A távolságot, mint üveggolyót

Szomorú hírrel kell kezdenem. Talán nem is ide való, de mégsem írhatom a blogomat úgy, mintha mi sem történt volna. Múlt héten meghalt a nagymamám, rá pár nappal pedig Edit néni.

* * *

Én meg a Föld másik oldalán jártam eközben. Valóban a túloldalon, a 155. nyugati hosszúsági fokon. Hawaii-on, Hawaii szigeten, azaz a Big Islandon. Ez a hat sziget közül (Maui, Oahu, Lanai, Kauai, Molokai es Hawaii) a legnagyobb és itt van egyedül aktív vulkán. Ez a vulkán (Mauna Loa) a világ legnagyobb hegye, amennyiben a kőtalapzattól számítjuk. Ha tengerszinten kezdődne, akkor magasabb lenne, mint a Himalája. Galaktikus méretekben is nagy: a Naprendszerben egyedül a Marson van ennél nagyobb képződmény. A szigeten van egy másik magas hegy is, a Mauna Kea. Ez a tengerszinthez képest kicsit magasabb a Loa-nál, 4207 m. A csúcs legtöbbször a felhőkből kibújik, ezért egy nagy csillagvizsgáló van a tetején.
A Loa-tól délre a szigetcsoport legfiatalabb, és egyben egyetlen aktív vulkánja található. Néha rendesen is kitör, legutóbb úgy 500 éve, de általában csak szép csendben folydogál a pahoihoi láva, bele a tengerbe, egyre növelve a sziget terültetét. Ezt esténként meg lehet tekinteni, de sajnos csak elég messziről. Csak a láva gőzről visszaverődő izzását lehet látni. Ez is szép.
A hawaii nyelv nagyon vicces. Mindent kétszer mondanak. Például a nemzeti állatuk egy hal, ami egyébként úgy néz ki, mintha egy Picasso festmény lenne, és az angol neve ez is (Picasso triggerfish). Hawaiiul humuhumunukunukuapua’a a neve. Tényleg. És becsszóra ki is tudom mondani. Egyébként ha az ember egyszer kisilabizálja a szavakat, és megjegyzi az ismétlődő részeket, egész egyszerű. A hawaii nyelvben egyébként nagyon kevés hang van, a mássalhangzók közül csak a k, l, m, n, p, h, w. Ehhez hozzáadva az a, e, i, o, u magánhangzókat meg is vannak a hangok. Persze ennék azért bonyolultabb, vannak diftongusok, meg minden, de pl. nincs benne z.
A hawaii-ak polinéziából jöttek át. Ők lehettek a legnagyobb tudású hajósnép, beleszámítva, hogy kenukkal jutottak el mindenhova, és nem véletlenszerűen, mint mondjuk Kolombusz. Na jó, ez nem verseny, de akkor is nagyon figyelemreméltó, hogy oda-vissza közlekedtek Hawaii és a többi sziget között. Hawaii akkor szigetelődött el és indult el a saját útján, amikor a polinéz kultúra hanyatlani kezdett.
Amerikai telepesek jöttek ide, cukornádat termeszteni, és hamarosan az USA külso területe lett, olyasmi, mint most Puerto Rico. Aztán a benszülötteket megkerülve szépen hozzácsapták az USA-hoz az 50. államként, éppen 50 éve. Manapság pl. ingyenes oktatással próbálják kártéríteni a hawaii őslakosokat.
Nagyon kevés a természetes módon a szigetre eljutott állat és növényfaj. Úgy számolják, hogy kb. 50 000 évente egyszer volt egy sikeres telepes. Nagyon sok mindent a polinézek hoztak be, utána pedig persze a fehérember. Ezek egy része szinte ártalmatlan betelepítés volt, gyümölcsfák stb., de pl. a disznók sok kárt okoznak az erdőkben. Sok a színes madár, trópushoz méltóan, és persze sokkal több faj él ma, mint amennyi eredetileg eljutott a szigetre: kiválóan lehet tanulmányozni az evolúciós folyamatokat. A sziklákon mindenhol kis zöld gekkók rohangálnak.
A növényzet és a klíma hihetetlenül változatos. Van ugye a hófedte hegycsúcs, a trópusi erdő, a száraz, fésivatagos mezőség (mert a hegy leárnyékolja a felhőket a nyugati oldalon), a tengerpart, az angol tájra emlékeztető dús legelők, esőerdő és lombos erdő. Autózás közben olyan gyorsan változik, hogy az ember csak azt veszi észre, hogy ez előbbi zöld hirtelen átcsap mondjuk sárgába. A nyugati parton sokat süt a nap, de egy kicsit beljebb (és feljebb) szinte mindig felhős az ég. Délutánonként gyakran esik.
A part mentén korallzátonyok vannak, tele fantasztikusan színes halakkal. Olyan volt, mintha a múltkor meglátogatott Monterey akváriumba ugrottam volna be. Sárga alapon fekete és fehér, csupa sárga, szivárványos, szürke alapon vakítóan világos kék, csíkos, pöttyös, elöl sárga, hátul lila, hosszúkás na és persze a humuhumunukunukuapua'a. A legtöbbet búvárkodtunk. A halakon kívül láttunk delfint, a tengeri teknősök pedig teljesen mindennaposak voltak. Úsztunk is együtt.
Két nagyobb város van a szigeten, Kona nyugaton, mi itt laktunk, Hilo pedig keleten. Kona általában napos, Hilo pedig az USA legesősebb helye. A két város kb. 2.5 órányira van egymástól.
Hawaii a szörf hazája, muszáj volt megpróbálni. Érdekes volt, egyszer meglepően sokára jutottam fel a víz alól, másnapra pedig tele lettem kék foltokkal, fájtak a bordáim és még az állam is. Az óceán nem viccel, csak jön, a hullám csak egyre nő, majd lecsap. Azóta más szemmel nézem a szörfözős képeket.
A Big Island a kávéjáról is híres. Itt termesztik a világ egyik legjobb kávéját, a Kona övezetben. Ez olyan védjegy, mint a Tokaji bor, vagy a skót whiskey. Arabica típusú kávékat termesztenek. Az ültetvények látogathatóak, és mindenhol adnak kóstolót és egy kis túrát. Olyan, mint egy borvidék. A pirosra érett bogyókat két héten belül le kell szedni, és folyamatosan érik. A bogyóknak lehántják a külső, színes héját, majd pár napig erjesztik. Napon szárítják, és eltávolítják a maradék, belső héjrétegeket is. A kávébabot ezek után megpörkölik. Minden bogyóban két bab van, kivéve egy párban. Azokban csak egy bab van, azaz inkább a két bab nem vált szét. Ez a folyamat megjósolhatatlan. Ezeket a babokat külön kezelik, ebből lesz a legjobb (és legdrágább) kávé. Angolul peaberry-nek hívják.
Sok makadámia diót termesztenek a szigeten, újabban pedig borokkal is próbálkoznak. Ezen kívül az összes déli gyümölcs megterem, nagyok avokádóban, banánban, papaya-ban és mangóban.
Az egész szigeten utószezon-hangulat uralkodott. Állati szerencsénk volt, mert ez elvileg a főszezon. Egyszerűen idén elmaradtak a túristák a krízis miatt.

A többit képekben.