Ajánlat

Ma megkaptam az állásajánlatot az itteniektől. Hurrá.
Senior Member of the Technical Staff

Múlt hét

El vagyok maradva. A konferencia so-so volt. Nem is voltak sokan, meg akik voltak sem az igazán fontos emberek (kivéve én persze, ha-ha). De tényleg, elég lapos volt, sőt, a szervezés is furcsa volt, pl. nem adtak laptopot a vetítéshez, feltételezve, hogy mindenkinek van. Nekem van, de nem feltétlenül cipelem magammal mindenhova. De azért minden rendben lement, az előadás jól sikerült.
A konferencia végére nagyon elfáradtam, semmi másra nem vágytam, mint otthon, saját ágyban aludni, és nem csinálni semmit. Csak egy óra Colorado és Kalifornia között a különbség, de mivel most állítottuk át az órát nemrég, plusz a program 8-kor kezdődött, ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy 3 órával a szokásos előtt kellett kelnem.
A hét hátralévő részét kihúztam valahogy, de pénteken nem mentem be. Mostanában szinte mindig ott voltam, és most olyan jól esett semmit sem csinálni. Egész hétvégén sokat aludtam, de persze azért csináltunk pár dolgot. Pl. felbicikliztünk a Mount Diablora, futottunk egyet, találkoztunk Tinaval egy ebéd erejéig, vettem egy szuper túrabakancsot (mert a régi már nem volt jó rám), rendet raktam a lakásban (ez még folyamatban), olvastam. Szóval jó volt.
Tegnap a hétfő ennek megfelelően stresszes volt, mert minden a nyakamba szakadt, de azért nem vészes. Áprilisban megint utazom, 4 napra Chicagoba egy workshopra meg egy meetingre, mindkettő Argonne-ban lesz. Ettől lelkes vagyok.

Boulder, CO

A pénteki jóga nagyon jó volt. Hihetetlen, hogy másfél óra nyújtás után teljesen ki vagyok purcanva, mintha nem nyújtottam, hanem mondjuk futottam volna. Viszont meg tudom már azt csinálni, hogy magam előtt összeteszem a két talpamat, úgy, hogy a lábszáram szabályos deltoid, és utána a homlokommal megérintem a lábfejemet (vagyis így maradok egy csomó ideig). De a spárga meg a lótuszülés még messze...
A szombat nagyon hektikus volt. Délelőtt bicikliztünk, utána elmentem felszedni Réka ajándékát Pleasantonba, utána irány Stockton Réka szülinapi bulijára, ahonnan tűzés vissza, mert jegyünk volt a Zoperába. Mégpedig a livermore-iba. A denevért adták, nekem megint nagyon tetszett, és megint jobban, mint a kicsit művi előadások San Franciscoban. Jens-nek is tetszett, sőt, ő szorgalmazta, hogy menjünk.
Ma reggel alig bírtam felkelni, aztán csomagolás, ebédfőzés, utána pedig irány Colorado. Manfred szedett fel a reptéren, utána pedig elvitt egy nagyon szuper helyre, egy tadzsik étterembe! Ugyanis Boulder testvérvárosa Dusanbe, ahova ők egy internetkávézót épitettek, míg a tadzsikok ide egy nagyon szép tadzsik teaház-éttermet. Nagyon-nagyon finom volt az étel, és a hely is nagyon hangulatos volt. Csak a mobilom volt ott, a kép nem túl jó, de ilyen volt.

Tavasz

Itt már egy ideje tavasz van, de vasárnap óta az órát is átállítottuk. Lassan minden nap 20 fok van délben. Éljen, éljen, elég volt a sok esőből! Hogy jobban irígykedhessen mindenki, felteszek két képet, amit mostanában csináltunk a környéken.

Hétvégén elmentünk Sonomaba. Ez a másik híres borváros Napa mellett (tényleg mellette is van). Nagyon szép volt, sokkal kedvesebb hely, mint Napa. Van egy szép főtere, egészen régi, missziós házakkal. Megtudtam, hogy a missziózást itt az oroszok visszaszorítása miatt erőltették annyira. A pravoszláv egyház és sok orosz telepedett meg errefelé. Ezért van pl. Russian River, meg Sebastopol a környéken. De hogy kerültek ide az oroszok anno? Majd utánanézek a Wikipédián, de talán valaki tudja magától is. Csináltunk képeket.

Beszámoló

A síútról és a hétről.
Az út fantasztikusan sikerült. Nem is volt olyan fárasztó, mint ahogy gondoltam. Odaérkezéskor csak kipróbáltuk a léceket a Mariposa Grove-on (ahol az óriásfenyők vannak, de mondjuk odáig pont nem jutottunk el). Az első igazi napon, azaz vasárnap egész nap gyönyörűen sütött a nap. A több, mint 2.5 méteres hó ellenére pulóverben mentünk, mert a sífutástól még én sem fáztam. A legjobb az, amikor egy kicsit lejt a pálya, ilyenkor olyan, mintha egy városnéző villamoson ülne az ember, és onnan nézné az erdőt. Csak a legvégén volt valamennyire meredek, de ez inkább megerőltető volt, mint félelmetes. Mivel a lécnek nincsen igazi éle, nagyon erősen kell nyomni a havat.
A szállás szuper volt. A Half Dome-ot az ablakból láttuk. Nyáron már sokszor voltam a Glacier Pointon, ilyenkor ez az épület egy bolt. Volt fűtés, adtak enni, sőt bort is. A wc pottyantós persze. és mivel hideg van, nem nagyon bomlik le semmi. Igazából nem gusztustalannak nevezném az szagot, hanem marónak, mintha egy palack tömény ammóniába szippantana bele az ember (persze nem, mert attól el is ájulnék). Az egyetlen rossz az volt, hogy este 10-kor takarodó volt. Nem nagyon tudtam elaludni, meg szomjas is voltam eléggé, úgyhogy végül nem aludtam túl jól. Másnap sűrű hóesésben mentünk vissza, de szerencsére nem lett akkor sem nagyon hideg, és a szél sem fújt.
Az egyetlen sérülés, amit szereztem az az, hogy a jobb nagylábujjam vége teljesen érzéketlen lett, mostanra tért bele vissza az élet. Nem a hidegtől, hanem attól, hogy 4-5 órán keresztül ez a szegény kis ujj viseli a teljes testsúlyt, plusz még löködnie is kell előre. Itt van egy csomó kép. A Half Dome-ot nem lehet nem ezerszer lefotózni... Úgyhogy nem is tudtam válogatni igazából.
A hét többi része is mozgalmas volt, mostanra kicsit elegem is lett a sok futkosásból. Főleg, hogy jövő vasárnap megyek Coloradoba, Boulderbe, egy konferenciára. Eredetileg nem akartam menni, de Craig nem tudja megtartani az előadását, és engem kért meg, hogy ugorjak be helyette... Azért persze kibírom, mert ilyenre nem is nagyon lehet nemet mondani (mert hát ki más... főleg, hogy Haifeng felesége kb. azon a hétvégén fog szülni).
Szóval kedden voltam Berkeley-ben egy táncelőadáson a Zelletbach Hallban, de nem tetszett annyira. Modern tánc, gyönyörű és profi táncosok, de sokkal jobbakat is láttam már. Szerdán lánybuli volt, mostanában egyre gyakrabban érezzük szükségét egy kis trécselésnek... Jól sikerült, főleg, hogy 4 dollár volt egy martini... Csütörtökön Alehouse. Tegnap Jens meg be akart ülni valahova. A szokásos Thai helyre mentünk. A mostani kedvencem és nem olyan régi felfedezésem a Tom Yum Goong leves (ez most lehet, hogy champignon gomba, amit írtam, de mindegy). Olyasmi az alapjellege, mint egy húslevesnek, azaz eléggé híg, de édes savanyú, kicsit erős is, és garnélarák van benne. Nagyon jó!
Ma nem csináltam eddig semmit, de ez most nagyon jól jön. Tényleg el vagyok kicsit fáradva.
A "dolgozóban" minden szuper. Sikerült "kierőszakolnom" egy közös cikket Stanforddal például! Azért írom így, mert furcsa volt eleinte. Egy indiai srác keresett meg még egy tavalyi konferencia alapján. Folyton küldözgetett leveleket, adatokat kért, de ő meg nem mondott igazából semmit arról, hogy mi van. Aztán már a végén azzal jött, hogy fussunk össze és tanítsam meg neki a Gaussiant... Na, ezen azért kicsit kiakadtam. Megírtam neki, hogy én nem igazán így képzelnék el egy együttműködést, hanem úgy, hogy én számolok neki, és közösen írunk cikket. Mondjuk olyan, mintha egy tervezőt megkeresne valaki, hogy mutassa már meg neki, hogy hogyan kell az ArchiCAD-et használni... Szóval végül összejött a dolog, és a vicc az egészben az, hogy pont ez a reakció Jimet is érdekli, úgyhogy midenki boldog. De ez a srác azért fura. Annak ellenére, hogy tőlem akart tanulni, amikor így megfordultak a dolgok, akkor rettentő alaposan kikérdezte, hogy mit is fogok csinálni, teljesen nem bízik meg bennem. Nem jó hozzáállás kollaborációhoz, főleg (most nagyképű leszek), hogy ő egy doktorandusz, én meg már majdnemhogy témavezető. Kicsit el van tévedve, ráadásul a főnökeink puszipajtások, szóval nem értem. Mindegy.
Oliverrel továbbra is nagyon jól megvagyunk, nagyon örülök, hogy egy szobába kerültünk. A titkárnőnkre viszont haragszom, mert mostanában mindent elrontott, amit csak lehetett. Szerintem alapvetően lusta, de nagyon jól játssza...
Végül: beadtam a derekam, és ma rendeltem egy GPS-t. Sokáig ellenálltam, de mostanra beláttam, hogy én már sose fogok megtanulni jól tájékozódni, viszont folyton stresszelek emiatt. Nem szoktam eltévedni, de mindig ki kell nyomtatni az utat, vagy legtöbbször le kell rajzolnom, úgy megy, de másnapra már elfelejtem. Azt gondoltam, hogy a GPS-szel elzárom magamat a további fejlődéstől. Ez azt hiszem igaz, de legalább megmentem magam a sok idegeskedéstől. Elvileg jövő héten itt lesz! Olyat vettem, amiben Európa is benne van.
A jóga továbbra is jól megy, talán kicsit fejlődtem, de nem túl sokat. De nagyon szeretem, kivéve, hogy néha türelmetlen vagyok óra közben.

Sífutás 1

Ma volt a bemelegítõnap. Másfél órát mentünk a Mariposa Grove-on. Egész jól ment, lefelé is, de holnap sokkal nehezebb lesz a hátizsákokkal. Egész sok a hó, pl. a Half Dome is havas, de a völgyben azért csak foltokban van hó.
Az útitársaim nagyon viccesek. Négy osztrák, egy német és egy svájci. Jens sajnos nem jött, bánhatja.
Most csak ennyi ismét (statisztikajavítandó), legközelebb talán kedden, mert a hegyen azért nem lesz internet.

Röviden

Indulok Yosemite-be fél óra múlva. És van egy új kedvenc blogom, illetve lehet hivatalosan is követni.

601.

Az előző volt a 600. bejegyzésem. És holnap lesz három éve, hogy megérkeztem. Három év! Ez évente átlag 200 bejegyzés, ami nem is olyan rossz, persze mostanában romlott le az átlag.
Ez a hét olyan lassan telik, és valahogy nem megy a munka. Össze-vissza kapkodok, meg kéne nyugodni. Ebben lehet, hogy segít, hogy a hétvégét a Yosemite-ben fogom tölteni, mégpedig nem is akárhogyan, hanem sífutva. Már nagyon várom.
Ma volt Daniel (a diákunk) búcsúebédje. Sajnálom, hogy elmegy, de persze jó ez így, mert neki mindenképp doktoriznia kell, nagyon okos srác. Meg itt van Oliver, és hamarosan lesz egy új lány is, és ezen kívül még két embert akarnak posztdoknak, és ugye lesz még egy állandó is na meg én is. Egészen feldagadunk. Idén elkezdtünk hetente csoportmegbeszélést tartani, amit eddig hiányoltam. Nagyon jók szoktak lenni.
Hogy egy kis unalmas témát is bedobjak, még mindig esik az eső, kezdem unni. Hiányzik a napsütés és a meleg. Jó, gondolom nektek is, sőt, gondolom jobban.
Olvasok egy érdekes könyvet, Sebastiantól kaptam kölcsön, az a címe, hogy Your inner fish. Nagyon érdekesen és szépen tárgyalja az evolúciót. Kezdek másképp nézni a földigilisztákra.
Most csak ennyi, fáradt vagyok...