Dinnyenapló
Már kiskoromban is imádtam a dinnyét. Most, hogy nagy vagyok (és doktor) eljöttem a Nagy Dinnyekutató Laboratóriumba a napfényes Kaliforniába. A baj csak az, hogy ez az Óperenciás tengeren, sőt, még az Üveghegyen is túl van, és mindenki, aki fontos nekem, otthon maradt... Nekik írom ezt a naplót.
2007. május 10., csütörtök
A csoportom
Ma is sokat dolgoztam, kozultáltam Jimmel. Mostanában Giovanni is többet van ott, vele is beszélgettem a számolásokról, amiket csinálok. Ma ebédnél olyan jó volt, rájöttem, hogy nagyon bírom a "csoportomat". Valahogy mindenki vicces benne, biztos én is. :) Van olyan ebédtársaság, amelyik halálosan unalmas témákról beszélget, és még véletlenül sem poénkodik. Na, a mienk nem ilyen, szerencsére. Giovanni mindig olyan érdekesen mosolyog, hogy néha nem is mond semmi vicceset, és mégis majdnem elröhögöm magam, na meg amikor észreveszi rajtam, akkor ő is. Na, a Craig meg a saját poénjain röhög. Valahogy most az a szó jut Craigről, Raviról és Giovanniról eszembe, hogy cuki, de csak azért írom le, mert tudom, hogy ők nem olvassák a blogomat. :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Ha gondolod, akkor idomíthatnád az intézeti nyuszikat, és akkor tuti sikered lenne. :>
a cél itt megtekinthető:
http://www.koviubi.hu/f_viewvideo.php?viewkey=7d868cbc926602a61e4d
t-rabit
Megjegyzés küldése