Újra munka

Ma alig bírtam járni, tisztára izomlázam volt. Reggel pár dolgot elintéztem. Vicces, kiderült, hogy Jim Miller egy olyan cikket bírál épp, aminek a témája az én előző témám. Semmi piszkos ügylet, de felvesszük a kapcsolatot a cikk íróival. Hát igen, tűzközelben vannak előnyök.
Dolgozgattam, haladtam pár dologgal.
Délután egy nyuszi volt az intézetnél, rám sem bagózott.
Este elmentünk kocsmázni, ma van Jens 32. születésnapja. Először söröztünk, utána meg átmentünk egy bárba, ahol egy "carbomb" nevű koktélt ittunk: Guiness, whiskey és a végén egy kis pohárban Bailey's, amit a pohárral együtt kell beleejteni. Nagyon finom.
Ezen kívül még annyi hír, hogy beláttam: kell autó. Nem érzem úgy, hogy feladtam volna bármiféle elvet, egyszerűen tényleg szertnék egy autót. Tina két hét múlva végez a szinkrotronban, és megígérte, hogy eljön velem.

Yosemite

Hát akkor íme a beszámoló (és a képek).
Reggel fél 10-kor felvett Louise (ír), utána pedig felvettük Isat és Renet, mindketten fülöp-szigetekiek (ha van ilyen magyar szó és így írják...vagy filippínók?) Beültünk reggelizni, ahova már jött Ewa (svéd) és Yu (japán, lány) is. Yu nevén végig poénkodtunk (ugyanúgy ejtik, mint angolul azt, hogy "te"), mert sose lehetett tudni, hogy épp valaki rólad beszél, vagy Yuról. Nem valami szerencsés név errefelé. Reggelire epres svéd palacsintát ettem egyébként.
Utána 3.5 óra autókázás következett, mindenféle kisvárosokon át. Végül megérkeztünk Curry Village-be, ahol a sátrokabinunk volt. Itt minden ennivalót és kozmetikai szert ki kellett pakolni az autóból, és ún. medvedobozokba rakni. Ezek vasszekrénykék a tábor területén, amit nem tudnak kinyitni a medvék. Minden évben kb. 10 medvét ki kell lőni, mert rászoknak az emberi ételre és megtámadják a táborokat, embereket, feltörik az autókat. Persze minden állatot tilos etetni, pénzbüntetés is jár érte, ha valaki megszegi a szabályokat.
Odefelé, már a park területén megálltunk megnézni az első vízesést, az ún. Menyasszonyi fátyol vízesést, ami onnan kapta a nevét, hogy nagyon apró cseppekre porlad a víz, és ettől úgy néz ki, mint egy fátyol.
A táborból rögtön elindultunk egy kisebb túrára, a Tükör tóhoz (Mirror Lake). Ez igazából egy folyó holtága. Utána felszálltunk egy buszra - a völgyben ingyenes buszok mennek körbe egész nap, ezekkel lehet elérni a túrák kiindulási pontját, illetve a kis táborokat. Elmentünk az ötcsillagos Ahwahnee Hotelbe, amiben annak idején Erzsébet királynő is megszállt. A királynőnek megbocsátom, de egyébként iszonyatosan sznob dolog egy 300 dolláros szállodában lakni ott, ahol a környéken az összes többi ember sátorozik. De a szálloda ettől eltekintve fantasztikusan nézett ki, nagyon ízlésesen volt berendezve. Azért mi is sznobkodtunk egy kicsit, ittunk egy koktélt.
Mire hazaértünk, addigra megérkeztek a többiek is. Felsorolom őket: Sebastian (D) és a felesége, Julie (USA), Jessica (USA) és a barátja Tim (UK), Jessica szülei, Paul (német), Ethan (USA), Jens (D), Ethan haverja (USA) és egy koreai házaspár. Egész este - miközben pizzáztunk - arról ment a társalgás, hogy ki hova szeretne menni másnap. Én elég hamar rájöttem, hogy a kemény csapat nem nekem való, nálam edzettebbnek tűnők sem vállalkoztak erre. A kemény mag Sebastian, Ethan, a haverja, Ewa es Yu voltak. Mi, a többiek, úgy döntöttünk, hogy a Nevada vízesést fogjuk másnap megpróbálni.
Éjjel egyáltalán nem fáztam. A kemping fürdője pedig döbbenetesen tiszta volt, szállodában néha rosszabb a helyzet.
A megvedobozoknál reggeliztünk, majd kis buszozás után nekivágtunk a túrának. Elég nyugodt tempóban haladtunk, mindig megálltunk fotózni, meg néha napozni, enni. Láttunk kis gyíkokat, meg mindenféle érdekes növényt. A park virága (vagyis inkább fája) az ún. Dogwood. Tele volt vele minden. Az egész parkban összesen két fa van, ami rózsaszín virágot hoz, az összes többi fehér (másnap megtaláltuk ezt a kettőt). Egyébként nagyon meredek úton kellett felmenni, nem olyan, mint a magyar erdő, hanem kövekből alakítottak ki egy ösvényt, mert másképp nem lehetne felmenni, csak spéci felszereléssel. Útközben néha eláztunk a vízesésektől. Amit mostanáig nem tudok igazából felfogni, hogy ez a sok víz az olvadó hóból jön. Őszre a legtöbb vízesés el is apad.
A Nevada vízesésnél kettévált a csapat. Paul, Tim, Jens, Rene és én továbbmentünk, a többiek visszafordultak. Mi a Sebastian által Baby Dome-nak hívott, de igazából Liberty Cap nevű csúcsot akartuk még megkerülni. Persze hamar kiderült, hogy ez nem lehetséges, végül a Half Dome-nál kötöttünk ki. A Half Dome, ahogy a neve is mutatja egy nagy csupasz szikla, aminek olyan alakja van, mint egy fél kupolának. Erre már csak Paul ment fel, felrúgva egyébként a túrázás legtöbb szabályát: előrement, és nem várt meg minket, meg nem is szólt, nem volt nála víz, se elemlámpa. Szerencsére Tim velünk volt, ő tapasztalt túrázó, és a csapat másik kicsit felelőtlenebb tagját (Jens) sikerült meggyőznie róla, hogy ne menjünk tovább. Persze ez azért sem volt nehéz, mert én pl. nem is tudtam volna, annyira kifáradtam (összesen 10 órás lett az út). Az utolsó párszáz méteren helyenként térdig ért a hó. A Half Dome-ra egyébként csak egy vassodronyba kapaszkodva lehet felmenni, ami nem is volt még rendesen felrakva. Lefelé nagyon óvatosan jöttünk, sötétedésre értünk le, teljesen kipurcanva és nagyon éhesen.
Este végül mindenki szerencsésen megérkezett, és egy fantasztikus zuhanyzás után meg is vacsoráztunk, utána iszogattunk.
Vasárnapra senkinek sem maradt sok ereje, ezért főleg autóztunk. Megnéztük az óriásfenyőket, utána pedig elmentünk a Hetch Hetchy mesterésges tóhoz. Ez adja Sanf Francisco és a környék ivóvizének nagy részét, a vízierőmű pedig SF áramellátásának 20%-át.
Végül hazafélé megálltunk egy helyen vacsorázni, ahol szörnyű és nagyon kevés ételt adtak, jó drágán.

Leértünk. Hulla vagyok, most zuhanyoztam, megyek enni.

--
==================================================================
This mobile text message is brought to you by Cingular, now the new AT&T

Itt ülök egy vìzesés tetején és napozunk.

--
==================================================================
This mobile text message is brought to you by Cingular, now the new AT&T

Nem ettek meg a medvék. Voltunk egy kis kiràndulàson, holnap lesz a nagy tùra. Este sörözgettünk. Fantasztikusak a sziklàk, a vìzesek. Meleg van.

--
==================================================================
This mobile text message is brought to you by Cingular, now the new AT&T

Holnap Yosemite!

Reggel volt az orvosi vizsgálat kiértékelése. Továbbra is tökéletesen egészséges vagyok, a koleszterinem szuper, meg az összes többi adat is.
Utána egy stanfordi diák adott elő, ő is ide jelentkezett állásra. Nagyon profi volt persze. Ami vicces volt kicsit, hogy egy fekete srác volt és persze úgy beszélt, mint a feketék, mint mondjuk a rapperek, és közben kvantumkémiáról adott elő. Nagyon élveztem.
Ma a többi posztdokkal ebédeltem. Délután beszéltem Jimmel, hogy szeretném elkezdeni a számolásokat. Jurijjal, egy idősebb (kb. 40) orosz fickóval próbáltuk beállítani a gépeket, hogy tudjak futtatni, de egyelőre nem jártunk sok sikerrel. Majd legközelebb kikérdezem, hogy honnan jött, mióta van itt, ilyenek. De egyébként hihetetlen, egy ócska, csúnya zöld pulóver volt rajta, ami már kezd foszlani. Pedig itt aztán nem lehet gondja a pénzzel!
Ravival csináltunk terveket, de elég alapvető dolgok hiányoznak, pl. meg kéne javítani az egyik lézert, meg még egy csomó mindenre várnunk kell a laborban.
Valamiért nagyon fáradt vagyok, aludtam most másfél órát, de most pakolnom kell holnapra. Nem tudom, lehet, hogy a biziklizés miatt, vagy lehet, hogy csak simán nem alszom eleget.
Holnap és holnapután a mobilomról fogok küldeni ide üzeneteket, lehet, hogy sok kisebbet, majd meglátom. Vasárnap délután jövünk haza.

Fényképezőgép

Ma megjött a kamerám és a tokja is végre, úgyhogy lesznek fotók Yosemite-ből. Jó sokat tud ez a gép, olvasgathatom a kézikönyvét egy jó darabig.
Teljesen izgatott vagyok, és közben egy csomó mindent is kéne csinálnom, csak valahogy nem bírok belekezdeni egyikbe se. Rendrakás, készülődés a túrára, egy csomó munka bent, számlákat befizetni... Ma jött meg az első villany- és gázszámlám, de ez még csak a letét, nem tudom, hogy mennyi lesz a havi összeg.
Bent kicsit összeszedetlenek vagyunk, ma megbeszéltük Ravival, hogy holnap készítünk valami tervet végre. A cella kicsit lassa készül el, alapvetően egy csomó minden kicsit lassú errefelé. Érdekeseket mesélt, Troe-ről (német prof) többek között, hogy milyen sokat dolgozik (éjfélig bent van), meg hogy nagyon gazdag is, mert egy csomó helyen tudományos tanácsadó meg igazgató, meg hogy vett egy kastélyt, ahol néha összegyűlnek a kutatók az aktuális kinetikai adatbázist összeállítani. A lánya neves zenész lett, a fia meg 19(!?) nyelven beszél. Meg hogy milyen rendes ember is egyben. Én meg csak örülök, hogy ilyen normális munkatársat kaptam, mint a Ravi.

Első bringás bevásárlás

Reggel beugrottam a postára, végre megjött a szemüvegem meg a csatolt ajándékok. Köszönöm. :)
Ma Louise-zal és Ewaval reggeliztem. A reggeli alatt megbeszéltük a Yosemite-vel kapcsolatos dolgokat, péntek reggel 10-kor indulunk, Louise autójával, kb. 3.5 óra az út. Szerintem szombaton lesz egy nagy kirándulás, állítólag Sebastian az őrült túrázó a csapatban. Szerintem én is vele megyek. Aztán majd meglátjuk, lehet biciklit bérelni, raftingolni, ilyenek. 18-an megyünk, ez elég jó szám. Azt saccolom, hogy lesz egy kicsit kényelmesebb csapat, meg egy keményebb, én megpróbálok az utóbbival tartani.
Ahova megyünk valójában egy falu, lehet enni-inni. Lesz valamiféle vízforralónk, előre felvert sátorszerűségekben fogunk aludni, a fürdőszoba külön van. Nem kell túl sok mindent vinni, vizet, csokit, szendvicseket, túrafelszerelést.
A munka a szokásos, ebédnél sokat röhögtünk Craiggel meg a többiekkel. Len ma volt először, múlt héten a papájának kivették az egyik veséjét. Ja, meg feltörték a lánya kocsiját, úgyhogy nem volt túl jó passzban.
Este eljöttem 6-kor Ravival. Hazajöttünk, kicsit pihentem, aztán elmentünk bringával a Walmartba. Egész jó, olyan 20 perc az út, majdnem végig van biciklisáv. Vittem a nagy hátizsákomat, egész jól sikerült bevásárlnom. Visszafelé csak egy kicsit volt nehezebb tekerni. Vettem elemlámpát, bögrét, ami jó a túrára, túrakanalat-villát-kést-sörnyitót, öngyújtót, szúnyogriasztót, vizet meg csokikat.

25:1

Szolgálati jelentés: vannak fotók a síelésről (l. szombati post).
Ma reggel volt egy előadás a Bayes statisztikáról. Hát nem lettem sokkal okosabb. Egyébként egy nagyon szimpatikus idősebb német fizikus tartotta az előadást. A poén az, hogy úgy indította az előadást, hogy "Hölgyem és Uraim!". Elég sokan voltunk, olyan 25-en, és akkor jöttem rá, hogy rajtam kívül mindenkinek van Y-kromoszómája. A diplomavédésemen én is eljátszottam ezt, akkor csak annyit mondtam, hogy "Uraim!". Ja, Tina ma kezdett a szinkrotronban Berkeley-ben, úgyhogy most 3 hétig nem lesz bent.
Ez egy posztdok előadás volt, azaz együtt ebédelhettünk az előadóval. Azaz ingyen ebédet kaptunk. :) Na jó, ez csak vicc, de legalább nem kellett reggel szendvicset csinálnom. Sebastian, az egyik német posztdok eléggé uralja ezeket a beszélgetéseket, nem mindig bírom a stílusát, azt hiszem néha csak azért kérdez, hogy beszélhessen.
Aztán volt egy megbeszélés-szerűség Craiggel és Jimmel, örültek annak, amit eddig csináltam, bár nem valami sok szerintem. Ma ezen kívül egy még otthon készült cikken csináltam végső simításokat.
Remélem, hogy hamarosan lesz távoli elérésem a benti gépemhez, akkor itthonról is tudok számításokat indítani.

Bankkártya

Hát igen, nagyon kényelmes mindenhol kártyával fizetni. Ma költöttem is pénzt, az interneten is rendeltem, meg vettem egy kamáslit és egy hálózsákot a hétvégi túrára a túraboltban. Kettő is van a városban, az egyik drágább és kicsit menőzőbb, és itt van egy mászóterem is. Majd meglátjuk. Meg ajánlottak mindenféle túrákat, lehet kajakot is kölcsönözni, meg Yosemite-re is adtak tanácsot.
Eddig egy kicsit aggódtam, mert reggelente csak nagyon nehezen tudtam felkelni, de most azt hiszem, hogy rájöttem az okára: el volt sötétítve a szobám. Most, hogy elfordítottam az árnyékolókat, magamtól ébredtem, és valahogy azt hiszem jobban is aludtam.
Rendet raktam, edédet főztem, meg olvasgattam.

Síííííííííííííííííííííííííí

Reggel hatkor indultunk, Tina, Jens és én. Ez elég nagy hőstett volt, főleg, mert tegnap kicsit túlzásba vittük a sörözést. Illetve nem is, csak ez az amerikai sör egy csomó aromát, szemetet tartalmaz (nekem nem is ízlik annyira), legközelebb német sört fogok inni, attól nem fájdul meg az ember feje.
3 óra alatt értünk Squaw Velley-ba, ahol egyébként már volt téli olimpia is. 10 után kicsivel már síeltünk is, egészen 4-ig. Mint egy rendes síelős napon. Elég hideg volt, esett a hó majdnem végig, meg fújt a szél is. Ez volt a szezon utolsó napja, de jövőre (vagyis még idén télen) tutira el fogok menni többször is a környékre a háromnapos hétvégéimen. Sok pálya van, nem minden lift ment, de bőven elég volt. Alig voltak rajtunk kívül, úgyhogy fantasztikus volt. Lécet, botot béreltem - tejesen ipari volt a bérlés, mint a lovakat megpatkoltak (beállították a kötést), 5 percenként adtak ki egy új lécet. És végre tényleg úgy érzem, hogy kezdenek barátaim lenni. Már nagyon várom a Yosemite-t jövő hét végén, ott sokan leszünk. Egyik hétvégén megyünk San Franciscoba biciklizni Tinaval és Jens-szel (meg akit még érdekel), és mindenféle mást is tervezgettünk.
Fénykép lesz, még nem ért ide a gépem, úgyhogy Jens és Tina képeiből fogok válogatni.
Ma megjött a bankkártyám.
Sokan kérdezik, hogy mennyi időt töltök a blogírással. Nem olyan sokat. Minden este kb. 10-15 percet. Ennyi ideig az is eltart, hogy az ember elmeséli, hogy mivel telt a napja. Végülis én is csak ezt teszem.

Mókuska

Ugye emlékeztek azokra a rajzfilmekre, amikben mondjuk Donald Kacsa agybajt kap a mókusoktól, mert mindent felzabálnak, akármit is csinál. Na, ezek viccesek voltak, de nem tudtam, hogy szó szerint kell érteni őket! Ma reggek bementem a bankba (az intézet területén van), és kint hagytam a biciklimet 5 perce, a kosárban egy lezárt zacskóban almával, meg még egy csomó minden volt benne. Mikor visszamentem, a napszemüvegem a földön volt, a zacskó kirágva és egy alma eltűnt. Próbálom a többi rajzfilmet is újraértelmezni, kíváncsi vagyok, hogy még mit kell szó szerint venni!
Más egyéb érdekes azt hiszem, hogy ma nem történt.
Este elmentünk sörözni, síelésmegbeszélés címén. Most nagyon gyorsan lefekszem, mert reggel hatkor indulunk.

Spanyolviasz

10 perce sikerült feltalálnom a krumplifőzeléket. Igazán meglepődtem, amikor a csirkével együtt rotyogó krumplihoz adtam egy kis vizet, meg tejfölbe kevert lisztet. :) Nagyon finom lett.
Ma reggel volt az orvosi vizsgálat, vettek vért, mértek vérnyomást, EKG-t, vizeletmintát is kellett adni, jövő héten lesz a kiértélés.
Délben videókonferencián voltam ebédelni: Új-Mexikóval voltunk összeköttetésben, ahol egy HR-es nő elmondta, hogyan kell önéletrajzot írni, interjúra menni stb. Nem mondott semmi újat igazából, annyiból volt csak jó, hogy megnyugodtam, eddig is mindent nagyjából jól csináltam. Jó dolog ez a videókonferencia, de vicces is egyben. Egyszercsak nagyon rossz lett a hang, mindenféle zörejek jöttek, aztán csámcsogás: valaki épp egy mikrofon mellett evett a túlvégen. A nő aztán elég idióta volt, olyanokat mondott, hogy tisztán menjünk az interjúra, de ne az interjún kezdjünk fésülködni, meg hogy rázzuk a fejünket (ne az interjú alatt), hogy belemenjen a vér és ettől okosabbak leszünk...
Ma az adminisztrátor reggel újraindította a linuxos gépet (persze nem szólt...), és nem indította el a programot, amit csak ő tud és szükségem van rá, egészen késő délutánig, úgyhogy nem voltam valami hatékony ma.

Emberek

Ma is elég szeles volt az idő. Megkaptam az esti belépőmet. Úgy látszik, hogy 5 hét kell ahhoz, hogy minden meglegyen. Végülis ez annyira nem is rossz, így utólag nem is kellett volna annyira türelmetlenkednem.
Ma mostam először. A mosószobában összefutottam egy csajjal, Sue-val, aki elmondta, hogy egy hülye szomszéd miatt nem lehet éjjel mosni. És az én ajtómra mutatott. Na, mondtam, hogy ott én lakom. Kicsit lehervadt a mosolya, de én is megijedtem, hogy miért vagyok hülye. De kiderült, hogy az előző lakó nagyon sokat panaszkodott a mosás miatt, és emiatt este 9 és reggel 9 között zárják a helyiséget. Mondjuk ez nem baj, de egyébként eddig 1-2-szer hallottam zajt onnan. Aztán azt is megtudtam, hogy 17 éve Sue is ebben a lakásban lakott, a kisfiával, aki most a haditengerészetnél van.
Bent semmi különös, dolgoztam. Kiderült, hogy Ravi egyik indiai haverja Göttingenben Ferivel volt Riversideban. Kicsi a világ. Ma is voltunk a műhelyben, mindenféle tömítéseket tárgyaltunk meg, mondjuk inkább csak Ravi meg a műhelyes. Kiderült, hogy Ravi nagy szaki, tud esztergálni és hasonló gépeket használni. Én csak okosodtam, de nagyon szeretem ezeket a műhelyes megbeszéléseket, a műhelyes fazon, Del, pedig igazán szimpatikus, értelmes, kedves ember.
Holnap megyek reggel az orvosi vizsgálatra, este 8 óta "böjtölök" a vérvétel miatt.
Ma volt Jack, a portás/őr utolsó napja. Holnaptól kártyás beléptetés lesz (remélem, hogy ezzel nem szivárogtatok ki semmit). Jó fej fickó volt, kicsit Osztovitsra hasonlít. Egyébként érdekes, hogy néha látok embereket, akikről nagyon beugrik egy magyar ismerősöm. Pl. a műhelyben a grafikus lány a Tikára hasonlít, az egyik autószerelő Dzsóra. :)

Szél

Ma a legjelentősebb esemény, hogy a tavasz nagyon kis bátortalan erre, reggel csak simán fáztam, de este hazafelé úgy fújt a szél, hogy alig bírtam tekerni. Elvileg 30-40 km/órás volt a szél, és pont szembe, nyugatról. Ma is kimentünk a műhelybe, ma egy másik nagy autót vezettem. Hétvégén lehet, hogy megyünk síelni, de még nem biztos.
Tegnap megnéztük Tinaval a Super Size Me c. filmet (DVD-n). Dokumentumfilm, amiben egy fickó 1 hónapon át csak McDonald's kaját evett. Hihetetlen, hogy már 10 nap után látványosan meghízott.
Ezen a héten nincs Len, mert a papáját operálják. Ravival elvagyunk, de szegény még ott tart, ahol én egy hónapja.

Itt a tavasz...

... és itt a szénanáthám is. Hurrá. A másik hurrá, hogy ma sikerült bankszámlát nyitnom. És a Social Security kártyám is megjött (ma hívtam őket, és a nő mondta, hogy most már mindenképp meg kellett volna réges rég jönnie, küldenek egy újat, de most már az ő bajuk). A nyuszik és a mókusok mellett megjelentek a vadludak is, meg megint ott volt a kék madár is. Ma vezettem egy nagy autót, mert ki kellett menni a műhelybe, és Ravi nem annyira akart vezetni. Ez a részlegünk truckja, fehér, vadi új, és hátul nyitott, csak két ülés van benne. Most már szinte teljesen embernek érzem magam, pár nap múlva megjön a bankkártyám és a cskkfüzetem is, és akkor kész is. A csekkfüzetért fizetni kell. Az alap csekkfüzet $11, de van mindenféle mintás (tájkép, Hello Kitty, maci, hihetelen!!!), ezek drágábbak. Na persze, és a simát választottam. :)
Ma ismét összefutottunk a múltkori (kedvenc) rendőrünkkel. Reggel mentünk a bankba Tina kocsijával (bérelt, holnap vesz autót), és ott állt a rendőr, villogás, minden (ez a fiók az intézet területén van). Mondta, hogy a bankba nem mehetünk, "műveleti terület". Jó. De ugye ha az ember meg akar fordulni az autóval, akkor egy kicsit előre is kell menni. Na, a fickó rögtön elkezdett hadonászni amint Tina elindult. Ez komolyan azt gondolta, hogy mi itt át fogunk törni a kordonon!? A poén meg az, hogy délután megtudtuk, hogy a bank azért volt lezárva, mert büdös volt, és mint kiderült, egy döglött egér miatt...

Vasárnap

Délelőtt virtuálisan kicsit résztvettem Helgáék buliján, bár ott sajnos nem volt webkamera. Utána takarítottam, feltettem a másik tükröt is, elpakoltam pár dolgot. Lazacot ebédeltem főtt krumplival és salátával. A fagyit az erkélyement ettem meg, ma egész jó idő volt.
Utána elmentünk vásárolni, vettem pl. hajszárítót, meg pár apróságot, ennivalót. Most másféle boltokba mentünk a változatosság kedvéért. Az egyik boltban a pénztárosnő azt mondta, hogy ugye én XY rokona vagyok. Nem - mondtam -, meg egyébként is magyar vagyok. Na, kiderült, hogy van egy nő, aki nagyon hasonlít rám, Pleasantonban lakik, és a poén az, hogy ő is magyar származású.
Mindjárt vacsorázom. Előtte még feltettem egy fogast az előszobába (barkács módon a csavarnak szöggel fúrtam lukat, de hát nincs fúróm, és ebbe a papírfalba meg tényleg lehet így is), meg az internetkábelt lefogtam kábeltartókkal, mert eddig csak lógott. Szóval szépítgetem a lakást.

Autóvásárlás

Tegnap este még elmentünk Tinaval felfedezni a helyi esti éltet. Most a másik kocsmába mentünk be. Csomó tetovált pasi és egy rakás csúnya lány bulizott, elég hangosan. Épp azon töprengtünk, hogy vajon a többi posztdok mit csinálhat esténként, amikor Paul és Jens feltűntek. Valószínűleg ők is hasonlóan gondolkodtak, mint mi. Aztán egy elég furcsa pasi letette mellém a sörét, és megkért rá, hogy ne tegyek drogot a sörébe. Mondtam, hogy jó. Végül fizetett nekem egy sört, mert ilyen rendes voltam. Lehet, hogy jövő hétvégén elmegyünk síelni, meg szóbajött a teniszezés, meg kiderült, hogy nem csak én szeretnék spanyolul tanulni.
Ma Tinanak néztünk autót. Attól eltekintve, hogy eláztam és szétfagytam, egy élmény volt. Voltunk magánembereknél és dílereknél is. Az egyik nagy használtautókereskedésben szerintem konkrétan őrültek voltak az emberek. A fickó az egyik autótól a másikig ugrált, nem fogta fel, hogy Tina milyen autót szeretne, teljesen irracionális volt az egész. Alig tudtunk meglépni. A másik helyen meg nem volt meg a kulcsa annak az autónak, amit kinéztünk, mert az egyik alkalmazott elvitte magával. Ennek ellenére arról próbáltak minket meggyőzni, hogy hagyjunk ott $500-t letétbe. Persze. Meg előadták a nagy managerszöveget. Meg hogy azért kell a letét, hogy nehogy valaki holnapig megvegye előlünk. Mondtam, hogy annak kicsi az esélye, merthogy nincs kulcs. Szóval szerintem nem német és magyar mentalitású vevőkhöz szokhattak, ha ez a szöveg működik. De a szociográfiai megfigyeléseken túl is nagyon hasznos volt a mai nap: már tudom, hogy hogyan kell nekikezdeni az autóvásárlásnak (ha egyszer mégiscsak úgy döntök, hogy veszek egyet).

Péntek 13.

Haho
Ezt a 4 betűt a mobilomról küldtem a blogomra. Kipróbáltam, és szuperül működik a dolog, úgyhogy ha majd Yosemite-ben leszek, akkor sms-ben fogok élménybeszámolót tartani. Akkor ismét eltűnnek az ékezetek. Kár, hogy nincs fényképező a mobilomon, mert akkor fotókat is tudnék rögtön mellékelni.
Annak ellenére, hogy péntek 13, nem történt velem semmi rossz. Mondjuk éjjel pókokkal és lárvákkal álmodtam. Túl kéne tennem magam a pókügyön, mondjuk 28 év alatt nem sikerült, szóval majd meglátjuk.
Ma nagyon éhes lettem délután, és nem volt semmi ennivaló nálam. Végül kénytelen voltam kristálycukrot enni, mert már kezdtem rosszul lenni. Hétvégén veszek majd mindenféle porételt.

Ebéd az igazgatóval

Ma volt egy megbeszélésünk Craiggel. Igazából ez volt az első rendes, hármasban Ravival. Nem sokkal később küldött egy e-mailt, hogy 1 hónap múlva projektbeszámoló kell benyújtani. Szóval itt is elkezdődik végre valami rendes munka. Ennek ellenére nem sokat haladtam ma, valahogy elütöttem az időt, de nem sok ihletem volt, főleg, mert felbosszantott, hogy nincs előfizetve az a folyóirat, amiből kellenének az adatok. De már egyre konkrétabb feladatokat tudok magamnak kitalálni.
Délben az új intézetigazgatóval ebédelt a külföldi különítmény. Jófej ürge, nemrég jött haza Angliából, ahol 3 évet volt, és szeretne pár reformot. Majd meglátjuk. Azért itt is csak ugyanúgy mennek a dolgok, mint mindenhol máshol. Engem valamiért kicsit kiszúrt (mindenkinek be kellett mutatkoznia), többször is visszatért a Budapest témára (hogy még nem volt), meg hogy vannak-e még magyarok itt, és megdícsérte az angolomat. :)
Munka után elmentem a biciklisboltba, vettem egy pumpát meg egy kesztyűt. Utána vettem pár zöldséget a sarki zöldségesnél. Jó kis hely, szól a zene, tiszta mexikói a hangulat. Sokkal jobb itt vásárolni, mint a Safewayben. Mondjuk a zöldségek nem annyira tökéletesek, mint ott, de igazából nem annyira számít, úgyis az ember összevágja, megfőzi stb. Meg szerintem sokkal olcsóbb is. Vettem epret! Este főztem egy kis csirkés-zöldborsós-paradicsomos-krumplis vacsorát.

Pók

Amikor hazajöttem, egy elég nagy (2 cm), dagadt pókot találtam. Megöltem szegénykét, de hát nem akartam vele egy légtérben lenni. Persze kicsit pánikoltam is. Most utánaolvastam a pókoknak. Nem lettem sokkal okosabb, de mindenesetre általában tényleg nem vészesek a csípések. Mondjuk én nem is ettől félek, hanem egyszerűen csak irtózom a szabadon csellengő pókoktól. Utálom, ahogy csak ott ülnek és várnak...
Ma reggel esett az eső, tiszta angol idő van. Sőt, éjszaka 3 fok lesz.
Egész nap programozgattam.

Munka

A mai vicces esemény, bár egyáltalán nem röhögtem: átmentem egy őrzött kapun (így tudok eljutni a könyvtárba), ahol be kell mutatni az igazolványom. Erre a katona: "Van engedélyem a biciklire (biciklivisellési...)?" Szívem megáll, hogy akkor már megint mi van. Erre rámmosolyog, és azt mondja, hogy: "Csak vicceltem". Muhaha.
Ravival kezdek összehaverkodni. Elárulta, hogy a felesége terhes, a 4. hónapban van, és most visszament Indiába, de hamarosan el kell döntenie, hogy jön-e vagy sem, mert az 5. hónap után nem ülhet repülőre.
Az is kiderült, hogy eddig csak abszorpciós kísérleteket csinált, LIF-et még sose. Na, még a végén én fogok egy göttingeni postdocnak magyarázni. Illetve ez ma be is vált. Néha nem értem, hogy ami szerintem tök alapvető, azt mások hogyhogy nem tudják. Persze biztos fordítva is szokott lenni... :) Mindenesetre ma Lennek és Ravinak el kellett magyaráznom, hogy mi az alapvető oka annak, hogy a LIF érzékenyebb, mint az abszorpció!!! (Jó, most ne érezze mindenki hülyének magát, aki ezt nem tudja...). És nagyon tetszett nekik a Pilling-könyvből vett példa a pénzérmékkel. Aztán meg LabView-t magyaráztam Ravinak. Jó, hogy ezt a programot 2 hete láttam először életemben. :)
Mindenesetre a legeslegjobb, hogy megbeszéltük Ravival, hogy ő szeretne megtanulni modellezni, én meg mondtam, hogy sokat szeretnék lenni a laborban. Örülök, hogy ő is benne van ebben a dologban.
Ma bejelentkeztem orvosi vizsgálatra (az előző "csak" sportorvosi volt), jövő héten lesz a vérvétel, utána meg a kiértékelés és az egyéb vizsgálatok.
Ma búcsúztattuk az egyik titkárnőt, másik részlegbe helyezik át. Mindenki összegyűlt, Mark mondott egy kis beszédet.

Kérem kapcsolja ki (tényleg!)

Huh. Azt hittem, hogy a mai fő témám az lesz, hogy mi lett a fitnessfelmérésem eredménye. Ez is lesz, csak később. Ott kezdem, hogy jöttem onnan el, a kártyámat bedugtam a leolvasóba, és kijöttem. Felpattantam a bringára, és szépen tekertem. Egyszercsak rendőrautó vijjogásra lettem figyelmes, egy katona-rendőr a kerítés túloldalán felém futott, és üvöltözött. Először nem értettem, hogy mit, de nagyon megijedtem, azt hittem, hogy valami nagy akció közepébe csöppentem, és arra gondoltam, hogy le kéne buknom, vagy gyorsan eltűnni. Ennél már csak akkor ijedtem meg jobban, amikor rájöttem, hogy a fickó tényleg felém fut, és azt üvöltözi, hogy azonnal álljak meg és menjek oda. Odamentem persze. A katona tiszta agresszíven elkérte a kártyámat, és mindenfélét kiabált a rádiójába, alapvetően azt, hogy "Elkaptam!". Eléggé kibuktam. Kiderült, hogy a mozgássérült ajtón jöttem ki, ami egyben a "Csak vészkijárat" ajtó is. Jó ötlet. És mint utólag megtudtam, Amerikában mindenki tudja, hogy ha átmegy egy ilyen ajtón, akkor megszólal a riasztó. De én csak azt a feliratot láttam (néztem), hogy húzzam le a kártyámat, ha ki akarok menni. Csipogott valami egyébként, de ahogy kimentem, elmúlt, gondoltam ez így O.K.
Ismeritek azt a jelenetet az amerikai filmekből, amikor az autós üldözés közben a rendőrautók mögül előrohannak a rendőrök, pisztoly elő, üvöltözés. Na, ez olyan volt. Szerintem ha nem állok meg, akkor még a pisztolyát is előveszi.
Most már persze megnyugodtam, meg nem is lehetek még csak felháborodva sem. Ez nyilván együtt jár azzal, ha az ember egy félkatonai területen dolgozik.
Ja, és szerintem sose fogok többet "Csak vészkijárat"ajtón átmenni...
Mark (manager) sztorija (mert persze jelentenem kellett neki az ügyet): diákkorában bement egy új könyvtárba. A legfelső emeletről gyalog akart lejönni. Amint becsukódott mögötte a lépcsőház ajtaja, akkor látta, hogy ez is egy vészkijárat, de csak belülről volt jelölve. Minden emeleten... Végül a földszinten kiment, és elszaladt. Csak ott ugye nem voltak katonák.
Na, akkor az egészségem. Mindenféle grafikonos kiértékelést kaptam. Az egészségi állapotomat az amerikai átlaghoz mérték, a fitnessemet pedig valamilyen atlétikai szövetség által megadott adatokhoz, ahol nem a teljes népesség, csak a sportolók, sportosabb emberek vannak reprezentálva.
Ez hosszú lesz, szóval lehet, hogy nem fog sok embert érdekelni, azért leírom.
Egészség
A súlyom ideális, a koleszterinem is (mindkettő), a vércukrom is, a vérnyomásom meg egyenesen szuper. Az egyetlen, amiben nagyon rossz vagyok, az a testzsír. 29%, míg a jó 18 és 25% között van. Azaz hiába nem vagyok kövér, zsíros vagyok... A szívinkfartus, a mellrák, a rák és az autóbaleset esélye minimális a következő 10 évben. A saját magam által bemondott adatok alapján nem vagyok túl fitt (de ebből a szempontból az igazi felmérés eredménye számít). Veszélyforrások otthon is vannak, javasolják, hogy tegyek csúszásgátlót a fürdőbe. Hihetetlen, hogy itt mindenre gondolnak! :) Vigyáznom kell a napozással, és több vizet kell innom. Nem vagyok stresszes. A stressznél egyébként javasolják, hogy tanuljak meg nemet mondani. Nem! :)
Fitness
Most látom csak, hogy a sétálós teszt neve: Rockport walking test!!! Ezt tényleg a Rockport fejlesztett ki? Mindenesetre ebben jóval átlag fölött teljesítettem (95%), azaz az aerobikus kapacitásom nagyon jó.
Ismét kijött egyébként, hogy zsíros vagyok. Mondjuk azért vannak fenntartásaim a teszttel, mert mindezt a derékbőség és a magasság arányából következtetik.
Alapvetően izmos vagyok (átlag felett), de a karom átlagon alul gyenge. Érdekes, hogy ez kijött, valahogy ezt mindig is sejtettem. Közepesen vagyok hajlékony.
Végül Ravi: teljesen ki van fáradva, egyáltalán nem bírja jobban a kezdeti strapát, mint én. :) Ma már öten ebédeltünk együtt (Craig, Len, Giovanni, Ravi és én), egész nagy csoport lettünk. Ravi felesége 1 hónap múlva jön. Rájöttem, hogy Bristolban találkoztam vele, és ismeri a Bélát.

Pakolgatás

Felszereltem a faliórát meg a tükröket. A faliórába tettem még 2 elemet, így minden órában madárhangokat ad ki. A fakopáncsot sikerült beazonosítanom, így most szinkronban vannak a madarak képei a hangokkal. Egy éjszakát megpróbálok így, aztán lehet, hogy kikapcsolom ezt a fantasztikus opciót. :) *
Már van hi-fim is: az mp3-lejátszómat kombináltam a hangfallal egy kisasztalon a nappaliban. Egész jól szól és jól is néz ki. Már majdnem rend van. Összeraktam a kis könyvespolcomat, beletettem a könyveket, amiket hoztam. Hihetetlen, hogy mennyit tud ez dobni egy szobán.
Ma lazacot ebédeltem, de a főzést ehhez sem kellett azért túlzásba vinnem. A konyha kezd gusztusosan kinézni, úgyhogy hamarosan talán nagyobb dolgokat is tudok főzni.
Este még bejelentkeztem az egészségbiztosítóba, meg az összes ilyesmikkel kapcsolatos papírt kitöltöttem. Ja, és reggel pedig résztvettem a családi összejövetelünkön, persze a Skype segítségével. Most direkte velem beszélgettek az emberek, de lehet, hogy legközelebb majd csak bekapcsoljuk az elején a Skype-ot, aztán végig ott leszek, majdnem csak annyira lesz ez nehézkes, mintha mondjuk én egy tolókocsis rokon lennék, akihez oda kell menni, ha épp valaki beszélgetni szeretne vele. Jó dolog ez az internet (ha eddig ez valakinek nem lett volna egyértelmű :).

_________
* nem vártam meg a reggelt...

San Francisco utcáin

Reggel negyed 9-kor indultunk Friscoba. Busszal Dublinba, onnan BART. A busz kb. 1 óra, a BART is ugyanennyi. A buszon gyakorlatilag csak hispánok voltak rajtunk kívül. Ezzel nem akarok semmit mondani, csak tény.
Először a kínai negyedbe mentünk. Csupa bolt meg étterem, jó hosszan. Nagyon szép dolgokat lehetett kapni, de nem vettem semmit. Itt ebédeltünk, a kínai éttermesek viccesek voltak, alig értettük, hogy mit beszélnek. Utána sétáltunk a Little Italiaban (azaz olasz negyedben), fagyiztunk. Olyan ez a város, mintha az ember valami furcsa gépezetben lenne, párszáz méterenként változik a környezet és a hangulat.
A következő állomás a Pier 39 volt, ahol megnéztük a fókákat. Az 1989-es földrengés óta tanyáznak a dokkoknál, ők az egyik fő látványosság. Ezenkívül van egy csomó bolt itt is, szemben pedig Alcatraz, ahova folyamatosan viszik a túristákat (mármint körülnézni persze, haha). Végigmentünk a parton, útközben gyönyörű házakat láttunk. Mintha a Rózsadomb leköltözött volna a tengerpartra. Egy ízléstelen ház sem volt, nagyon feltűnősködő sem.
A séta végén elértünk a Szépművészetek Palotájához, ami egy nagy aranykupolás épületegyüttes, egy kis tószerűség veszi körül. 1915-ben építették egy expora, jelenleg egy Csodák Palotája-szerű kiállítás van benne, nem mentünk be. Tulajdonképpen sehova sem mentünk be, hiszen még annyi időnk lesz ezekre, meg ha most megnézek mindent, akkor ha majd jönnek a látogatók, unatkozni fogok. :)
Utána délnek vettük az irányt, és elindultunk felfelé a meredek utcákon. Tényleg nagyon meredek, egy egész jó kis gyalogtúrának is megfelelt az út. Itt aztán nagyon hasznos az automata autó. A térkép csalóka, a város óriási, úgyhogy az út hátralévő részén használtuk a trolit is. A rendszer jó, mert $1.5 a jegy, de 2-3 óráig érvényes, akárhányszor lehet vele utazni. Olcsóbb, mint Pesten!
Hazafelé még vettem egy cipőt magamnak, aztán visszajöttünk Livermore-ba. Este nagyon hideg volt, de napközben is szinte végig kabátban voltam. Az arcom viszont lesült.
Legközelebb megpróbálunk biciklivel menni (a buszon is és a BART-on is lehet szállítani), és akkor sokkal nagyobb távolságokat is be fogunk tudni járni, mondjuk átmegyünk a Golden Gate-n. Meg majd persze szeretném a múzeumokat is megnézni, elmenni esetleg egy koncertre.

Péntek

Ma nagyon hideg volt, hazafelé jövet nagyon fújt a szél is. Most épp volt egy élményem: az előző lemondott internetelőfizetésnek kiküldték a számláját. Azaz, nem sikerült regisztrálniuk, hogy lemondtam. Gondoltam, hogy kipróbálom a chates ügyfélszolgálatot. Működik! Kb. 2 percet kellett várnom, chateltem egyet Matthew-val, és már meg is van oldva a dolog. Szuper!
A nyuszit ma is láttam, ugyanakkor és ugyanott. Hétfőn viszek répát. :)
Holnap megyünk Tinaval San Franciscoba. Elbuszozunk Dublinba, és onnan a BART-tal, azaz mondjuk azt, hogy HÉV-vel megyünk tovább.
Ma egyébként nyugis nap volt, nézegettem a programokat, illetve próbáltam is velük valamit kezdeni.

Metablog

Akartam ide egy képet magamról, de most nem tudok csinálni technikai okokból kifolyólag (elem, adapter, bonyolult). De igazából csak azért írok ma két bejegyzést, mert most vagyok itt pont 1 hónapja!
Meg azért is, mert el akarom mondani, hogy nagyon jólesik, hogy ilyen sokan olvassátok a blogomat, meg hogy ilyen lelkesen. Néha hallok híreket, hogy még az X meg az Y is olvassa (talán ezt is most épp). Még a végén blogsztár leszek!
Sok-sok puszi mindenkinek.

Húsvéti nyuszi

Este két mókussal, meg egy ilyen nyuszival találkoztam. A nyuszi nagyon cuki volt, eléggé megijedt tőlem. Befutott egy drótkerítés szegletébe, ahonnan nem nagyon tudta, hogy hogyan szabaduljon ki. Végül egy nagyon elegáns mozdulattal átmászott a kerítés alatt. Úgy hívják, hogy cottontail rabbit, és tényleg nagyon helyes kis fehér szőrpamacs van a fenekén.
Ma megjött Ravi. Drogtesztre ment, de előtte beugrott az intézetbe. Nem értem, hogy ő miért jöhetett, én meg anno miért nem. Ciki volt, mert kezet fogtunk, bemutatkoztam, erre ő azt mondta, hogy már találkoztunk egy konferencián (majd megkérdezem, hogy melyiken). Én meg nem emlékeztem rá, illetve most már beugrott az arca azt hiszem. De rám mindig szoktak emlékezni az emberek, talán a vörös hajam miatt.
Beszélgettem ma Jimmel a lányáról aki szintén vörös és a Berkeley-n fizkémes, meg a fiáról, aki a Princetonon és jelenleg a UC San Diegon kozmológiát tanul. Sertepertéltem a laborban, befejeztem a vezérlőprogramot, nézegettem a modelleket, cikket olvastam.
Most meg kitakarítottam pár polcot itthon, elmosogattam az összes tányért, pakolgatok. Csináltam egy kis rizses-darálthúsos tortillat.
Most már biztos, hogy április 27-29-ig megyek a Yosemite Nemzeti Parkba. Louise-sal, az ír lánnyal és Ewaval, a svéd nővel (lánnyal) fogunk egy sátorban aludni (előre összerakott sátrak). Már nagyon várom, szerintem nagyon jó lesz. Meg örülök a sátortásraimnak is, mert Ewa ennek az egész Külföldiek Klubjának a vezetője, már 6 éve itt van, biztos érdekes lesz vele beszélgetni.

Madarak

Ma reggel volt az utolsó, hogy autóval mentem. Jól betartom a szabályokat: azt mondták, hogy üres tankkal vigyem vissza, és ki is gyulladt a LOW FUEL. Egy csepp sem ment kárba. :)
Az informatikusok elég szerencsétlenek, a linuxos gépen még mindig nem tudták megoldani a problémámat. Voltam kicsit a laborban, az ottani dolgok majdnem megvannak. Len mondta, hogy májusban lesz egy három napos LabView kurzus, és mehetek is rá. Az a jó itt, hogy csak ki kell találni, hogy mit akar az ember, és utána mehet is a dolog, a pénz sose akadály. Mondta is Len, hogy hát igen, ez itt olyan, mint a Disneyland. Tényleg olyan.
Összeraktam Ravi gépét, a másik posztdokét, hétfőn jön. Már nagyon várom. Meg vicces lesz nézni, hogy ő ugyanazokon fog keresztülmenni, mint én.
Este visszavittem az autót. Nem tudtam kifizetni, mert nem fogadnak el készpénzt. Majd kiküldik postán a számlát. Furcsa, hogy így gyakorlatilag fizetés nelkül hagytak elmenni. Jó, hogy tudják a címemet, de mondjuk az én diktáltam be. Az autókölcsönzőből hazahozott a csaj, ez olyan félhivatalos volt, mert egyrészről 5 mérföldes körzetben jár a hazaszállítás, másrészről viszont éppen ment haza. Nagyon jót beszélgettünk.
Segítettem Tinanak összeszerelni az ágyát, utána pedig elmentünk sushizni. Megettem egy rakás nyers halat.
A mai nap legjobb része az volt, amikor mentem salátáért délben. Láttam két varjút (legalábbis fekete, közepes madarak voltak), akik egy sokkal-sokkal nagyobb madarat üldöztek, gondolom el a fészküktől. Este 5 körül, amikor elindultunk, még mindig ugyanezt játszották! A nagy madár valamiért mindig vissza akart jönni. A kisebbek meg utánarepültek, és a csőrükkel, meg a testükkel reptében "bántalmazták". Tegnap meg egy gyönyörűszép kék madarat láttam, nagyon közel lehetett menni hozzá. Azt hiszem, hogy még gyakran fogok áradozni arról, hogy micsoda élővilág van a labor környékén.

Utolsó előtti nap az autóval

Reggel öten ültünk az autóban, még összeszedtem egy amerikai fickót. Gondolom nem sok autó szokott így bemenni az intézetbe.
Délelőtt programozgattam. Meg délután is. De nem nagyon tudok, mert a linuxos gépen nem jól állították be a jogosultságomat.
Ma volt az intézetigazgató laborlátogatáson nálunk (meg máshol is), de én nem voltam épp akkor a laborban.
Este elmentünk egy utolsó bevásárlásra. Vettem még lámpát, hangfalat meg egy botmixert. Meg egy kis kaját. Annyira nagyon örülök, hogy most egy ideig nem kell vennem semmit! Teljesen átköltöztem, remélem, hogy hamarosan rendeződnek körülöttem a dolgok.

Hát nem éppen --F-r-a-n-k-f-u-r-t-- vagyis München...

Papa egyik kedvenc sztorija, hogy a --f-r-a-n-k-f-u-r-t-i-- müncheni repteret egy éjszaka alatt költöztették át a régi terminálokról az újakra, úgy, hogy az éjszakát megelőző nappal még, az azt követő nappal pedig már zavartalan volt a légiforgalom. Szóval én most átköltöztem, de zavartalanságról nehezen tudnék beszámolni. Mivel még világosban végezni akartam, ezért gyakorlatilag csak behánytam az autóba a másik helyen lévő holmijaimat, itt meg kidobáltam mindent, csak hogy minél gyorsabban végezzek. A többit a fantáziátokra bízom. Mindjárt megyek is pakolni, rendet rakni.
Izgalmas, ez lesz az első éjszakám az új helyen, remélem, hogy nem fognak meglepetések érni.
Kifizettem az első havi lakbért, aláírtam a papírokat. Elmondták, hogy szellőztessek, hogy ne legyen penész, meg hogy ne tegyem a durva ételmaradékokat a konyhai lefolyóba. Igen, mert itt minden mosogatólefolyó egyben konyhamalac is. A vendégeim papíron csak 3 napig lakhatnak itt, de mondta a nő, hogy ez csak azért van, mert egyesekhez beköltöznek anékül, hogy szólnának. Ha jön valaki meglátogatni, akkor csak szólnom kell neki, meg bemutatni a vendéget neki, és maradhattok tovább is.
Ma egyébként reggel elvittem Tinat autóval, és útközben felvettünk egy norvég és egy hollad pasast az intézetből. Holnap meg holnapután még elviszem őket, aztán jön a biciklis korszak. Remélem, hogy Tina majd ha vesz autót, akkor elvisz néha bevásárolni, bár azt hiszem, hogy ez nem kérdéses.
Ma délelőtt próbáltam élesztgetni egy programot, nem sok sikerrel. Jimmel megbeszéltünk pár dolgot. Délután az adatgyűjtő programot irogattam, már majdnem kész. Legalább volt valami sikerélményem, merthogy pl. bankszámlát ma sem tudtam nyitni.
A kép: ma jött egy intézeti körlevél, hogy tegnap a Dinnyelabs környékén pumák jártak.

LEGO, de most otthon

Reggel 9-re jöttek beszerelni az internetet az új lakásba. Azóta folyamatosan csavarozunk, már fáj a kezem kicsit (nincs automata csavarbehajtónk, meg nem is lehet egy csomó mindent azzal, mert túlhúznánk a csavarokat). Ma összeraktunk 2 JokkMokk asztalt 4-4 székkel, egy fiókos szekrényt, az ágyamat, utána meg egyedül az íróasztalomat, egy kisasztalt, egy cipőtartót és egy bárszéket. Ez utóbbi volt érdekes módon a legnehezebb, leginkább azért, mert nem volt hozzá kulcsom. Nagyon okosak voltunk viszont, hogy a halott néni garázsából megmentettünk egy csomó szerszámot, anélkül semmit sem tudnánk csinálni. Most meg megszereltem a szekrényben a fogastartó rudat, mert az egyik végén nem tartotta semmi. A másik szekrényben viszont találtam felszerelve felesleges tartót, úgyhogy átszereltem oda. Egész jól haladok, bár most még fejetlenség van a lakásban.
Mivel mindenki azzal izélget, hogy tegyek fel képeket a lakásról ezért íme, de szeretném hozzátenni, hogy tudom, hogy rendetlenség van! EGYELŐRE!
Majd rakok fel jobb képeket is (meg le kéne venni vakuzáskor a nagylátószögű lencsét, mert mindig látszik az árnyéka...).
Most pedig megyek sörözni. Pá!