Emilio

Reggel hatkor indultunk. Az új tag Becca volt, akivel Ethan nemrég ismerkedett meg, voltak már párszor síelni együtt. Nagyon kedves lány.
Minden szuper volt, bár reggel a mosdóba menet és mosdóban kicsit durva dolgok történtek. A mosdóba menet nekimentem egy pasasnak, ami iszonyúan fájt, konkrétan majdnem vérzett az orrom. Ezt tetézte az, hogy a mosdóban (elnézést, de ez most kicsit nyers lesz) beleesett az egyik kesztyűm a WC-be... Az új természetesen... Még jó, hogy amerikai volt, szóval leginkább vízbe esett. De hát mit lehet tenni, a síeléshez kell kesztyű.
Ethannel síeltem leginkább, Jens most snowbnoardozott, és azzal nem tudott velünk jönni. De voltunk elegen (11-en), úgyhogy mindenkinek volt síelőtársa.
És hogy miért Emilio a mai bejegyzés címe? Mert az utolsó csúszásnál valami szörnyű történt. Egy srác feküdt a földön, Adam és Jens voltunk ott. Megálltunk, és szerencsére kiabálós láncolattal sikerült odahívni a hegyimentőket a lift tetjétől. A srác 30 éves, és nem tudott beszélni, csak fetrengett és hörgött, a szemei kidülledtek, egyszer azt hittem, hogy ott fog meghalni a szemünk láttára. Próbáltam Adammel nyugtatgatni, teljesen sokkot kapott. Meg próbáltuk rávenni, hogy ne mozogjon, mert persze nem tudtuk, hogy mije sérült meg. De aztán mégiscsak megfordult, nem tudtunk mit tenni. Megérkeztek a hegyimentők, addigra már képes volt a nevét megmondani, meg válaszolni olyan kérdésekre, hogy fáj-e ha itt és itt megnyomja a mentős. Végülis több mint fél óra után nagy nehezen fel tudták tenni egy tepsire, hogy levigyék. Szegénynek valószínűleg megsérült a gerince, mert nem nagyon érezte a lábát, de tudta mozgatni, úgyhogy remélem, hogy rendbe jön. Az én bénázásom az esettel annyi volt, hogy sikerült az egyik hegyimentő egyik lécét leküldenem a hegyről, miközen segíteni próbáltam. Valamiért nincs rajtuk fék. De szerencsére senki sem "haragudott meg", és aztán sikerült is megtalálniuk és felhozniuk. Hát ez a szomorú dolog történt ma.