volt. Egyrészt tavasazhangulatom lett, talán attól, hogy kint nyírták a füvet és bejött az illata, másrészt megtaláltam a hibát, és szerencsére nem is volt hiba, csak elfelejtettem valami visszaállítani a programban. Ezen kívül írtam egy jó kis programot. Reggel Adamet és Pault vittem be, mert előző nap annyira esett az eső, hogy mindannyiunkat Ravinak kellett kocsival hazahoznia. A bicikliket bent hagytuk. Este curry-t főztünk (vagyis én csináltam inkább), nagyon finom lett.