brlulululu

Mindjárt otthon, vagyis inkább Bécsben vagyok. Aztán otthon.

Szóval pénteken összeszedtem a dolgaimat, kicsit csináltam az előadásomat. Este Nina-val és Jens-szel elmentünk futni egy órát. Nagyon vicces volt. Az hagyján, hogy csapat őzek között futunk, de egyszercsak ott termett három pulyka. Ahogy mellettük mentünk, Jens azt mondta nekik, hogy "brlulululu". Erre mind a három egyszerre azt válaszolta, hogy "brlulululu". Megszakadtunk a röhögéstől, mert persze a pulykák közben rázzák is a fejüket meg minden.

Este meg végignéztük a Gettómilliomost. A film tetszett, de azért mégsem értem, hogy miért kapott ennyi Oscart. 1-2 oké, de nyolc vagy mennyi, az azért kicsit túlzásnak tűnt.

Szombaton csodás napunk volt. Felbicikliztünk a Mount Tamalpais tetejére, szintén hármasban. Ez kb. 60 km-t és 1200 m teljes szintkülönbséget jelent, bár a csúcs csak 748 m magas. Az út szuper volt, el sem hiszem, hogy csak úgy meg tudtam csinálni. Persze Nina szuper edzett, ő tudott volna gyorsabban is menni, de igazából nem kellett rám várni. Egyszer mondjuk nagyon megijedtem, amikor lefelé mentünk. A fékemet kicsit nehezen érem el, és ha el is érem, a kezem ereje alig volt elég ahhoz, hogy fékezzek folyamatosan. Szóval volt egy szakasz, ahol életemben először azt éreztem másodperceken keresztül, hogy nem uralom a biciklit, nagyon megijedtem. Nina mondta, hogy lehet kapni egy kis műanyag izét, amivel a fék közelebb kerül a kézhez. De ettől függetlenül szuper volt az egész.

Ma meg Húsvét. Jens krumpligombócot csinált, hagyományos családi recept alapján, meg csináltunk csirkét, Nina meg készített tiramisut.