Itt a tavasz

Egész mozgalmas volt a hét. Pl. volt intézeti gyűlés. Március 24-én lesz a mi épületünk mellé kerülő új szárny alapkőletétele. Olyan érzésem volt, mintha végre történnének itt dolgok. Örülök, hogy itt vagyok épp most.
Pénteken bementem dolgozni, a laborban voltam Haifenggel. Valami furcsa dolog történik a kísérletekben, nem tudunk rájönni. Valószínűleg valami koszos, de hogy mi, azt nem tudjuk.
Este elmentem Juciékhoz Stocktonba. Bori már szinte rendesen tud járni. Kaptam egy rakás palacsintát vacsorára, utána meg megnéztünk egy filmet, és ott is aludtam. Szombaton kora délután elmentünk Jens-szel biciklizni. Elmondhatatlanul zöldek a dombok, nem lehet vele betelni. Az egyik farmon pedig láttunk egy rakás lámát.
Este Eddel és Ninaval elmentünk Berkeley-be János Passióra. Egy 17 tagú kórus énekelt (itt a weboldaluk), és a kórusból voltak a szólisták is. A tenor fantasztikus volt. A koncert előtt pedig egy francia étteremben vacsoráztunk, La Note a neve.
Ma vasárnap van. Reggel elmentünk fényképezni Jens új tükörreflexes gépével, majd rakok fel képeket. Délben elmentünk az Alehouse-ba megnézni az USA-Kanada hoki döntőt, de nem néztük végig, mert túlságosan jó volt az idő. Most értünk vissza egy kétórás biciklizésből.
Írtam már, hogy szinte biztos, hogy megkapom itt az állást? De csak szinte biztos.

Oliver

Hétfőtől új csoporttársunk van, Oliver, Karlsruhe-ből. Nagyon örülök neki, izgalmas mindig nagyon, ha egy új ember érkezik. Ráadásul egy szobába rakták velem, így ismét nem vagyok egyedül, ami jó, főleg, hogy a srác nagyon okosnak tűnik, ami igencsak kellemessé teszi a szobamegosztást. Már ismertem korábbról is persze, konferenciákon találkoztunk. Vasárnap át is hívtak magukhoz, van egy egyéves kislánya. (Mellékszál, hogy Lennek is most született unokája, Haifeng felesége meg 8 hónapos terhes, úgyhogy a csoport összes férfitagja -- azaz mindenki rajtam kívül -- gyerekekről beszél néha, kivéve én, kicsit hülyén szoktam magam érezni.)
Múlt pénteken voltam Ninaval meg pár más emberrel Berkeley-ben egy koncerten, az orosz nemzeti zenekar játszott. Csajkovszkij D-dúr hegedűverseny és Sosztakovics 9. szimfónia volt a két fő szám. Nekem mind a kettő nagyon tetszett, a többieknek nem tetszett a Sosztakovics. Mint ahogy Sztálinnak sem, mert nem éppen győzedelmi induló -- pedig az volt a rendelés. Jó, hogy nem csukták le miatta...
Biciklizésre is jutott idő, igaz, csak szombaton, mert vasárnap óta ismét elég rendesen esik. A jóga viszont egyre jobban megy, szerintem hajlékonyabb lettem egy kicsit, mint voltam.
Az állással az van, hogy Argonne-ból kaptam ajánlatot, és úgy tűnik, hogy a másik ügy is sínen.

Izgalom

Tegnap megtudtam (mert igazából csak akkor döntött így a managerünk), hogy lesz még interjúztatás az "állásomra". Ez persze oké, furcsa is lenne, ha nem. Viszont azt is tudom, hogy ki az, és sajnos az, akitől tartottam. Értsd: nagyon jó. Az egyetlen jó dolog, hogy már úgysem tudok változtatni az én interjúmon. Persze azért van más jó is nyilván: ha ez nem jön össze, akkor irány Illinois.
Ravi egyébként itt volt hétfőn interjúzni egy másik állásra, amire már 4 másik embert is meghallgattak tavaly. Szerintem nem volt igazán jó az előadása, de ettől függetlenül úgy tűnik, hogy ő lesz a nyertes. Hamarosan kiderül.

Két sztori

Az egyiket tegnap ebéd közben mesélte Craig. Nevada szenátora egyszer azt mondta az egyetemnek, miután az pénzt kért tőle könyvtárbővítésre: Uraim, önöknek közel egymillió könyvük van a könyvtárban. Elolvasták már mind őket? ... Hát akkor minek önöknek több könyv?
A másik, hogy figyelmetlenségből túlléptem a kreditkártyámon a limitet. Bementem a bankba, ahol két perc és egy telefon után ideiglenesen megemelték a limitemet és még büntetést sem kell fizetnem. Az ilyen sztorikon még mindig megdöbbenek.

Lovaglás

Tegnap végre elmentünk lovagolni. Azért végre, mert igazából már két éve ezt kaptam születésnapomra, de sose mentünk el. Point Reyes környékén voltunk, egy farmon. Útközben megálltunk Fairfaxben, ami már igazi Észak-Kalifornia, azaz hippiváros. A város tele van bicikliboltokkal, ingyenes internetes kávézókkal és érdekes boltokkal. Itt ebédeltünk. A farmtulaj egy német nő. Nem kérdeztünk rá, de elég erős akcentusa volt. Azóta is furdal a kíváncsiság, hogy hogyan kötött itt ki...

Én a képen látható lovat, azaz Ponchot kaptam, Jens meg Jacket (további képek). Vicces volt, mert általában én vagyok a félős (hullámok, meredek sípálya, hullámvasút stb.), de az állatoktól nem félek, sőt, hiszek benne, hogy az értelmes állatokkal lehet kommunikálni, főleg olyanokkal, hogy ló, kutya, macska stb. Alligátorral nem próbáltam még... Szóval a lényeg, hogy Jens eléggé félt, és nagyon meg volt illetődve a lovon. Rám is azért egy pár percig átragadt, főleg, hogy én kaptam a legvadócabb lovat, ami rögtön azzal kezdett, hogy előreügetett a csoportban, mert nem tetszett neki a helye. Jó volt nagyon, mert néha ügettünk is, és én rá is tudtam venni a lovamat, hogy ügessen, meg arra is, hogy álljon meg. Poncho egyébként minden alkalmat megragadott, hogy legelhessen, ezt hagytam, de aztán sikerült mindig abbahagyatni vele, amikor indultunk. Szerintem elég jól ment összeségében.

Este az Alehouse-ban ettünk Julie-ékkal. A Pliny the Younger (kedvenc szezonális sörünk) már elfogyott... Kész szerencse, hogy pénteken ittunk belőle -- állítólag 12 óráig tartott a hordó...

Ma izgalmas nap lesz, mert Ravi jön állásinterjúra. Nem arra az állásra, amire én jelentkeztem, hanem egy kísérletire. Már négy embert meginterjúvoltak, de egyik sem tetszett nekik szerintem, és most próbálják visszacsábítabi Aachenből. Vagy ilyesmi. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz!

Internyú

Hát megvolt. De a végével kezdem, mert először a rosszat. Tiszta hülye vagyok, sose szoktam, de kiparkoláskor hétfő este szépen (vagyis inkább csúnyán) meghúztam a mellettem lévő autót az intézetben. Persze egy rohadt mázlista is vagyok, mert Haifeng autója volt, ami öreg és azt mondta, hogy hagyjuk. Majd adok neki valamit kompenzációképp. De simán lehetett volna az igazgató BMW-je, vagy egy manager oldsmobilja. Az betett volna rendesen...

Na de az interjú maga az szuper volt. Mindenkinek tetszett az előadásom. Még a saját blogomon sem fogom magamat dícsérni, de tényleg jó volt, szerintem is. Utána pár emberrel kellett beszélnem, de nem volt igazán komoly szerintem, azaz inkább azt mondanám, hogy nem éreztem, hogy olyan nagy tétje lenne.

Azóta már a további részletekről "tárgyalok" a managerrel, ami ugye nem így lenne, ha nem lenne hamarosan egy állásajánlat. És közben persze készítem a táblázatomat, amiben az összehasonlítom az Argonne ajánlatával az ittenit. Már szinte minden rubrikát kitöltöttem, kivéve az egyik legérdekesebbet, a fizetést. Ezt még egyik helyről sem tudom, de azért sejtem, hogy ebben nem Argonne fog nyerni. Érdekes, anno egyáltalán nem volt kedvem elmenni Chicagoba az interjúra, de most már kezdem érezni, hogy az nagy hülyeség lett volna. Egész jó lesz, ha két ajánlatom is lesz.

Itt majd kell írnom egy pályázatot, belső pénzre. Ez is izgalmas. Én találhatom ki teljesen, hogy mit szeretnék csinálni. Ebből lenne a fizetésem kb. fele két évig. Aztán meglátjuk.

Majd ha többet tudok, akkor lehet, hogy pulikussá teszem az összehasonlítást... De nem biztos.

Ma este elmentem megnézni a fiúk fociját... Hát, nem annyira nagyon jók, legalábbis megint vesztettek, és elég sokkal. Viszont nagyon elfáradnak a végére, iszonyú sokat futnak. Az ellenfél valahogy profibb, egy csomó viszonylag nagydarab pasas, sokkal kevesebbet futnak és ügyesebbek a labdával.

Elkészült az előadásom. Nagyon jó, mert csütörtökön tartottam egy főpróbát Jim javaslatára. Ez nagyon hasznosnak bizonyult, mert utálatos dolog egyébként egyórás előadást elpróbálni. Azóta nagyjából nyugodt vagyok, mert tudom, hogy bele fogok férni az időbe, ráadásul azt mondták, hogy jó volt. Elvileg holnap csak jobb lehet. De ugye van a medve bőre is, szóval...

A hétvége azért jól telt, ma pl. voltunk reggel biciklizni, aztán meg bementünk San Franciscoba, ahol Gergely Ágival találkoztam, ha valaki ismeri. Egy napelemes konferencián volt itt, nagyon érdekeseket mesélt. Megnéztünk a barátja (szintén német) start-up cégének az irodáját is, az is nagyon érdekes volt.

Szombaton dolgoztam, cikket kellett bírálni. Mondjuk nagy balek voltam, addig kattingattam, amíg sikerült a bírálatot egy másik cikkhez küldeni, de szerencsére azért megoldható a hiba... Este elmentünk moziba, és a Crazy Heart című filmet néztünk meg. Az a főszereplője, aki a Big Lebowskinak is (Jeff Bridges). Egy alkoholista country énekesről szól. Nekem nagyon tetszett, még a zene is. Nem az az idióta country zene, hanem inkább olyan balladaszerű volt benne, és a pasas nagyon jó. A másik főszereplőt, a színésznőt is nagyon szeretem (Maggie Gyllenhaal).

Olvasok egy nagyon érdekes könyvet, az a címe, hogy Amerika, Amerika!, magyar írók írásai az USA-ról. Nagyon érdekes. Majd másolok ide mondatokat, mert legalábbis szerintem nagyon találóak. Köszi Juca!

Még a jógáról akartam írni. Egyre jobban tetszik, de persze szinte alig fejlődök. Pedig hetente kétszer járok. De azért kicsit talán már jobban megy, mint az elején, főleg a koordináció része, mert értem, hogy melyik gyakorlatnak mi a célja. Hihetetlen, hogy a mindennapi életben, még akkor is, ha valaki sportol, mennyire nem használjuk az izmaink és inaink legtöbbjét. Nem is tudjuk, hogy léteznek, csak amikor egy jógamozdulatnál elkezdenek húzódni. De nehogy azt higgyétek, hogy valami lótuszülésben fejenállás kell ehhez! Próbáljátok ki ezt az egyszerű dolgot: álljatok a fal mellé oldallal, hogy a fal érintse a jobb vállatokat, de azért ne teljesen szorosan álljatok a falhoz. Utána emeljétek fel a jobb karotokat előre, úgy, hogy a tenyeretek a fel felé nézzen. A fal mentén egy kört leírva emeljétek tovább a karotokat, majd ha már legfelül van, akkor kezdjétek hátrafelé, továbbra is nyújtott karral leengedni. Találjátok meg azt a pontot, ahol a legjobban feszül, vagy ha ez túl sok, akkor azt, ahol még kibírható. Ez szerintem olyan 1 óra tájékán lehet (ha elképzelünk oda egy órát). Ha ez megvan, akkor az eddig a fallal párhuzamosan álló lábfejetek mozdítsátok úgy, hogy a sarok helyben marad, a lábujjak meg elfelé mutatnak a faltól. Hoppá! Ennyi elég is ahhoz, hogy már csak sokkal nehezebben lehessen kibírni a kéz tartását. Ugye?

Na most megyek és relaxálok holnapra. Majd beszámolok.

Argonne

Még egy érdekes eszembe jutott a múzeumból. Volt benne egy földrengésszimulátor. Mi éppen a legerősebb szimulált földrengést "próbálhattuk ki", ami a 42 másodperces és 8.3-as erősségű tokiói volt. Nagyon félelmetes volt, főleg az, hogy elképzeltem Haitit.

Ma kaptam egy nagyon jó hírt: Argonne-tól egy állásajánlatot! Mondjuk nem hiszem, hogy oda szeretnék menni, de azért mégiscsak szuper, hogy kaptam egy ajánlatot. Azt nem tudom (mert nem mertem megkérdezni), hogy mennyi lenne a fizetés, de hamarosan küldenek egy hivatalos levelet is, abban biztosan benne lesz. Izgi. Két hete Karlsruhe-ből is kaptam egy levelet, oda is mehetnék elvileg (posztdoknak), meg Debrecenbe is, de az utóbbit lemondtam. Nehéz visszacsábulni... Most valahogy nagyon elkezdtek pörögni a dolgok.