2010. október 31., vasárnap

Halloween 2010

Idén nem mentünk maszkabálba, leginkább mert Julie és Sebastian elmentek. Julie ma este. Reggel még segítettem neki kitakarítani, cserébe kaptam pár mirelitet, az utolsó hûtõben maradt dolgokból. Fura lesz hamarosan, amikor már Nina és Tina sem lesznek itt. Ki is találtuk Jessicaval, hogy rendezünk majd egy partit az ittmaradottak tiszteletére.
Jessica egyébként alapított egy könyvklubot, tisztára, mint az amerikai filmekben az unatkozó feleségek... Én is tag vagyok, jövô héten indul, és igazából izgi.
Ma Oliveréknél vacsoráztunk. Sara, a kislánya, nagyon cuki. Még csak szótagokat mond, engem pedig elnevezett Jujunak, néha Jojonak ejtve. A vacsorára sütöttem egy gyümölcstortát. Egész tûrhetõ lett, meg is jött a kedvem a sütéshez.
A hétvégén még bringáztunk meg kicsit elmentünk vásárolni, vettem egy jó kis cipôt meg egy pulóvert.
A héten, hogy úgy mondjam kicsináltam magam. Kedd-szerda egy mini konferencia volt, vagyis inkább munkabeszámoló. Teljesen felpörgettem magam, amitôl este nem tudtam elaludni, ráadásul az egyik kísérletünk sem megy, és ettôl is kicsit mániákus lettem a hét végére. A jóga péntek este olyan volt, mint egy falat kenyér.
Kicsit elkezdtem baseball meccset nézni. Most van a döntô, a Giants, San Francisco csapata és a Texas Rangers között. Hétbôl négyszer kell nyerniük, eddig 3:1, holnap lesz az ötödik meccs. Úgy hallom, hogy SF-ban nagy a hangulat.
Kedden egyébként voltam megint egy swissnex rendezvényen. Agykutatás volt a téma, három fiatal srác mutatott be olyan készüléket, amivel kvázi gondolatot lehet olvasni. Persze igazából csak az agy által keltett elektromos hullámokat detektálja. De pl. már van olyan mozgássérült szék, amit kis gyakorlás után így lehet irányítani. Mi is kipróbáltuk az eszközt, persze egy programmal és nem székkel összekapcsolva. Érdekes volt nagyon. Ja, csak hogy a modern zenénél maradjunk: olyan koncertet is adtak már, ahol a zenészek gondolattal irányították a hangszereket.

4 megjegyzés:

Kefe írta...

Csak a "nincs új a nap alatt" kedvéért. Az Otto Bock nevű cég (amely arról híres, hogy magyarországi leányvállalatát vezethettem pár évig) kifejlesztett egy rágondolással vezérelt műkart (protézist). Egy 22 éves osztrák komán tesztelték. Elég volt, ha elgondolja, mit fog csinálni, és a protkó már csinálta is. Pl. kinyúlt a vizespohárért, megfogta (nem törte össze, nem is esett ki a "kezéből")szájához emelete, ivott, visszatette a poharat, és közben azt is érezte az "ujjával", hogy az ital hideg benne). Aztán megtanult vele autót vezetni. Visszatért a munkájához mint autószerelő. Azért kell itt múlt időt használni, mert a múlt héten utcai balesetben meghalt. Közben a bénák talpraállításának projektje is halad előre, 20 év múlva nem kell kerekesszék (?)A "cégem" saját maga alatt vágja a saját fáját a saját pénzén....

zapapi írta...

Majd ha már "őrült" baseball-os drukker leszel, elmagyarázhatod, hogy ki, kivel van, meg miért rohan az egyik ide, meg oda, illetve miért tombol a nép. Ugyanis többen próbálták elmagyarázni, de nem értettem (Kohn bácsi - Párttikár elvtárs! Ezt a dolgot nem értem. Jöjjön Kohn bácsi, elmagyarázom. Az nem érdekel, mert elmagyarázni én is tudom, de nem értem!)

Récsöl írta...

Pedig egyszerű.

A játék lényege a reklámblokkok közti szünet kitöltése.

Miért is, hogyan is? Egyszerű a képlet: egy fehér, nagy sebességgel röpülő golyó arra alkalmatlanul keskeny bottal való eltalálása nehéz feladatnak tűnik, ráadásul közben csordaszerűen egyenruhába öltözött játékosok keresztül kasul szaladgálnak egy nagy zöld mezőn. Ez a kusza mégis strukturált látvány felkelti az evolúciósan belénk kódolt vadászt. Odaragaszt a képernyő elé, és a tv csatornák legnagyobb örömére a hipnotikus állapotba került néző a következő reklámblokkra is marad.

Unknown írta...

Zapapi!
Szívesen adok rövid felvilágosítást a szabályokról,de ahogy Kohn bácsi is mondta : megérteni Neked kell!