Azt hiszem, hogy azért mégiscsak kicsit túlzásba vittem a napozást tegnap, kicsit mintha napszúrást kaptam volna, nem voltam ma valami túl fitt.
A világot ma sem mentettem meg, de azért dolgozgatok.
Dinnyenapló
Már kiskoromban is imádtam a dinnyét. Most, hogy nagy vagyok (és doktor) eljöttem a Nagy Dinnyekutató Laboratóriumba a napfényes Kaliforniába. A baj csak az, hogy ez az Óperenciás tengeren, sőt, még az Üveghegyen is túl van, és mindenki, aki fontos nekem, otthon maradt... Nekik írom ezt a naplót.
2 megjegyzés:
Látom, hogy már régen kaptál bejegyzést, csakis ezért írok. Nehogy azt érezd, hogy nem olvassuk a blogeszt. DE, olvassuk és élvezzük. Azt is amit írsz, meg legalább írásban azt is, ahol vagy!
pP
Csatlakozom Zapapihoz.Nálunk is mindenki várja az újabb és újabb dinnyenapot kortól és nemtől függetlenűl.Klasszul csinálod.
Ezért jár egy unokanagybácsis puszi,amit itt küldök:
pus..pusz...puszi
Megjegyzés küldése