1

Mindenkinek Boldog Karácsonyt! Mindjárt otthon vagyok! Ez meg 5 perce volt, a teraszomon.

2

Tegnap este el akartam menni vásárolni, de végül Alehouse lett a dologból. Már alig van itt valaki, és attól a pár embertől elköszöntem.
Ma reggel megvolt az első táskaátkutatásom az intézetben. Kicsit ijesztő, de hát persze nem volt nálam semmi, ami baj lett volna. Na, persze kicsit ciki, ha az ember táskájában használt papírzsebkendők vannak, de hát nem én mondtam, hogy kotorásszon benne az őr.
A mai nagy hír, hogy beküldtük a cikket. Még ezt is el kell küldeni belső engedélyeztetésre, őrület. Egyébként nyugalmasan telt a nap, mindenki az utolsókat rúgja, holnap megy el Tina, pénteken Ethan, Paul és én, szombaton Jens. Csak Ravi marad.
Meg megérkeztek a poszterek amiket rendeltem. Még kicsit ki kell lapulniuk, de talán már holnap fel tudom őket rakni. És ma kaptam TV-t! Lehet, hogy már írtam, de mindegy. Szóval ingyen kaptam egy TV-t a kábeltévés ürgétől. Nem teljesen értem, de azt hiszem az lehet, hogy Kaliforniában biztos sokba kerül a régi TV-k kidobása, mert újra kell hasznosítani, és szerintem vannak cégek, akiknek az újrahsznosítási támogatás mellett megéri egyszerűen begyűjteni és ingyen elosztogatni a használt TV-ket. Egy egész normális kis TV, nem túl nagy, de teljesen jó.
Este egyébként még tettünk egy utolsó, vagy utolsó előtti bevásárlóutat. Most elkezdtem pakolni, és most úgy látom, hogy nem lesz valami sok hely a bőröndömben a ruháimnak...
Ezen kívül most már biztos, hogy nyárhoz képest híztam -- ezt csak előre mondom, hogy ne mindenki azzal fogadjon, hogy na, felszedtél egy kicsit. Főleg az utóbbi hetekben sikerült ultraegészségtelenül táplálkoznom, plusz nem sportolok annyit, mint nyáron, plusz tél van és ilyenkor mindenki dagad... Már előre látom, hogy mi lesz Karácsonykor! :-)

Pörkölt

Tegnap este elmentünk Jens-szel Ninahoz (osztrák) és Nandahoz (indiai), akiket még régebben Chicagoban ismert meg, és most itt laknak Livermore-ban. Nina gulyást akart főzni, mert mindig azon megy a vita, hogy milyen is a gulyás. Persze én tudom, de ők valahogy másképp mesélik, mint amilyen igazából. De most kiderült a nagy titok. Amit a németek meg osztrákok gulyásnak hívnak, az valójában pörkölt! Nagyon finom volt, gyakorlatilag olyan, mintha otthon készült volna, csak nem gulyás, hanem pörkölt. Majd lesz ellenparti is, akkor én főzök. Gulyást.
Me egyébként Craig nagyon érdekeseket mesélt ebédnél, egyrésztazt mondta, hogy készülőben vannak új adatbázisok, amik az ISI egyeduralmát fogják megtörni (ez a tudományos hivatkozások adatbázisa, eddig egy intézet kezében volt az egész). A másik, hogy lassan leáldozóban van a hivatkozáshajhászó, impaktfaktort istenítő korszak. Hallott valami előadást, ahol azt mondták, hogy a DOE (aki minket is pénzel) elkövette azt a hibát, hogy csak a nagy impaktú újságokra ment rá, és most van olyan, hogy valaki 3-4 Science cikkel egy nagy nulla. Az a baj, hogy egy Science cikk kb. fél oldal, az igazi tudományt, a részleteket, azaz a lényeget nem lehet benne leírni. Azt mondta, hogy egy Science cikk igazából csak egy reklám, aminek az a célja, hogy felhívja az olvasók figyelmét egy területre, de emögött sok "normális" cikknek kell lennie, egyébként csak egy lufi az egész. És ez sajnos mostanában gyakran nem így van.
Aztán David adott a sütijéből mindenkinek, mert éppen azzal kísérletezik, hogy milyen paraméterek mellett lesz optimális... Mindenki egy kicsit őrült. :-)

Kolibri

A mai nagy hír, hogy láttam egy kolibrit az etetőmnél! Nagyon kis ügyesek, pár nap alatt megtalálták, vagy már lehet, hogy korábban is, csak én nem láttam. Majd legközelebb megpróbálom lekapni őket a fényképezőgépemmel.
Délelőtt rendet raktam a lakásban, kitettem a képeimet, felraktam a tükröket. Már csak a poszterek hiányoznak, amiket rendeltem, na meg egy fotel, de azt csak jövőre fogok venni. Délután bevásárlás, utána meg lustálkodás. Viszont elmentünk megnézni egy koncertet, itt egy hangárszerű épületben. Tinédzserek rockbandái léptek fel. Őrült hangos volt, de elég profik voltak.

Geokacsa vagy mi

Tegnap elmentünk Jens-szel San Franciscoba vásárolni. Vettem pár ajándékot -- természetesen nem fogom most itt leírni, hogy miket. Nagy a kavalkád, mindenki nagy szatyrokkal járkál, és ezen kívül az utca tele van mikulásokkal. Férfiak, nők, gyerekek, józanos és ittasak, piros sapkában, sőt, általában teljesen piros jelmezben.
A kettes dokknál nagyon szép üzletek vannak, csupa ínyencség, olasz kenyér, francia sajtok, olajbogyó stb. Itt ettünk egy levest, estefelé meg egy kíniai étterembe mentünk. Az egyik akváriumban voltak "geoduck"-ok. Nem tudom, hogy ez mi magyarul, és még nem is hallottam róluk, illetve csak Jens-től, egyszer látott róluk egy dokumentumfilmet. Ez egy igazán kurta-furcsa élőlény, leírom, hogy mit találtam róla a Wikipédián.
Előszrör is, ugyan kurta-furcsa, de egyáltalán nem kurta, akár két méteresre is megnőhet. És ez még semmi! Ez egy kagyló (a háza 15-20 cm), aminek hosszúra nőtt a szifonja, és elérheti akár a 7.5 kg-t is a súlya. És ha ez sem lenne elég: 150 évig él! Elássa magát a homokban, és csak a végét dugja ki, ott eszik. A kép még egy viszonylag normális, de ha beírjátok a gugliba, akkor nagyon vicces képeket ad ki...

Roberto

Tegnap elkészült a cikk, egy másik dolgot kezdtem csinálni. Végre.
Elbúcsúztam Helenatól.
Este bementem San Franciscobal Robertoval, volt leedsi kollégámmal találkozni. A kíniai negyedben ettünk, egy autentikus helyen, ahol rajtunk kívül csak kíniaiak voltak, nagyon finom volt. Utána elmentünk a Hilton bárjába inni egy koktélt. Erről a helyről másr sokat hallottam, egy felhőkarcoló tetjén van, nagy panorámaablakokkal, és persze látni az egész várost. Döbbenetes módon a koktél nagyjából annyiba került, mint otthon egy akármelyik helyen.

Lucia

December 13., Szent Lucia napja, svéd ünnep. A legszebb lány fejére hat gyertya kerül, minden kislány fehérbe öltözik, piros övvel, a vértanúságot szimbolizálandó, és finom süteményeket esznek, amiben sáfrány van (Lussekatter, lsd. a képet). Ma a svéd kontingenssel (Ewa, Helena és Magnus) ezt ünnepeltük Jessicanál, és egyben ez volt Helena búcsúbulija is. Nagyon vicces lány ez a Helena, gyakorlatilag gátlástalan, és ha az ember túlteszi magát a kezdeti sokkon, akkor szuper, folyton nevet. Szóval mi is ettünk sütit (ő sütötte), és megnéztük a svéd tévé mai adását, amiben egy falusi iskola diákjai énekeltek Lucia dalokat. Nagyon jó volt a hangulat, Ewa elmesélte a szokásokat, és olyan kicsit karácsony is volt, gyertyát is gyújtottunk. Ja, és persze volt glögg is, azaz forralt bor vodkával erősítve. Nagyon finom a forralt borban a mandula, próbáljátok kis. Lesznek majd képek is.
Az intézetben kicsit ment tovább a tegnapi vita, ma picit megváltoztattam a véleményemet, és Ravinak is igazat adok, tényleg néha fejetlenség van és nem így kéne mennie a dolgoknak, ahogy. De nem akarok ma erről írni, mert olyan szép volt az este, csak talán még annyi, hogy páran kérdezték, hogy nem kedvelem-e Ravit. Ravit nagyon kedvelem, érdekes, mert egyszerre nyílt és becsületes, illetve minden hájjal megkent. De alapvetően tényleg nagyon bírom, igazából nagyon is normális. Giovanni is. Szóval szeretem a munkatársaimat, csak vannak problémák.

Harcok

Miután a tegnapi posztom olyan nagy port kavart, családi belharcok, nemzetközi gyűjtőakció és még új kutatási irány is keletkezett ezúton, szóval ma lehet, hogy le fogom lombozni a közönséget (a nagyérdeműt), mert ma összesen (mindösszesen) annyi történt, hogy elküldtem Craignek a cikket, lássuk, hogy mit tesz vele.
De jut eszembe, mégsem telt eseménytelenül a nap! Ravi és Giovanni ma vérre menő harcot folytattak a szobában, gyakorlatilag kiabáltak egymással, vagy lehet, hogy ez csak heves szóváltás volt (képzelhetitek, egy indiai és egy olasz). Én fülem-farkam behúztam (miután becsuktam az ajtót, hogy ne az egész emelet hallja), és csak néha fordultam hátra, mert mindannyiszor rámnézett valamelyik azzal a tekintettel, hogy "ugye hogy nekem van igazam"! Igazából én 90%-ban Giovanninak adtam igazat, és teljesen át is éreztem a helyzetét, mert velem is történt már olyan Ravi kapcsán, amitől akár én is veszekedhettem volna vele fél órát, csak én ilyenkor pár próbálkozás után kiborulok, és órákba telik, mire újra összeszedem magam (bár már kezdek hozzáedződni Ravihoz). Szóval az alapprobléma, hogy Ravi a kutatást inkább úgy fogja fel, mint egy magasan kvalifikált szakmunkás. Mondják meg, hogy mit kell csinálni, és ő megcsinálja. Most már csak elengedem a fülem mellett, amikor olyanokat mond, hogy holnap befejezem ezt és ezt a projektet... Mintha nem minden nap valami újabb probléma jönne elő... Szóval a mai incidens nagyon sarkítva az volt, hogy Ravi szerint a többiek nem tudják neki megmondani, hogy pontosan mit és hogyan kell csinálni, és emiatt egy csomó felesleges munkát végez, és ő ettől frusztrálódik. Csak nem fogja fel, hogy egyrészt mindenki tévedhet, senkinek a feje sem káptalan, és egyébként is, neki is azért van doktorija, hogy használja a fejét, kérdezzen, kételkedjen, és nem legutolsósorban azt hiszem azt nem bírja elfogadni, hogy a kutatás alapvetően egy nagy szenvedés, azaz: soha semmi nem működik úgy, ahogy kéne, mindig van valami baj, és sose értünk mindent teljesen.

Zoknifalók

Egyszerűen nem értem. Komolyan. Biztosan vannak zoknievő szörnyek, én hiszek bennük. Ezeknek a zoknijaimnak mind nincs párja. Lehet olyan szövegekkel jönni, hogy beesett az ágy mögé. De nem. Mert az egyik tényleg beesett, de az éppen egy fél pár volt, aminek az a párja hiányzik, ami nem esett be. És a többi? Mind beesik? Na meg most költöztem, szerintem észrevettem volna egy nagy halom félpár zoknit az ágy hűlt helyén. Nem? Még gyanakszom kicsit a mosógépre. Vagy a szárítógépre, hogy elpárologtatja. De hogy csinálja, hogy mindig csak egy fél párat. A képen 18 (azaz tizennyolc) félpár zokni van, azaz kéthetente éri veszteség az "állományt", bár ettől nem leszünk okosabbak.
Ma este elmentem vásárolni. Egyébként estefelé a marha hideg van kifejezéssel jellemezhető az idő, bukósisakról átváltottam meleg sapkára a biciklin, a kesztyűt meg már régóta hordom. Vettem ennivalót, finomságokat, meg egy kardigánt, leértékelve.

Poszterbemutató

Úgy érzem, hogy elhanyagolsz. Nem szólsz hozzá a blogomhoz. Igen, Te. Na de sebaj, mindjárt úgyis otthon leszek, és akkor majd szemtől szembe mondhatod el, hogy miért nem írtál semmit ide. Már mióta. Vagy máshova, mondjuk az e-mail ládámba.
Ma egyébként posztdok poszterfelvonultatás volt, a kezdeti nehézségek ellenére jól sikerült, csomó emberrel beszéltem, megtudtam, hogy ki mit csinál. Tudtátok, hogy az űrszondákon hogyan nyerik az energiát a plutóniumból? Én még sose gondolkodtam rajta, de most megtudtam, hogy termoelektromos ötvözeteket használnak, amik hőmérsékletkülönbség hatására feszültségkülönbséget, azaz végülis áramot termelnek. A hideg oldal a világűr, a plutónium meg csak arra kell, hogy meleget (pár száz fok) termeljen. Az én poszteremnél is voltak jópáran. Az egészben az volt a jó, hogy csak posztdokok voltak, és el lehetett hagyni a konferenciákon kicsit szokásos "én profi vagyok" álarcot, és mindent meg lehetett kérdezni. Végre tudom, hogy mivel foglalkoznak az ismerőseim!
A cikk lassan a végéhez ér, kezd összeállni a mozaik. Holnap este el akarom küldeni Craignek, aki most ismét nincs itt, Argonne-ban bírál pályázatokat.
A mai nappal elkezdtem az edzést, Jens-szel fél órát futottunk, bicikliztünk meg súlyt emeltünk a konditeremben. Remélem, hogy a hátralévő másfél hét alatt kicsit formába rázom magam, és talán nullszaldósan tudok kijönni a karácsonyi nagy zabálásokból.

Vasárnapi vásárlás

Ma nagyon sokáig aludtam, mert hanjali kettőre sikerült a WiFi-t beizzítani. Végig valami jelszót kért, és mire kiderítettem, hogy mi az, addigra meg csodálatos módon már nem kérte. Nem értem, hogy mi volt, de olvastam több helyen is a neten, hogy kicsit misztikus néha ez a Netgear router. De most már megy és most már a másik szobában van a gép, szépen az íróasztalon. És van adventi koszorú az ajtón és az asztalon is, nagyon jó illata van. Az ajtón lévő egyébként eukaliptusz, nem fenyő. Majd rakok fel képet.
Délután ismét vásároltunk kicsit, utána pakoltam a lakásban, majd megnéztünk egy filmet. Vettem csepegtetőt a mosogatóhoz, szárítóállványt a ruhákhoz, ilyenek.

Költözés, végjáték

Pénteken este áthoztam a maradék holmimat a régi lakásból. Azt hittem, hogy csak egy pár dolog maradt, de nem, le-föl rohangáltam, egy csomó szemetet kidobtam (hihetetlen, hogy ilyen rövid idő alatt is hogy fel tudnak gyűlni a dolgok), jól elfáradtam. Este el akartam menni még vásárolni, de inkább mégsem.
Ma reggel kitakarítottam a régi lakást és átadtam a kulcsokat. Végre minden itt van, már kicsit tényleg elegem volt az ide-oda hurcolászásból. Ma nálam ebédeltünk Jens-szel, ez volt az első itteni főzés, lazacsteak, zöldbabbal és krumplipürével. Utána elmentünk karácsonyi bevásárlókörútra, de elég sikertelen lett. Annak ellenére, hogy már hetek óta ki vannak rakva a karácsonyfák, valahogy nincs igazi karácsonyi vásár. Na meg persze ötletek is kellenek. Este megnéztük a Golden compass c. filmet, amit a kedven fantasy-trilógiám első részéből készült. A film látványos, a szereplők jók, csak ugyanaz a baj vele, mint ami szerintem a Harry Potter filmekkel is. Annyira sok minden történik a könyvben, és annyira finom a történet szövedéke, hogy idő hiányában csak egy kicsit darabos, felsorolásszerű sztori pereg le a vásznon.
Most meg próbálom életre kelteni a drótnélküli routeremet, de egyelőre nem sikerül. De azt hiszem, hogy rájöttem, hogy mi a baj, szóval próbálkozom. De lehet, hogy inkább aludnom kéne, már éjjel negyed kettő van.

Költözés, több felvonás

Az utóbbi két este nem tudtam írni, mert nem volt itthon internet. Azért nem volt (ja, és az itthon az az új lakást jelenti mostantól), mert a fickó, aki beszerelte, elfelejtette itthagyni a számot, amin be kell jelentkeznem. És bentről meg nem tudok blogolni.
Most már majdnem minden holmim itt van, holnap áthozom a maradékot és kitakarítok kicsit. Tegnap vettem zuhanyfüggönyt meg pár apróságot, meg persze van egy listám, hogy még mik kellenek. A lakás nagyon szép napos, majd rakok fel képeket, ha kicsit rendetraktam.
A cikkírás halad. Tegnap volt bent tűzriadó gyakorlat, ma meg karácsonyi ebéd, amire nem fizettem be -- így utólag kicsit bánom, bár nem olyan nagy szám -- mert azt gondoltam, hogy a cikkírás közepette ez inkább teher lesz. De mivel nincs akkora hajtás mégsem... Cserébe ma elmentünk Jens-szel a vietnámi étterembe, ahol érdekeset ittunk, az italban kis golyók vannak, elég furcsa állagúak (egyébként keményítő), amit az ember a szívószálon keresztül felszív.
A mai nap másik különlegessége, hogy egész nap zuhogott, ami errefelé azt hiszem, hogy még télen is viszonylag ritka. És egy csomó keselyűt láttunk, de tényleg, csapatostul ültek a fákon.
Megkaptuk az ALS-be a beosztást, február közepétől négy hétig fog tartani a turnus, jópár éjszakai műszakkal. De egyébként várom, csak azt remélem, hogy nem fog teljesen egybeesni a síszezonnal.
És még az is eszem jutott, hogy fogok kapni egy ingyen tévét, nem teljesen értem a bulit, de a fickó, aki az internetemet csinálja, mondta, hogy hoz egyet ingyen (merthogy előfizettem most a tévére is, mert így olcsóbb összesen(!), mint csak az internet).
Ma este a pakolás után Alehouse volt, szép a mai pohár, egy rénszarvas van rajta.
Most megyek, és még összepakolom a szanaszét heverő dolgaimat, aztán alszom, mert minden nap hajnali egykor kerülök ágyba.

Költözés, 1. felvonás

Ma aláírtam a szerződést egy évre. Huh. Este elkezdtem költözni, a ruháim nagy része ott van, a konyhai cuccaim, a cipőim, a könyvek nagy része, pár szék. Holnap egy hasonló adag, plusz asztalok, polcok, és talán a futon és az ágybetét. Nem is olyan nagy szám.
Van egy érdekes oldal, ahova az ember beadja pl. egy város nevét, és az meg kiaadja, hogy abban a városban pontosan hol laknak szexuális bűntett miatt korábban elítélt emberek, címmel, fotóval. Hihetetlen, nem? Otthon ez átmenne az ombudsmanon?
Már majdnem kész vagyok a cikkel. Erre ma jön a rémhír, aztán kiderül, hogy igaz is: meghosszabbították a határidőt, január 3-ig. Szuper. Most megint lassabban fog menni a cikkírás.
Ezen kívül februárban lesz egy minikonferencia Monterey-ben, lehet, hogy megyek, Craig az egyik szervezője.

Hétvége

Tegnap átvittem pár cuccot Jenshez Louistól, hogy majd utána hozzám kerüljenek. Egy kisebb polc, egy íróasztal, egy dohányzóasztal, egy irodai szék és pár lámpa (abból sosem elég). A nap nagy részében pakoltam, de elég nehéz, főleg azzal a tudattal, hogy kb. 3 percig lesznek az autóban, és akkor úgyis újra ki kell csomagolni. Szóval azt hiszem, hogy ebben az esetben egyszerűbb lesz a pár kis adagban való költözés. Este elmentünk kicsit sétálni, megnéztük a havat a főtéren (egy cég idehozott egy kis havat, ami egyébként mára sem olvadt el, mert elég hideg van), utána pedig moziba mentünk.
Ma reggel internezteztem, pakoltam, bevásároltam kicsit, délután meg lánypartira mentem Julie-hoz. Mindenkinek sütnie kellett valamit, én palacsintát csináltam, nem azért, mintha annyira tipikus lenne, csak már régen ettem. Picit vastag lett valamiért, de egyébként jó lett. Pezsgőztünk, és megnéztük a The Holiday c. romantikus limonádét. A vicces az, hogy a fiúk eközben meg focimeccsre mentek, de ez nem is volt előre eltervezve.

Préntek

Pénteken semmi nem történt, kísérletet tettem a cikk első verziójának befejezésére, de nem jött össze. Majd hétfőn adom oda a többieknek. Kedden este költözöm, most már biztos, az ágyat meg a nagyobb darabokat meg szerintem szombaton viszem át majd. Többen is felajánlották a segítségüket.